There's No Tomorrow (2012)

Az Incubate PIctures bemutatja

Együttműködésben a Post Carbon Institute-al

NINCS HOLNAP

Ez a Föld bolygó,

ahogyan kilencvenmillió évvel ezelőtt kinézett.

A geológusok a kései krétakornak nevezik ezt az időszakot.

Ez a drasztikus globális felmelegedés kora volt,

mikor még a dinoszauruszok uralták a bolygót.

Csak élték az életüket,

biztonságban érezve magukat a tápláléklánc tetején,

észre sem véve a körülöttük történő változásokat.

A kontinensek egyre jobban eltávolodtak,

hatalmas repedéseket nyitva a földkérgen.

Ezek megteltek vízzel, s tengerekké váltak.

Az algák tömegesen szaporodtak a melegben,

megmérgezvén a vizeket.

Aztán elpusztultak,

és lesüllyedtek, milliószám, a tengerfenékre.

A folyók üledéket sodortak a tengerekbe,

amíg az algák szerves maradványai be nem lettek temetve.

Ahogy a nyomás emelkedett, úgy nőtt a hőmérséklet is,

mígnem a szerves anyagokat a kémiai reakciók

átalakították szerves, szénhidrát alapú energiahordozókká:

olajjá és földgázzá.

A szárazföldön hasonló folyamat játszódott le

amelynek eredménye a szén.

A természetnek nagyjából ötmillió évébe tartott, hogy létrejöjjön

az a fosszilis energiahordozó-mennyiség, amelyet a világ egy év alatt elemészt

A modern életvitel rá van utalva

a fosszilizált napfényre,

noha azt meglepően sok ember magától értetődőnek veszi.

1860 óta a geológusok kétbillió hordó olajat fedeztek fel.

Azóta ennek nagyjából a felét használta el a világ.

Mielőtt az ember felhasználhatná az olajat, fel kell fedezze.

Persze először könnyű volt megtalálni és kitermelni.

Az első nagy amerikai olajmező Spindletop volt,

amelyet 1900-ban találtak meg.

Sok-sok másik követte.

A geológusok végigvadászták Amerikát,

és hatalmas olaj-, földgáz- és széntartalékokra bukkantak

Amerika több olajat termelt ki, mint bármely más ország,

ezzel megalapozván az ipari nagyhatalommá való válását.

Azonban miután az olajkúton megkezdődik a termelés,

csak idő kérdése, hogy mikor kezd el csökkeni.

A különböző kutaknak más-más termelési mutatóik vannak .

Ha az összes kutat átlagoljuk,

az összesített függvény harang alakú lesz.

Általában

40 évig tart a feltárási csúcs után,

hogy egy adott ország elérje a kitermelési csúcsot,

ami után viszont a termelés folyamatos esésbe kezd.

Az ötvenes években

a Shell geofizikusa, M. King Hubbert

azt jósolta, hogy Amerika 1970 körül éri el a kitermelési csúcsot,

40 évvel a felfedezett olajmezők számának csúcsa után.

Kevesen hittek neki.

Aztán 1970-ben

az amerikai olajkitermelés elérte a csúcsot

és visszafordíthatatlanul esni kezdett.

Hubbert jóslata beigazolódott.

Ettől a pillanattól kezdve

Amerika egyre jobban függött az importált olajtól.

Ezek persze sebezhetővé tették a szállítási fennakadásokkal szemben,

ami hozzájárult az 1973-as gazdasági katasztrófához,

majd a '79-es olajsokkhoz.

Az Egyesült Államok történetében, a legtöbb olaj feltárás a harmincas években történt.

A fejlett technológia dacára,

az újonnan feltárt olajmezők számában tapasztalható csökkenés könyörtelen volt.

A legtöbb új mező, mint az ANWAR,

a legjobb esetben is mindösszesen 17 hónapra elegendő olajat tartalmaz.

Még a legújabb "Jack 2" nevű mező is, a Mexikói-öbölben,

csak néhány hónapig tudja biztosítani a belföldi ellátást.

Noha mindkét mező nagy, egyik sem közelíti meg az elégséges méretet

Amerika igényének a kielégítéséhez.

Egyre jobban gyűlnek a bizonyítékok,

hogy a világ olajkitermelése most éri el a csúcsát, vagy pedig afelé közelít.

