Minden emberi élet,

minden élet, a növényektől függ.

Hadd győzzem meg erről önöket néhány másodpercben.

Csak gondoljanak bele.

Nem számít, hogy egy kis afrikai faluban élünk,

vagy egy nagyvárosban,

végül minden a növényekhez vezet vissza.

Legyen szó az élelemről, gyógyszerekről,

üzemanyagról, építőiparról, ruhákról, minden nyilvánvaló dologról,

vagy spirituális és szabadidős tevékenységekről,

amelyek olyan fontosak számunkra,

vagy a talaj állagáról,

a légköri hatásokról,

vagy az elsődleges termelésről.

A szentségit, itt még a könyvek is növényekből készültek.

Minden, minden a növényekhez vezet vissza.

És nélkülük mi sem lennénk itt.

Ma veszély fenyegeti a növényeket.

Veszély fenyegeti őket a változó klíma miatt.

És veszély fenyegeti őket, mert velünk, emberekkel

osztoznak ezen a bolygón.

És mi olyan dolgokat akarunk csinálni, amelyek elpusztítják

a növényeket és az élőhelyüket.

Vagy az élelmiszer előállítás miatt,

vagy az idegen fajok betelepítése miatt

olyan helyekre, ahová nem valók,

vagy mert az élőhelyüket másra használjuk,

ez mind azt jelenti, hogy a növényeknek alkalmazkodniuk kell,

vagy meghalnak, vagy elköltöznek.

És a növényeknek néha elég nehéz elköltözni,

mert városok vagy más dolgok vannak az útban.

Tehát ha minden emberi élet a növényeken múlik,

nem kéne talán megmenteni őket?

Szerintem igen.

És egy projektről szeretnék mesélni a növények megmentésére.

Úgy mentjük meg a növényeket,

hogy elraktározzuk a magjukat.

Mert a magok, a csodálatos változatosságukban,

jelentik a növények jövőjét.

Az összes genetikai információ a növények jövő generációinak számára

a magokban található.

Szóval ez az épület.

Nem igazán feltűnő.

De több szint mélységben megy a föld alá.

És ez a világ legnagyobb magbankja.

Nem csak Dél-Angliában létezik,

hanem szétszórva a világon. Erre visszatérek.

Ez egy atombiztos létesítmény.

Isten mentsen, hogy erre szükség legyen.

Ha magbankot építünk, el kell határoznunk,

hogy mit tároljunk benne, igaz?

Mi elhatároztuk, hogy először is azokat a fajokat akarjuk

tárolni, amelyek a leginkább veszélyeztetettek.

És ezek a száraz területekről származó fajok.

Először is egyezségeket kötöttünk

50 különböző országgal.

Ez azt jelenti, hogy államfőkkel,

államtitkárokkal egyeztettünk 50 országból,

hogy egyezményeket kössünk.

120 partner intézményünk van világszerte,

minden narancs színű országban.

A világ minden tájáról jönnek emberek tanulni.

Aztán hazamennek és megtervezik,

hogyan fogják begyűjteni a magokat.

Több ezer ember világszerte

jelöl meg helyeket, ahol állítólag megtalálhatóak ezek a fajok.

Megkeresik. Amikor megtalálják, virágzik.

És visszamennek, amikor a magok beértek.

És begyűjtik a magokat. Szerte a világon.

A magok -- ennek egy része egyáltalán nem bonyolult.

Zsákokba lapátoljuk és kiszárítjuk őket.

Megcímkézzük. Csinálunk néhány high-tech dolgot itt-ott.

Néhány low-tech dolgot itt-ott.

A lényeg, hogy ki kell szárítani őket,

nagyon óvatosan, alacsony hőfokon.

És aztán tárolni kell őket

kb. mínusz 20 Celsius-fokon --

ez azt hiszem mínusz 4 Fahrenheit --

nagyon kritikusan alacsony nedvességtartalommal.

És ezek a magok ki tudnak csírázni,

szerintünk, sok faj esetében,

évezredek múlva,

de évszázadok múlva biztosan.

Nincs értelme tárolni őket, ha nem tudjuk, hogy még életképesek-e.

Ezért tíz évente csírateszteket végzünk

minden magmintán.

És ez egy kiterjedt hálózat.

Világszerte emberek ugyanezt csinálják.

És ez lehetővé teszi, hogy létrehozzunk csíráztatási protokollokat.

Ez azt jelenti, hogy ismerjük a hideg és a meleg megfelelő

kombinációját, és a ciklusokat,

amikre szükség van a csíráztatáshoz.

És ez nagyon hasznos információ.

És aztán felneveljük őket,

és megmondjuk az embereknek az országban, ahonnan a mag való, hogy:

"Nézzék, nem csak tároljuk ezt,

hogy később legyen mag,

de információval is szolgálhatunk arról, hogy

hogyan lehet csíráztatni ezeket az kényes növényeket."

És ez már folyamatban van.

Mit kell még elérnünk?

Örömmel jelenthetem, hogy a hárommilliárdodik magunk,

ez a háromezer-milliomodik mag,

el van raktározva.

A világ növényfajainak 10 százaléka.

24 ezer faj biztonságban van.

30 ezer faj, ha megkapjuk a támogatást, a jövő évben.

A világ összes fajának 25 százaléka 2020-ig.

Ezek nem csak termesztett növények,

mint ahogy az Svalbardban, Norvégiában láthattuk.

Fantasztikus munkát végeznek ott.

Ez legalább százszor nagyobb.

Több ezer gyűjteményt küldtünk szét

világszerte.

Szárazságálló erdei fajokat Pakisztánba és Egyitpomba.

Kifejezetten hatékonyan fotoszintetizáló növények

jönnek ide, az Egyesült Államokba.

Sóálló legelő fajokat küldtünk Ausztráliába.

A lista nagyon hosszú.

A magokat restaurálásra használják.

Olyan élőhelyeken, melyeket károk értek,

mint a magas fű préri itt az Államokban,

vagy a bányászott föld különböző országokban,

már folyik a helyreállítás ezeknek a fajoknak köszönhetően.

És ennek a gyűjteménynek köszönhetően.

Némelyikből, mint azokból a kép alján

a baloldalon,

már csak néhány példány maradt.

Abból, amelyikből magot gyűjt az a férfi a teherautón,

már csak 30 létező fa maradt.

Hihetetlenül hasznos növény,

protein és gyógyszerek szempontjából is.

Képzést végzünk Kínában, Amerikában,

és sok más országban.

Mennyibe kerül?

2.800 dollár per faj az átlag.

Azt hiszem ez elég olcsó.

Ezért megkaphatjuk az összes tudományos

adatot, ami vele jár.

A kutatás jövője az, hogy "Hogyan találjuk meg

a genetikai és molekuláris markereket

a magok életképességére anélkül,

hogy tízévente el kelljen ültetni őket?"

És majdnem ott tartunk.

Nagyon köszönöm.

(Taps)