Return to Video

A múzeumoknak becsülniük kellene a mindennapit, nem csak a rendkívülit

  • 0:02 - 0:04
    A reprezentáció számít.
  • 0:05 - 0:08
    A nők valósághű megjelenítése számít.
  • 0:09 - 0:13
    Úgy vélem, hogy gyakran
    a nők nyilvános ábrázolását
  • 0:13 - 0:16
    a rendkívüliség jegyébe burkoljuk.
  • 0:17 - 0:20
    Az első amerikai nő, aki a maga
    erejéből lett milliomos:
  • 0:20 - 0:22
    Madam C. J. Walker...
  • 0:23 - 0:25
    Az Egyesült Államok
    first ladyjeinek ruhái...
  • 0:27 - 0:30
    Shirley Chisholm, az első nő,
    aki az USA Demokrata pártjának
  • 0:30 - 0:33
    elnökjelöltségéért indult...
  • 0:33 - 0:34
    (Taps)
  • 0:36 - 0:37
    Mint múzeumi kurátor,
  • 0:37 - 0:39
    megértem ezeknek a történeteknek
    a csábítását.
  • 0:40 - 0:43
    A kivételes nők inspiráló példaképek.
  • 0:45 - 0:47
    De azok a történetek korlátozóak.
  • 0:47 - 0:51
    A rendkívüliség meghatározása,
    hogy nem mindennapi.
  • 0:51 - 0:52
    Nem tipikus.
  • 0:53 - 0:57
    Azok a történeteket nem adják meg
    az átfogó női történelem alapját,
  • 0:57 - 0:59
    és nem tükrözik a mindennapos valóságunk.
  • 1:00 - 1:04
    Ha mindannyian elfogadjuk
    azt a radikális gondolatot,
  • 1:04 - 1:06
    hogy a nők is emberek,
  • 1:06 - 1:08
    könnyebb lesz a nőket emberként ábrázolni,
  • 1:09 - 1:13
    mint ismerős, változatos,
    jelenlevő alakokat.
  • 1:13 - 1:16
    A történelem során
    mindenki mindennapjaiban
  • 1:17 - 1:20
    a nők pozitívan léteznek:
  • 1:20 - 1:23
    nem értelmezés kérdéseként,
    hanem tényként.
  • 1:24 - 1:28
    És az emberi élet
    pontosabb ábrázolásán felül,
  • 1:28 - 1:30
    a nők bevonása körülbelül 3,8 millió
    nőként azonosuló ember
  • 1:30 - 1:35
    köznapi tapasztalatait is fontolóra veszi.
  • 1:37 - 1:41
    A Fekete párduc c. film közismert
    múzeumi jelenetében
  • 1:41 - 1:44
    egy fehér kurátor téves
    magyarázatot ad egy leletről
  • 1:44 - 1:46
    Michael B. Jordan
    itt látható karakterének,
  • 1:46 - 1:48
    egy leletről a saját kultúrájából.
  • 1:49 - 1:53
    Ez a kitalált jelenet igazi vitát szült
    múzeumi köreinkben arról,
  • 1:53 - 1:57
    kik alakítják a narratívát, és azoknak
    a narratíváknak az előítéleteiről.
  • 1:59 - 2:01
    A múzeumokat
  • 2:01 - 2:05
    az egyik legmegbízhatóbb forrásoknak
    tartják az Egyesült Államokban,
  • 2:05 - 2:08
    és a világ minden tájáról érkező
    több százmillió látogatónak
  • 2:08 - 2:11
    pontosan kellene
    bemutatnunk a történelmet,
  • 2:11 - 2:12
    de nem tesszük.
  • 2:13 - 2:16
    A múzeumokon belül létezik egy mozgalom
  • 2:16 - 2:18
    az előítéletek leküzdésére.
  • 2:18 - 2:22
    Az egyszerű tudomásulvétel,
    hogy a múzeumok nem pártatlanok.
  • 2:23 - 2:25
    A múzeumok tanító jellegűek.
  • 2:25 - 2:28
    A leletek és műalkotások kiállításával
  • 2:28 - 2:31
    ösztönözzük a kreativitást
    és támogatjuk a befogadást,
  • 2:31 - 2:34
    de vétkesek vagyunk
    a történelem elferdítésében.
  • 2:34 - 2:38
    A férfi-központú történeteink
    rejtve hagyták a női történeteinket.
  • 2:40 - 2:45
    A női létnek kemény igazságai vannak,
  • 2:45 - 2:47
    főleg a színesbőrű női létnek
    ebben az iparban,
  • 2:47 - 2:51
    ami meggátolja, hogy középpontba
    helyezzük a női élet átfogó példáit.