Globálisan, az új olajmezők feltárásának száma a 60-as években érte el a tetőzést.

Több mint 40 évvel később,

az új mezők feltárásának hanyatlása,

megállíthatatlannak tűnik.

54 ország a 65 fő olajkitermelő ország közül

már elérte a kitermelési csúcsot.

A többi ország pedig várhatóan követi őket a közeljövőben.

A világnak szüksége lesz

egy új Szaúd-Arábiára,

minden harmadik évben,

hogy behozza a meglévő mezők hozamának csökkenését.

A hatvanas években

hatszor több hordó olajat találtak, mint amennyit felhasználtak.

Évtizedekkel később,

a világ olaj felhasználása 3-6-szor több,

mint amennyit felfedeznek.

Miután a világ olajhozama eléri a csúcsot,

az olaj iránti kereslet megelőzi a kínálatot,

és a gázolaj ára féktelen hullámzásba fog kezdeni,

sokkal több dolgot befolyásolva, mint az üzemanyagárak.

A modern városok alá vannak rendelve a fosszilis üzemanyagoknak.

Még az utak is, amelyek aszfaltból vannak,

kőolaj alapúak,

csakúgy, mint nagyon sok ház teteje is.

Hatalmas területek lennének lakhatatlanok

fűtés nélkül télen, vagy légkondícionálás nélkül nyáron.

A külvárosi terjeszkedés arra ösztönzi az embereket, hogy mérföldeket autózzanak

a munkába, iskolába és a boltokba.

A nagyobb városok fel vannak osztva lakó

és kereskedelmi negyedekre egymástól távol elhelyezve,

arra kényszerítve az embereket, hogy autózzanak.

A külvárosok és sok közösség

a bőséges olaj és energia felhasználás alapjára vannak tervezve.

A vegyianyagok amelyek fosszilis üzemanyagokból származnak

vagy petro-kémiai anyagokból,

számtalan termék gyártásában nélkülözhetetlenek.

A mezőgazdaság modern rendszere

erősen támaszkodik a fosszilis energiahordozókra,

csakúgy mint a kórházak ,

légi közlekedés,

vízellátó rendszerek,

és az amerikai hadsereg,

amely egymaga, körülbelül 140 millió hordó olajat használ el évente.

A kőolaj elengedhetetlen továbbá a műanyagok, polimerek gyártásában,

kulcsfontosságú összetevője a számitógépeknek, szórakoztató eszközöknek és a ruhaiparnak.

A világgazdaság jelenleg a végtelen növekedésen alapszik,

igényelve az olcsó energia növekvő kínálatát.

Annyira függünk az olajtól és egyéb fosszilis energiahordozóktól,

hogy még egy apró zavar is az ellátásban

beláthatatlan következményekkel járna, életünk minden tekintetében.

ENERGIA

A munkavégzéshez energia szükséges.

Ma egy átlagos amerikai, 150 rabszolga 24 órás munkájával egyenlő energiát vesz igénybe.

Azok az anyagok amelyek ezt az energiát tárolják a munkához, üzemanyagnak hívjuk.

Néhány üzemanyag több energiát tárol mint a többi.

Ezt hívják energiasűrűségnek.

Ezek közöl az olaj a legkritikusabb.

A világ éves kőolaj fogyasztása 30 milliárd hordó,

ez 1 köbmérföld olajjal egyenlő,

amely annyi energiát tartalmaz,

amit 52 atomerőmű tudna megtermelni

a következő 50 évig működve.

Amíg az olaj az Egyesült Államok áramellátásának csupán 1.6%-át fedezi,

ez látja el energiával a közlekedés 96 százalékát.

2008-ban, Amerika olajkészletének 2/3-a importból származott.

A legtöbbet Kanadából,

Mexikóból,

Szaúd-Arábiából,

Venezuelából,

Nigériából, Irakból és Angolából importálták.

Több tényező teszi az olajat különlegessé:

energiában gazdag.

Egyetlen hordó olaj annyi energiát tartalmaz, amely megegyezik

csaknem 3 évnyi emberi munkával.

Szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú,

könnyű szállítani,

és használható kis motorokban.

Ahhoz, hogy hozzájuss az energiához, energiát kell felhasználnod.

Az a trükk, hogy kisebb energia mennyiséggel találnak és nyernek ki nagyobb energia mennyiséget.

