1
00:00:01,617 --> 00:00:03,582
Amikor 8 éves voltam,

2
00:00:03,582 --> 00:00:05,740
új lány jött az osztályba,

3
00:00:05,740 --> 00:00:08,773
és olyan megkapó volt,

4
00:00:08,773 --> 00:00:11,055
mint amilyen egy új lány lenni szokott.

5
00:00:11,055 --> 00:00:13,733
Hihetetlen fényes hajzuhataga

6
00:00:13,733 --> 00:00:16,773
és aranyos kis tolltartója volt,

7
00:00:16,773 --> 00:00:20,361
jól tudta az államok fővárosait,

8
00:00:20,361 --> 00:00:22,853
nagyon jól betűzött.

9
00:00:22,853 --> 00:00:27,803
És én csak féltékenykedtem, addig

10
00:00:27,803 --> 00:00:31,346
amíg ki nem találtam fondorlatos tervemet.

11
00:00:31,346 --> 00:00:35,579
Egyik nap tovább bennmaradtam tanítás után,

12
00:00:35,579 --> 00:00:39,659
kicsit tovább, mint kellett volna, bujkáltam a lány mosdóban.

13
00:00:39,659 --> 00:00:41,994
Amikor kitisztult a terep, előbukkantam,

14
00:00:41,994 --> 00:00:43,733
beosontam az osztályterembe,

15
00:00:43,733 --> 00:00:47,590
és elvettem a tanári asztalról a naplót.

16
00:00:47,590 --> 00:00:49,926
És akkor megtettem.

17
00:00:49,926 --> 00:00:52,293
Szórakoztam picit a riválisom jegyeivel,

18
00:00:52,293 --> 00:00:55,123
csak egy picit, csak lefokoztam párat az ötösei közül.

19
00:00:55,123 --> 00:00:58,222
Az összeset. (Nevetés)

20
00:00:58,222 --> 00:01:01,965
Majd kész voltam, hogy visszategyem a naplót a fiókba,

21
00:01:01,965 --> 00:01:04,999
amikor beugrott, hogy még néhány osztálytársamnak

22
00:01:04,999 --> 00:01:08,492
szintén elég jó jegyei vannak.

23
00:01:08,492 --> 00:01:10,540
Tehát, gyorsan

24
00:01:10,540 --> 00:01:12,528
kijavítottam mindenki jegyeit,

25
00:01:12,528 --> 00:01:14,437
nem voltam túl ötletes.

26
00:01:14,437 --> 00:01:16,951
Mindenkinek adtam egy csomó 3-ast

27
00:01:16,951 --> 00:01:19,752
magamnak pedig egy csomó 5-öst,

28
00:01:19,752 --> 00:01:22,552
csak mert én ott voltam, nyilván értik.

29
00:01:22,552 --> 00:01:28,162
Még mindig nem egészen értem a viselkedésemet.

30
00:01:28,162 --> 00:01:30,574
Nem tudom, honnan jött az ötlet.

31
00:01:30,574 --> 00:01:33,903
És azt sem, hogy miért éreztem olyan jól magam közben.

32
00:01:33,903 --> 00:01:35,426
Jól éreztem magam.

33
00:01:35,426 --> 00:01:38,005
Nem is értem, de soha nem buktam le.

34
00:01:38,005 --> 00:01:39,601
Úgy értem, annyira hihetetlenül egyértelmű volt.

35
00:01:39,601 --> 00:01:40,914
Soha nem buktam le.

36
00:01:40,914 --> 00:01:43,435
De lényegében, össze vagyok zavarodva,

37
00:01:43,435 --> 00:01:44,942
hogy miért foglalkoztatott annyira engem

38
00:01:44,942 --> 00:01:46,886
az a kis lány, az a picike kislány,

39
00:01:46,886 --> 00:01:48,600
annyira jól betűzött?

40
00:01:48,600 --> 00:01:50,710
A féltékenység összezavart.

41
00:01:50,710 --> 00:01:53,634
Annyira titokzatos, és átható.

42
00:01:53,634 --> 00:01:56,100
Tudjuk, hogy a babák is féltékenyek.

43
00:01:56,100 --> 00:01:59,750
Tudjuk, hogy a főemlösök is azok. A rigófélék hajlamosak.

