WEBVTT

00:00:18.556 --> 00:00:22.518
Ha azt mondanám, van egy dolog,
amit bárki megtehet,

00:00:22.799 --> 00:00:27.148
ami fejlesztené a képzelőerejüket,
a memóriájukat

00:00:27.358 --> 00:00:29.876
és valószínűleg a személyes
kapcsolataikat is,

00:00:30.169 --> 00:00:32.362
és kedvesebbé is válnának tőle,

00:00:32.436 --> 00:00:34.200
valószínűleg hitetlenkednének.

00:00:34.202 --> 00:00:36.856
Főleg, ha azt is elárulnám,
hogy semmibe sem kerül,

00:00:36.856 --> 00:00:40.250
és szerintem a teremben
már mindenki képes rá.

00:00:40.642 --> 00:00:43.379
Mostanra valószínűleg kitalálták,

00:00:43.707 --> 00:00:45.657
hogy az olvasásról beszélek –

00:00:45.957 --> 00:00:47.856
volt is utalás rá a címben.

00:00:48.697 --> 00:00:51.057
De nem arról a fajta olvasásról beszélek,

00:00:51.057 --> 00:00:53.468
ami hihetetlenül fontos számunkra,

00:00:53.468 --> 00:00:55.116
mint a tanulás

00:00:55.116 --> 00:00:58.136
vagy az adminisztrációs ügyek
elintézése során végzett olvasás;

00:00:58.136 --> 00:01:01.619
az a fajta olvasás, ami az életben való
boldoguláshoz szükséges.

00:01:01.619 --> 00:01:05.967
Inkább regényekről beszélek,
történetekről, elbeszélésekről –

00:01:06.346 --> 00:01:11.377
arról, amikor olyasmit olvasunk,
ami valaki más fejéből pattant ki,

00:01:11.377 --> 00:01:12.859
amikor belépünk a szereplők

00:01:12.859 --> 00:01:15.661
érzelmi és hangulatvilágába,
cselekedeteibe,

00:01:15.661 --> 00:01:17.868
tehát az ő szemszögükből látunk mindent.

00:01:19.249 --> 00:01:24.388
Az olvasásnak ezt a fajtáját
jobb esetben kellemesnek ítéljük,

00:01:24.388 --> 00:01:26.444
míg rosszabb esetben időpocséklásnak.

00:01:26.444 --> 00:01:29.096
Emlékszem, mikor édesanyám elmesélte,

00:01:29.096 --> 00:01:31.486
hogy gyerekkorában megőrült a könyvekért,

00:01:31.486 --> 00:01:35.435
de az apukája egyszer
kitépett egy könyvet a kezéből

00:01:35.435 --> 00:01:39.439
s azt mondta: "Ha valamit olvasnod kell,
akkor az legalább hasznos legyen."

00:01:40.807 --> 00:01:42.378
Amit ma mondani akarok,

00:01:42.378 --> 00:01:47.138
hogy igazából a regények
meglepő módon nagyon is hasznosak úgy,

00:01:47.138 --> 00:01:50.027
ahogy korábban valószínűleg
nem is sejtettük volna.

00:01:50.287 --> 00:01:54.469
Valójában fontosabb is lehet,
mint az olvasás többi formája.

00:01:54.658 --> 00:01:56.428
Van néhány új bizonyíték,

00:01:56.428 --> 00:01:59.378
ami meglepő módon
a neurológia tudományából fakad,

00:01:59.718 --> 00:02:02.058
és alátámasztja azt,
amire később még visszatérek.

00:02:02.528 --> 00:02:05.868
De először is jöjjön néhány
nem olyan friss bizonyíték:

00:02:05.868 --> 00:02:09.448
2013-ban volt egy kísérlet,

00:02:10.208 --> 00:02:16.146
amit két New York-i pszichológus,
David Kidd és Emanuele Castano végzett el.

00:02:16.903 --> 00:02:20.526
Kiválasztottak embereket
és megkérték őket arra,

00:02:20.526 --> 00:02:23.860
hogy olvassanak különböző könyvekből
rövid szövegrészleteket.

