Egy személyes megjegyzés...

Ez egy kép rólam, abból az időből,
amikor a nagymamámnál

végső stádiumú szívbetegséget
állapítottak meg, és hazaküldték meghalni.

Már annyi bypass műtéten volt túl,

hogy gyakorlatilag
elfogyott az érhálózata,

tolószékbe kényszerült,
borzasztó mellkasi fájdalmakkal.

Az élete 65 éves korában véget ért.

De aztán hallott erről az emberről,
Nathan Pritikinről,

az életmódgyógyászat
egyik úttörőjéről,

és ami ezután történt, az konkrétan
ki van fejtve Pritikin önéletrajzában.

A nagymamám a "halál kapujában állt".

Frances Greger, a nagymamám,
egy tolószékben érkezett.

Mrs. Gregernek szívbaja volt,
szívgörcse, és sántított.

Annyira rossz állapotban volt,

hogy már nem tudott nagy mellkasi
és lábfájdalmak nélkül járni.

Mégis, három héten belül

nem csak hogy elhagyta a tolószéket,

de 10 mérföldet gyalogolt naponta!

Ez itt a nagymamám az unokája esküvőjén,

15 évvel azután, hogy az orvosok
magára hagyták meghalni.

Orvosi halálos ítéletet kapott 65 évesen,
de egy egészséges étrendnek köszönhetően

még 31-et évet élvezhetett
ezen a bolygón, 96 éves koráig,

(Taps)

hogy örülhessen hat unokájának,
köztük nekem.

Ezért mentem orvosnak.

(Nevetés)

Évek múlva, mikor Dr. Dean Ornish
kiadta a mérföldkőnek számító

"Lifestyle Heart Trial"-t, az ún.
kvantitatív angiográfiával bizonyítva,

hogy a szívbaj igenis visszafordítható,
az artériák pedig megnyithatóak

gyógyszerek nélkül, műtét nélkül,

kizárólag növényalapú étrenddel
és életmód programmal,

azt gondoltam, ez elindít majd
egy gyökeres változást.

A családom a saját szemével látta,
de most itt állt feketén-fehéren is,

a világ legtekintélyesebb
orvosi szaklapjaiban megírva,

mégsem történt semmi.

Azt mondtam: "Várjunk egy percet."

Ha az első számú gyilkosunk gyógymódja

gyakorlatilag eltűnhet a süllyesztőben,
figyelmen kívül hagyják,

mi lehet még az orvosi szakirodalomban,
ami segíthetne a betegeimen,

ami nem kapott vállalati büdzsét arra,
hogy előmozdítsák az ismertté válását?

Nos, az életem céljává tettem,
hogy ezt kitaláljam.

Azok kedvéért,
akik nem ismerik a munkámat:

Én minden évben átolvasom

a világ angol nyelvű táplálkozási
folyóiratainak összes példányát,

hogy az olyan elfoglalt embereknek,
mint önök, már ne kelljen.

(Nevetés)

Aztán összegyűjtöm a legérdekesebb,
legújítóbb, leghasznosabb felfedezéseket

új videókban és cikkekben, amiket naponta
töltök fel nonprofit oldalamra,

a nutritionfacts.org-ra.
Az oldalon minden ingyenes.

Nincsenek hirdetések
és céges szponzorációk.

Szigorúan reklámmentes. Nem árulok semmit.

Csak felteszem oda
a köz javára, szívügyemként,

a nagymamám emlékére.

Naponta új videók és cikkek a legújabb
bizonyítékokon alapuló táplálkozásról.

Micsoda ötlet!

Szóval, hol szerezte
Pritikin a bizonyítékait?

Egy dél-szaharai misszionárius
kórházhálózatban rájöttek arra,

ami az egyik legfontosabb
orvosi felfedezés lehet

a múlt század egyik legjobb
orvos szakembere,

Dr. Dennis Burkit szerint,

hogy a legfőbb és legelterjedtebb
betegségeink közül sok,

mint a szívbaj, általánosan ritka volt

Uganda afrikai népessége körében,

például a szívkoszorúér-megbetegedések
gyakorlatilag nem léteztek.