  • 2:53 - 2:54
    A múzeumi vezetőség
  • 2:54 - 2:57
    túlnyomóan fehér férfiakból áll,
  • 2:57 - 3:01
    attól függetlenül, hogy a múzeumi
    dolgozók közel 60 százaléka nő.
  • 3:01 - 3:04
    A vezetőséghez való út
    sivár a nők számára,
  • 3:04 - 3:06
    és legsivárabb a színesbőrű nőknek.
  • 3:07 - 3:10
    És a nők jelenléte még önmagában
    nem biztosít növekedést
  • 3:10 - 3:12
    a nők nyilvános megjelenítésében.
  • 3:13 - 3:15
    Nem minden nő harcol a nemi egyenlőségért.
  • 3:16 - 3:19
    Bell Hooks, feminista
    teoretikus szavaival élve,
  • 3:19 - 3:20
    "A patriarchátusnak nincs neme."
  • 3:21 - 3:23
    Nők támogathatják
    a patriarchátus rendszerét,
  • 3:23 - 3:26
    mint ahogy férfiak támogathatják
    a nemi egyenlőséget.
  • 3:27 - 3:30
    És gyakran lekicsinyeljük
    az interszekcionializmus jelentőségét.
  • 3:32 - 3:37
    Marian Anderson a 20. század
    egyik legünnepeltebb hangja volt,
  • 3:37 - 3:40
    és a Smithsonianben
    megtalálható az 1939-es öltözete.
  • 3:40 - 3:43
    Miután a fehér Daughters of
    the American Revolution megtagadta,
  • 3:43 - 3:46
    hogy a Constitution Hallban
    énekeljen, mert fekete volt,
  • 3:47 - 3:50
    ő inkább a Lincoln-emlékmű
    lépcsőjén énekelt helyette,
  • 3:50 - 3:53
    egy 75 ezer emberből álló tömegnek.
  • 3:56 - 3:58
    És könyvtárakban mindenfelé,
    a múzeumokat is beleértve,
  • 3:58 - 4:02
    még mindig megtalálható
    a "Minden nő fehér,
  • 4:02 - 4:05
    Minden fekete férfi,
  • 4:05 - 4:07
    De némelyikünk bátor"
  • 4:07 - 4:08
    című forradalmi 1982-es antológia.
  • 4:10 - 4:13
    A női megjelenítés növelésére
    tett követelések
  • 4:13 - 4:16
    nem foglalják automatikusan magukba
    a hozzám hasonló afrolatinákat...
  • 4:16 - 4:20
    vagy az emigráns nőket,
    ázsiai vagy bennszülött nőket,
  • 4:20 - 4:22
    vagy transznemű nőket,
    nem dokumentált nőket,
  • 4:22 - 4:25
    vagy a 65 év feletti nőket,
    vagy a kislányokat –
  • 4:25 - 4:27
    a lista folytatódhat a végtelenségig.
  • 4:28 - 4:29
    Mit tehetünk tehát?
  • 4:31 - 4:34
    Célzott kezdeményezések
    segítettek bevonni nézőpontokat,
  • 4:34 - 4:36
    amiknek mindig ott kellett volna lenniük.
  • 4:37 - 4:40
    Egy latino kurátori programon keresztül
    kezdtem dolgozni a Smithsonianben.
  • 4:40 - 4:42
    A program,
  • 4:42 - 4:44
    ami Latinx kurátorokat,
    főleg nőket alkalmaz,
  • 4:44 - 4:48
    megnövelte a Latinx narratívák
    számát intézményszerte.
  • 4:49 - 4:50
    És modellként szolgált
  • 4:50 - 4:55
    a sokkal nagyobb Smithsonian
    Amerikai Női Történelem Kezdeményezéshez,
  • 4:55 - 4:58
    amelynek célja, hogy felerősítse
    a nők változatos ábrázolását
  • 4:58 - 5:00
    minden lehetséges módon,
  • 5:00 - 5:02
    hogy a nők
  • 5:02 - 5:05
    ne csak napjaink képein jelenjenek meg,
  • 5:05 - 5:07
    hanem a történelmi ábrázolásokon is,
  • 5:07 - 5:09
    hiszen mindig ott voltunk.
  • 5:11 - 5:15
    Még most 2018-ban is megtörténik,
    hogy besétálok egy szakmai közegbe,
  • 5:15 - 5:17
    és én vagyok az egyetlen –
  • 5:17 - 5:20
    az egyedüli 40 év alatti,
    az egyedüli fekete,
  • 5:20 - 5:22
    az egyedüli fekete nő,
    az egyedüli latina,
  • 5:22 - 5:23
    néha az egyedüli nő.
  • 5:24 - 5:27
    Az édesanyám afroamerikai,
    az édesapám pedig afropanamai.
  • 5:28 - 5:31
    Én pedig büszkén
    és elválaszthatatlanul mindkettő.