Ezt hívják EROEI-nak:

Energy Return on Energy Invested (Energetikai megtérülés)

Hagyományosan, az olaj egy jó példa erre.

A könnyen feldolgozható, magas minőségű nyersolaj lett először kitermelve.

Az olajkereskedő 1 hordó olaj energiájának befektetésével talált meg és termelt ki 100 hordó olajat.

Az olaj EROEI-je 100 volt.

Amint legelőször a könnyen hozzáférhető olaj ki lett termelve,

a kutatások áthelyeződtek a mély tengerekre,

vagy a távoli országokba,

mindezt egyre több energia felhasználásával.

Gyakran az olaj, amit ma találunk, nehéz vagy savanyú nyersolaj

és ennek drága a finomítása.

Az EROEI értéke ma az olajnak alacsonyabb mint 10.

Ha több energiát használsz el az üzemanyag kinyerésére mint amennyi energiát az tartalmaz,

akkor az nem éri meg az erőfeszítést.

Lehetőség van rá, hogy egy üzemanyagforrást átalakítsunk egy másikra.

Minden alkalommal amikor így teszünk,

valamennyi energia elveszlik az eredeti energiahordozóból.

Például, létezik hagyományostól eltérő olaj:

Kátrányhomok és pala.

Kátrányhomok főleg Kanadában található.

A világon fellelhető pala kétharmada az Egyesült Államokban van.

Mindkét energiahordozó átalakítható szintetikus nyersolajjá.

Azonban ez nagy mennyiségű hőt és vízet igényel,

csökkentve ezáltal az EROEI-jét,

amely 5-től kevesebb mint 1,5-ig változik.

A pala egy rendkívül szegény üzemanyag,

arányosan összevetve körülbelül harmad annyi energát tartalmaz,

mint egy doboz gabonapehely.

A szén hatalmas mennyiségekben áll rendelkezésre

és ebből származik a bolygó elektromosáram ellátásának fele.

A világon évente csaknem 2 köbmérföld szenet használnak fel.

Azonban a globális szénkitermelés 2040 előtt elérheti a csúcsot.

Az az állítás, hogy Amerika évszázadokig elég szénnel rendelkezik, megtévesztő,

amint nem tud eleget tenni a növekvő keresletnek, és csökken a minőség.

A nagy része a jó minőségű antracit szénnek már eltűnt,

meghagyva a rosszabb minőségű szént aminek kevesebb az energiasűrűsége.

Termelési problémák merülnek fel, amint a külszíni szén kimerül

és a bányászoknak egyre mélyebb és hozzáférhetetlenebb területeken kell ásniuk.

Sokan használnak pusztító külszíni fejtést, hogy elérjék a szénrétegeket,

ezzel környezeti csonkítást okozva.

A földgáz gyakran található az olaj és a szén mellett.

A hagyományos gáz Észak-amerikai feltárása az 50-es években tetőzött,

és a termelés pedig a 70-es években érte el a csúcsot.

Ha a feltárási grafikont 23 évvel arrébb toljuk

az észak-amerikai hagyományos földgáz termelése

előrevetítődik.

A legújabb áttörések lehetővé tették a feldolgozását a nem hagyományos földgáznak,

mint a palagáznak, amely segíthet ellensúlyozni a következő évek csökkenését.

A nem hagyományos földgáz sokat vitatott,

mivel magas árazásra van szüksége, hogy profitáljon.

Még a nem hagyományos földgázzal is

esedékes, hogy a globális földgáz kitermelés 2030-ra tetőzik.

Hatalmas uránium készletek léteznek még a maghasadáshoz.

Hogy kiváltsuk azt a 10 terrawattnyi energiát, amelyet jelenleg a világ fosszilis energiahordozókból nyer,

10000 atomerőműre lenne szükség.

Ezzel számolva, az ismert uránium készletek csupán 10-20 évig lennének elegendőek.

A kisérletek a plutónium alapú gyorsreaktorokkal

Franciaországban és Japánban

drága kudarcot vallottak.

A magfúzió súlyos technikai akadályokba ütközik.

És ott vannak a megújuló energiaforrások.

A szélenergia magas EROEI-el rendelkezik, de időszakos a működése.

A vízenergia megbízható,

de a legtöbb folyó a fejlett világban már el van zárva.

