A "még" ereje.
Hallottam egy chicagói középiskoláról,
ahol adott számú tantárgyat
kellett teljesíteni az érettségihez,
és ha a diák nem ment át egy tárgyból,
a minősítése az lett, hogy "még nem".
Én ezt fantasztikusnak találtam,
mert mikor elégtelent kapunk,
egy semmirekellőnek érezzük magunkat.
Azonban, ha "még nem" az értékelés,
megértjük, hogy egy
tanulási görbén haladunk,
és ez távlatot kínál a jövőbe.
A "még nem" szomorú tapasztalattal is
szolgált pályám kezdetén,
ami igazi fordulópont volt.
Látni akartam,
hogy a gyerekek hogyan birkóznak meg
a kihívásokkal és a nehézségekkel,
ezért 10 éveseknek
nem túl könnyű feladatokat adtam.
Néhányuk megdöbbentően pozitívan reagált.
Olyanokat mondtak,
hogy "Imádom a kihívást.",
vagy "Reméltem,
hogy sokat tanulhatok majd ebből."
Ők tudták,
hogy a képességeik fejleszthetőek.
Ők rendelkeztek azzal, amit én
fejlődési szemléletmódnak hívok.
Ugyanakkor más tanulók tragédiaként,
katasztrófaként élték meg a helyzetet.
Az ő, rögzültebb szemléletmódjukból nézve
az intelligenciájukról mondtak ítéletet,
és kudarcot vallottak.
A "még" erejének az élvezete helyett
ők a "most" zsarnokságának
a foglyává váltak.
De vajon mit tesznek majd
a következő alkalommal?
Elárulom, mit fognak csinálni.
Az egyik kutatásban azt a választ adták,
hogy ha nem sikerülne egy dolgozat,
akkor a több tanulás helyett
valószínűleg inkább csalnának legközelebb.
Egy másik vizsgálatban
a rossz eredmény után
kerestek valakit,
aki náluk is rosszabbul teljesített,
így már egész jól érezhették magukat.
Vizsgálatról vizsgálatra azt láttuk,
hogy menekültek a nehézségek elől.
Kutatók megmérték
az agy elektromos aktivitását,
amikor a diákok
valamilyen hibát követtek el.
Balra láthatóak
a rögzült szemléletű tanulók.
Alig látható bármilyen aktivitás.
Elfutnak a hiba elől,
nem foglalkoznak vele.
Ám a jobb oldalon ott vannak
a fejlődési szemléletű diákok
a képességek fejleszthetőségének
a meggyőződésével.
Ők rendkívül elfoglaltak,
elméjük a "még" tüzében ég.
Rendkívül elfoglaltak,
feldolgozzák a hibát,
tanulnak belőle és kijavítják.
Mi hogyan neveljük a gyerekeinket?
A "most"-ra neveljük őket
a "még" helyett?
Olyan gyerekeket nevelünk,
akik az ötösök megszállottjai?
Olyanokat, akik nem tudják,
hogyan kell nagyot álmodni?
A legfőbb céljuk a következő ötös
vagy a következő érdemjegy megszerzése?
Vajon ezt az
állandó megerősítés utáni vágyat
magukkal viszik majd a későbbi életükbe?
Lehetséges, mert munkáltatókkal
beszélgetve a szavaikból úgy tűnik,
hogy kineveltük
a fiatal dolgozók egy nemzedékét,
melynek tagjai egy napot sem élnek túl
valamilyen jutalom nélkül.
Mit tehetünk akkor?
Hogyan építhetjük fel
azt a "még"-hez vezető hidat?
Íme pár dolog, amit megtehetünk.
Mindenekelőtt dicsérhetünk okosan, nem az
intelligenciát vagy a tehetséget díjazva.
Az nem hatékony.
Ne tegyük többé!
Inkább dicsérjük a gyerekek
részvételének a folyamatát:
az erőfeszítésüket, a stratégiáikat,
az odafigyelésüket, a kitartásukat,
a haladásukat.
A folyamat elismerése
teszi szívóssá és rugalmassá a gyerekeket.
Léteznek egyéb módjai is a jutalmazásnak.
Nemrég a Washingtoni Egyetem
játékkutatóival dolgoztunk együtt
egy új internetes matematikai játékon,
amelyik a "még"-et jutalmazta.
