A szintetikus biológia veszélye az emberiségre

A szintetikus biológia és a génszerkesztés világmegváltó ígéretének árnyoldala is van. Ebben az előrelátó előadásban Rob Reid szerző és vállalkozó áttekinti annak kockázatát, hogy egyre több ember fér hozzá azokhoz az eszközökhöz és technológiákhoz, amelyek lehetővé teszik, hogy végzetes kórokozót létrehozva elpusztítsák az emberiséget . Azt javasolja, hogy ideje ezt a veszélyt komolyan venni.

Szóval hét és fél milliárdan vagyunk.

Az Egészségügyi Világszervezet szerint
közülünk 300 millió ember depressziós,

és körülbelül 800 000 ember
követ el öngyilkosságot évente.

Néhányan közülük ennek olyan
mélyen nihilista módját választják,

hogy közben lehetőleg minél több
embert magukkal vigyenek a halálba.

Ez néhány híres közelmúltbeli példa.

És itt van egy kevésbé híres.
Körülbelül kilenc hete történt.

Ha nem emlékeznek rá,

ez azért van, mert sok ilyesmi történik.

A Wikipédia csak az elmúlt évben

323 tömeges lövöldözést tartott számon
hazámban, az Egyesült Államokban.

Nem minden lövöldöző volt öngyilkos,

nem mindegyik törekedett minél több
áldozatra, de nagyon sokan igen.

Felmerül egy fontos kérdés:

Milyen korlátaik vannak?

Vegyük a vegasi lövöldözőt.

58 embert mészárolt le.

Azért hagyta abba, mert megelégelte?

Nem, és ezt tudjuk, mivel további
422 embert lőtt és sebesített meg,

akiket biztosan szívesebben ölt volna meg.

Nincs okunk arra gondolni,
hogy 4200-nál megállt volna.

Valójában aki ennyire nihilista,
tán örömmel ölt volna meg mindannyiunkat.

Nem tudjuk.

Amit tudunk, az a következő:

Amikor az önpusztító gyilkosok
tényleg mindenre képesek,

a technológia rendkívül
hatékonnyá teszi őket.

Íme, egy példa.

Néhány éve volt Kínában tíz
tömeges iskolai támadás,

ezeket olyan eszközökkel hajtották
végre, mint a kés vagy a kalapács,

mert nehezen jutni itt fegyverhez.

Ijesztő véletlen, de az utolsó támadás
csak néhány órával előzte meg

a Connecticut-beli Newtownban
történt mészárlást.

De annak az egy amerikai támadásnak
nagyjából annyi halálos áldozata volt,

mint a tíz kínainak együttvéve.

Tehát nyugodtan kijelenthetjük;
a kés szörnyű, a fegyver sokkal rosszabb.

És a repülőgép jelentősen rosszabb,

Andreas Lubitz pilóta megmutatta,

amikor 149 embert kényszerített arra.

hogy vele együtt haljanak meg
a francia Alpokba csapódva.

Vannak erre más példák is.

Félek, hogy lesznek a közeljövőben sokkal
veszélyesebb fegyverek a repülőgépeknél,

amelyek majd nem fémből készülnek.

Vegyük hát szemügyre azt az
apokalipszist, ​​ami akkor következik be,

ha az önpusztító tömeggyilkos egy olyan
gyorsan fejlődő területre lép,

amely túlnyomó részben határtalan ígéretet
jelent a társadalom számára.

Valahol kinn a világban létezik
az embereknek egy kis csoportja,

amely megkísérelné –
bár hozzá nem értő módon –,

hogy megöljön bennünket,
ha tudná, hogyan tegye.

A vegasi lövöldöző
talán egy volt közülük, talán nem,

de mert hét és fél milliárdan vagyunk,

a számuk nem nulla.

Sok öngyilkos nihilista van a világban.

Már láttuk ezt.

Emberek súlyos személyiségzavarral,
amelyet még uralni sem tudnak,

emberek, akik őrjítő traumán
mentek keresztül, stb. stb.

Ami a következő csoportot illeti,

nem is létezett a hidegháborúig,

amikor hirtelen a két világszövetség
vezetői lehetőséget kaptak,

hogy felrobbantsák a világot.

A tényleges végítéletgombok
kezelőinek száma

nagyjából azonos maradt azóta,

de félek, hogy növekedni fog,

és nem csupán háromra.

Minden képzeletet felül fog múlni.

Úgy értem, úgy fog kinézni,
mint egy műszaki üzleti terv

(Nevetés)

Ennek oka,

hogy a technológiák
exponenciális fejlődésének korát éljük,

amikor teljességgel
lehetetlen dolgok szokásosan

egy-két zseni szupererejévé válnak –

és itt jön a lényeg –

aztán ez az erő hozzáférhetővé válik
többé-kevésbé mindenki számára.