A hagyományos geotermikus erőművek

a meglévő talajközeli hőforrásokat használják.

Ezek a területek viszont korlátozottak.

A kisérleti EGS (kiterjesztett geotermikus rendszer) rendszereknél

két 6 mérföld mély aknát kellene fúrni.

Az egyik aknán leszivattyúzzák a vizet, hogy a hasadékokban felforrjon,

majd feltör a másikon, ezzel energiát termelve.

A legújabb MIT (Massachusetts Institute of Technology) jelentés szerint

ez a technológia Amerika áramellátásának 10%-át fedezné 2050-re.

A hullámenergia korlátozva van a tengerparti területekre.

A hullámok energiasűrűsége területenként változó.

Az elektromos áram eljuttatása a szárazföldre kihívást jelentene.

Valamint a sós óceán vize korrodálja a turbinákat.

A bioüzemanyag olyan energiahordozó, amelyet termesztenek.

A fának kicsi az energiasűrűsége, és lassan nő.

A világon 3.7 köbmérföld fát használnak fel évente.

A biodízel és az etanol

terményekből vannak előállítva, a gázolaj működtetésű mezőgazdaság által.

Az energiamegtérülés ezekből az üzemanyagokból nagyon alacsony.

Néhány politikus a kukoricából etanolt akar előállítani.

Ahhoz, hogy etanollal pótolják a 2020-ra tervezett olajigény 1/10-ét,

Amerika területének 3%-át venné igénybe.

Ahhoz, hogy az 1/3-át helyettesítsük vele, háromszor több területre lenne szükség mint amit jelenleg élelem termelésre használunk.

Hogy kiváltsa az Egyesült Államok teljes kőolaj fogyasztását 2020-ban,

kétszer több területet igényelne, mint élelemtermelésre.

A hidrogént földgázból, szénből és vízből nyerik ki,

amely több energiát emészt fel, mint amennyit a hidrogénből kinyerünk.

Ez gazdaságilag nem teszi sikeressé a hidrogént.

A világ összes fotovillamos napeleme annyi áramot termel,

mint két szénerőmű.

1 és 4 tonna közötti szén mennyiséget használnak fel

egyetlen napelem legyártásához.

Csaknem 140.000 négyzetmérföldet kellene beborítanunk napelemmel,

hogy kielégítse a világ igényét.

2007 óta, csupán körülbelül 4 négyzetmérföldnyi van.

A koncentrált napenergia vagy a napkollektorok nagyszerű lehetőséget rejtenek,

habár pillanatnyilag csekély számú erőmű üzemel.

Továbbá lekorlátozódnak a napos éghajlatra,

nagy mennyiségű áramot igényelve,

hogy eljusson nagy távolságokra is.

Az alternatív energiától az olajig, mind olajmeghajtású gépektől függnek,

vagy olyan anyagokat vesznek igénybe, mint a műanyag, amely az olaj származéka.

Amikor fontolóra vesszük az igényeit különleges új energiaforrásoknak vagy találmányoknak,

tegyük fel a kérdést:

Rendelkezik a támogató egy működő, üzleti tervvel a találmányhoz?

Mekkora az energiasűrűsége?

Lehet tárolni vagy könnyen megosztható?

Megbízható vagy időszakos?

Kiterjeszthető országos szintre?

Vannak rejtett műszaki kihívások?

Mekkora az EROEI-je?

MIlyen hatásai vannak a környezetre?

Ne feledjük, hogy az óriási számok becsapóak lehetnek.

Például: 1 milliárd hordó olaj

a viág szükségletét mindössze 12 napig fogja kielégíteni.

Az átállás a fosszilis energiahordozókról hatalmas kihívást jelentene.

2007 óta, a szén fedezi az Egyesült Államok áramtermelésének 48.5%-át.

21.6% származott földgázból,

1.6% kőolajból,

19.4% atomenergiából,

5.8% vízenergiából.

Egyéb megújuló energiaforrásból mindössze 2.5% származik.

Ki lehet cserélni egy fosszilis energiaforráson alapuló rendszert

az alternatív energiaforrások darabjaiból?

Jelentős technológiai fejlődés szükséges,

csakúgy, mint a politikai szándékra és együttműködésre,

nagy befektetésre,

nemzetközi konszenzusra,

a 45 trillió dolláros világgazdaság áttervezésére,

amely magába foglalja a közlekedést,

a termelőipart,

és a mezőgazdasági rendszereket,

valamint hogy a hivatalnokok kezelni tudják az átszervezést.