Ez a játék az erőfeszítést,
a stratégiát és a haladást díjazta.
Míg egy hagyományos matematikai játék
azt értékeli, ha azon nyomban
helyes válaszokat kap,
addig ez a folyamatot jutalmazta.
Mi pedig nagyobb
erőfeszítést tapasztaltunk,
több stratégiát,
aktívabb és hosszabb ideig tartó
részvételt,
valamint nagyobb kitartást, amikor
igazán komoly kihívásokkal néztek szembe.
Azt látjuk, hogy pusztán a "még"
vagy a "még nem" szavak
nagyobb magabiztosságot
adnak a gyerekeknek.
Olyan utat mutatnak meg nekik a jövőbe,
amitől kitartóbbak lesznek.
Mi pedig lényegében megváltoztathatjuk
a diákok szemléletmódját.
Az egyik kutatásban megtanítottuk nekik,
hogy minden alkalommal,
amikor kimozdulnak a komfortzónájukból,
hogy valami új és nehéz dolgot tanuljanak,
elméjük idegsejtjei új,
erősebb kapcsolatokat hoznak létre,
vagyis idővel egyre okosabbak lehetnek.
Nézzük, mi történt! Ebben a vizsgálatban!
A fejlődési szemléletmódról
nem tanuló diákok
érdemjegyei továbbra is romlottak
az iskolai változások ideje alatt,
ám azoknak a jegyei, akik megkapták
a leckét, hirtelen javulást mutattak.
Hasonló fejlődést tapasztaltunk
ezer és ezer más gyereknél, különösen
a nehézségekkel küzdő tanulóknál.
Beszéljünk most az egyenlőségről!
Hazánkban [USA] a diákok bizonyos
csoportjai
rendszerint gyengébben teljesítenek.
Például a belvárosi gyerekek
vagy az indián rezervátumokban élők.
Olyan régóta teljesítenek ilyen gyengén,
hogy ezt sokan javíthatatlannak érzik.
Ám mikor az oktatók fejlődési
szemléletmódot visznek be a tantermekbe,
az egyenlőség is létrejön.
Csak néhány példát említek.
Egy év alatt a New York-i Harlem
egyik óvodai csoportjának az eredménye
a Nemzeti Teljesítményteszt
legjobb 5 százalékába került.
A gyerekek közül sokan még a ceruzát sem
tudták rendesen megfogni a beiratkozáskor.
Egyetlen év alatt
a korábban nagyon lemaradt
Dél-Bronx-i negyedikesek lettek
New York állam
negyedikes osztályai közül az elsők
az állami matematikai felmérésen.
Egy-másfél év alatt
az egyik rezervátum iskolájának
indián diákjai
úgy lettek kerületük utolsóiból az elsők,
hogy Seattle tehetősebb övezetei is
a kerülethez tartoztak.
Vagyis az indián gyerekek
lehagyták a Microsoft-gyerekeket.
Mindez azért történt,
mert az erőfeszítés és a nehézség
értelmezése megváltozott.
Korábban az erőfeszítés
és a nehézség miatt
hülyének érezték magukat,
úgy érezték, inkább feladják.
Most azonban az erőfeszítés
és a nehézség segít nekik abban,
hogy idegsejtjeik új kapcsolatokat
hozzanak létre,
erősebb kapcsolatokat.
Ettől lesznek egyre okosabbak.
Nemrég levelet kaptam egy 13 éves fiútól.
Azt írta: "Kedves Dweck Professzor!
Nagyra értékelem, hogy írásai megbízható
tudományos kutatásokon alapulnak,
ezért úgy döntöttem,
átültetem őket a gyakorlatba.
Több energiát fordítottam
az iskolai feladataimra,
a családomra,
valamint az iskolatársaimra,
és komoly fejlődést tapasztaltam
minden téren.
Most jöttem rá, hogy eddigi
életem nagy részét elvesztegettem."
Úgyhogy ne vesztegessünk el
még több életet.
Hiszen ha egyszer már tudjuk,
hogy a képességek fejleszthetőek,
akkor a gyerekek -- minden egyes gyerek --
alapvető emberi jogává válik,
hogy a fejlődést garantáló,
a "még" erejét hasznosítani képes
környezetben éljen.
Köszönöm!
(Taps)