44
00:01:59,750 --> 00:02:03,270
Tudjuk, hogy a féltékenység a leggyakoribb indíték

45
00:02:03,270 --> 00:02:06,186
a házastársi gyilkosságok esetében az Egyesült Államokban.

46
00:02:06,186 --> 00:02:09,290
És még nem is olvastam tanulmányt

47
00:02:09,290 --> 00:02:12,205
ami ki tudnák mutatni az egyedülállóságát

48
00:02:12,205 --> 00:02:17,059
vagy hosszú múltját, vagy komor örömét.

49
00:02:17,059 --> 00:02:19,906
Ehhez a képzeletünkbe kell merülnünk,

50
00:02:19,906 --> 00:02:22,246
mert a regény az a laboratórium

51
00:02:22,246 --> 00:02:23,820
amely tanulmányozza a féltékenységet

52
00:02:23,820 --> 00:02:25,894
annak minden lehetséges konfigurációjában.

53
00:02:25,894 --> 00:02:29,218
Tulajdonképpen, nem tudom, hogy túlzás-e azt kérdeznem,

54
00:02:29,218 --> 00:02:31,250
ha nem lenne féltékenység,

55
00:02:31,250 --> 00:02:33,800
lenne-e egyáltalán irodalom?

56
00:02:33,800 --> 00:02:37,390
Nos, nincs Szép Heléna, nincs "Odüsszeia."

57
00:02:37,390 --> 00:02:40,228
Nincs féltékeny király, nincsen "Ezeregyéjszaka."

58
00:02:40,228 --> 00:02:43,365
Nincs Shakespeare.

59
00:02:43,365 --> 00:02:45,555
Eltünnének a középiskolai kötelezők,

60
00:02:45,555 --> 00:02:47,367
mert elveszítenénk "A hang és a tébolyt,"

61
00:02:47,367 --> 00:02:49,616
"Gatsby-t", a "Fiesta (A nap is felkel)-t"

62
00:02:49,616 --> 00:02:53,743
"Bovárynét", "Anna Kareninát".

63
00:02:53,743 --> 00:02:56,150
Ha nincs féltékenység, nincs Proust. És ezt úgy értem,

64
00:02:56,150 --> 00:02:57,911
hogy tudom, hogy divat azt mondani, hogy Proust

65
00:02:57,911 --> 00:02:59,518
mindenre választ ad,

66
00:02:59,518 --> 00:03:02,224
de a féltékenység esetében,

67
00:03:02,224 --> 00:03:04,965
ez tényleg így van.

68
00:03:04,965 --> 00:03:08,951
Idén száz éves mesterműve, "Az eltűnt idő nyomában"

69
00:03:08,951 --> 00:03:12,952
és ez a szexuális féltékenységet legjobban kimerítő tanulmány

70
00:03:12,952 --> 00:03:15,104
és a szokásos versenyszellemet is jól elemzi,
ami az én fémjelzésem,

71
00:03:15,104 --> 00:03:17,689
mellyel mindannyiunknak meg kell küzdenie.

72
00:03:17,689 --> 00:03:20,116
És ha Proustra gondolunk, akkor

73
00:03:20,116 --> 00:03:21,610
a szentimentális részletekre gondolunk, ugye?

74
00:03:21,610 --> 00:03:23,565
A kisfiúra, aki próbált elaludni.

75
00:03:23,565 --> 00:03:27,746
A levendula teába áztatott madeleine kekszre.

76
00:03:27,746 --> 00:03:29,772
De elfeledjük, hogy milyen durva látomása volt.

77
00:03:29,772 --> 00:03:31,612
Elfelejtjük, hogy milyen könyörtelen.

78
00:03:31,612 --> 00:03:33,933
Úgy értem, ezek olyan könyvek, melyekre Virginia Woolf azt mondta,

79
00:03:33,933 --> 00:03:36,269
olyan kemények, mint a bélhúr.

80
00:03:36,269 --> 00:03:38,317
Nem tudom, mi az a bélhúr,

81
00:03:38,317 --> 00:03:41,218
de feltételezzük, hogy valami félelmetes.