00:02:24.558 --> 00:02:28.483
Néhányuk ismeretterjesztő könyv
vagy tankönyv volt,

00:02:28.874 --> 00:02:31.417
néhányuk triller vagy szövegkönyv,

00:02:31.417 --> 00:02:34.278
ahol inkább a történetben végbemenő
eseményekről olvasunk,

00:02:34.278 --> 00:02:37.807
és nem igazán az emberekről;
tehát nem vagyunk a fejükben.

00:02:38.198 --> 00:02:39.652
A harmadik kategória

00:02:39.652 --> 00:02:41.696
azok a regények, amiről ma beszélek,

00:02:41.696 --> 00:02:45.322
amikor a szereplők szemszögéből
éljük át az eseményeket.

00:02:46.377 --> 00:02:52.158
Ezután a kutatók mutattak
néhány fotót a résztvevőknek

00:02:52.978 --> 00:02:57.950
emberekről, akiknek markáns
arckifejezésük van,

00:02:57.950 --> 00:03:01.618
és kérték, hogy jellemezzék őket
csupán az arckifejezésük alapján;

00:03:01.618 --> 00:03:05.670
az alapján, amiről azt hitték,
hogy ezek az emberek gondolnak.

00:03:06.968 --> 00:03:09.629
Ez igazából egy elég általános teszt arra,

00:03:09.629 --> 00:03:12.449
amit tudatelméletnek nevezünk,

00:03:12.449 --> 00:03:15.868
ami inkább rossz megfogalmazás, szerintem,

00:03:15.868 --> 00:03:19.219
egy olyan képességre, ami remélem
mindannyiunknak ismert;

00:03:19.219 --> 00:03:21.670
többnyire-kevésbé mindannyian
rendelkezünk vele.

00:03:21.670 --> 00:03:25.214
Ez az az ösztönös képesség,

00:03:25.744 --> 00:03:29.978
hogy abból, ahogy valaki mozog,
vagy kifejezi magát,

00:03:30.608 --> 00:03:33.151
látjuk, hogy mi játszódhat le a fejében.

00:03:34.191 --> 00:03:37.663
Megengedi nekünk,
ha legalább csak egy percre is,

00:03:37.663 --> 00:03:40.155
hogy kilépjünk önmagunkból,

00:03:40.475 --> 00:03:44.247
és a másik ember szemszögéből
szemléljük a világot.

00:03:45.170 --> 00:03:48.354
Ugyanez a képesség

00:03:48.714 --> 00:03:51.318
egész világokat tár fel előttünk,

00:03:51.318 --> 00:03:54.568
mert megengedi nekünk,
hogy elképzeljük, milyen lehet

00:03:54.568 --> 00:03:56.797
valahol máshol lenni,
valami mást csinálni,

00:03:56.797 --> 00:03:58.869
valamire máshogy tekinteni.

00:03:59.507 --> 00:04:04.437
Így azok az emberek, akikben ez nincs meg,
azok igen hátrányos helyzetben vannak,

00:04:04.588 --> 00:04:06.149
főleg a társadalmi életben –

00:04:06.149 --> 00:04:08.537
bonyolultnak találják a kapcsolatokat –

00:04:08.537 --> 00:04:12.789
ezen felül korlátozza őket
saját korlátozott képzelőerejük.

00:04:12.789 --> 00:04:16.149
Mert ha hiányzik az a képességünk,
hogy kilépjünk önmagunkból,

00:04:16.149 --> 00:04:19.618
nehéz bármit is elképzelni, tényleg.

00:04:20.058 --> 00:04:24.308
Nem kell tudományos lapokat
böngészni, hogy lássuk a hatását.

00:04:24.308 --> 00:04:25.898
Mindenki tisztában van ezzel.

