A nők által elért politikai haladás – és ami ezután jön

A nők óriási haladást értek el az elmúlt évszázadban – felkavarva az állóvizet, ledöntve régi tabukat, alapjaiban megváltoztatva a cégvilágot. De politikai képviselet tekintetében még hosszú út áll előttük – állítja Cecile Richards aktivista. Jövőbe tekintő előadásában politikai világforradalmat sürget a nők egyenlőségének kivívásáért, és ötleteket ad, hogyan építhetnénk fel ezt a forradalmat.

Hamarosan száz éve lesz,

hogy az Egyesült Államokban

a nők többsége végre
megkapta a szavazati jogot.

Évtizedekbe telt, míg a színes bőrű nők is
elnyerték ezt a jogot,

és bár hosszú utat tettünk meg azóta,

úgy vélem, még nem jutottunk
elég messzire.

Úgy gondolom, a nők ma azt akarják,

nemcsak az Egyesült Államokban,
hanem az egész világon,

hogy ne legyenek többé másodlagosak.

Nem akarunk továbbra is azon fáradozni,
mint az elmúlt száz évben,

hogy apró jogokat és engedményeket
kényszerítsünk ki.

Egyszerűen valódi
és teljes egyenlőséget akarunk.

A nőknek elegük van abból,
hogy úgy kell beférkőzniük

férfiak által férfiak számára létrehozott
intézményekbe és kormányokba.

Inkább a saját elképzeléseink alapján
formálnánk a jövőt.

Hiszem...

(Taps)

Hiszem, hogy a nők politikai forradalmára
van szükségünk a teljes egyenlőséghez

tekintet nélkül fajra,
társadalmi osztályra, nemi identitásra,

szexuális irányultságra,

és igen, tekintet nélkül
politikai hovatartozásra,

mert hiszem, hogy ami összeköt
bennünket, nőket,

az sokkal mélyebb annál,
mint ami elválaszt.

Úgyhogy gondolkodtam egy kicsit,

hogyan építhetnénk fel
a nők politikai forradalmát,

és erről szeretnék ma beszélni.

(Éljenzés)

(Taps)

Jó hír, hogy az egyetlen dolog, ami
nem változott az elmúlt évszázad során,

az a nők elszántsága,

és hogy jobbá akarjuk tenni
az életet nemcsak a magunk,

hanem az eljövendő nemzedékek számára is,

hiszen egyetlen nőről
sem tudom elképzelni,

hogy a lányának

kevesebb jogot, lehetőséget akarna,
mint amennyi neki volt.

Tudjuk, hogy mindannyian
az előttünk járó nők nyomdokain haladunk,

és ami engem illet,

kemény texasi nők voltak a felmenőim.

(Éljenzés)

Nagyszüleim Texasban, Waco mellett,

vidéken éltek.

Amikor nagymamám terhes volt,

nem volt szokás,
hogy a nők kórházba mennek szülni,

tehát otthon készült
világra hozni a babát.

Amikor megindult a szülés,

a szomszédasszonyt hívta át,
hogy vacsorát főzzön a nagyapámnak,

ugyanis…

elképzelhetetlen volt, hogy nagyapa
maga készítse el a vacsoráját.

(Nevetés)

Láttam már ilyet.

(Nevetés)

A szomszédasszony nem tudta,
hogyan kell levágni a csirkét,

pedig az volt betervezve aznap vacsorára.

A történet szerint

nagymamám a szülőágyon, vajúdás közben

felkönyökölt az egyik karjára,
és a másikkal kitekerte a csirke nyakát.

Így jött a világra édesanyám.

(Nevetés)

(Taps)

A legcsodálatosabb az,

hogy bár anyám nagymamája
még nem szavazhatott Texasban,

mivel a texasi törvény szerint

"idióták, félkegyelműek,
elmebetegek és nők"

nem kaptak szavazati jogot,

mindössze két nemzedékkel később;

anyámat, Ann Richardsot
saját jogán Texas állam

első női kormányzójává választották.

(Taps és éljenzés)

De tudjátok, amikor anyukám
Texasban nevelkedett,

még nem sok lehetőségük volt a nőknek,

és ő valóban egész életében
ezen próbált változtatni.

Kedvenc mondása szerint:

"Mi nők, ha adnak nekünk esélyt,
elvégezzük a feladatot.

Elvégre Ginger Rogers mindent
tudott, amit Fred Astaire,

de ő hátrafelé és tűsarkúban csinálta."

Igaz?

