Miért tabutéma a menstruáció?

"Nem kellene feministának lenni ahhoz, hogy tudjuk, hogyan működik a testünk" - mondja Jen Gunter, nőgyógyász és író. Tanulságos előadásában elmagyarázza, hogyan hallgattatja és nyomja el a nőket a menstruációt övező szégyen - és hogy hogyan vezet mindez káros tévinformációk terjedéséhez és a fájdalom nem megfelelő kezeléséhez. Kijelenti, hogy a menstruációs tabuk kora lejárt, és világos, fontos leckét ad a méh hajdan rejtélyesnek számító működéséről.

Kamaszkoromban rendkívül
fájdalmas volt a menzeszem.

Rettenetes görcsök kínoztak,

folyton összevéreztem
a ruháimat és az ágyneműt,

és menstruációs hasmenésem volt.

Havonta egy-két napot
hiányoztam emiatt az iskolából.

Emlékszem, ahogy a kanapén ülök
a melegítő párnáimmal, és arra gondolok:

"Mi a fene folyik itt?"

Evés közben nem csorgott
a nyálam a nyálmirigyeimből.

Ha sétálni mentem,

nem csorgott ízületi folyadék a térdemből.

Mitől más a menstruáció?

Választ akartam e kérdésekre,

de nem volt kit kérdeznem.

Az anyám semmit nem tudott a menzeszről,

azon kívül, hogy mocskos és szégyenletes
dolog, és nem kéne beszélnem róla.

Kérdeztem a barátnőimet,

de mindenki csak finomkodott.

Amikor végül összeszedtem a bátorságomat,
hogy orvoshoz menjek,

és a fájdalmas menzeszemről beszéljek,

az orvos azt mondta, egyek májat.

(Nevetés)

Amikor elmentem megvenni
menstruációs termékeimet,

a 48 darabos óriásbetétet,

akkoriban, amikor minden betét
akkora volt, mint egy zsepisdoboz –

(Nevetés)

Tudják, miről beszélek.

Azóta sokat fejlődött
a nedvességfelszívás technológiája.

(Nevetés)

A menstruációs termékeket

a női higiéniás részlegen találtam.

Emlékszem, ott álltam, és arra gondoltam:

"A vécépapírt miért nem az anális
higiénia részlegen vesszük?"

(Nevetés)

De tényleg, mi folyik itt?

Miért nem beszélhetünk a menzeszről?

Nem a vér miatt, ahogy azt Freud
miatt mondanánk,

ha a vér miatt lenne,

most egy fül-orr-gégész állna itt,

hogy az orrvérzést övező
tabukról beszéljen.

S nem is magáról a menzeszről van szó,

hiszen ha úgy lenne, rögtön magasabb
társadalmi státuszba lépnénk,

amint megszabadulunk

mérgező, szégyenletes menzeszünktől
a klimax idején.

(Nevetés)

(Taps)

A patriarchális társadalomról van szó,
amelynek érdeke a nők elnyomása,

s amely életünk különböző pontjain
más-más módszert használ erre.

A menstruációt

a termékeny éveknek nevezett
időszakban használják elnyomásra.

A tabu nagyjából
az idők kezdete óta létezik,

számos kultúra hitte, hogy a menstruáló
nők elverik a termést,

megsavanyítják a tejet,
vagy elhervasztják a virágokat.

Aztán jött a vallás,

s a tisztaság mítoszai
csak rontottak a helyzeten.

Az orvostudomány sem segített.

Az 1920-as és 30-as években

elterjedt a gondolat, hogy a nők
egy menotoxin nevű anyagot termelnek.

Elég arra sétálnunk,
hogy elhervasszuk a virágokat.

(Nevetés)

Ez történik akkor, ha nincs sokféleség.

Egyetlen nő sem jelentkezett, mondván:

"Igazából ez nem így van."

S ha nem beszélhetünk arról,
ami a testünkkel történik,

mégis hogyan romboljuk le e mítoszokat?

Nem kell orvosnak lenni, hogy tudjuk,

a menstruáció nem mérgező.

Mégis miért ágyazódna be
az embrió valami mérgező trutyiba?

Ha tényleg termelnénk
ezt a titokzatos menotoxint,

tönkretehetnénk a termést,
és megsavanyíthatnánk a tejet.

(Nevetés)

Miért ne használtuk volna e szupererőnket
arra, hogy hamarabb kapjunk választójogot?

(Nevetés)

(Taps)

Még ma is,

ha a menstruációt kísérő
hasmenésről tweetelek,

ahogy ez bárkivel megesik,

(Nevetés)

megemlítem, hogy ez a nők 28%-át érinti.