Várjunk csak egy percet, az első számú
gyilkosunk majdnem nem létezett?

Mit ettek?

(Nevetés)

Nos, sok zöldséget, magot és zöldet ettek,

a fehérjét majdnem kizárólag
növényi forrásokból vették magukhoz,

és a koleszterinszintjük
is ezt támasztotta alá,

olyan volt, mint egy mai
modern növényevőé.

Mondhatnák, hogy: "Várjunk csak,
talán csupán korán haltak meg,

nem éltek elég ideig ahhoz,
hogy szívbetegségük legyen."

Nem. Íme, az életkor szerinti szívroham-
arányok Ugandában és St. Louisban.

632 ugandai boncolásból
csak egy esetben volt szívizomelhalás.

632, életkor és nem alapján egyező
Missouri-beli boncolásból

136-nál volt az ok szívizomelhalás –

több mint 100-szoros volt
az aránya a fő gyilkosunknak.

Annyira megdöbbentek, hogy visszamentek,
és elvégeztek még 800 boncolást Ugandában.

De csak egyetlen kis gyógyult infarktust
találtak, és nem is az volt a halál oka.

1.427 betegből kevesebb,
mint egy az ezerből,

míg nálunk ez a betegség járványszerű.

Érelmeszesedés, az artériák megkeményedése
olyan betegség, ami gyerekkorban kezdődik.

10 éves korára minden gyereknek,
aki a standard amerikai diétán nő fel

már zsíros sávok
épülnek fel az artériáiban –

ez a szívbaj első stádiuma.

Ezek a sávok aztán lerakódásokká
válnak a 20-as éveinkre,

tovább romlanak a 30-asokra,
és aztán elkezdenek megölni bennünket.

Ezt a szívben szívrohamnak hívjuk,

az agyban ugyanez a betegség
stroke-ot tud okozni.

Tehát, ha van itt ma bárki,
aki idősebb 10 évesnél...

(Nevetés)

...akkor a kérdés nem az, hogy egyen vagy
ne egyen egészségesebben megelőzésképpen,

hanem hogy vissza akarja-e
fordítani a szívbajt,

amije már valószínűleg van,
akár tud róla, akár nem.

De lehetséges-e ez egyáltalán?

Amikor a kutatók
szívbeteg embereket vettek,

és növényi alapú étrendre fogták őket,

amit olyan népek követnek,
ahol nem járványszerűek a szívbetegségek,

akkor azt remélték, hogy talán egy kicsit
le tudják lassítani a betegséget,

vagy talán le is állíthatják.

Ehelyett valami csodálatos dolog történt.

Ahogy az emberek leálltak
az artéria-tömítő étrendjükkel,

a testük képessé vált
feloldani a lerakódásokat,

megnyitni az artériákat, csak éppen
gyógyszerek nélkül, műtét nélkül,

azt a sugallva, hogy a testük
végig egészséges akart lenni,

csak erre soha nem kapott esélyt.

Ez a figyelemre méltó javulás
a vér áramlásában a szívizom felé

már 3 hét növényi alapú
táplálkozás után jelentkezett.

Az emberi test egy öngyógyító gép,

hacsak nem szurkálod meg villával
naponta háromszor.

És persze, önmérsékletet tanúsítva
ütheted magad egy kisebb kalapáccsal is,

(Nevetés)

de miért is tennél kárt
magadban egyáltalán?

Ez egyáltalán nem új dolog.

Amerikai Szív Folyóirat, 1977,
vegyük például Mr. F. W. esetét.

A szívbetegsége olyan súlyos volt,

hogy a postaládájához se tudott eljutni.

Elkezdett egészségesebben enni,
és pár hónap múlva már hegyet mászott,

fájdalom nélkül.

Rendben?

(Nevetés)

Vannak itt ezek a különleges, újfajta,
szívgörcs elleni gyógyszerek a piacon.

Több ezer dollárba kerülnek egy évre,

de a legnagyobb dózisban adagolva is
a fizikai gyakorlatok végzésének idejét

csak 33,5 másodperccel tudják megnövelni.

(Nevetés)

Nem valószínű, hogy akik
a gyógyszert választják,

egyhamar hegyet fognak mászni.