Íme, egy ártatlan példa:

Ha 1952-ben szerettünk volna
dámázni egy számítógéppel,

akkor ténylegesen annak a fickónak
kellett volna lennünk,

aztán meg a világ 19 számítógépe közül
valamelyiknek az irányítója,

és zseniális képességeinkkel meg kellett
volna tanítani a gépet dámázni.

Ez volt a mérce.

Most csak ismernünk kell valakit,
aki ismer valakit, akinek van telefonja,

mert a számítástechnika
exponenciálisan fejlődő technológia.

A szintetikus biológia úgyszintén,

amire mostantól
"szinbio" néven fogok utalni.

2011-ben néhány tudós
a dámázókhoz hasonlóan

minden részletében leleményes
és példa nélküli dolgot tett

a H5N1 influenzával.

Ez egy olyan törzs,
ami a fertőzöttek majdnem 60%-át megöli,

többet, mint az ebola.

De nem annyira fertőző,

így 50-nél kevesebb emberrel
végzett 2015 óta.

Ezért a tudósok változtattak
a H5N1 genomján,

és legalább annyira halálossá,
és egyben rendkívül fertőzővé is tették.

A világ két vezető tudományos
folyóiratának egyikében azt írták,

hogy ha kiszabadul,
valószínűleg olyan járványt okoz,

ahol több millió ember hal meg.

Dr. Paul Keim azt állíotta,

hogy el sem tudna képzelni
ennél ijesztőbb organizmust,

és ami engem illet,
ez az utolsó, amit hallani szeretnék

a Nemzeti Biológiai Biztonság Tudományos
Tanácsadó Testületének elnökétől.

Mellékesen, Dr. Kleim ezt is mondta:

["Nem hiszem, hogy az antrax ehhez képest
olyan borzalmas lenne."]

És ő is egy közülük.

[Antrax szakértő] (Nevetés)

Jó hír a 2011-es biohekkeléssel
kapcsolatban,

hogy azok, akik ezt csinálták,
nem akartak nekünk ártani.

Ők virológusok.

Hitték, hogy a tudomány
fejlődését segítik.

A rossz hír, hogy az a technológia
nem áll meg ott,

és a következő néhány évtized folyamán

mutatványuk triviálisan könnyűvé válik.

Valójában már most sokkal könnyebb,
mert ahogy tegnap reggel megtudtuk,

csupán két évvel munkájuk után

már használták a CRISPR rendszert
genomok szerkesztésére.

Ez radikális áttörésnek bizonyult,

ami a génszerkesztést
rendkívül megkönnyíti,

annyira, hogy a CRISPR
már a középiskolák tananyagát képezi.

És gyorsabban fejlődik,
mint a számítástechnika.

Az a lassú, vastag fehér vonal ott?

Az Moore törvénye.

Azt mutatja, milyen gyorsan lesz
egyre olcsóbb a számítástechnika.

Az a meredek, őrülten vicces
zöld vonal azt mutatja,

milyen gyorsan válik olcsóvá
a génszekvenálás.

A génszerkesztés, a szintézis
és a szekvenálás különböző tudományágak,

de szorosan összefüggenek,

és mind ebben a heves iramban fejlődnek.

A titok nyitja ez a sok igen parányi adat.

Ez a H5N1 genom kivonata.

Az egész ráfér pár oldalra.

És ne aggódjanak,
kiguglizhatják, amint hazaérnek!

Minden ott van a neten, oké?

És az a rész, ami fertőzővé tette,

simán ráfér egy tenyérnyi cédulára.

És ha egyszer egy zseni
elkészítette az adatfájlt,

bármilyen idióta lemásolhatja,

elterjesztheti a világon,

vagy kinyomtathatja.

És nem csak arra gondoltam, hogy erre,

de hamarosan erre is.

Képzeljünk el egy helyzetet.

Mondjuk 2026, válasszunk
egy tetszőleges évet,

és egy briliáns virológus azt remélve,
hogy a tudomány fejlődését,

és a járványok jobb megértést segíti,

létrehoz egy új kórokozót.

Olyan fertőző, mint a bárányhimlő,

annyira halálos, mint az ebola,

és hónapokig lappanghat, mielőtt kitör,

tehát az egész világ megfertőződhet,
mielőtt bármit észrevehetnénk.

Majd az egyetemet meghekkelik.

És ez természetesen nem sci-fi.

Sőt, egy jelenlegi vádirat dokumentálja,

hogy 300-nál több
egyetemet is meghekkeltek.

Úgyhogy az a fájl a kórokozó genomjával
elterjed a net sötét sarkaiban.