00:04:25.898 --> 00:04:27.898
Egy bizonyos esetről szeretnék beszélni –

00:04:27.898 --> 00:04:30.788
Néhány évvel ezelőtt
elmentem egy olvasókörbe,

00:04:31.080 --> 00:04:35.207
amit különböző mentális
betegséggel küzdők számára rendeztek.

00:04:35.207 --> 00:04:38.409
Sokuk komoly depresszióval
vagy szorongással küzdött,

00:04:38.409 --> 00:04:40.887
viszont közösen indítottak egy olvasókört.

00:04:40.887 --> 00:04:42.548
Pár hónap elteltével csatlakoztam,

00:04:42.548 --> 00:04:44.457
mikor már kezdett hatással lenni.

00:04:44.967 --> 00:04:49.578
Azon a találkozón, amin én is ott voltam,
az 'Üvöltő Szelek"-et olvasták,

00:04:49.578 --> 00:04:50.898
egy angol regényt,

00:04:50.898 --> 00:04:53.869
és épp annál a résznél jártak,
ahol Kathynek, a főhősnőnek

00:04:53.869 --> 00:04:56.738
választania kell:
vagy hozzámegy az unalmas Lintonhoz,

00:04:56.738 --> 00:05:01.069
vagy ehhez a vad, izgalmas,
viharos alakhoz, Heathcliffhez.

00:05:01.165 --> 00:05:03.737
Figyeljenek, miket mondtak:

00:05:04.147 --> 00:05:07.948
- Előbb pusztulhatnak el
a földkerekség összes Lintonai,

00:05:08.148 --> 00:05:10.737
míg én beleegyeznék abba,
hogy elhagyjam Heathcliffet.

00:05:11.409 --> 00:05:14.383
- Állj meg itt, Faye.

00:05:14.753 --> 00:05:19.327
Te is szívesen élnéd meg ezt a helyzetet?

00:05:19.328 --> 00:05:22.908
Szeretnéd azt érezni, amit Katherine?

00:05:23.561 --> 00:05:24.619
- Persze!

00:05:24.619 --> 00:05:27.678
- Mindig ezt akarom érezni,
és éreztem is így, tudod,

00:05:27.678 --> 00:05:30.529
mikor szinte mindig boldog vagy,
akár hetekig, hónapokig.

00:05:30.529 --> 00:05:33.572
- Szép gondolat: egyszer olyan,
mintha ő lenne Heathcliff,

00:05:33.572 --> 00:05:34.826
de néha az az érzésed,

00:05:34.826 --> 00:05:37.288
hogy nagyon veszélyes is lehetne ez az út.

00:05:37.358 --> 00:05:40.718
- A házasság csak színlelés lenne.

00:05:41.638 --> 00:05:44.497
- El tudom képzelni, hogy ez milyen lenne
Linton számára.

00:05:44.497 --> 00:05:45.969
Elveszi Katherinet,

00:05:45.969 --> 00:05:48.426
de aztán rájön, hogy valaki mást szeret.

00:05:48.727 --> 00:05:51.864
És rá fog jönni.

00:05:51.864 --> 00:05:54.399
- Úgy gondolom, Heathcliffel
kellene együtt lennie.

00:05:54.399 --> 00:05:58.631
- Szerintem szexuálisan
vonzódik hozzá, és szenvedélyes.

00:05:58.631 --> 00:05:59.651
- Ja.
- Igen.

00:05:59.651 --> 00:06:01.410
- Szerintem bele kellene vágnia.

00:06:01.410 --> 00:06:02.568
(Nevetés)

00:06:03.949 --> 00:06:06.938
Úgy tűnt nekem, ahogy néztem és hallgattam
ezeket az embereket,

00:06:06.938 --> 00:06:10.980
hogy ez az egyszerű kis olvasás
megváltoztatta az életüket;

00:06:10.980 --> 00:06:13.625
és egy esetben valóban életet is mentet.

00:06:13.625 --> 00:06:15.330
Tudom –

00:06:16.358 --> 00:06:19.318
és valószínűleg látni
fogják a végén, mikor odaérünk.

