Előfordult már, hogy bámultad a csillagokat, és hirtelen egy fényes pont jelent meg az égbolton? Ha nem villogott, akkor a saját szemeddel láthattad az emberiség egyik legnagyobb közös munkáját: a Nemzetközi Űrállomást. Hat hálószobás háznyi méretével és 320 autónyi súlyával a Nemzetközi Űrállomás olyan hatalmas, hogy egyetlen rakéta sem tudta volna pályára állítani. Ehelyett darabonként szerelték össze, miközben 28 000 km/órával száguldott a világűrben, 90 percenként megkerülve a Földet. Az egész akkor kezdődött, amikor 16 ország aláírta azt a kormányközi megállapodást, amely meghatározta az egyes partnerek várható hozzájárulását az űrállomáshoz, a modulokat, a karbantartást, valamint az információkat és pénzügyeket illetően. Becsült százmilliárd amerikai dollár költségével az űrállomás volt a legdrágább létesítmény, amelyet valaha építettek. Az egész világ nézte, ahogy egy orosz rakéta fellőtte az űrállomás első modulját az űrbe. A Zarját, mely napfelkeltét jelent, két napelemmel szerelték fel, valamint egy meghajtórendszerrel, melynek feladata, hogy megakadályozza az űrállomás Földbe csapódását, biztonságos 400 kilométeres távolságban tartva azt. Ezt követte két héttel később az amerikai Endeavour űrrepülőgép, és magával vitte a Unity kikötőmodult, amelyhez más modulokat kapcsolhattak, valamint felvitt egy hatfős nemzetközi legénységet is. Ezután a Zvezda kommunikációs eszközöket és hálóhelyiségeket vitt magával. Az első lakók érkezése óta a Nemzetközi Űrállomásnak folyamatosan voltak látogatói: több mint 200 fő járt ott, átlagosan hat hónapot töltve a fedélzeten. Samantha Cristoforetti asztronauta tartja a női rekordot, aki 199 napig volt egyhuzamban az űrállomáson. 2001-ben érkezett a Destiny, az első a négy kutatómodul közül, ahol az asztronauták nagyjából heti 36 órát töltenek, és rendkívüli mikrogravitációs kísérleteket végeznek. Napirendjükben szerepel két óra testmozgás, hogy megelőzzék az izomsorvadást, karbantartás és javítások, valamint kapcsolattartás a családdal vagy a világ nagyszerű elméivel. De van idejük szórakozni is, például az esti filmezéssel, vagy azzal, hogy felveszik az első videoklipet az űrben. A Destiny a hétcsuklós Canadarm2 robotkart is irányítja. A robotkar több mint 100 000 kilót képes megmozgatni, így tökéletes arra, hogy kipakolja a szállítmányt az űrrepülőkből. 2001 mozgalmas év volt az űrállomáson, hiszen ekkor építették hozzá a Questet, vagyis az űrsétákhoz használatos fő zsilipkamrát, a Pirsz modult, amelyre az orosz űrhajók dokkolhatnak, valamint vele együtt érkezett a készenléti mentőűrhajó, a Szojuz is. 2003. február 1-jén, miután kutatómodulokat szállított az űrállomásra, a Columbia űrrepülőgép a Földre való visszatérés közben felrobbant. A tragédiában hét űrhajós vesztette életét. Négy év kihagyás után a munka felgyorsult, és újabb központi modulok, zsilipek és dokkolómodulok épültek, valamint egy megfigyelőkupola, amely 360 fokos kilátást nyújt világunkra. Fontos alkatrészek még a hősugárzókat tartó felületek és rácsos szerkezetek, amelyek az űrállomás elektronikája által generált hőt az űrbe irányítják, valamint a napelemek, amelyek 55 házat tudnának ellátni energiával. 10 évvel és 30 küldetéssel később végre elkészült a Nemzetközi Űrállomás, ezzel egy időben pedig véget ért a Space Shuttle program. Az űrállomás továbbra is elképesztő példája a nemzetközi együttműködésnek. Idén két ember kezdte meg egyéves tartózkodását az űrállomáson, hogy a tudósok tanulmányozhassák az űrutazás hosszú távú fizikai és pszichés hatásait, amely hasznos lehet az egyre nagyravágyóbb űrutazások, például a Marsra tett utak szempontjából. Az űrállomás létezése alatt sok tudományos ismeretet szereztünk, de azt is megtudtuk, hogy képesek vagyunk együttműködni, és igazán kiváló dolgokat véghez vinni.