Ha mindezt elértük,

folytatódhatna a megszokott életmódunk?

Növekedés

Ezek a baktériumok egy üvegben élnek.

A számuk minden percben megkétszereződik.

Délelőtt 11 órakor 1 baktérium létezik.

Éjfélkor az üveg megtelik.

11:59-re az üveg még félig van,

elég helyet biztosítva a a további kétszereződésnek.

A baktériumok látják a veszélyt.

Újabb üvegek után kutatnak és találnak hármat.

Úgy gondolják a probléma megoldódott.

Éjfélre az első üveg megtellik.

12.01-re a második üveg is megtetlik.

12.02-re az összes üveg megtelik.

Ez a probléma, amivel szembesülünk

a megduplázódás miatt, amit az exponenciállis növekedés okoz.

Amikor az emberiség elkezdte használni a szenet és olajat mint energiaforrásokat,

példanélküli fejlődés volt tapasztalható.

Még a lassú fejlődés is nagy növekedést eredményez idővel.

1%-os növekedési értéknél,

a gazdaság 70 év alatt megkétszereződik.

2%-os értéknél 35 év alatt kétszereződik meg.

10%-os növekedési értéknél,

a gazdaság mindössze 7 év alatt duplázódik meg.

Ha a gazdaság a jelenlegi 3%-os átlaggal növekszik,

23 évente kétszereződik meg.

Minden egyes megduplázódással, az igény az energiára és készletekre

meg fogja haladni az összes duplázódást összeadva.

A pénzügyi rendszer a növekedés alapjára építkezik

- aminek a fenntartásához egyre nagyobb energiakészletekre van szükség.

A bankok olyan pénzt adnak kölcsön, amellyel nem rendelkeznek,

valójában létrehozzák azt.

A hitelfelvevők az újonnan létrehozott pénzt az üzleteik növelésére használják

és visszafizetik az adósságot

kamatosan, amely további növekedést igényel.

Ennek az adósság formájú pénznek köszönhetően

a világ pénzének nagyrésze kamatos adósságban mutatkozik meg.

A hitelfelvevők folyamatosan megújuló és egyre növekvő utánpótlása nélkül,

hogy azok növekedést termeljenek,

és így kifizessék a hiteleket,

a világgazdaság összeomlik.

Mint egy Ponzi séma

a rendszernek terjeszkednie kell, vagy megszűnik.

Részben ezen a hitelrendszeren keresztül,

a gazdasági növekedés hatásai megmutatkoznak

a GDP-ben,

a folyók duzzasztásában,

a vízhasználatban,

műtrágya felhasználásban,

a városi népességben,

papír felhasználásban,

a motorizált járművekben,

a kommunikációban,

és a turizmusban.

A világ népességszáma elérte a 7 milliárdot

és 2050-re várhatóan meghaladja a 9 milliárdot.

Egy lapos és végtelen Földön ez nem lenne probléma.

Viszont, mivel a föld kerek és véges,

egyszer szembesülni fogunk a növekedés határaival.

A gazdasági terjeszkedés növekedést eredményezett

a légköri dinitrogén oxidban,

és metánban,

az ózon csökkenésében,

a hatalmas áradások elterjedésében,

az óceán ökorendszerének pusztításában,

beleértve a nitrogén növekedést,

az esőerdők és erdőségek elvesztésében,

a termőföldek növekedésében,

és fajok kipusztulásában.

Ha egyetlen egy szem rizst elhelyezünk

egy sakktábla első kockájára,

ezt megduplázzuk és elhelyezünk két szemet a másodikra,

ismét megduplázzuk és 4-et rakunk a harmadikra,

megint megduplázzuk és 8-at teszünk a negyedikre,

és így tovább,

minden egyes kockára kétszer annyi rizsszemet teszünk

mint az előzőre,

mire el érjük a legutolsó kockát,

csillagászati mennyiségű rizsszemre lesz szükségünk:

9 trillió

223 kvadrillió

372 billió

36 milliárd

854 millió

776 ezer rizsszem:

több rizsszem mint amennyit az emberiség

termelt az elmúlt tízezer évben.