Minden egyes alkalommal
megkeres valaki, és azt mondja:

"Azt hittem, ez csak engem érint."

Hát ennyire hatékony a szégyen kultúrája,

hogy a nők meg sem oszthatják
tapasztalataikat.

Úgyhogy arra gondoltam,

mi lenne, ha mindenki annyit tudna
a menzeszről, mint egy nőgyógyász?

Ugye, milyen jó volna?

Mindannyian tudnák, amit én tudok:

hogy a menstruáció

meglehetősen egyedi jelenség
az emlősök világában.

A legtöbb emlősnek párzási ciklusa van.

Az ember, néhány főemlős,

néhány denevérfaj,

az elefántcickány és a tüskésegér
viszont menstruál.

A menstruáló fajok esetében az agy

petesejt termelésére
ösztönzi a petefészket.

Az ösztrogén hatására

a méhnyálkahártya
lassan megvastagszik,

sejtről sejre, mint a téglák.

Mi történik, ha túl magas falat
építünk cement nélkül?

A fal ingatag lesz.

Mi történik peteéréskor?

Progeszteron kerül a véráramba,

amely felkészíti a méhet
a petesejt befogadására.

Malterként működik,
ami összetartja a téglákat,

illetve olyan változásokat idéz elő,

amelyek beágyazódásra alkalmassá
teszik a méhnyálkahártyát.

Ha elmarad a megtermékenyítés,

zsupsz!

a nyálkahártya lelökődik,

és vérzés kíséretében távozik:
ez a menstruáció.

Ezt a részletet nagyon érdekesnek tartom.

A párzási időszak során a jel,

amely felkészíti a méhet
a beágyazódásra,

az embriótól érkezik.

Ám a menstruciós ciklus során

a döntés a petefészekből ered.

Mintha csak ivarszerveinkbe
volna kódolva a választás.

(Éljenzés és taps)

Rendben, most már tudjuk,
honnan van a vér.

Elég jelentős mennyiségű vér:

30-90 milliliter,

azaz 1-3 uncia,

de ennél több is lehet,

és tudom, hogy néha sokkal többnek tűnik.

Én már csak tudom.

Miért jár a menstruáció ennyi vérrel?

S miért nem marad minden
a helyén a következő ciklusig?

Ha nem estünk teherbe,
miért ne maradna minden, ahol van?

Képzeljék el, hogy a méhnyálkahártya
hónapról hónapra vastagabbá válik:

ez végül egész vérzés-cunamival járna.

(Nevetés)

Túl sok a vér ahhoz,
hogy újra felszívódjon.

Azért sok, mert vastag méhnyálkahártyára
van szükségünk,

egészen konkrét okból.

A terhesség komoly
biológiai terhet ró testünkre.

Létezik anyai halálozás,

a szoptatás is nagy igénybevétel,

aztán ott van a gyerek felnevelésének
terhe, amíg függetlenné nem válik.

Márpedig a felnövés –

(Nevetés)

egyeseknél tovább tart, mint másoknál.

(Nevetés)

Ám ez evolúció figyelembe veszi
a kockázatokat és előnyöket.

Tehát fokozni akarja
a kedvező végkimenetel esélyét.

Hogyan növeljük meg
a kedvező végkimenetel esélyét?

Úgy, hogy a legjobb embriókra törekszünk.

Hogyan kapjuk
a legjobb minőségű embriókat?

Úgy, hogy megdolgoztatjuk őket.

Akadálypályát állítunk eléjük.

Törzsfejlődésünk évezredei során

ez valamiféle méhen belüli
fegyverkezési versennyé vált,

melynek során a méhnyálkahártya
egyre vastagabbá vált,

az embrió pedig egyre erőszakosabbá,

amíg elértük a tűzszünetet,

ezzel a méhnyálkahártyával,
amilyenünk most van.

Itt van ez a vastag méhnyálkahártya,

ami most kiürül belőlünk.

Mitől áll el a vérzés?

Az orrvérzés eláll,
ha befogjuk az orrunkat;

ha megvágjuk a lábunkat,
nyomókötést teszünk rá.

A vérzés nyomás hatására áll el.

Amikor menstruálunk,

a méhnyálkahártya által
kibocsátott anyagok

prosztaglandinnak nevezett molekulákká

és más gyulladásos mediátorokká alakulnak.

Hatásukra a méh görcsbe húzódik,

ezzel összenyomja a véredényeket,

hogy elálljon a vérzés.

A méh véráramlását is megváltoztathatják,

illetve gyulladást okozhatnak,
ami növeli a fájdalmat.