És ha egyszer a fájl kijutott,
nem lehet visszaszerezni,

kérdezzenek csak meg bárkit,
aki filmstúdiót vagy zenekiadót üzemeltet.

Tehát, mondjuk 2026-ban
egy valódi zsenire lenne szükség,

mint amilyen a mi virológusunk,

egy igazi élő organizmus
létrehozásához,

de 15 évvel később

ehhez talán elég lesz
a középiskolákban található DNS-nyomtató.

És ha nem?

Adjunk hozzá még pár évtizedet.

Egy gyors kérdés:

Emlékeznek erre a diára?

Figyeljenek erre a két szóra.

Ha valaki kipróbálja ezt,
és csak 0,1%-ban hatékony,

nyolc millió ember hal meg.

Az 2500-szerese a 9/11 áldozatainak.

A civilizáció túlélné,

de tartós károkat szenvedne.

Eszerint mindenkitől tartanunk kell,

akinek bármi esélye van labdába rúgni,

nem csak a zseniktől.

Szóval napjainkban
talán csak egy maroknyi zseni képes

olyan végzetes kórokozót alkotni,

ami 0,1%-ban hatásos,
vagy talán egy kicsit jobban.

Ők rendszerint stabilak és sikeresek,
és így nem részei ennek a csoportnak.

Így azt hiszem, talán nagyjából
ki vagyok békülve ezzel.

De mi van, ha a technológia fejlődik

és elterjed,

és végzős biológushallgatók ezrei is
képesek lesznek erre?

Mindegyikük tökéletesen stabil lesz?

Vagy mi van, ha néhány évvel később

minden stresszes
orvostanhallgató képes lesz erre?

Valamikor a jövőben

ezeknek a köröknek lesz közös részük,

mivel már több százezer emberről
kezdünk beszélni

szerte a világon.

És épp mostanában beletartozott
az a fickó, aki Jokernek öltözött,

és 12 embert lőtt le a Batman premierjén.

idegtudományi doktorátusát
készült megszerezni

a Nemzeti Intézet
az Egészségért ösztöndíjával.

Rendben, fordítsuk meg.

Azt hiszem, túlélhetjük,
ha most elkezdünk figyelni erre.

Én mondom ezt,
aki számtalan órát töltött

a szinbio vezető kutatóival
készített interjúkkal,

és felkészültem munkáikból
a beszélgetésekre.

Elkezdtem félni a munkájuktól –
ha még nem mondtam volna –

(Nevetés)

de még inkább tisztelni
a benne rejlő lehetőséget.

Ez fogja kezelni a rákot,
meggyógyítani a környezetünket,

és megszünteti majd
kegyetlenkedéseinket más élőlényekkel.

Hogyan juthatunk mindehhez
a megsemmisülésünk nélkül?

Az első dolog: akár szeretjük, akár nem,
a szinbio itt van velünk.

fogadjuk el tehát a technológiát.

Ha betiltjuk,

azzal csupán rossz kezekbe
adjuk az irányítást.

A nukleáris programoktól eltérően

a biológiával észrevétlenül
lehet foglalkozni.

Ez világos a világszerte létező illegális
droglaborok sokaságából, és abból,

hogy a szovjetek tömegével szegték meg
a biofegyverekre vonatkozó szerződéseket.

A második, hogy toborozzunk szakértőket.

Tartsuk számon őket,
és legyen több belőlük.

Egymillióegy biomérnökből

legalább egymillió velünk lesz.

Úgy értem, Al Capone is
az oldalunkon állna ebben.

Olyan alacsony a mérce itt jónak lenni!

És az erőteljes számbeli fölény számít,

még akkor is, ha egyetlen rossz fiú is
súlyos károkat okozhat,

mivel egyebek mellett

megengedi, hogy a lehető legtöbbet
hozzuk ki belőle.

Éveink, reméljük, évtizedeink vannak
a felkészülésre és megelőzésre.

Az első ember, aki valami szörnyűt
próbál tenni – és lesz olyan –

talán még meg sem született.

A következő, hogy ennek egy társadalmat
átszövő erőfeszítésnek kell lennie,

mindnyájunknak
részt kell vennünk ebben,

mert nem kérhetjük
szakértők kis csoportjától,

hogy felelősek legyenek a szinbio
hasznosításáért és fékentartásáért is.

Próbáltuk már ezt a pénzügyi rendszerrel,

és akikre rábíztuk,
rendkívül korrupttá váltak,

amint rájöttek, hogyan tudnak ügyeskedni:

Kiróni ránk mérhetetlenül nagy kockázatot

és megszerezni a nyereséget,

ellenszenvesen vagyonossá válva,

miközben 22 trilliós számlával
sújtottak bennünket.

