Ez a kis csimpánz néhány túlérett szilvába botlik. Közülük sok már szét is nyílt, csábítva őt a mámorító gyümölcsös illatuk felé. Jó párat befal, mígnem egyszer csak megérzi furcsa hatásukat... Az öntudatlan állat véletlenül botlott a folyamatba, amit az ember idővel arra használt, hogy sört, bort és más szeszes italt készítsen. Túlérett gyümölcsben a cukor parányi szerves anyaggá, azaz élesztővé bomlik. Az élesztő, gyümölcscukorral táplálva, ún. etilalkohol-keveréket hoz létre. ami a szeszes italokban lévő alkoholfajta. Ezt a folyamatot nevezzük erjedésnek. Senki sem tudja pontosan, mikor kezdett az ember erjesztett italokat készíteni. A legkorábbi ismert bizonyíték Kínából, i.e. 7000-ből származik, ahol agyagedényen lévő maradványok erjesztett rizsből, kölesből, szőlőből és mézből készített szeszes italra utaltak. Néhány évezred alatt a világ többi kultúrájában is feltűntek az erjesztett italok. Az ókori mezopotámiaiak és egyiptomiak egész évben készítettek sört elraktározott gabonamagvakból. A sört minden társadalmi réteg fogyaszthatta, még a munkások is naponta kaptak belőle. Bort is készítettek, de mivel az éghajlat nem volt ideális szőlőtermesztésre, így a szőlő ritka és drága csemegének számított. Viszont a görög és római vidékeken, ahol a szőlő jobban termett, a bor ugyanúgy elterjedt volt, mint a sör Egyiptomban és Mezopotámiában. Mivel az élesztő akármilyen növényi cukrot megerjeszt, az ókoriak minden termésből és növényből készítettek alkoholt. Dél-Amerikában gabonából készítenek chichát, sokszor hallucinogén gyógynövényekkel keverve. Mexikóban kaktusznedvből készített pulque a kedvenc ital, míg Kelet-Afrikában a banán- és pálmasör. Japánban rizsből készítettek szakét. Majdnem minden területnek a világon megvan a saját erjesztett itala. Ahogy a napi alkoholfogyasztás a hétköznapok szerves része lett, egyes országokban a megtapasztalt hatásait pozitívnak tekintették. A görög doktorok úgy gondolták, a bor kedvezően hat az egészségre, míg a költők a kreatív tulajdonságáról tettek tanúbizonyságot. Mások meg voltak győződve az alkohol káros hatásáról. A görög bölcsek a mértékletességet hangsúlyozták. Korai zsidó és keresztény írástudók Európában a bort szertartásukba építették, azonban a mértéktelen fogyasztását bűnnek tekintették. Közel-Keleten, Afrikában és Spanyolországban az iszlám vallás elítélte a részegen imádkozást, és fokozatosan teljes alkoholtilalmat írtak elő. Az ókori erjesztett italok viszonylag alacsony alkoholtartalmúak voltak. Körülbelül 13% alkoholtartalomnál a melléktermék vadélesztő erjedést okoz, majd mérgezővé válik és elhal. Mikor az élesztő elhal, az erjedés megáll, az alkoholtartalom lecsökken. Így sok ezer évig az alkoholtartalom korlátozott volt. Mindez megváltozott a lepárlás folyamatának felfedezésével. 9. századi arab írások erjesztett folyadékok forralását említik, hogy elpárologtassák az alkoholt belőlük. Az alkohol alacsonyabb hőmérsékleten forr, mint a víz, így először párolog el. A gőzt elvezetve, lehűtve folyékony alkoholt kapunk, amely töményebb, mint bármelyik más erjesztett ital. Eleinte ezek az erős tömény italok orvosi használatban voltak. Később azonban fontos kereskedelmi árucikké váltak, mivel a sörrel és borral ellentétben nem romlandók. A Karib-térség európai gyarmatairól származó, cukorból készült rum tengerészek első számú árucikkévé vált, és Észak-Amerikába kereskedtek vele. Európaiak brandyt és gint szállítottak Afrikába, hogy rabszolgákra, földbirtokokra, illetve pálmaolajra és gumira cseréljék őket. A tömény ital valutaként szolgált ezeken a területeken. A felfedezések korában ezek az italok meghatározó szerepűek voltak a hosszú hajóutakon. Elhajózni Európából Kelet-Ázsiáig vagy Amerikáig hónapokba telt, nehéz feladat volt a víz frissen tartása a legénységnek. Brandyt öntöttek a vizeshordókba, hogy a vizet tovább tarthassák frissen, hiszen az alkohol tartósítószer, amely megöli a kórokozó baktériumokat. Összegezve tehát, az 1600-as évekre az alkohol állatok élvezeti szeréből a világkereskedelem motorjává vált minden következményével együtt. Az idő előrehaladtával pedig, a társadalmi szerepe ennél csak bonyolultabbá vált.