Hungarian subtitrai

← Hogyan szeretnénk meghalni? | Ken Hillman | TEDxSydney

Get Embed Code
11 Languages

Showing Revision 29 created 02/10/2019 by Csaba Lóki.

  1. Ez a kép a nagyapámról és rólam készült
  2. az 50-es évek közepén Sydney-ben.
  3. Néhány évvel később, körülbelül 1959-ben
  4. nagyapám békésen hunyt el az otthonában.
  5. Háziorvosa mindvégig gondosan ápolta.
  6. Ez az előadás a halálról
    és a haldoklásról szól.
  7. Már késő elmenni.
    Az ajtók is zárva vannak.
  8. (Nevetés)
  9. De csak azoknak a nagyon idős
    embereknek a haláláról fogok beszélni,
  10. akik természetes körülmények között
    érnek életük végére.
  11. Vajon hogyan történhetett,
  12. hogy a nagyapám békében
    halhatott meg otthon,
  13. 25 évvel később az édesanyám esetében
    viszont másként történt minden?
  14. Később visszatérek még erre.
  15. Az egyik ok az volt,
    hogy akkoriban egy orvosi táskában
  16. nem volt sem több sem kevesebb,
    mint egy kórházban.
  17. És ez nem is volt olyan rég.
  18. Azok kerültek kórházba,
    akik betegek voltak,
  19. de emellett szegények is.
  20. Kaptak egy ágyat,
    és gondosan ápolták őket.
  21. Néha jobban lettek, néha pedig nem.
  22. Korabeli filmekben is láthatjuk,
  23. hogy ha valaki megsérült az utcán,
    lelőtték vagy leszúrták,
  24. a járókelők azt kiáltották:
    "Gyorsan, hívjanak orvost!"
  25. Néhány évvel később pedig azt:
  26. "Gyorsan, hívjanak mentőt!"
  27. Mi változott a kórházban?
  28. A hatvanas évek elején hatalmas
    technikai fejlődésnek lehettünk tanúi.
  29. Csodálatos eljárásokkal alkothattunk
    képet minden egyes testrészünkről,
  30. bonyolult műtéteket tudtunk elvégezni,
  31. a testet pedig "ológiák"-ra osztottuk fel:
  32. neurológia, kardiológia,
    gasztroenterológia és a többi.
  33. Ugyanígy a sebészek is felosztották
    egymás között az emberi testet,
  34. és különböző neveket adtak maguknak.
  35. És ott volt természetesen
    az intenzív terápia.
  36. Nagyapám halála után 25 évvel,
  37. egy nagy londoni oktatókórházban dolgoztam
    intenzív terápiás szakorvosként.
  38. Akkor még úgy gondoltam,
    bárkit életben tudok tartani, bármeddig.
  39. Ez volt az intenzív terápia hajnala.
  40. Úgy gondoltam, nincs határ,
    bármit megtehetünk.
  41. És ez többé-kevésbé igaz is volt.
  42. Ha volt egy viszonylag
    normálisan működő agy és máj,
  43. minden mást működésben tudtam tartani.
  44. Akkoriban hat ágy volt
    az intenzív osztályon.
  45. Most olyan intenzív osztályon dolgozom,
    ahol negyven ágyunk van.
  46. Egy beteg napi ellátása
    4000 ausztrál dollár.
  47. De nemcsak az ágyak száma változott,
  48. hanem az intenzív osztályon
    kezelt betegek is.
  49. Sokan túl vannak a hatvanon,
  50. vannak 80-90 évesek is,
  51. és többségüknek már nincs sok hátra.
  52. Hogyan történt mindez?
  53. Olyan ez ma, mint egy futószalag.
  54. A nagyapám otthon lett beteg,
  55. és egyértelmű volt,
    hogy otthon kezelik és ápolják.
  56. Manapság, ha valaki otthon betegszik meg,
  57. szinte mindig mentőt hívunk.
  58. Nagyon ijesztő,
    ha súlyos beteg van a háznál.
