Mi is az empátia,
és miben különbözik a szimpátiától?
Az empátia összekapcsol,
a szimpátia eltávolít.
Nagyon érdekes az empátia.
Theresa Wiseman ápoláskutató
egymástól nagyon különböző,
empátiát igénylő foglalkozások
tanulmányozása során
az empátia négy
jellemzőjét határozta meg.
Nézőpontváltás:
az a képesség,
hogy a másik szemével lássunk,
vagy elismerjük, hogy az ő
szemszögéből neki van igaza.
Nem ítélkezik.
Nem könnyű, főleg, ha úgy élvezed,
mint sokan közülünk.
[Nevetés]
Mások érzelmeinek felismerése,
és ennek kommunikációja.
Az empátia egyként érzés a másikkal.
Számomra az empátia egyfajta szentély.
Amikor valaki mély gödörben van,
és azt kiáltja odalentről:
"Itt ragadtam. Sötét van. Nem bírom."
Mi ránézünk, és azt mondjuk neki:
"Hahó!"
Lemegyünk hozzá.
"Tudom, milyen itt lent,
de nem vagy egyedül."
A szimpátia viszont:
"Hú, hát az gáz, aha..."
[Nevetés]
"Ööö... kérsz szendvicset?"
[Nevetés]
Az empátia olyan választás,
ami sebezhetővé tesz,
mert ahhoz, hogy kapcsolódhassak hozzád,
kapcsolódnom kell valamihez magamban,
ami ismeri azt az érzést.
Egy empatikus válasz szinte soha
nem kezdődik úgy, hogy "De legalább..."
Igen...
Mégis folyton ezt tesszük.
És tudjátok miért?
Valaki épp megoszt velünk
valami hihetetlenül fájdalmasat,
és mi próbálunk nézd-a-jó-oldalát-ozni.
És tudom, hogy nincs ilyen ige,
de nagy nyelvújító vagyok.
Próbáljuk előrángatni
a napot a felhő mögül.
"Elvetéltem."
"Oh, de legalább tudod,
hogy képes vagy teherbe esni."
"Félek, tönkremegy a házasságom."
"Te legalább férjnél vagy."
[Nevetés]
"Johnt ki fogják rúgni az iskolából."
"De legalább Sarah kitűnő tanuló."
Amit időnként tenni próbálunk
igazán nehéz történetekkel szembesülve,
az a jobb színben feltüntetés.
Ha én megosztom valakivel
egy súlyos gondomat,
szívesebben hallanám ezt:
"Hú, nem tudom, mit is mondhatnék,
de örülök, hogy megosztottad velem."
Mert az az igazság,
hogy a válaszok ritkán enyhítik
a gondok súlyát.
Ami segíthet, az a kapcsolatteremtés.