82
00:03:41,218 --> 00:03:44,436
Nézzük meg, miért passzol ennyire

83
00:03:44,436 --> 00:03:48,114
a regény és a féltékenység, a féltékenység és Proust.

84
00:03:48,114 --> 00:03:51,345
Lehet ez valami annyira nyílvánvaló, hogy

85
00:03:51,345 --> 00:03:54,728
a féltékenység, ami alapvetően: ember, szenvedély, akadály,

86
00:03:54,728 --> 00:03:59,396
ennyire szilárd alapja az elbeszélésnek?

87
00:03:59,396 --> 00:04:02,071
Nem tudom. De szerintem közel vagyunk a valósághoz,

88
00:04:02,071 --> 00:04:04,120
hiszen gondoljunk csak arra, mi történik,

89
00:04:04,120 --> 00:04:05,898
ha féltékenyek vagyunk.

90
00:04:05,898 --> 00:04:09,850
Ha féltékenyek vagyunk, bemagyarázunk magunknak dolgokat.

91
00:04:09,850 --> 00:04:14,133
Történeteket mások életéről,

92
00:04:14,133 --> 00:04:16,807
és ezektől a történetektől szörnyen érezzük magunkat

93
00:04:16,807 --> 00:04:19,030
mert ezeket azért hozzuk létre, hogy szörnyen érezzük magunkat.

94
00:04:19,030 --> 00:04:21,564
Mesélőként és hallgatóságként tudjuk,

95
00:04:21,564 --> 00:04:23,538
milyen részletek kerüljenek bele,

96
00:04:23,538 --> 00:04:27,107
hogy jól magunkba döfjük a kést. Ugye?

97
00:04:27,107 --> 00:04:30,462
A féltékenység amatőr regényíróvá tesz minket,

98
00:04:30,462 --> 00:04:32,478
és ez az, amit Proust megértett.

99
00:04:32,478 --> 00:04:35,651
Az első kötetben, a Swann-ban,

100
00:04:35,651 --> 00:04:37,475
a regényciklusban,

101
00:04:37,475 --> 00:04:39,181
Swann az egyik főszereplő,

102
00:04:39,181 --> 00:04:42,409
nagyon szeretően gondolkodik szeretőjéről

103
00:04:42,409 --> 00:04:44,101
és arról, hogy milyen jó az ágyban,

104
00:04:44,101 --> 00:04:47,143
majd hirtelen, pár mondat alatt,

105
00:04:47,143 --> 00:04:49,184
és ezek a Proust-i mondatok,

106
00:04:49,184 --> 00:04:50,696
tehát olyan hosszúak, mint a folyók,

107
00:04:50,696 --> 00:04:52,959
de néhány mondat alatt,

108
00:04:52,959 --> 00:04:55,366
hirtelen hátrahőköl és rádöbben,

109
00:04:55,366 --> 00:04:58,649
"Várjunk csak, minden, amit szeretek ebben a nőben,

110
00:04:58,649 --> 00:05:02,420
azt más is szeretné ebben a nőben.

111
00:05:02,420 --> 00:05:05,511
Minden gyönyörűséget, amit ad nekem,

112
00:05:05,511 --> 00:05:07,220
meg tudná adni másnak is,

113
00:05:07,220 --> 00:05:09,498
talán épp most."

114
00:05:09,498 --> 00:05:12,282
És ez az a történet, ahol elkezdi magának bemesélni,

115
00:05:12,282 --> 00:05:14,145
és innentől, Proust azt írja, hogy

116
00:05:14,145 --> 00:05:17,192
minden új bájt, amit Swann felfedez szeretőjében,

117
00:05:17,192 --> 00:05:19,856
hozzáadja "privát kínzókamrájának

118
00:05:19,856 --> 00:05:23,478
eszközkészletéhez."

119
00:05:23,478 --> 00:05:25,753
Nos, Swann és Proust, be kell látnunk,

120
00:05:25,753 --> 00:05:27,429
megrögzötten féltékenyek voltak.

121
00:05:27,429 --> 00:05:29,133
Tudják, Proust barátainak el kellett volna hagyniuk

122
00:05:29,133 --> 00:05:31,737
az országot, ha szakítani akartak volna.