00:06:19.318 --> 00:06:21.850
A kérdés, ami felmerült bennem:

00:06:21.850 --> 00:06:24.050
Mi történik az emberek agyában
olvasás közben,

00:06:24.050 --> 00:06:27.358
ami ilyen nagy hatással van rájuk?

00:06:27.888 --> 00:06:31.340
Vegyük át egy kicsit, hogy mi
történik ilyenkor az agyban.

00:06:31.600 --> 00:06:35.130
Biztos tudják, hogy az agyunk neuronokból,
elektromos sejtekből áll,

00:06:35.130 --> 00:06:38.208
és az összekapcsolódásukból
pályák alakulnak ki,

00:06:38.208 --> 00:06:41.368
amik elektromos jeleket szállítanak
folyamatosan oda-vissza,

00:06:41.368 --> 00:06:43.445
és ez az elektromos árapály

00:06:43.445 --> 00:06:47.448
jelenti a mi gondolatainkat
és érzelmeinket.

00:06:47.948 --> 00:06:50.580
Néhány pálya mindannyiunkban
nagyon hasonló,

00:06:50.580 --> 00:06:53.339
mert a génjeinkkel örököljük őket.

00:06:53.339 --> 00:06:56.969
Bal oldalt láthatják azokat a pályákat,
amelyek mindenkiben ott vannak,

00:06:56.969 --> 00:06:59.928
amelyek a fényt szállítják a szemből
a vizuális kéregig,

00:06:59.928 --> 00:07:01.137
a fejünk hátsó részébe.

00:07:01.137 --> 00:07:02.616
A kép másik oldalán viszont

00:07:02.616 --> 00:07:05.909
a két agyfélteke közti
kapcsolataink láthatóak,

00:07:05.909 --> 00:07:09.028
tehát mindkét oldal szó szerint
tudja, mit csinál a másik fél.

00:07:09.028 --> 00:07:11.448
Hadd mutassam megy gyorsan,

00:07:11.448 --> 00:07:15.553
hogy mi a különbség
a beszéd és az olvasás között,

00:07:15.553 --> 00:07:17.178
mert nagyon különbözőek.

00:07:17.368 --> 00:07:21.090
A beszéd olyasmi,
ami már benne van a génjeinkben,

00:07:21.090 --> 00:07:24.509
ezekkel a pályákkal már születésünktől
kezdve rendelkezünk.

00:07:24.509 --> 00:07:28.888
Csak annyit kell tennünk, hogy egy babát
emberek közé teszünk, akik beszélnek,

00:07:28.888 --> 00:07:31.859
és előbb vagy utóbb a baba is
elkezd beszélni; így természetes.

00:07:31.859 --> 00:07:34.185
De az olvasás nem az.

00:07:34.444 --> 00:07:37.421
Betehetnek egy babát a könyvtárba,
körbevehetik könyvekkel

00:07:37.421 --> 00:07:38.938
születésének első napjától,

00:07:38.938 --> 00:07:41.874
de soha nem kezdene el spontán olvasni.

00:07:41.874 --> 00:07:44.379
Meg kell tanítani, hogy kell csinálni.

00:07:44.379 --> 00:07:46.877
És ezért van az, hogy a beszéd velünk van

00:07:46.877 --> 00:07:49.179
már legalább 100 000 ezer éve –

00:07:49.179 --> 00:07:53.879
elég ideje volt a természetes
szelekciónak, hogy behálózza az agyunkba.

00:07:54.172 --> 00:07:57.750
De az olvasás csak 5000 évvel
ezelőtt kezdődhetett,

00:07:57.750 --> 00:08:01.528
és 100 éve még sokan
egyáltalán nem olvastak.

00:08:02.908 --> 00:08:06.113
Tehát ahelyett, hogy használni
tudnánk ezeket az előre felépített,

00:08:06.113 --> 00:08:08.999
ösztönös, ha úgy tetszik – pályákat,

00:08:08.999 --> 00:08:13.609
minden alkalommal, minden embernek
az alapoktól kell megtanulnia az olvasást.