Őszintén szólva az elmúlt évszázadban
valami hasonlót vittek véghez a nők:

nagyon csekély politikai hatalommal

óriási haladást értünk el.

Ma az Egyesült Államokban

száz évvel a szavazati jog elnyerése után

a nők a munkaerő közel felét teszik ki.

A gyermekes családok 40 százalékában

a nők a fő kenyérkeresők.

Közgazdászok becslése szerint,

ha minden fizetett dolgozó nő
kivenne egyetlen napot,

21 milliárd dollárral csökkenne a GDP

az Egyesült Államokban.

Főképp az oktatáshoz egyenlő hozzáférést
biztosító törvénymódosítás miatt

az USA-ban az egyetemisták fele
a nők köréből kerül ki.

Az orvostanhallgatók fele nő.
a joghallgatók fele nő.

Pontosan!

(Taps)

És aminek végtelenül örülök:

a NASA egyik most végzett
űrhajós osztályában a nők aránya...

Mennyi volt?

Most először 50 százalék.

(Taps és éljenzés)

A lényeg, hogy a nők
iparágakat alakítanak át,

alapjaiban változtatják meg a cégvilágot.

De ha kormányzásról van szó,
az már más helyzet,

és úgy gondolom,
ez a kép ezer szóval felér.

A Fehér Házban készült 2017-ben,

amikor a kongresszusi vezetőket
összehívták, hogy véglegesítsék

a kongresszus elé terjesztendő
egészségügyi reformtörvényt.

Az ülés egyik eredménye,

hogy megszüntették
az anyasági juttatásokat,

ami nem túl meglepő,

hiszen az asztalnál ülők egyikének
sincs szüksége ilyen juttatásokra.

Sajnos az USA-ban
ez a nők keserű tapasztalata

az érvényesülésről.

Ha nem ülünk ott az asztalnál,
az étlapra kerülünk.

És nem vagyunk elegen az asztalnál,

mert bár a női szavazók
nagy többségben vannak

az Egyesült Államokban,

politikai képviseletünk terén
messze elmaradunk a világ többi részétől.

Friss felmérések szerint
az országok rangsorában

az Egyesült Államok a 104.
a nők képviseletét tekintve.

A 104.

Közvetlenül Indonézia után.

Meglepő-e ezek után,

tekintve, kik hozzák a döntéseket,

hogy a fejlett országok közül csak nálunk
nincs fizetett szülési szabadság.

Az orvosi ellátás terén végrehajtott

minden kutatás és fejlesztés ellenére

– és ez tényleg szörnyen lesújt –

a fejlett világban az USA vezeti
az anyai halálozás listáját.

Az egyenlő díjazást tekintve
sem állunk sokkal jobban.

A Egyesült Államokban

a nők a férfiak fizetésének
átlagosan 80 százalékát kapják.

De az afroamerikai nők

csak 63 százalékát,

a latin-amerikaiak pedig 54 százalékát.

Ez szégyen!

Az Egyesült Királyságban

szerintem zseniális dolgot
találtak ki a nők

a bérszakadék illusztrálására:

November 10-től egészen év végéig

e-mailjeikben a „házon kívül vagyok”
üzenet szerepel,

jelezve, hogy ezeket a heteket
fizetés nélkül dolgozzák le.

Igaz?

Úgy gondolom, ezt az ötletet
tovább lehetne vinni.

Képzeljétek el, ha a nőknek
politikai hatalma lenne.

Képzeljétek el, ha mi ülnénk az asztalnál,
és mi hoznánk a döntéseket.

Képzeljétek el, ha saját
női politikai pártunk lenne,

ami nem tolná félre az ügyeinket
mint zavaró elemeket,

hanem kiemelt fontosságúként kezelné őket.

Tudjuk –

felmérések alapján, hogy a női képviselők

más hozzáállással dolgoznak,
mint a férfiak.

Jobban együttműködnek kollégáikkal,

félre tudják tenni a pártpolitikát,

és jóval nagyobb valószínűséggel
támogatnak olyan jogalkotást,

ami elősegíti a hozzáférést az orvosi
ellátáshoz, oktatáshoz, polgári jogokhoz.

Az Egyesült Államok Kongresszusában
végzett felmérésünkből láthatjuk,

hogy a nők több jogalkotást
kezdeményeznek,

és több jogalkotást támogatnak.

Minden azt igazolja,
hogyha a nők képviselők lehetnek,

merőben más légkört teremtenek,
és teszik a dolgukat.

Hogyan nézne ki az Egyesült Államokban,
ha mások hoznák a döntéseket?