123
00:05:31,737 --> 00:05:34,640
De nem kell ennyire féltékenynek lenni,

124
00:05:34,640 --> 00:05:37,551
hogy elismerjük, hogy nehéz. Ugye?

125
00:05:37,551 --> 00:05:39,160
A féltékenység fárasztó.

126
00:05:39,160 --> 00:05:42,807
Ez egy éhes érzelem. Meg kell etetni.

127
00:05:42,807 --> 00:05:44,896
És mit eszik a féltékenység?

128
00:05:44,896 --> 00:05:47,986
Információt eszik.

129
00:05:47,986 --> 00:05:50,375
Részleteket eszik.

130
00:05:50,375 --> 00:05:53,198
Szereti a fényes hajzuhatagokat,

131
00:05:53,198 --> 00:05:55,664
az aranyos kis tolltartókat.

132
00:05:55,664 --> 00:05:57,206
A fotókat.

133
00:05:57,206 --> 00:06:00,936
Ezért olyan népszerű az Instagram.

134
00:06:00,936 --> 00:06:04,897
Proust tulajdonképpen összeköti a tudományosság és a féltékenység nyelvét.

135
00:06:04,897 --> 00:06:07,339
Amikor Swann éppen féltékeny izgalmában van,

136
00:06:07,339 --> 00:06:09,510
majd hirtelen hallgatózik az ajtóban

137
00:06:09,510 --> 00:06:11,533
megvesztegeti szeretője szolgálóit,

138
00:06:11,533 --> 00:06:12,985
megvédi ezt a viselkedést.

139
00:06:12,985 --> 00:06:15,402
Azt mondja, "Nézze, tudom, hogy azt gondolja, hogy ez visszataszító,

140
00:06:15,402 --> 00:06:17,208
de semmiben sem különbözik

141
00:06:17,208 --> 00:06:19,558
egy ősi üzenet megfejtésétől

142
00:06:19,558 --> 00:06:21,225
vagy egy ősi épület vizsgálatától."

143
00:06:21,225 --> 00:06:23,822
Azt mondja: "Ezek tudományos kutatások,

144
00:06:23,822 --> 00:06:26,825
valódi intellektuális értékekkel."

145
00:06:26,825 --> 00:06:28,937
Proust azt próbálja nekünk bemutatni,

146
00:06:28,937 --> 00:06:31,828
hogy a féltékenység nem tolerálható, és abszurddá válunk tőle,

147
00:06:31,828 --> 00:06:36,498
de tulajdonképpen, a legmélyén, igény a tudásra,

148
00:06:36,498 --> 00:06:39,899
igény az igazságra, a fájdalmas igazságra,

149
00:06:39,899 --> 00:06:41,828
és tulajdonképpen, ahol Proust rátapint a lényegre,

150
00:06:41,828 --> 00:06:44,620
minél fájdalmasabb az igazság, annál jobb.

151
00:06:44,620 --> 00:06:49,357
Fájdalom, megaláztatás, veszteség:

152
00:06:49,357 --> 00:06:52,313
Ezek voltak Proust bölcsességének alappillérei.

153
00:06:52,313 --> 00:06:56,215
Azt mondja, "Az a nő kell nekünk,

154
00:06:56,215 --> 00:06:59,001
aki kiváltja belőlünk a szenvedést

155
00:06:59,001 --> 00:07:02,506
és érzelmek sokkal behatóbb, erősebb skáláját,

156
00:07:02,506 --> 00:07:06,945
mint egy zseni, aki érdekel minket."

157
00:07:06,945 --> 00:07:09,820
Azt üzeni ezzel, hogy keressünk egy kegyetlen nőt?

158
00:07:09,820 --> 00:07:12,117
Nem. Szerintem azt üzeni

159
00:07:12,117 --> 00:07:15,286
hogy a féltékenység felfedi az igaz énünket.

160
00:07:15,286 --> 00:07:18,182
És van valami hasonló érzelem, ami

161
00:07:18,182 --> 00:07:20,510
ilyen módon megnyit bennünket?

162
00:07:20,510 --> 00:07:22,590
Valami más érzelem, ami ennyire felszabadítja

163
00:07:22,590 --> 00:07:25,923
aggressziónkat, rejtett ambicíóinkat

164
00:07:25,923 --> 00:07:28,322
és jogosultságunkat?

