Ebben a videóban
az elektronegativitásról szeretnék beszélni
...
és a hozzá szorosan kapcsolódó
elektronaffinitásról.
A kapcsolatuk annyira szoros,
hogy általában a nagy elektronegativitás
nagy elektronaffinitással jár együtt,
de mit jelent mindez?
Az elektronaffinitás azt mutatja meg,
hogy egy atom mennyire vonzza
vagy kedveli az elektronokat.
Szeretne esetleg több elektront?
Az elektronegativitás egy kicsit specifikusabb.
Ez a kovalens kötésben részt vevő
atomra vonatkozik,
amely elektronokat oszt meg
egy másik atommal,
és megmutatja, mennyire erősen
vagy mennyire gyengén
ragaszkodik a kovalens kötést alkotó
elektronokhoz.
Mit értünk itt ragaszkodáson?
Hadd írjam ezt ide,
Mennyire „ragaszkodik”
Szaknyelven persze nem így szól a definíció,
„ragaszkodás” az elektronokhoz,
amik többet vannak közel egy atomhoz,
mint a kovalens kötés másik résztvevőjéhez.
Ez pedig azt mutatja, hogy
mennyire kedvelik az elektronokat,
mekkora az affinitásuk az elektronokhoz,
vagy mennyire „szeretnének” elektronokat.
Látható, hogy ezek a fogalmak
nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz.
Ezt a kovalens kötéssel
összefüggésben használjuk
az elektronvonzó képesség jellemzésére.
Ezt pedig egy kissé szélesebb értelemben.
De mindkettő egymással szorosan
összefüggésben változik.
Az elektronegativitás egy kissé kézzelfoghatóbb.
xx
Idézzük fel az egyik legismertebb
kovalens kötést,
amely a vízmolekulában található.
A víz képlete, mint tudjuk, H2O.
Van benne egy oxigénatom,
és két hidrogénatom.
Mindkét hidrogénnek
egy-egy vegyértékelektronja van.
Az oxigénnek pedig,
amint a legkülső héján látható,
1, 2, 3, 4, 5, 6 vegyértékelektronja.
xx
Belátható, hogy a hidrogén
szívesen tenne úgy,
mintha volna még egy elektronja,
így az elektronkonfigurációja olyan lenne,
amellyel stabil első héj jön létre
mindössze 2 elektronnal.
A többi héjhoz 8 elektron kell.
A hidrogén olyan stabillá válhatna
mint a hélium,
ha szerezhetne még egy elektront.
Az oxigén pedig a neonhoz hasonló
stabilitást érne el,
ha szerezhetne még két elektront.
Így megosztják egymással az elektronjaikat.
Ez az elektron megosztható,
egy másik elektronnal alkotott kötésként
ezzel a hidrogénatommal.
A hidrogénatom „sajátjaként rendelkezik"
mindkét elektronnal, és így stabilabbá válik.
Stabilizálja az elektronhéját,
vagyis a héj stabilizálja az atomot.
Hasonlóképpen ez az elektron is
megosztható a másik hidrogénatommal,
és ez a hidrogénatom is a
héliumhoz hasonlóan stabil lesz.
Az oxigénatom számára
ez egy „adok-kapok” helyzet,
„valamit valamiért”.
Elektront kap
elektronokat oszt meg
mindegyik hidrogénnel,
és ettől stabilizálódik,
hasonlóvá válik a neonatomhoz.
A kovalens kötés azonban
csak egyenlő elektronegativitás esetén
jelent valódi osztozkodást,
xx
és még ezt is befolyásolhatja mindaz,
ami a molekula más részeiben végbemegy.
De az előbbihez hasonló helyzetben,
ahol oxigén és hidrogén kapcsolódik,
az elektronegativitások különböznek.