Meggyőződésem, hogyha a képviselők
fele teherbe esne,

nem csatároznánk a születésszabályozásról

és a Planned Parenthood klinikákról.

(Taps és éljenzés)

Annak vége lenne.

(Taps)

Abban is nagyon hiszek,

hogy a cégek nem tekintenék többé
bosszantó dolognak a terhességet,

hanem megértenék,
hogy a legfontosabb egészségügyi kérdés

több millió amerikai
munkavállaló szempontjából.

Úgy gondolom, ha több női képviselő lenne,

kormányunk a családok egybetartását
tekintené fontosnak,

és nem választana el családokat.

(Taps)

De talán a legfontosabb,

hogy ezek a kérdések többé
nem női ügyeknek számítanának,

hanem az igazság és egyenlőség
alapvető kérdéseinek,

amelyek mellé mindenki felsorakozhat.

Tehát a kérdés az,

mire van szükség,
hogy felépítsük a nők forradalmát.

Jó hír, hogy a folyamat már elindult.

A nők szerte a világban
olyan munkahelyeket követelnek,

olyan oktatási intézményeket

és kormányokat követelnek,

amelyek nem fogadják el és nem tolerálják
a szexizmust, a szexuális zaklatást

és a szexuális bántalmazást.

Mint tudjuk, a nők világszerte

sorra jelentkeznek,
és elmondják, hogy "Me Too" –

ezt a mozgalmat az tette sokkal erősebbé,

hogy a nők minden területről összefogtak –

a háztartási alkalmazottaktól kezdve
a hollywoodi hírességekig.

A nők felvonulnak, beülünk gyűlésekre,

felszólalunk.

A nők felkavarják az állóvizet,

tabukat döntünk le,

és igen, büszkén kellemetlenkedünk.

A szaúd-arábiai nők
most már vezethetnek autót.

(Taps és éljenzés)

Az iraki nők szolidaritást vállalnak
az emberkereskedelem túlélőivel.

Salvadortól Írországig a nők küzdenek
reprodukciós jogaik elismeréséért.

A burmai nők kiállnak az emberi jogokért.

Röviden, a gyökeres változást
hozó vezetők

nem a kormányok üléstermeiből kerülnek ki,

hanem világszerte
az alulról kezdeményező nők köréből.

(Taps)

Itt az Egyesült Államokban
a nők tele vannak tettvággyal.

Egy mostani Kaiser-felmérés szerint

a legutóbbi, 2016-os elnökválasztás óta

minden ötödik amerikai részt vett
felvonuláson vagy tüntetésen,

és az első számú ok a nők jogai voltak.

A nők új szervezeteket alapítanak,

önkéntesként kampányolnak,

felvállalnak minden ügyet

a fegyverbiztonsági reformtól
a közoktatásig.

Minden eddiginél több nő
indul el a képviselőségért,

és nyernek is.

Szóval... (Nevetés)

(Taps)

Például Lucy McBath Georgia államból.

(Taps és éljenzés)

Lucy fegyveres erőszak miatt
vesztette el a fiát.

Ekkor tapasztalta meg,

hogy milyen rossz állapotok uralkodnak
az igazságszolgáltatásban,

és elhatározta, hogy tesz valamit.

Elindult a választáson,

és januártól a Kongresszus tagja.

Vagy...

(Taps)

Angie Craig Minnesotából.

(Taps és éljenzés)

Kongresszusi képviselője olyan gyűlölködő
megjegyzéseket tett az LMBTQ-közösségre,

hogy elhatározta, kiáll ellene.

És mi történt? Elindult és nyert.

továbbá a Kongresszus tagjaként januártól

ő lesz az első leszbikus anya
a Képviselőházban.

(Taps és éljenzés)

Vagy...

(Taps)

Lauren Underwood Illinois államból,

aki szakképzett ápolónő,

és naponta látja, hogy az orvosi
ellátáshoz való hozzáférés hiánya

hogyan sújtja a környezetét, ahol él,

ezért elhatározta, hogy elindul.

Az első körben hat férfival versenyzett,
mindegyiket megverte,

majd megnyerte a választást,

és a Kongresszus tagjaként januártól

választókerületének
első afroamerikai női képviselője

Washingtonban.

(Taps és éljenzés)

Szóval, a nők felismerték,

hogy eljött a mi időnk.

Ne várjatok engedélyre,

ne várjatok a sorotokra.

Ahogy a néhai Shirley Chisholm mondta

– ő volt az első afroamerikai nő,

akit beválasztottak a Kongresszusba,

és az első nő, aki elindult
a Demokrata Párt elnökjelöltségéért –,

szóval Shirley Chisholm azt mondta:

"Ha nincs elég hely az asztalnál,
húzz oda egy összecsukható széket!"