165
00:07:28,322 --> 00:07:30,972
Más érzelem megtanít minket arra,

166
00:07:30,972 --> 00:07:34,164
hogy ilyen különös intenzitással szemléljünk dolgokat?

167
00:07:34,164 --> 00:07:36,316
Freud később írt erről.

168
00:07:36,316 --> 00:07:38,570
Egy nap, Freudot meglátogatta

169
00:07:38,570 --> 00:07:40,892
ez a nagyon ideges fiatalemeber, aki meg volt

170
00:07:40,892 --> 00:07:43,395
győződve róla, hogy a felesége megcsalja.

171
00:07:43,395 --> 00:07:45,472
És Freud azt mondja, hogy van valami furcsa ebben a figurában,

172
00:07:45,472 --> 00:07:47,586
mert nem azt nézi, hogy mit csinál a felesége.

173
00:07:47,586 --> 00:07:49,557
Mert a nő feddhetetlen, mindenki tudja.

174
00:07:49,557 --> 00:07:50,887
Szegény teremtést

175
00:07:50,887 --> 00:07:52,885
ok nélkül gyanusítják.

176
00:07:52,885 --> 00:07:55,694
De ő azokat a dolgokat nézte, amelyeket a felesége

177
00:07:55,694 --> 00:07:58,194
észrevétlenül, tudat alatt cselekedett.

178
00:07:58,194 --> 00:08:00,511
Túl szikrázóan mosolyog,

179
00:08:00,511 --> 00:08:03,851
vagy csak véletlenül megérintette azt a férfit ott?

180
00:08:03,851 --> 00:08:06,527
[Freud] azt mondja, hogy a férfi a

181
00:08:06,527 --> 00:08:10,875
felesége tudatalattijának őre lett.

182
00:08:10,875 --> 00:08:12,696
A regény nagyon jó ebból a szempontból.

183
00:08:12,696 --> 00:08:15,504
Nagyon jól írja le, hogy a féltékenység arra vezet minket,

184
00:08:15,504 --> 00:08:19,488
hogy intenzíven figyeljünk, de nem arra, hogy alaposan.

185
00:08:19,488 --> 00:08:23,563
Valójában, minél jobban féltékenyek vagyunk,

186
00:08:23,563 --> 00:08:26,082
annál inkább ural minket képzeletünk.

187
00:08:26,082 --> 00:08:29,002
És ezért hiszem, hogy a féltékenység

188
00:08:29,002 --> 00:08:31,818
nem csak buzdít minket, hogy cselekedjünk

189
00:08:31,818 --> 00:08:33,818
erőszakosan, törvénybe ütközően.

190
00:08:33,818 --> 00:08:36,100
A féltékenység arra sarkall, hogy

191
00:08:36,100 --> 00:08:38,458
rendkívül leleményesek legyünk.

192
00:08:38,458 --> 00:08:40,901
Most a nyolcéves önmagamra gondolok, elismerem,

193
00:08:40,901 --> 00:08:44,920
de egy másik történetre is, amelyet a hírekben hallottam.

194
00:08:44,920 --> 00:08:48,828
Egy 52 éves Michigan-i nő lebukott,

195
00:08:48,828 --> 00:08:51,697
mert egy hamis Facebook profilt hozott létre,

196
00:08:51,697 --> 00:08:55,420
amelyről hitvány, förtelmes üzeneteket küldözgetett

197
00:08:55,420 --> 00:08:59,645
magának, egy egész évig.

198
00:08:59,645 --> 00:09:01,770
Egy évig. Egy teljes évig.

199
00:09:01,770 --> 00:09:03,645
És a volt barátja új barátnőjét próbálta

200
00:09:03,645 --> 00:09:05,802
gyanúba keverni,

201
00:09:05,802 --> 00:09:09,443
és be kell vallanom, hogy amikor hallottam,

202
00:09:09,443 --> 00:09:11,355
ez belőlem a csodálatot váltotta ki.

203
00:09:11,355 --> 00:09:12,932
(Nevetés)

204
00:09:12,932 --> 00:09:15,347
Mert, úgy értem, legyünk reálisak.