  59. A mentő beviszi a beteget
    a legközelebbi sürgősségi osztályra.
  60. A sürgősségi osztályok
    mindig rendkívül túlterheltek.
  61. Újraélesztik, stabilizálják a beteget,
  62. és felkészítik a kórházi felvételre,
  63. ahol aztán még betegebb lesz.
  64. És itt vagyok én, a futószalag végén:
  65. a sürgősségi osztályon várom a betegeket.
  66. Ez a kép az édesanyámról,
    a testvéreimről és rólam készült.
  67. Édesanyám története
    egészen más, mint nagyapámé.
  68. Élete utolsó hat hónapjában
  69. huszonkétszer került kórházba.
  70. Egyszer sem mondták meg neki,
    pontosan mi a baja.
  71. Senki nem mondta meg neki,
  72. hogy ahogy az ember öregszik,
    az állapota romlani kezd,
  73. és egyre betegebb lesz.
  74. Választási lehetősége sem volt.
  75. Egyszerűen beteg lett,
    és amint bevitték a kórházba,
  76. ő is rákerült a futószalagra.
  77. Ebben az esetben persze
    a fia voltam, nem az orvosa,
  78. így nem avatkoztam bele
    ezekbe a döntésekbe.
  79. Végül aztán egy nagyszerű orvos
    leült velünk, és azt mondta:
  80. "Az édesanyja öreg és haldoklik,
  81. hagyjuk békében elmenni."
  82. Óriási megkönnyebbülés
    volt ez mindannyiónknak.
  83. Megkönnyebbülés volt az édesanyámnak is.
  84. Körülbelül 48 órával ezután
  85. édesanyám csöndesen eltávozott.
  86. Miben halt meg?
  87. Mikor gyakornok voltam,
    még leírhattuk: "idős volt".
  88. Ma ez már nem lehetséges.
  89. Orvosi szakkifejezést kell megadnunk.
  90. Például,
  91. ha egy ember meghal, megáll a szíve,
  92. így hát azt írjuk:
    "kardiovaszkuláris megbetegedés".
  93. Így lett a kardiovaszkuláris megbetegedés
  94. a leggyakoribb halálok manapság.
  95. (Nevetés)
  96. Számomra az volt a legnehezebb,
    hogy anyám folyton azt kérdezte:
  97. "De mi a bajom, Ken?
  98. Bárcsak megmondanák, mi a bajom,
  99. akkor talán tudnának segíteni."
  100. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni.
  101. Ha az ember megöregszik, beteg lesz.
  102. Nagyon nehéz elmondani,
    mi is történik velünk ilyenkor.
  103. A gyógyítás alapja a diagnózis.
  104. Hat évig ezt tanuljuk:
  105. hogyan állítsunk fel diagnózist.
  106. Egy kizárólagos diagnózist.
  107. A kórház nagyszerű hely azok számára,
  108. akiknek egy bizonyos problémájuk van,
    amit meg lehet gyógyítani.
  109. Viszont mikor megöregszünk,
  110. krónikus betegségek és társbetegségek
    olyan együttesével állunk szemben –
  111. hogy szakszerűen fogalmazzak –
  112. melyek egy olyan problémává állnak össze,
  113. aminek mindmáig nincs
    sem besorolása sem neve.
  114. Én leginkább az "elgyengülés"
    szót szeretem,
  115. mivel ez a páciens oldaláról
    közelíti meg a jelenséget.
  116. Nem kellenek hozzá orvosi szakszavak.
  117. Egyszerűen elgyengülés.
  118. Idős embereket önök közül is
    biztosan sokan ismernek,
  119. és tudják, milyen, mikor valaki elgyengül,
  120. mikor egyre gyengébb lesz.
  121. Ezt az elgyengülési skálát különösen
    szeretem a jó képek miatt.
  122. Az egyestől indul:
  123. ekkor, 60-70 évesen, még fittek vagyunk;
  124. aztán fokozatosan gyengülni kezdünk,
  125. egyre törékenyebbek leszünk,
  126. míg végül eljutunk oda,
    hogy nem tudunk önállóan mozogni,
  127. aztán még törékenyebbek leszünk.