(Nevetés)

A növényi alapú étrend nem csak
biztonságosabb és olcsóbb.

Hatásosabb is lehet, hiszen
a betegség mögöttes okát kezeli.

Általában ilyenkor áttérek a rákra,
és beszélek még a 15 másik fő halálokról,

hogy az étrend segíthet a megelőzésben,
megfékezésben és visszafordításban

mind a 15 fő gyilkos esetében,
de mit kell még tudniuk ezen kívül?

Csak egy étrendről bizonyították eddig,
hogy visszafordítja a szívbetegséget

a betegek többségénél:
a növényi alapú étrendről.

Tehát, ha valaki megpróbál eladni önöknek
egy új étrendet, tegyenek egy szívességet,

tegyenek fel neki egy egyszerű kérdést:

"Bebizonyították már erről az étrendről,
hogy visszafordítja a szívbetegséget,

az első számú okot, ami miatt én
és a szeretteim meg fogunk halni?"

Úgy értem, ha a válasz az, hogy "nem",
miért venné egyáltalán fontolóra?

Ha csak ez lenne minden, amire
a növényi alapú étrend jó lenne,

hogy visszafordítja férfiak és nők
első számú gyilkosát,

nem így kéne már akkor is étkeznünk,
amíg az ellenkezőjét nem bizonyítják?

A tény, hogy más fő gyilkosok, pl. a 2-es
típusú cukorbetegség és a magas vérnyomás

megelőzésében, megfékezésében
és visszafordításban is hasznos lehet

egyszerűen ellenállhatatlanná kéne,
hogy tegyék a növényi alapú étrendet.

A legtöbb haláleset az Egyesült
Államokban megelőzhető,

és a táplálkozással van kapcsolatban.

A "Globális betegségteher"
tanulmány szerint,

ami a valaha volt legnagyobb tanulmány
emberi betegségek kockázati tényezőiről,

és amit a Bill és Melinda Gates
Alapítvány támogatott,

az első számú halálok az Egyesült
Államokban: az étrendünk.

Az első számú rokkantsági ok
az Egyesült Államokban: az étrendünk.

Ezzel a második helyre
szorítva vissza a dohányzást.

a cigaretta csak kb. félmillió
amerikait öl meg évente,

míg az étrendünk százezrekkel többet.

Tehát, ha a legtöbb haláleset megelőzhető,
és a táplálkozással kapcsolatos,

akkor értelemszerűen a táplálkozás
az első számú dolog,

amiről az orvosi egyetemeken
tanítanak, ugye?

(Nevetés)

Úgy értem, nyilvánvalóan
az első számú dolog,

amiről az orvosod beszél
minden egyes alkalommal, ugye?

Hogyan hiányozhat ennyire a kapcsolat

a tudomány és az orvosi gyakorlat között?

Végezzünk el egy kísérletet gondolatban.

Képzeljék el, hogy önök dohányosok
az 50-as években.

(Nevetés)

Annak idején, az 50-as években
az átlagos cigaretta-fogyasztás fejenként

4.000 cigaretta volt évente,

vagyis az átlagember átlagosan
fél csomaggal szívott el naponta.

A média azt mondta az embereknek,
hogy dohányozzanak.

Híres atléták értettek egyet, a Mikulás
is azt akarta, hogy dohányozzunk.

(Nevetés)

Úgy értem – ezt nézzék.

"Szeretne fitt és karcsú maradni?

Akkor dohányozzon, és egyen sok hot-dogot,
hogy jól ápolt maradjon,

és sok cukrot, hogy vékony és csinos."

Sokkal jobb, mint az az alma ott.
Úgy értem, sokkal! Nem?

"Bár az alma a jó és a friss
szimbóluma,..."

állítja egy belsős dohányipari jelentés,

"sok lehetőséget kínál a fiatalokat
célzó cigaretták területén" is.

Almaízű cigarettákat akartak készíteni
gyerekeknek. Szégyentelenek.

"Az emésztésedért, dohányozz."

A Philip Morris nem emleget gyógyerőt.

"De, hé, jobb a biztonság
kedvéért dohányozni."

"Fújd az arcába, és bárhová követni fog!"