A modern gzadaság

ahogyan a rizsszemek a sakktáblán,

néhány évtized alatt megkétszereződik.

A sakktábla melyik kockáján vagyunk mi?

Az energián kívül

a civilizáció számtalan elengedhetetlen erőforrást igényel:

ivóvizet,

termőtalajt,

élelmet

erdőket,

és sokféle ásványt és fémeket.

A növekedés korlátozva van

a nélkülözhetetlen erőforrások ritkuló készlete által.

Egy hordó lécekből van,

és ahogy a víz megtölti a hordót,

a növekedés nem mehet tovább, mint a legalacsonyabb léc

vagy a legkorlátozottabb nélkülözhetetlen erőforrás.

Az emberiség jelenleg

az összes fotoszintézis 40%-át alkalmazza a Földön.

Noha lehetséges lenne a 80%-át használni.

nem valószínű, hogy valaha is a 160%-át fogjuk használni.

ÉLELEM

A globális élelmiszerellátás

erősen a fosszilis üzemanyagokra támaszkodik.

Az I. világháború előtt

az egész mezőgazdaság szerves volt.

A fosszilis üzemanyagokból származó műtrágyák és növényvédőszerek feltatálását követően

nagy előrelépés történt az élelmiszer előállításban,

lehetőséget biztosítva a népesség növekedésben.

A mesterséges növényvédőszerek használata

több embert lát el élelemmel mint amit lehetséges lenne

az organikus mezőgazdasággal.

A fosszilis üzemanyagokra szüksége van a mezőgazdasági eszközöknek,

a szállítmányozásnak,

a hűtésnek,

a műanyag csomagolásnak,

és a főzésnek.

A modern mezőgazdaság a földet használja, hogy a fosszilis üzemanyagból élelmet állítson elő -

és az élelmiszert emberekké.

Körülbelül 7 kalória fosszilis energiát

használnak fel 1 kalóriányi élelmiszer előállítására.

Amerikában az élelmiszer megközelítőleg 1500 mérföld utat tesz meg a farmoktól a fogyasztóig.

A fosszilis üzemanyag csökkenése mellett

számos fenyegetés van a jelenlegi élelmiszer előállítási rendszerre nézve.

Olcsó energia.

továbbfejlesztett technológia

és támogatások, hogy engedélyezzék a nagy lehalászást.

A globális halászat a 80-as évek végén tetőzött,

arra kényszerítve a halászokat, hogy a mélyebb vizekre menjenek.

A nitrogén a fosszilis üzemanyag alapú műtrágyákból szabadul fel

megmérgezve a folyókat és tengereket, ezáltal hatalmas kipusztult területeket létrehozva.

Ebben az ütemben

az összes halpopuláció előreláthatólag kipusztul

2048-ra.

A városokból és gyárakból származó savas eső kiszipolyozza a létfontosságú tápanyagokat a talajból.

mint a kálium,

kalcium,

és magnézium.

A másik fenyegetés a vízhiány.

Sok farm használ vizet az öntözéshez, a földalatti víztározókból kiszivattyúzva azt.

A víztározóknak több száz évre van szükségük, hogy feltöltődjenek,

de néhány évtized alatt szárazra lehet szivattyúzni,

ahogy az olaj forrásokat is.

Amerika hatalmas Ogallala nevű víztározója annyira kiapadt,

hogy sok gazdának kellett visszatérnie a kevésbé hatékony száraz-földi mezőgazdaságra.

Továbbá, az öntözés és a műtrágyázás szalinizációhoz vezethet:

a só felhalmozódása a talajban.

Ez egy fő oka az elsivatagodásnak.

Még egy másik probléma a termőtalajréteg veszteség.

200 évvel ezelőtt,

6 lábnyi termőtalaj réteg volt az amerikai prériken.

Ma, a talajmegmunkálás és a szegényes gyakorlat miatt

megközelítőleg a fele eltűnt.

Az öntözés elősegítette az elterjedését az UG-99 szárrozsda gombának

- amely képes elpusztítani a világ kenyérgabonájának 80%-át.

Norman Borlaug szerint,

aki a zöld forradalom atyja,

a szárrozsda "mérhetetlen potenciállal rendelkezik a társadalmi és emberi összeomlásra nézve. "

A bioüzemanyagok használata azt jelenti,

hogy kevesebb föld lesz elérhető élelmiszer előállításra.

