Előfordult már,
hogy bámultad a csillagokat,
és hirtelen egy fényes pont
jelent meg az égbolton?
Ha nem villogott,
akkor a saját szemeddel láthattad
az emberiség egyik
legnagyobb közös munkáját:
a Nemzetközi Űrállomást.
Hat hálószobás háznyi méretével
és 320 autónyi súlyával
a Nemzetközi Űrállomás olyan hatalmas,
hogy egyetlen rakéta sem
tudta volna pályára állítani.
Ehelyett darabonként szerelték össze,
miközben 28 000 km/órával
száguldott a világűrben,
90 percenként megkerülve a Földet.
Az egész akkor kezdődött,
amikor 16 ország aláírta
azt a kormányközi megállapodást,
amely meghatározta az egyes partnerek
várható hozzájárulását az űrállomáshoz,
a modulokat, a karbantartást, valamint
az információkat és pénzügyeket illetően.
Becsült százmilliárd
amerikai dollár költségével
az űrállomás volt a legdrágább
létesítmény, amelyet valaha építettek.
Az egész világ nézte,
ahogy egy orosz rakéta fellőtte
az űrállomás első modulját az űrbe.
A Zarját, mely napfelkeltét jelent,
két napelemmel szerelték fel,
valamint egy meghajtórendszerrel,
melynek feladata,
hogy megakadályozza
az űrállomás Földbe csapódását,
biztonságos 400 kilométeres
távolságban tartva azt.
Ezt követte két héttel később
az amerikai Endeavour űrrepülőgép,
és magával vitte a Unity kikötőmodult,
amelyhez más modulokat kapcsolhattak,
valamint felvitt egy hatfős
nemzetközi legénységet is.
Ezután a Zvezda kommunikációs eszközöket
és hálóhelyiségeket vitt magával.
Az első lakók érkezése óta
a Nemzetközi Űrállomásnak
folyamatosan voltak látogatói:
több mint 200 fő járt ott, átlagosan
hat hónapot töltve a fedélzeten.
Samantha Cristoforetti asztronauta
tartja a női rekordot,
aki 199 napig volt
egyhuzamban az űrállomáson.
2001-ben érkezett a Destiny,
az első a négy kutatómodul közül,
ahol az asztronauták nagyjából
heti 36 órát töltenek,
és rendkívüli mikrogravitációs
kísérleteket végeznek.
Napirendjükben szerepel
két óra testmozgás,
hogy megelőzzék az izomsorvadást,
karbantartás és javítások,
valamint kapcsolattartás a családdal
vagy a világ nagyszerű elméivel.
De van idejük szórakozni is,
például az esti filmezéssel,
vagy azzal, hogy felveszik
az első videoklipet az űrben.
A Destiny a hétcsuklós
Canadarm2 robotkart is irányítja.
A robotkar több mint
100 000 kilót képes megmozgatni,
így tökéletes arra, hogy kipakolja
a szállítmányt az űrrepülőkből.
2001 mozgalmas év volt az űrállomáson,
hiszen ekkor építették hozzá a Questet,
vagyis az űrsétákhoz használatos
fő zsilipkamrát,
a Pirsz modult, amelyre az
orosz űrhajók dokkolhatnak,
valamint vele együtt érkezett
a készenléti mentőűrhajó, a Szojuz is.
2003. február 1-jén,
miután kutatómodulokat
szállított az űrállomásra,
a Columbia űrrepülőgép a Földre
való visszatérés közben felrobbant.
A tragédiában hét űrhajós
vesztette életét.
Négy év kihagyás után a munka felgyorsult,
és újabb központi modulok, zsilipek
és dokkolómodulok épültek,
valamint egy megfigyelőkupola,
amely 360 fokos kilátást nyújt világunkra.
Fontos alkatrészek még a hősugárzókat
tartó felületek és rácsos szerkezetek,
amelyek az űrállomás elektronikája
által generált hőt az űrbe irányítják,
valamint a napelemek, amelyek
55 házat tudnának ellátni energiával.
10 évvel és 30 küldetéssel később
végre elkészült a Nemzetközi Űrállomás,
ezzel egy időben pedig véget ért
a Space Shuttle program.
Az űrállomás továbbra is
elképesztő példája
a nemzetközi együttműködésnek.
Idén két ember kezdte meg
egyéves tartózkodását az űrállomáson,
hogy a tudósok tanulmányozhassák
az űrutazás hosszú távú
fizikai és pszichés hatásait,
amely hasznos lehet az egyre
nagyravágyóbb űrutazások,
például a Marsra tett utak szempontjából.
Az űrállomás létezése alatt
sok tudományos ismeretet szereztünk,
de azt is megtudtuk, hogy képesek
vagyunk együttműködni,
és igazán kiváló dolgokat véghez vinni.