00:08:13.609 --> 00:08:17.186
Ami új, egyéni pályák
kialakítását jelenti,

00:08:17.186 --> 00:08:19.998
olyanokét, amelyeket mindenki magának
épít fel élete során.

00:08:19.998 --> 00:08:23.548
Minden tapasztalat megszerzésével
egy emlék vagy új szokás alakul ki;

00:08:23.548 --> 00:08:28.822
egyéni pályákat hozunk létre
az alaprajzon.

00:08:29.052 --> 00:08:31.607
És ez az, amit tennünk kell,
mikor olvasunk.

00:08:32.057 --> 00:08:34.389
Ha megnézzük az agyat beszédképzés közben,

00:08:34.389 --> 00:08:37.889
akkor elég egyszerű képletet kapunk:
mondjuk látunk egy kutyát –

00:08:37.889 --> 00:08:40.589
az információ eljut
a hátul található vizuális kéregig,

00:08:40.589 --> 00:08:41.968
aztán továbbítódik.

00:08:41.968 --> 00:08:45.119
Eközben az agy emlékképek
közt kutat, hogy tudja, mit lát éppen,

00:08:45.119 --> 00:08:47.890
és mire eléri az információ
ezt a kék részt,

00:08:47.890 --> 00:08:50.379
ami az első főbb nyelvi központunk,

00:08:50.659 --> 00:08:54.098
az agy már össze tudja párosítani
az információt egy szóval.

00:08:54.098 --> 00:08:57.748
Aztán továbbhalad a piros részig,
az ún. Broca-központig,

00:08:57.748 --> 00:09:00.469
és itt jut eszünkbe,
hogyan kell kimondani a szót.

00:09:00.469 --> 00:09:03.577
Az agy motoros rendszere, az a zöld sáv

00:09:03.577 --> 00:09:06.718
utasításokat küld az ajkaknak,
és a nyelvnek,

00:09:06.718 --> 00:09:08.398
hogy formálják meg a szót.

00:09:08.398 --> 00:09:10.348
Így működik a beszéd.

00:09:10.348 --> 00:09:13.539
És ahogy mondtam, ez természetes,
azok a pályák már ott vannak.

00:09:13.899 --> 00:09:17.247
De az olvasás az egy teljesen más tészta.

00:09:17.247 --> 00:09:22.419
Absztrakt szimbólumok láttán az agynak
sokkal több munkát kell végeznie.

00:09:22.419 --> 00:09:25.108
Amikor olvasni tanulunk

00:09:25.108 --> 00:09:27.689
létre kell hoznunk
ezeket az új összeköttetéseket

00:09:27.689 --> 00:09:29.817
az agy több különböző részén.

00:09:29.817 --> 00:09:32.218
Látják ezeket a piros
vagy világító pontokat.

00:09:32.218 --> 00:09:36.138
Láthatják, hogy ezek nem egyszerű,
egyirányú pályák,

00:09:36.138 --> 00:09:38.920
hanem igazán bonyolult hálózatok,

00:09:38.920 --> 00:09:41.680
amelyek olvasás közben jönnek létre.

00:09:41.680 --> 00:09:45.569
Tehát az agy többet dolgozik,
több részt kell összekapcsolnia.

00:09:45.569 --> 00:09:48.340
Sokkal összetettebb tapasztalat.

00:09:48.340 --> 00:09:53.259
Arra kényszerít, hogy az agyunk
általában nem használt részeit használjuk.

00:09:54.039 --> 00:09:57.780
Az ok, vagy az egyik ok,
amiért ilyen terebélyes,

00:09:57.780 --> 00:10:01.739
hogy amikor arról olvasunk,
hogy valaki csinál valamit,

00:10:01.739 --> 00:10:05.750
fut az életéért, sikít vagy fél,

00:10:06.250 --> 00:10:12.149
akkor az olvasó agyában
olyan pontok aktiválódnak,

00:10:12.149 --> 00:10:15.694
amelyek akkor aktiválódnának,
ha ők maguk élnék át az eseményeket.