Egy bizonyos területnek véges eltartó képessége van.

Ez azon állatok vagy emberek száma,

ami korlátlanul élhet ott.

Ha egy faj túllépi a terület eltartó kapacitását,

az el fog pusztulni, amíg vissza nem tér a természetes határáig.

A világ elkerülte ezt a kipusztulást,

azáltal, hogy új területeket talált megművelésre,

vagy a termelés növelésével,

amely nagyrészt az olajnak köszönhetően volt véghezvihető.

A növekedés folytatásához

több erőforrásra van szükségünk, mint amennyit a Föld adni tud,

de új bolygók nem állnak rendelkezésre.

Mindezekkel a kihívásokkal szembesülve,

a globális élelmiszer termelésnek meg kell kétszereződnie 2050-re,

hogy ellássa élelemmel a növekvő népességet.

1 milliárd ember már rosszul táplált vagy éhezik.

Kihívásokkal kell szembenéznünk röbb mint 9 milliárd ember élelmezésében, azokban az években,

amikor a világ olaj és földgáz termelése hanyatlásban lesz.

SZERENCSÉS BEFEJEZÉS

A világgazdaság exponenciálisan nő,

körülbelül 3%-ot egy évben,

felhasználva a nem megújuló energiaforrások növekvő mennyiségét,

ásványokat és fémeket,

csakúgy mint a megújuló energiaforrásokat

mint a vizet, erdőket, termőföldeket és halakat,

gyorsabban mint ahogy azok pótlódni tudnának.

Még egy 1%-os növekedési rátával is

egy gazdaság 70 év alatt fog megduplázódni.

A problémát egyéb tényezők is fokozzák:

A globalizáció lehetővé teszi az embereknek egy földrészen,

hogy termékeket és élelmet vegyenek egy másik földrészről.

Az ellátás útvonalai hosszúak,

túlterhelve egy korlátozott olaj készletet.

Ma az alapvető szükségleteinkért távoli országokra támaszkodunk.

A modern városok fosszilis üzemanyagfüggők.

A legtöbb bankrendszer adósságon alapul,

belekényszerítve az embereket a hitelek és visszafizetések spiráljába

- növekedést előidézve.

Mit lehet tenni ezekkel a problémákkal szemben?

Sokan hiszik, hogy a krízis megelőzhető

az energiatakarékossággal,

a technológiával,

intelligens növekedéssel,

újrahasznosítással,

elektromos és hibrid autókkal,

helyettesítéssel,

vagy szavazással.

A energiatakarékosság megtakarítást hoz,

de ez egymaga nem fogja megmenteni a bolygót.

Ha néhányan visszaveszik az olaj felhasználást,

a lecsökkent kereslet lejjebb viszi az árakat,

lehetővé téve másoknak, hogy kevesebbért vegyék meg.

Hasonló módon

egy sokal hatékonyabb motor, amely kevesebb enrgiát használ fel,

paradox módon nagyobb energiafelhasználáshoz fog vezetni.

A 19. században,

egy angol közgazdász William Stanley Jevons

felismerte, hogy a jobb gőzgépek a szenet

egy sokkal költséghatékonyabb energiaforrássá teszik,

ami sokkal több gőzgép használatához vezet,

ez pedig növeli a teljes szénfogyasztást.

A használat növekedése annyi energiát vagy készletet emészt fel

amennyit a takarékossággal megspórolunk.

Sokan azt hiszik, hogy a tudósok

új technológiákkal meg fogják oldani a problémákat.

Azonban a technológia nem egyenlő az energiával.

A technológia képes átalakítani az energiát munkává,

de nem tudja azt helyettesíteni.

A technológia további erőforrásokat emészt fel:

például:

a számítógépek tized annyi energiával készülnek,

mint amennyi egy autó legyártásához szükséges.

A további fejlett technológia

rosszabbá teheti a helyzetet,

mivel soknak ritka ásványokra van szüksége,

amelyek szintén korlátok felé közelítenek.

Például:

A világ ritkaföldfémjeinek 97%-át Kína állítja elő,

legtöbbjük egyetlen belső-mongóliai bányából.