Ezt teszik a nők szerte az országban.

Úgy gondolom, hogy ma a nők
a legfontosabb és legerősebb politikai erő

a világon,

de hogyan biztosíthatjuk,
hogy ne csak egy pillanatig tartson?

A nők teljes egyenlőségéhez
globális mozgalomra van szükségünk,

amely interszekcionális,
nemzedékeken átívelő,

és senkiről sem feledkezik meg.

Van néhány ötletem,
hogyan valósíthatnánk meg.

Először is: nem elég ellenállni.

Nem elég elmondani, mi ellen harcolunk.

Itt az ideje, hogy hangosan
és büszkén elmondjuk, mit képviselünk,

hiszen a teljes egyenlőség
közkedvelt érték,

olyasvalami, ami mellé
mindenki felsorakozik.

A férfiak támogatják
a nők egyenlő díjazását.

Az Y generáció támogatja
a nemek egyenlőségét.

A vállalatoknál egyre jobban
előtérbe kerül a családbarát politika,

nemcsak azért,
mert ez a helyes hozzáállás,

hanem mert jó a dolgozóknak is.

Jó az üzletnek.

Másodszor:

Ne felejtsük el –
Lou Hamer szavait idézve:

"Senki sem szabad,
amíg nem lesz mindenki szabad."

Mint említettem,

országunkban a színes bőrű nők

jóval később kapták meg
a szavazati jogot.

De azóta, hogy megkapták,
a legmegbízhatóbb szavazók.

A színes bőrű nők
a női jogokat támogató jelöltek

legmegbízhatóbb szavazói,

és követnünk kell a példájukat.

(Taps és éljenzés)

Mert az ő ügyük a mi ügyünk.

Nekünk, fehér nőknek többet kell tennünk,

hiszen a rasszizmus,
szexizmus és homofóbia

mindannyiunkat érintő ügyek.

Harmadszor: minden egyes választáson
szavaznunk kell.

Minden választáson.

Meg kell könnyítenünk a részvételt,

és meg kell győződnünk,
hogy minden szavazatot beszámítanak.

(Taps és éljenzés)

A szavazást akadályozó korlátok az USA-ban

aránytalanul a nőket sújtják,

A színes bőrű, kis jövedelmű,

a családot nevelő dolgozó nőket.

Tehát mindenki számára
meg kell könnyítenünk a szavazást,

és első lépésként dolgoznunk kell azon,
hogy a választási nap

munkaszüneti nap legyen
az Egyesült Államokban.

(Taps és éljenzés)

Negyedszer: ne várjatok utasításra!

Ha láttok egy megoldandó problémát,

nektek kell kézbe venni a dolgot, rendben?

Alapítsatok új szervezetet,
induljatok el a képviselőségért,

vagy csak álljatok ki
a munkahelyen magatokért

és munkatársaitokért.

Ez közös feladatunk.

Ötödször: fektessünk a nőkbe, rendben?

(Taps)

Mint jelöltekbe, a változás úttörőibe
vagy mint vezetőkbe.

Csak egy példa:
a legutóbbi választási ciklusban

a nők 100 millió dollárral többet
adakoztak jelölteknek vagy kampányra,

mint két évvel ezelőtt,

és rekord számú nő nyert.

Gondoljátok csak végig!

(Taps és éljenzés)

Néha úgy érzem, hatalmas kihívások
tornyosulnak előttünk,

és szinte legyőzhetetlennek tűnnek,

de azt gondolom a legnehezebbnek tűnő
problémák megoldása a legfontosabb.

És az, hogy még nem oldottuk meg,
nem jelenti azt, hogy nem fogjuk.

Végül is, ha a nők munkája könnyű lenne,

valaki más már elvégezte volna, nem?

(Nevetés)

A nők világszerte előretörnek,

és erőt, ösztönzést kapnak egymástól.

Olyan dolgokat tesznek,
amiket el sem tudtak volna képzelni.

Ha azt a haladást, amelynek során

bekapcsolódtunk a munka világába,

az üzleti életbe,

az oktatási rendszerbe,

sikerül felhasználni
és valódi politikai hatalomra váltani,

akkor átformáljuk ezt az évszázadot.

mert egyikünket lehet semmibe venni,

kettőnket félre lehet állítani,

de együtt egy mozgalom vagyunk,

és nem lehet minket megállítani.

Köszönöm.

(Taps és éljenzés)

Köszönöm.

(Taps)