00:10:16.890 --> 00:10:21.149
Azért nem azonos mértékben, hiszen akkor
ugyanazt cselekednénk, mint a karakterek,

00:10:21.149 --> 00:10:24.146
és tudjuk korlátozni magunkat,
így ez nem történik meg,

00:10:24.146 --> 00:10:25.223
de lényegében véve –

00:10:25.223 --> 00:10:27.853
Ezek agyról készült felvételek,

00:10:27.853 --> 00:10:30.195
láthatják a diagram alapján,

00:10:30.195 --> 00:10:31.198
hogy éppen olvasnak.

00:10:31.198 --> 00:10:35.618
A valós működés hozza létre
ezt a mintázatot bal oldalt,

00:10:35.618 --> 00:10:37.773
és mikor olvasnak,

00:10:37.773 --> 00:10:40.939
a jobb oldali mintázat mutatja,
mi történik olyankor az agyban.

00:10:40.939 --> 00:10:44.357
Ahogy látják, nagyon hasonlóak,
azzal a különbséggel,

00:10:44.357 --> 00:10:47.559
hogy amikor dolgokról olvasunk,
akkor nem olyan intenzívek.

00:10:47.559 --> 00:10:50.550
Nagyobb intenzitásnál már cselekednénk is.

00:10:50.930 --> 00:10:52.880
Mert amit fontos megérteni az olvasásról,

00:10:52.880 --> 00:10:57.019
hogy nem csak megismerjük azt,
mi megy a másik fejében,

00:10:57.019 --> 00:11:00.930
hanem egy bizonyos fokig
mi is átéljük azt.

00:11:01.230 --> 00:11:03.299
És ez egy nagy különbség.

00:11:03.539 --> 00:11:05.028
Mindennel így van ez.

00:11:05.028 --> 00:11:06.308
A fájdalommal -

00:11:06.528 --> 00:11:09.808
mikor látjuk,
vagy olvasunk valaki fájdalmáról,

00:11:10.958 --> 00:11:14.566
az agynak ugyanazon pontjai aktiválódnak,
amelyek akkor aktiválódnának,

00:11:14.566 --> 00:11:16.788
ha mi magunk éreznénk a fájdalmat.

00:11:16.788 --> 00:11:21.053
Néhányan annyira bele tudják élni magukat,

00:11:21.487 --> 00:11:25.179
hogy elmondásuk szerint
tényleg érzik a fájdalmat.

00:11:25.919 --> 00:11:28.205
Ugyanez a helyzet a haraggal,
bármelyik érzéssel,

00:11:28.205 --> 00:11:30.881
sőt bonyolultabb
intellektuális dolgokkal is,

00:11:30.881 --> 00:11:34.799
mint a bírálat, erkölcsi bírálat stb.

00:11:35.224 --> 00:11:38.708
Ez egy olyan új információ,
ami csak ez évben jött ki.

00:11:38.708 --> 00:11:42.866
Az Államokban az Emory Egyetem kutatói

00:11:42.866 --> 00:11:47.522
úgy döntöttek kiderítik, hogy látható-e,
mi is történik ilyenkor az agy belsejében.

00:11:47.522 --> 00:11:49.633
Korábbi munkákból már tudjuk,

00:11:49.633 --> 00:11:54.204
hogy az emberek legalább átmenetileg
fogékonyabbá válnak mások érzései iránt,

00:11:54.204 --> 00:11:57.430
amint elolvastak egy könyvet,
vagy rendszeresen regényeket olvasnak.

00:11:57.644 --> 00:11:59.721
Ennek a kutatásnak az volt a célja,

00:11:59.721 --> 00:12:02.552
hogy kiderítsék, ez valami olyasmi-e,
amit lehet látni

00:12:02.552 --> 00:12:04.795
az agy belsejében, fizikálisan.