(Nevetés)

(Taps)

"Nincs nő, aki nemet mondana."

"Annyira kerek, tömör, teli mind."

(Nevetés)

Végül is, John Wayne is dohányzott,
amíg tüdőrákos nem lett, és meg nem halt.

Tudják, annak idején
még a paleósok is dohányoztak.

(Nevetés)

És az orvosok is.

Most én nem azt mondom, hogy nem volt
erről vita az orvosi szakmában.

Hát persze, tudják, néhány orvos a Camelt
szerette, mások pedig a Lucky Strike-ot.

Szóval volt ott egy kis nézeteltérés.

Az amerikai szenátus vezetője egyetértett,

ki akart volna leállni a torka kedvéért?

"Egyetlen torok-irritációs eset sem volt."

Hogy is lehetett volna, mikor "A cigaretta
annyira tiszta, mint a víz, amit iszol."

Talán fent, a Michigan állambeli Flintben.

(Nevetés)

"De ne aggódj, ha irritálódik,

akkor az orvosod majd
felír neked cigarettát."

Ez az Amerikai Orvosi Szövetség
folyóiratában volt.

Szóval, amikor az AOSZ azt mondja, hogy
a kiegyensúlyozott dohányzás jó neked,

amikor az Amerikai
Orvosi Szövetség mondja ezt,

akkor hová fordulhattál akkoriban,
ha te csak a tényeket akartad?

Mi volt az új adat,
amivel a tudomány előállt?

Túl fáradt volt mókázni,
de "akkor elszívott egy Camelt".

(Nevetés)

Babe Ruth beszélt a bizonyítékokkal
alátámasztott orvostudományról,

mármint amíg még tudott beszélni,
mielőtt meghalt torokrákban.

Ha valami csoda folytán lett volna akkor
egy tenyekadohanyzasrol.hu oldal,

ami direktben átadhatta volna a tudományt,

kikerülve a kereskedelmileg
lefizethető intézményes szűrőket,

akkor ismert volna ilyen tanulmányokat.

Ez egy adventista tanulmány
Kaliforniából, 1958-ból,

ami azt mutatja, hogy a nemdohányzók min.
90%-kal kevesebbszer lettek tüdőrákosok.

De nem ez volt az első. Amikor a híres
sebészt, Michael DeBakey-t megkérdezték,

hogy miért hagytak figyelmen kívül
olyan 30-as évekbeli tanulmányokat,

amelyek összekötik
a dohányzást a tüdőrákkal,

emlékeztetnie kellett az embereket
arra, hogy mi volt akkor.

Dohányzó társadalom voltunk.
Ott volt mindenütt.

Ott volt a filmekben, a repülőkön,

az orvosi találkozók egy hatalmas,
nehéz füstköd homályába vesztek.

A dohányzás, egyszóval, normális volt.

Oké. Térjünk hát vissza
gondolati kísérletünkhöz.

Ha ön egy jól tájékozott dohányos lenne
az ötvenes években, mit tenne?

Úgy értem, ha hozzáférne a tudományhoz,

és látná, hogy az elérthető legjobb
bizonyítékok azt támasztják alá,

hogy a dohányzás szokása
nem annyira jó önnek.

Szóval akkor változtatna, vagy várna?
Ha várna, míg az orvosa szól,

két szippantás között, hogy szokjon le,
addigra rákos lenne.

Ha várna, amíg a hatalom
hivatalosan is elismeri,

mint ahogy a Tisztifőorvos
a következő évtizedben tette,

addigra meghalna.

Több mint 7.000 tanulmány,
és számtalan dohányos halála kellett,

hogy az első dohányzás elleni
tisztifőorvosi jelentést kiadják.

Azt gondolhatnánk, hogy talán
az első 6.000 tanulmány után

kiadhattak volna egy kis
figyelmeztetést, vagy valamit?

Befolyásos iparág.

Talán abba kellett volna hagynunk
a dohányzást a 700. ilyen tanulmány után.

De 50-es évekbeli dohányosként
egyik oldalról a társadalom, a kormány,

és az orvosi szakma maga
mondta nekünk, hogy dohányozzunk.