  128. Aztán tolószékbe kényszerülünk,
  129. és végül már arra sem marad erőnk,
    hogy kikeljünk az ágyból.
  130. Hiába a sok szakorvos, a gyógyszerek,
  131. hiába minden orvostudományi csoda,
  132. az időskori elgyengülés ellen
    nincs orvosság.
  133. A TED előadások azonban
    nemcsak a problémákról szólnak,
  134. hanem a megoldásokról is,
  135. ezért szeretném elmondani önöknek azt is,
  136. hogy mit teszünk a mi kórházunkban
    ennek érdekében.
  137. Nem fejlett technikára
    és informatikai eszközökre gondolok.
  138. Nem a puccos dolgokra.
  139. Nagyon szerencsés vagyok,
    hogy olyan intézményben dolgozom,
  140. ahol más szempontból
    közelítik meg ezt a kérdést.
  141. Itt a beteg a legfontosabb,
    minden egyéb másodlagos,
  142. és arra törekszünk,
    hogy még hatékonyabbak lehessünk.
  143. Akár hiszik, akár nem,
  144. a kórházakban dolgozó orvosok
    nagyon nehezen ismerik fel,
  145. mikor az emberek
    életük vége felé közelednek.
  146. Tudom, ez egészen hihetetlennek hangzik.
  147. Ezért egy olyan eszköz kifejlesztésén
    dolgozunk, ami segít felismerni,
  148. ha a páciensnek csak néhány hónapja,
    esetleg egy éve van hátra.
  149. Ez az úgynevezett "kristály eszköz".
  150. Nagyon egyszerű dologról van szó,
    akár a betegágy mellett is használható.
  151. Olyan maguktól értetődő mutatók
    alapján működik,
  152. mint az életkor, az elgyengülés
    foka és hasonlók.
  153. Bármit teszünk is az orvostudományban,
  154. ott a bizonytalanság.
  155. A bizonytalanság az orvostudomány része.
  156. Vegyünk például egy 20 éves,
    végstádiumban lévő, agydaganatos beteget:
  157. az elvégzett vizsgálatok alapján
    a beteg menthetetlen.
  158. Ilyenkor először...
  159. a beteg azt szeretné tudni
    ilyenkor először,
  160. hogy mennyi ideje van még hátra.
  161. Így aztán a hasonló betegségben
    szenvedőktől begyűjtött adatok alapján
  162. elmondhatjuk, hogy talán egy év,
  163. lehet, hogy hat hónap.
  164. Elképzelhető, hogy két év.
  165. Kivételes esetekben esetleg három év,
  166. de a betegség nem gyógyítható,
    és ez ellen nem tehetünk semmit.
  167. Ugyanez igaz az idősekre.
  168. Az adatok segíthetnek abban,
    hogy megtegyük a következő lépést.
  169. Ehhez a következő lépéshez
    sem kell nagy tudomány.
  170. De akár hiszik, akár nem,
  171. az orvosok nagyon nem szeretnek
    az idősekkel a halálukról beszélni.
  172. Nem tudom pontosan, miért van ez.
  173. Azt követően, hogy felismertük,
    mivel állunk szemben,
  174. türelmesen és őszintén
    elbeszélgetünk a beteggel.
  175. Az ezt követő lépés is logikus,
  176. de akár hiszik, akár nem,
    erre sem szokott sor kerülni:
  177. megbeszéljük a betegekkel
    és a gondozóikkal, mik a lehetőségeik.
  178. Őszintén meg kell beszélnünk,
    milyen életkilátásaik vannak,
  179. mennyi ideig élhetnek még,
    és hogyan szeretnék eltölteni ezt az időt.
  180. Lehet, hogy azt választják,
    hogy ki-bejárkálnak a kórházba.
  181. Lehet, hogy azt kérik, vessük őket alá
    a lehető legagresszívabb terápiának,
  182. de ekkor legalább
    valós információk alapján,
  183. ők maguk hozzák meg ezeket a döntéseket.