00:12:04.795 --> 00:12:08.147
Diákokat kértek meg,

00:12:08.678 --> 00:12:11.261
nagyon sokat, – elég sok adat
állt így rendelkezésre –,

00:12:12.431 --> 00:12:18.844
hogy egy izgalmas és lebilincselő
könyvből olvassanak,

00:12:18.844 --> 00:12:23.832
ami tele van a karakterek
belső elbeszéléseivel.

00:12:23.832 --> 00:12:26.102
A könyv a 'Pompeii' volt,
Robert Harristől,

00:12:26.102 --> 00:12:29.694
ha valaki szeretné kipróbálni.

00:12:29.694 --> 00:12:33.853
30 oldalt kellett olvasniuk esténként
öt egymást követő napon.

00:12:33.853 --> 00:12:37.222
Felvételt készítettek a résztvevők
agyáról a kísérlet előtt,

00:12:37.222 --> 00:12:39.173
hogy legyen egy kiindulópont arról,

00:12:39.567 --> 00:12:41.824
hogy is nézett ki az agyuk az elején.

00:12:41.824 --> 00:12:43.025
Aztán olvasniuk kellett,

00:12:43.025 --> 00:12:45.394
és minden olvasással töltött este után

00:12:45.394 --> 00:12:48.913
következő reggel ismét
felvételt készítettek az agyukról.

00:12:49.956 --> 00:12:54.414
Minden nap látszódtak különbségek.

00:12:54.664 --> 00:12:55.564
A különbségek,

00:12:55.564 --> 00:13:01.485
ez egy vázlatos kép arról,
hol találtak a különbségeket,

00:13:01.485 --> 00:13:02.560
az összeköttetéseket,

00:13:02.560 --> 00:13:06.953
amelyek a hét elteltével,
amikor minden este olvastak

00:13:06.953 --> 00:13:08.764
egyre vastagabbak és sűrűbbek lettek.

00:13:08.764 --> 00:13:11.584
És ahogy látják,
mindenhol ott vannak az agyban,

00:13:11.584 --> 00:13:13.278
nem csak a nyelvi központokban,

00:13:13.278 --> 00:13:14.313
mindenhol.

00:13:14.313 --> 00:13:16.526
Alapvetően az,
amit ezek az emberek csináltak,

00:13:16.526 --> 00:13:18.716
elég jó edzés volt számukra.

00:13:18.716 --> 00:13:23.591
Ezek a felvételek nagyjából úgy néztek ki,
amire akkor számítanánk,

00:13:23.591 --> 00:13:27.854
ha ezek az emberek maguk
élték volna át az elolvasott eseményeket.

00:13:28.033 --> 00:13:30.603
Igazából tényleg megélték
ezt az tapasztalatot,

00:13:30.603 --> 00:13:34.525
és az agyuk szerkezetének a részéve vált.

00:13:34.888 --> 00:13:36.069
Mi a konklúzió:

00:13:36.069 --> 00:13:40.565
úgy hiszem, az üzenetem ugyanaz,
mint az előttem lévő előadóé, Deliáé,

00:13:40.565 --> 00:13:45.136
hogy az agynak ugyanolyan szüksége
van az edzésre, mint a testnek.

00:13:45.480 --> 00:13:50.916
És a regények olvasása tűnik a legjobb
edzésnek, amit kaphatunk.

00:13:51.896 --> 00:13:57.526
És nem csak saját magunknak jó,
hanem a társadalom egészének is,

00:13:57.526 --> 00:13:59.984
hiszen az agy olyan, mint egy izom:

00:13:59.984 --> 00:14:04.988
minél több könyvön rágjuk át magunkat,
hogy megismerjük mások nézőpontját,

00:14:05.023 --> 00:14:08.575
hogy szimpatizáljunk,
együttérezzünk más emberekkel,

00:14:08.575 --> 00:14:11.715
annál együttérzőbb lesz a társadalmunk is.

00:14:11.715 --> 00:14:12.746
Köszönöm.

00:14:12.746 --> 00:14:14.045
(Taps)