Ezeket az ásványokat felhasználják katalizátorokban,

repülőgép turbinákban,

nagy teljesítményű mágnesokban és merevlemezekben,

hibrid autóakkumulátorokban,

lézerekben,

hordozható röntgenekben,

atomreaktorok árnyékolásához,

CD-khez,

hibrid járművek motorjaihoz,

energiatakarékos izzókhoz,

optikai szálakhoz,

és laposképernyőkhöz.

Kína elkezdte megfontolni ezen ásványok exportjának a korlátozását,

mivel az igények megnövekedtek.

Az úgynevezett fenntartható növekedés vagy intelligens növekedés nem fog segíteni,

mivel ez továbbra is nem megújuló fémeket és ásványokat használ

állandóan növekvő mennyiségben,

beleértve a ritkaföldfémeket is.

Az újrahasznosítás sem fogja megoldani a problémát,

mivel energiát igényel

és a feldolgozás nem 100%-os hatékonyságú.

Csak egy töredékét lehet visszanyerni az újrahasznosítandó anyagnak;

nagy része végleg elveszlik hulladékként.

Az elektromos autó elektromos árammal működik.

Mivel a legtöbb energia fosszilis üzemanyagból származik,

ez sem megoldás.

Továbbá, minden típusú autó olajat használ fel a gyártása során is.

Minden egyes darab gumiabroncs legyártása 7 gallon (31.5 liter) olajat igényel.

2010-től, a világon körülbelül 800 millió autó van.

A jelenlegi növekedési ütemben

ez a szám 2025-re eléri a 2 milliárdot.

Nem valószínű, hogy sokáig elfogja tudni látni a bolygó ezt a rengeteg autót,

figyelmenkívül hagyva az energia forrásukat.

Sok közgazdász úgy hiszi,

hogy a szabadpiac kifogja tudni cserélni az egyik energiaforrást

egy másikra a technológiai fejlődés segítségével.

Azonban a fő kőolaj kiváltók is,

beleütköznek csökkenő mértékükbe.

A helyettesítés továbbá kudarcot vall, ha figyelembe vesszük a szükséges időt a felkészülésre az átállásra.

Az Egyesült Államok Energiaügyi minisztériumának készült Hirsch jelentés

úgy becsüli, hogy lagalább 2 évtizedre lenne szükség,

hogy felkészüljünk az olajcsúcs hatásaira.

Az energiahiány,

készlet csökkenés,

a termőtalajréteg veszteség,

és a szennyezés mind tünetei egyetlen nagyobb problémának:

a növekedésnek.

Ameddig a gazdasági rendszerünk megköveteli a végtelen növekedést

nem valószínű, hogy a reform sikerrel jár.

Hogyan fog akkor a jövő festeni?

Az optimisták úgy hiszik, hogy a növekedés örökké folytatódni fog,

korlátok nélkül.

A pesszimisták úgy gondolják, hogy egy új kőkorszak vagy

a kihalás felé haladunk.

Az igazság, valahol a két szélsőség között lehet.

Lehetséges, hogy a társadalom visszaesik egy egyszerűbb korba,

egy olyanba aminek az energiafogyaztása sokkal kevesebb.

Ez a legtöbb embernek egy nehezebb életet jelentene.

Több kétkezi munka,

több mezőgazdasági munka,

és a termékek, élelem és szolgáltatások helyi előállítása.

Mit tehet valaki, hogy felkészüljön egy ilyen lehetséges jövőre?

Gondolj a távoli helyekről származó élelem és termékek kínálatának a csökkenésére.

Kezdj el gyalogolni vagy biciklizni.

Szokj hozzá a kevesebb energia felhasználáshoz.

Szabadulj meg az adósságtól.

Próbáld meg kerülni a bankokat.

A nagy bevásárlóközpontok helyett

támogasd a helyi kereskedőket.

Vegyél helyileg megtermelt élelmet a piacról.

A pázsit helyett, fontold meg a kertészkedést, hogy saját élelmet termessz.

Tanuld meg hogyan kell tartósítani azt.

Fontold meg a helyi pénz használatát

ha a nagyobb gazdasági rendszer működése szünetelne,

és fejleszd a nagyobb önellátást.

Ezen lépések egyike sem előzi meg az összeomlást,

de növelhetik az esélyeidet egy csekély energiájú jövőben,

egy olyanban, amelyben sokkal magabiztosabbnak kell majd lennünk,

ahogyan őseink voltak egyszer.