Ebben a videóban az elektronegativitásról szeretnék beszélni ... és a hozzá szorosan kapcsolódó elektronaffinitásról. A kapcsolatuk annyira szoros, hogy általában a nagy elektronegativitás nagy elektronaffinitással jár együtt, de mit jelent mindez? Az elektronaffinitás azt mutatja meg, hogy egy atom mennyire vonzza vagy kedveli az elektronokat. Szeretne esetleg több elektront? Az elektronegativitás egy kicsit specifikusabb. Ez a kovalens kötésben részt vevő atomra vonatkozik, amely elektronokat oszt meg egy másik atommal, és megmutatja, mennyire erősen vagy mennyire gyengén ragaszkodik a kovalens kötést alkotó elektronokhoz. Mit értünk itt ragaszkodáson? Hadd írjam ezt ide, Mennyire „ragaszkodik” Szaknyelven persze nem így szól a definíció, „ragaszkodás” az elektronokhoz, amik többet vannak közel egy atomhoz, mint a kovalens kötés másik résztvevőjéhez. Ez pedig azt mutatja, hogy mennyire kedvelik az elektronokat, mekkora az affinitásuk az elektronokhoz, vagy mennyire „szeretnének” elektronokat. Látható, hogy ezek a fogalmak nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ezt a kovalens kötéssel összefüggésben használjuk az elektronvonzó képesség jellemzésére. Ezt pedig egy kissé szélesebb értelemben. De mindkettő egymással szorosan összefüggésben változik. Az elektronegativitás egy kissé kézzelfoghatóbb. xx Idézzük fel az egyik legismertebb kovalens kötést, amely a vízmolekulában található. A víz képlete, mint tudjuk, H2O. Van benne egy oxigénatom, és két hidrogénatom. Mindkét hidrogénnek egy-egy vegyértékelektronja van. Az oxigénnek pedig, amint a legkülső héján látható, 1, 2, 3, 4, 5, 6 vegyértékelektronja. xx Belátható, hogy a hidrogén szívesen tenne úgy, mintha volna még egy elektronja, így az elektronkonfigurációja olyan lenne, amellyel stabil első héj jön létre mindössze 2 elektronnal. A többi héjhoz 8 elektron kell. A hidrogén olyan stabillá válhatna mint a hélium, ha szerezhetne még egy elektront. Az oxigén pedig a neonhoz hasonló stabilitást érne el, ha szerezhetne még két elektront. Így megosztják egymással az elektronjaikat. Ez az elektron megosztható, egy másik elektronnal alkotott kötésként ezzel a hidrogénatommal. A hidrogénatom „sajátjaként rendelkezik" mindkét elektronnal, és így stabilabbá válik. Stabilizálja az elektronhéját, vagyis a héj stabilizálja az atomot. Hasonlóképpen ez az elektron is megosztható a másik hidrogénatommal, és ez a hidrogénatom is a héliumhoz hasonlóan stabil lesz. Az oxigénatom számára ez egy „adok-kapok” helyzet, „valamit valamiért”. Elektront kap elektronokat oszt meg mindegyik hidrogénnel, és ettől stabilizálódik, hasonlóvá válik a neonatomhoz. A kovalens kötés azonban csak egyenlő elektronegativitás esetén jelent valódi osztozkodást, xx és még ezt is befolyásolhatja mindaz, ami a molekula más részeiben végbemegy. De az előbbihez hasonló helyzetben, ahol oxigén és hidrogén kapcsolódik, az elektronegativitás értékei különböznek.