  184. Sokan viszont
  185. egyáltalán nem akarnak kórházi kezelést,
  186. amint megtudják,
    hogy nincs már sok idejük hátra.
  187. Az amerikai, ausztrál és
    egyesült királyságbeli betegek
  188. közel 70 százaléka
  189. inkább az otthonában szeretne meghalni.
  190. Ez viszont ellentmond annak,
  191. hogy az emberek 70 százaléka
    mégis kórházban hal meg.
  192. Ez tehát egy határozott ellentmondás,
  193. ami erősíti a tényt,
  194. hogy nem beszéljük meg ezt
    a betegekkel megfelelő módon.
  195. Hosszútávon nem a kórházak
    jelentik a megoldást.
  196. Hosszútávon azt tudom például elképzelni,
  197. hogy kapjanak a családorvosok
    nagyobb szerepet az idősgondozásban,
  198. az idősek éljenek az egészségügyi
    önrendelkezés lehetőségével.
  199. Addig kell átgondolniuk
    mindezt, amíg tehetik:
  200. beszéljék meg a szeretteikkel,
    és foglalják írásba.
  201. Emellett biztosítanunk kell a forrásokat
    és a támogatást azoknak,
  202. akik otthon szeretnének meghalni,
  203. hogy megfelelően láthassák el őket.
  204. Szükség van tehát gondozói hálózatra.
  205. Szeretném most kissé
    provokatív módon azt mondani,
  206. hogy egy idős ember utolsó hónapjai
  207. orvosi szempontból
    nem jelentenek kihívást.
  208. Ha fájdalmuk vagy kényelmetlenségük van,
    akkor természetesen igen.
  209. De az esetek többségében
    elég a közösségi támogatás:
  210. elég, ha gondozókat biztosítunk,
  211. ha gondoskodunk arról,
    hogy az otthonuk tiszta, van mit enniük,
  212. hogy rendesen megmosdatják őket,
  213. és az ehhez hasonlók.
  214. Ez nem igazán egészségügyi
    vagy orvosi probléma.
  215. Az időseket megfosztottuk
    a békés elmúlástól.
  216. A betegeket szerveik szerint
    osztottuk fel,
  217. és ki-ki ezeket a szerveket próbálja
    szépen behangolni.
  218. Olyan ez, mint a szülés volt
    az 50-es, 60-as években:
  219. ennek a szépségét is elvették.
  220. A vajúdó nőt bevitték a kórházba,
  221. kikötözték a lábait,
    kivették belőle a babát,
  222. aztán elvitték a többi baba közé,
  223. az apáknak nem engedték,
    hogy a feleségükkel lehessenek,
  224. sem azt, hogy megfoghassák a babát.
  225. Ez volt a kórházi szülések rendje
  226. az 50-60-as években.
  227. Most valami hasonló történik
    az idősek esetében is.
  228. Legtöbben ilyen
    körülmények között halunk meg:
  229. körülvesz minket a csúcstechnológia,
  230. saját szakterületükön
    nagy tapasztalattal bíró,
  231. jó szándékú emberek gondoskodnak rólunk.
  232. Szinte napi rendszerességgel
  233. hallunk orvosi csodákról,
  234. és mindez nagyon izgalmas.
  235. Halljuk, mire képes az egészségügy,
    és a modern orvostudomány,
  236. de arról viszont nem sokat,
    hogy mi az, amire nem képes.
  237. Sokkal őszintébbeknek kell lennünk
    azzal kapcsolatban,
  238. hogy a modern orvoslásnak vannak korlátai.
  239. Ritkán telik el nap úgy, hogy vizitkor
    ne hallanám valamelyik kollégámtól:
  240. "Csak ilyen helyzetbe ne kerüljek soha!"
  241. Ez tehát az egyik legfontosabb
    döntésünk az életben.
  242. Fontos hogy eldönthessük,
    hogyan kívánunk kilépni a világból.
  243. Köszönöm.
  244. (Taps)