A másik oldalon csak a tudomány állt,

ha egyáltalán tudtunk
ezekről a tanulmányokról.

Na jó, ugorjunk előre 55 évet.

Van most egy új adventista
tanulmány Kaliforniából,

ami olyasmi ellen figyelmezteti
az amerikaiakat, amit a szájukba tehetnek.

Természetesen ez nem csak egy tanulmány,
vegyük együtt az összeset.

A halálozási arány az összes okból, köztük
sok rettegett betegségből kifolyólag

sokkal alacsonyabb azok között,
akik növényi alapú diétát követnek.

Tehát képzeld egy 50-es évekbeli,
dohányzási szokásokat követő egyén

helyett el, hogy te, vagy akit ismersz,
az amerikai étkezési szokásokat követi.

Mit tennél?

Hozzáférve a tudomány eredményeihez
látod, hogy minden bizonyíték arra mutat,

hogy az étkezési szokásaid nem túl jók.

Szóval, változtatsz, vagy vársz?

Ha vársz, amíg az orvosod mondja,
két falat között, hogy változtass,

túl késő lesz.

Valójában még azután is, hogy kiadták
a Tisztifőorvos jelentését,

az Amerikai Orvosi Szövetség
nyilvánosan elutasította a jóváhagyását.

Miért? Talán azért, mert épp akkor kaptak
egy 10 millió dolláros csekket

a dohányipartól? Talán.

(Nevetés)

Tudjuk, hogy a dohányipar
miért szerzett befolyást,

és az AOSZ-ben miért szerzett
befolyást a dohányipar,

de miért nem lett egyre több orvos,
aki hangot adott volna a véleményének?

Volt néhány hősi lélek,
aki megelőzve korát

felemelte hangját
a milliókat gyilkoló iparág ellen,

de miért nem volt több?

Talán, mert maguk az orvosok
többsége is dohányzott.

Mint ahogy manapság az orvosok
többsége olyan ételeket fogyaszt,

amelyek hozzájárulnak étrend-alapú
megbetegedéseink járványaihoz.

Mi volt akkoriban az Amerikai
Orvosi Szövetség jelmondata?

Mértékkel mindent.

Hosszas tudományos
tanulmányok bizonygatták,

hogy a mértéktartó dohányzás,
az rendben van. Ismerősen hangzik?

Az élelmiszeripar ugyanazokat
a dohányipari taktikákat használja,

a tudomány elferdítését, a félrevezetést.

Ugyanazokat a tudósokat alkalmazzák,
akiket azért fizettek,

hogy bagatellizálják a cigaretta
és halálos mérgek kockázatát,

és akiket most azért fizet
a Nemzeti Édességgyártók Szövetsége,

hogy bagatellizálják
az édességek kockázatát,

és ugyanezeket fizeti meg a húsipar,
hogy bagatellizálják a húsevés kockázatát.

Míg az állati és feldolgozott élelmiszerek

legalább 14 millió embert
ölnek meg évente.

Szóval mi, akik ebben a bizonyítékalapú
táplálkozási forradalomban veszünk részt,

mi 14 millió életet látunk
a mérleg másik oldalán.

Talán a növényi alapú táplálkozásra
úgy kellene tekinteni,

mint a dohányzásról való leszokás
táplálkozási megfelelőjére.

De meddig kell még várnunk, mire
a járványvédelmi központok azt mondják,

ne várd meg a nyitott szívműtétet,

hogy egészségesebben
kezdj el táplálkozni?

Amíg a rendszer meg nem változik,

személyes felelősséget kell vállalnunk
egészségünkért, a családunk egészségéért.

Nem várhatunk, amíg a társadalom
újra utoléri a tudományt,

mert ez élet-halál kérdése.

Néhány évvel ezelőtt Dr. Kim Williams lett

az Amerikai Kardiológiai Testület elnöke.

Megkérdezték egy interjúban,

hogy miért ugyanazt az étrendet követi,
amit a betegeinek is ajánl,

a szigorúan növényalapú étrendet.

"Nem bánom, hogy meg fogok halni," –
válaszolta Dr. Williams,

"csak épp nem szeretném,
ha a saját hibámból történne."

(Nevetés)

Köszönöm.

(Taps)