1905-ben Alfred Binet és Théodore Simon pszichológusok megalkottak egy tesztet az iskolában tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek Franciaországban. A teszt azt hivatott megmutatni, melyik gyereknek van szüksége személyre szabott figyelemre, és a módszer az IQ-tesztek alapja lett. A 19. század végétől kezdve a kutatók azt feltételezték, hogy a kognitív képességek, pl. a szövegértés, a munkamemória és a vizuális-térbeli készségek adják az alapvető általános intelligenciát, vagyis a g-faktort. Simon és Binet egy sor tesztet alkotott meg ezen készségek mérésére, és az eredményeket egyetlen pontszámban adták össze. A kérdéseket az egyes korosztályokhoz igazították, így egy gyerek pontszáma azt mutatta, hogyan teljesít kortársaihoz képest. Ha a pontszámot elosztjuk az életkorral és az eredményt megszorozzuk százzal, az intelligenciahányadost, az IQ-t kapjuk eredményül. Manapság a 100 jelenti az átlagot egy mintanépességben, és a népesség 68%-ának pontszáma 100-tól 15 ponton belülre esik. Simon és Binet azt gondolták, hogy a tesztjük által mért készségek fejezik ki az általános intelligenciát. Akkor sem volt, és ma sem létezik elfogadott definíciója az általános intelligenciának. Emiatt mindenki szabadon használhatta a tesztet az intelligenciáról alkotott saját elképzeléseinek szolgálatában. A teszt, amivel eredetileg azt vizsgálták, kinek kell segítség a tanulásban, hamarosan arra szolgált, hogy az embereket más módon osztályozzák, sokszor nagyon hibás ideológiák igazolására. Először az USA-ban a II. világháború idején alkalmazták szélesebb körben, mikor a hadsereg az IQ-teszttel osztályozta és válogatta az újoncokat a tiszti képzésre. Akkoriban sokan hittek a fajegészségtanban, mely szerint a kívánatos és nem kívánatos tulajdonságokat lehet és szükséges is irányítani az emberekben szelektív szaporítással. Több probléma is volt ezzel a gondolatmenettel, többek között az, hogy az intelligencia nemcsak hogy állandó és öröklött, de rasszhoz is kötött. A fajegészségtan zászlaja alatt a kutatók a hadsereg kezdeményezésének eredményeit arra használták, hogy tévesen azt állítsák, bizonyos faji csoportok intellektuálisan mások felett állnak. Figyelmen kívül hagyva, hogy a tesztelt újoncok többsége az USA-ba nemrég érkezett immigráns volt – akik iskolázatlanok voltak, és nyelvi nehézségekkel küzdöttek –, felállították az etnikumok téves intelligencia-sorrendjét. A fajegészségtan és az IQ-tesztek találkozása nemcsak a tudományra, hanem a politikára is hatással volt. 1924-ben Virginia állam olyan szabályt hozott, mely lehetővé tette az alacsony IQ-jú emberek kényszersterilizálását. Ezt a döntés az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága is helybenhagyta. A náci Németországban a kormány engedélyezte az alacsony IQ-jú gyerekek meggyilkolását. A holokauszt és a polgárjogi mozgalom után az IQ-tesztek diszkrimináló alkalmazását morális és tudományos alapon is megkérdőjelezték. A tudósok elkezdtek bizonyítékot gyűjteni a környezet IQ-ra gyakorolt hatásairól. Például, az IQ-teszteket rendszeresen módosították a 20. század folyamán, és az új generációk mindig magasabb eredményt értek el a régi teszteken, mint bármely előző generáció. Ez a Flynn-effektus néven ismert jelenség túl gyorsan történt ahhoz, hogy az evolúció során öröklődő tulajdonságok okozzák. Az ok inkább a környezet volt: fejlettebb oktatás, jobb betegellátás és élelmezés. A 20. század közepén a pszichológusok megpróbálták az IQ-teszteket az intelligenciamérésen kívül másra is használni, főként skizofrénia, depresszió és más pszichés zavarok értékelésére. Ezek a diagnózisok részben az értékelők klinikai megítélésére hagyatkoztak, és az IQ meghatározására szánt tesztek egy részét használták. A későbbi kutatások szerint ezek nem adnak klinikailag hasznos információt. Manapság az IQ-tesztek sok, a kezdeti tesztekhez hasonló elemet és kérdéstípust tartalmaznak, viszont jobb technikáink vannak a tesztek hibáinak megállapítására. Már nem használják őket pszichés zavarok diagnosztizálására. De van egy hasonlóan problémás gyakorlat, mely egyes altesztek eredményét tanulási nehézségek megállapítására használja, sok szakértő tanácsa ellenére. Pszichológusok szerte a világban még mindig használják az IQ-teszteket értelmi fogyatékosság megállapítására, és az eredményeket a megfelelő oktatási támogatás, munkahelyi képzés és gondozás meghatározására használják. Az IQ-tesztek eredményeit szörnyű politikai döntések és tudományosan nem megalapozott ideológiák alátámasztására használták. Ez nem jelenti azt, hogy maga a teszt értéktelen. Valójában kiválóan méri a logikai és problémamegoldó készségeket, melyeket mérni hivatott. De ez nem egyenlő valaki potenciáljának mérésével. Habár sok bonyolult politikai, történelmi, tudományos és kulturális probléma lengi körül az IQ-teszteket, egyre több tudós egyetért ezzel, és elutasítja azt a nézőpontot, mely szerint az embereket lehet egyetlen számmal osztályozni.