205
00:09:15,347 --> 00:09:19,664
Milyen óriási, ha más lenne a helyzet, kreatívításra vall? Ugye?

206
00:09:19,664 --> 00:09:22,084
Ez regénybe illő.

207
00:09:22,084 --> 00:09:25,485
Patricia Highsmith regénybe illő.

208
00:09:25,485 --> 00:09:27,655
Mostanában Highsmith-t különösen kedvelem.

209
00:09:27,655 --> 00:09:31,707
Az amerikai írások zseniális és bizarr női képviselője.

210
00:09:31,707 --> 00:09:33,900
Az "Idegenek a vonaton" szerzője

211
00:09:33,900 --> 00:09:35,948
és "A tehetséges Mr. Ripley"-é

212
00:09:35,948 --> 00:09:39,013
ezek mind arról szólnak, hogy a féltékenység,

213
00:09:39,013 --> 00:09:40,888
hogyan mocskolja be gondolatainkat,

214
00:09:40,888 --> 00:09:43,882
és arról, ha egyszer a féltékenység légkörébe kerültünk,

215
00:09:43,882 --> 00:09:49,145
akkor a mi van és a mi lehetne közötti membrán

216
00:09:49,145 --> 00:09:52,038
milyen könnyedén kilyukasztható.

217
00:09:52,038 --> 00:09:54,486
Vegyük Tom Ripley-t, a leghíresebb szereplőjét.

218
00:09:54,486 --> 00:09:57,325
Nos, Tom Ripley onnan indul, hogy szeretne téged,

219
00:09:57,325 --> 00:09:59,501
vagy amid van, azért,

220
00:09:59,501 --> 00:10:02,929
hogy ő te lehessen és legyen neki az, ami egyszer volt neked,

221
00:10:02,929 --> 00:10:04,462
és te a padló alatt vagy,

222
00:10:04,462 --> 00:10:05,825
ő hallgat a nevedre,

223
00:10:05,825 --> 00:10:07,517
a gyűrűidet hordja,

224
00:10:07,517 --> 00:10:09,518
kimeríti a bankszámládat.

225
00:10:09,518 --> 00:10:11,493
Ez is egy járható út.

226
00:10:11,493 --> 00:10:15,157
De mit teszünk? Nem járhatjuk ezt az utat.

227
00:10:15,157 --> 00:10:17,194
Nem adhatok az egész világnak hármasokat,

228
00:10:17,194 --> 00:10:20,041
mint ahogy néhanapján megtenném,

229
00:10:20,041 --> 00:10:23,539
És ez nagy kár, mert irigykedő időket élünk.

230
00:10:23,539 --> 00:10:26,446
Féltékeny időket.

231
00:10:26,446 --> 00:10:28,459
Úgy értem a közösségi média jó polgárai vagyunk,

232
00:10:28,459 --> 00:10:31,843
nemde, ahol a valuta az irigység?

233
00:10:31,843 --> 00:10:36,312
A regény megmutatja a helyes utat? Nem vagyok benne biztos.

234
00:10:36,312 --> 00:10:39,753
Tehát tegyük azt, amit a szereplők mindig tesznek, ha nem biztosak,

235
00:10:39,753 --> 00:10:41,929
amikor kétségek között vannak.

236
00:10:41,929 --> 00:10:44,203
Menjünk el a Baker street 221 B-be

237
00:10:44,203 --> 00:10:46,221
és kérdezzük meg Sherlock Holmes-t.

238
00:10:46,221 --> 00:10:48,690
Ha az emberek Holmes-ra gondolnak,

239
00:10:48,690 --> 00:10:51,799
akkor Moriarty professzorra is gondolnak, az ő félelmetes ellenségére,

240
00:10:51,799 --> 00:10:54,006
ugye, erre a bűnügyi lángelmére.

241
00:10:54,006 --> 00:10:56,469
De én mindig jobban kedveltem Lestrade felügyelőt,

242
00:10:56,469 --> 00:10:59,374
a Scotland Yard patkányarcú vezetőjét,

243
00:10:59,374 --> 00:11:01,104
akinek szüksége van Holmes-ra,

244
00:11:01,104 --> 00:11:03,408
szüksége van a géniuszára, de neheztel rá.