Azt kérdik, mégis mekkora
nyomásról van szó?

Kutatásokból tudjuk, amelyek során
rendkívüli nők vállalták,

hogy nyomásmérő katétereket

helyezzenek méhükbe,

amelyet az egész ciklus során viselnek –

Isten áldja őket, mert nélkülük
nem tudnánk mindezt,

márpedig ez roppant fontos tudás,

mert a menstruáció során

a méhben keletkező nyomás

120 higanymilliméter.

Azt kérdik, az mennyi?

Ez akkora nyomás, amekkora
a szülés második szakaszában,

a kitolási szakaszban keletkezik.

(A közönség megdöbben)

Így van.

Azok kedvéért, akik nem szültek
gyereket érzéstelenítés nélkül:

ez olyan, mint amikor
a vérnyomásmérő mandzsettája

már nem olyan szoros, mint a mérés elején,

de azért elég szoros,

és enyhítenénk a szorításon.

Így már mindjárt másképp hangzik, nem?

Ha belegondolunk
a menstruációs fájdalmakba,

nem neveznénk valakit gyengének,

ha azért hiányzik az iskolából,

mert épp gyereket szül.

Azt mondanánk: "Uramisten,
jó sokáig bírtad!", nemde?

(Nevetés)

És nem tagadnánk meg
a fájdalomcsillapítást nőktől,

akik épp jellegzetes szülési
fájdalmakat élnek át, nem igaz?

Fontos, hogy "jellegzetes" fájdalmat
mondjunk, ne pedig "normálisat".

Ha normálisnak nevezzük,
könnyebb figyelmen kívül hagyni.

Ha jellegzetesnek nevezzük,
tennünk kell ellene valamit.

Léteznek módszerek a menstruációs
fájdalmak kezelésére.

Az egyik megoldás a TENS-egység,

amely a ruha alatt viselhető,

s amely elektromos impulzusokat
küld az idegsejteknek és izmoknak.

Nem világos, hogyan működik,

de működése talán a fájdalom
kapuelméletéhez köthető,

azaz az elleningerléshez.

Ugyanez az oka, hogy ha megütjük
magunkat, megdörzsöljük a sérülést.

A kiváltott vibráció gyorsabban
ér az agyba, mint a fájdalom.

Aztán vannak gyógyszerek is,

nem-szteroid gyulladáscsökkentők,

amelyek gátolják
a prosztaglandin kibocsátását,

s a nők 80%-ánál csökkenthetik
a menstruációs fájdalmakat.

E szerek a távozó vér mennyiségét is
30-40%-kal csökkentik,

és segíthetnek menstruációs
hasmenés esetében is.

Emellett itt vannak
a hormonális fogamzásgátlók,

amelyek elvékonyítják a méhnyálkahártyát,

így kevesebb prosztaglandin termelődik,

s ha kevesebb a vér,
a görcsök sem olyan erősek.

Na most, ha ezek a módszerek
nem segítenek –

és fontos a szóhasználat,

mert soha nem a mi hibánk,

ha a kezelés nem hat ránk.

Ha tehát nem hat a kezelés,

lehetséges,

hogy ellenállóak vagyunk a nem-szteroid
gyulladáscsökkentőkkel szemben.

Nem értjük pontosan, miért,

de bonyolult okoknál fogva

ezek a gyógyszerek egyszerűen
nem hatnak bizonyos nőkre.

Az is lehet,

hogy más oka van
a fájdalmas menstruációnak.

Lehet, hogy endometriózis okozza,

amely során a méhnyálkahártya
a medenceüregbe is benyúlik,

s gyulladást, sebesedést
és letapadásokat okoz.

Más, egyelőre megmagyarázatlan
okok is közrejátszhatnak,

mert a fájdalomküszöb
egyénenként eltérő lehet,

bonyolult biológiai okok folyományaként.

Ám erről csak akkor szerzünk
biztos tudást, ha beszélünk róla.

Nem kellene feministának lenni ahhoz,

hogy tudjuk, hogyan működik a testünk.

Nem kellene –

(Taps)

Nem kellene feministának lenni ahhoz,

hogy segítséget kérjünk, ha szenvedünk.

A menstruációs tabuk kora lejárt.

(Éljenzés és taps)

Az egyetlen átok a képesség,

amellyel a népesség fele meggyőzhető,

hogy a fajfenntartásért felelős
biológiai eszközpark,

amelyből mindenünk ered,

valamiképp mocskos vagy mérgező.

És én ezt nem tűröm.

(Taps)

Mi törheti meg az átkot?

A tudás.

Köszönöm.

(Éljenzés és taps)