És legújabban –

(Taps)

Kaptak köszönő leveleket?

Én még várok az enyémre.

Kitaláltam, túl elfoglaltak ahhoz,
hogy hálásak legyenek.

És most a legfrissebb:

az online személyes adatok védelme
kezd égetővé válni,

és alapvetően kiszerveztük.

És megint:

egyéni nyereségek, társadalmi veszteségek,

más is rosszul van ettől a mintázattól?

(Taps)

Tehát nekünk is jobban
ki kell vennünk részünket jólétünk

magánéletünk,

és – hamarosan – életünk megóvásában.

Hogyan tegyük mindezt?

Nos, az élőlények a kórokozók ellen

zseniális immunrendszerükkel
veszik fel a harcot –

amely rendkívül komplex és sokszintű.

Miért nem építünk ilyet
az egész ökoszisztéma számára?

Egyévnyi TED-előadást lehet adni
erről az első, különösen fontos rétegről.

Szóval ez csak néhány
a sok nagyszerű ötletből, ami már ismert.

Néhány izomra rátehetjük

a jelenlegi nagyon primitív
kórokozó-érzékelőket,

és egy nagyon meredek
érték-teljesítmény görbét vehetünk fel,

ez gyorsan intelligenssé válna,

és hálózatba kötve olyan széles körben
terjedne el fokozatosan,

mint a füstérzékelők
vagy akár az okostelefonok.

Egy nagyon ideillő megjegyzés:

Az oltóanyagokkal számos probléma adódik,

amikor a gyártásra
vagy elosztásukra kerül sor,

és ha készen vannak, nem alkalmazkodnak
új fenyegetésekhez vagy mutációkhoz.

Egy gyors biogyártóbázisra van szükségünk,

ami elér minden egyes gyógyszertárba
és talán még az otthonunkba is.

Az oltóanyagok és gyógyszerek nyomtatási
technológiája karnyújtásra van,

ha elsőbbséget kap.

A következő a mentális egészség.

Sok önpusztító tömeggyilkos
lelkileg sérült,

kezelésnek ellenálló depressziótól,
poszttraumás stressz szindrómától szenved.

Nagylelkű kutatókra van szükségünk,
mint Rick Doblin, hogy dolgozzanak ezen,

de az önző bunkókra is szükségünk van,
akik jóval többen vannak,

hogy megértsék, az óriási szenvedés
hamarosan mindenkit veszélyeztetni fog,

nem csak azokat, akik átélik.

Akkor azok a bunkók és Al Capone is
csatlakoznak hozzánk,

hogy küzdjenek ez ellen az állapot ellen.

Harmadik, hogy mindegyikünk
védő fehérvérsejtté válhat

és kéne is válnunk ebben
az immunrendszerben.

Az önpusztító tömeggyilkosok
méltók megvetésünkre,

másfelől viszont igen megtört
és szomorú emberek.

Akiknek nincs feladatuk a felsoroltakban,

biztosítaniuk kéne,
hogy senki ne maradjon szeretetlen.

(Taps)

A következő, hogy ezekkel a veszélyekkel

a szintetikus biológia
gyökerénél kell megbirkóznunk.

Vannak cégek, amelyek legalábbis állítják,

hogy hagyják mérnökeiket idejük 20%-ában

azzal foglalkozni, amivel akarnak.

Mi lenne, ha azok, akik
biomérnököket alkalmaznak,

vagy ilyenné válnak,

idejük 20%-át a védelem kifejlesztésére
fordítanák a közjó érdekében?

Nem rossz ötlet, ugye?

(Taps)

Aztán végül: ez nem lesz valami vicces.

De hagyni kell, hogy elménk
nagyon sötét helyekre vándoroljon,

és köszönöm, hogy hagyták,
hogy ma este odavezessem önöket.

Túléltük a hidegháborút,

mert mindegyikünk megértette
és figyelembe vette a veszélyt,

részben azért, mert évtizedeken át
mondtunk magunknak

szörnyű kísértettörténeteket,

olyanokat, mint "Dr. Strangelove"

és "War Games".

Ez nem a nyugalom ideje.

Azon ritka időket éljük,
amikor hihetetlenül produktív

rendesen kiakadni,

(Nevetés)

előjönni néhány kísértettörténettel

és félelmünket üzemanyagként használva
megküzdeni ezzel a veszéllyel.

Mivel mindaz a szörnyűség,
amit felvázoltam –

nem a végzetünk.

Ezek esetlegesek.

A veszély még kissé távoli.

És ez azt jelenti,
hogy csak akkor sújt le ránk,

ha engedjük.

Ne tegyük.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.

(Taps)