245
00:11:03,408 --> 00:11:05,265
Ó, annyira ismerős ez nekem.

246
00:11:05,265 --> 00:11:09,282
Tehát Lestrade-nak szüksége van segítségére, neheztel Holmes-ra,

247
00:11:09,282 --> 00:11:12,593
és egyfajta forrongó keserűséggel dolgoznak a rejtélyeken.

248
00:11:12,593 --> 00:11:16,470
De ahogyan együtt dolgoznak, valami megváltozik,

249
00:11:16,470 --> 00:11:19,513
és végül a "Hat Napóleon kalandjában",

250
00:11:19,513 --> 00:11:23,443
egyszer Holmes bejön, elkápráztat mindenkit a megoldásával,

251
00:11:23,443 --> 00:11:26,884
Lestrade Holmes-hoz fordul és azt mondja:

252
00:11:26,884 --> 00:11:31,165
"Nem féltékenyek vagyunk önre, Mr. Holmes,

253
00:11:31,165 --> 00:11:34,524
hanem büszkék."

254
00:11:34,524 --> 00:11:36,853
És azt mondja, hogy nincs olyan ember a Scotland Yard-nál,

255
00:11:36,853 --> 00:11:39,852
aki nem szeretne kezet fogni Sherlock Holmes-szal.

256
00:11:39,852 --> 00:11:42,237
Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor Holmes-t

257
00:11:42,237 --> 00:11:44,332
meghatottnak látjuk, és ezt én nagyon megindítónak találom,

258
00:11:44,332 --> 00:11:47,396
ezt a kis jelenetet, ugyanakkor rejtélyesnek, értik?

259
00:11:47,396 --> 00:11:49,309
Úgy tűnik, mintha a féltékenységet

260
00:11:49,309 --> 00:11:52,047
egyfajta mértani problémának kezelné, nem érzelemnek.

261
00:11:52,047 --> 00:11:54,913
Tudják, egyik pillanatban még két külön oldalon,

262
00:11:54,913 --> 00:11:56,836
a következőben ugyanazon állnak.

263
00:11:56,836 --> 00:11:58,983
Hirtelen, Lestrade megengedi magának,

264
00:11:58,983 --> 00:12:01,950
hogy csodálja ezt az elmét, akire neheztelt.

265
00:12:01,950 --> 00:12:03,879
Lehet ez ennyire egyszerű?

266
00:12:03,879 --> 00:12:06,310
Mi van, ha a féltékenység tényleg mértani probléma,

267
00:12:06,310 --> 00:12:10,020
csak azon múlik, hogy mit engedünk meg magunknak,

268
00:12:10,020 --> 00:12:12,350
hogyan viszonyuljunk a másikhoz?

269
00:12:12,350 --> 00:12:14,221
Nos, talán nem kellene neheztelnünk

270
00:12:14,221 --> 00:12:16,282
mások kiválóságára.

271
00:12:16,282 --> 00:12:19,656
Talán szövetségre léphetnénk vele.

272
00:12:19,656 --> 00:12:21,912
De szeretem az eshetőségi terveket.

273
00:12:21,912 --> 00:12:24,248
Tehát, ameddig várjuk, hogy ez megtörténjen,

274
00:12:24,248 --> 00:12:26,944
addig is emlékezzünk, hogy a fikció a vigaszunk.

275
00:12:26,944 --> 00:12:29,395
A fikció önmaga demisztifikálja a féltékenységet.

276
00:12:29,395 --> 00:12:31,478
Megháziasítja,

277
00:12:31,478 --> 00:12:33,356
meghívja az asztalhoz.

278
00:12:33,356 --> 00:12:35,229
És nézzük, kik ülnek ott:

279
00:12:35,229 --> 00:12:39,065
kedves Lestrade, szörnyű Tom Ripley,

280
00:12:39,065 --> 00:12:43,534
őrült Swann, Marcel Proust önmaga.

281
00:12:43,534 --> 00:12:45,948
Kitűnő társaságunk van.

282
00:12:45,948 --> 00:12:47,368
Köszönöm.

283
00:12:47,368 --> 00:12:52,184
(Taps)