  • 5:31 - 5:33
    A több millió afrolatina közé tartozom.
  • 5:35 - 5:38
    De afrolatina kurátorként
    a kevesek közé tartozom.
  • 5:39 - 5:42
    És a lényem egészének
    bevonása a szakmai világba
  • 5:42 - 5:44
    bátor tettnek tekinthető,
  • 5:45 - 5:48
    és bevallom, nem mindig
    fogadtam el ezt a kihívást,
  • 5:48 - 5:51
    vagy az elutasítástól való félelem,
    vagy önvédelem miatt.
  • 5:53 - 5:54
    Gyűléseken csak akkor szóltam,
  • 5:54 - 5:57
    amikor teljesen megfogalmazott
    megjegyzésem volt.
  • 5:57 - 6:00
    Nem volt hangos ötletbörze,
    vagy eszmecsere kollégákkal.
  • 6:01 - 6:02
    Sokáig megtagadtam,
  • 6:02 - 6:06
    hogy a kedvenc karika fülbevalóimat
    viseljem a munkán,
  • 6:06 - 6:07
    vagy a nyakláncot a nevemmel,
  • 6:07 - 6:11
    azt gondolva, hogy túl hangosak,
    szakszerűtlenek vagy buták.
  • 6:12 - 6:13
    (Nevetés)
  • 6:13 - 6:17
    Érdekelt, hogy az emberek hogy vélekedtek
    a természetes hajamról,
  • 6:17 - 6:21
    elfogadhatóbbnak vagy kevésbe hitelesnek
    tartották, amikor kiegyenesítettem.
  • 6:22 - 6:25
    Bárki, aki valaha kívül érezte magát
    az elterjedt ábrázoláson
  • 6:25 - 6:29
    megérti, hogy vannak alapelemei
    a mindennapi önmagunknak,
  • 6:29 - 6:31
    amelyeket mások kellemetlennek látnak.
  • 6:33 - 6:34
    De mivel szenvedélyes vagyok
  • 6:34 - 6:38
    a nők mindennapos ábrázolásáról
    valós alakunkban,
  • 6:38 - 6:43
    már nem tüntetem fel magam
    vagy a munkám valótlanul.
  • 6:44 - 6:45
    És próbáknak voltam kitéve.
  • 6:46 - 6:48
    Ez én vagyok az irodában,
    ahogy a függőmre mutatok –
  • 6:48 - 6:49
    (Nevetés)
  • 6:50 - 6:53
    Múlt hónapban hívtak főszónoknak
    a Hispán Örökség Hónapja alkalmából.
  • 6:54 - 6:57
    A prezentáció hetén a szervezők
    aggodalmuknak adtak hangot.
  • 6:58 - 7:00
    "Aktivistának" nevezték a diáimat,
  • 7:00 - 7:02
    amit negatívan értettek.
  • 7:03 - 7:06
    (Nevetés)
  • 7:06 - 7:10
    (Taps)
  • 7:11 - 7:12
    Két nappal a prezentáció előtt
  • 7:12 - 7:17
    megkértek, hogy ne vetítsek le egy pozitív
    kétperces videót a természetes hajról,
  • 7:17 - 7:20
    mert "gátat vethet a tanulásnak
  • 7:20 - 7:21
    a résztvevők egy részénél."
  • 7:22 - 7:23
    (Nevetés)
  • 7:23 - 7:28
    A Haj című verset
    Elizabeth Acevedo írta és adta elő,
  • 7:28 - 7:31
    egy dominikai-amerikai nő,
    a Nemzeti Könyvdíj 2018-as győztese,
  • 7:31 - 7:35
    és a szervezésemben megjelent
    egy díjnyertes Smithsonian kiállításon.
  • 7:36 - 7:37
    Lemondtam a beszédet,
  • 7:37 - 7:42
    azzal indokolva, hogy magam és a munkám
    cenzúrázása kellemetlenül érintett.
  • 7:42 - 7:49
    (Taps és éljenzés)
  • 7:52 - 7:55
    A tiszteletreméltósági politika
    és az idealizált nőiesség befolyásolják,
  • 7:55 - 7:57
    hogy miként ábrázoljuk a nőket,
  • 7:57 - 7:59
    és milyen nőket választunk ki bemutatásra.
  • 8:00 - 8:04
    És ez az ábrázolás
    a sikeres és rendkívüli felé hajlik,
  • 8:04 - 8:07
    a jó hírű és kívánatos felé,
  • 8:07 - 8:09
    ami fenntartja a rendszerszerű kizárását
  • 8:09 - 8:13
    és háttérbe szorítását a mindennapinak,
    a szokásosnak, az alulreprezentáltnak
  • 8:13 - 8:15
    és általában a nem fehérnek.
  • 8:16 - 8:19
    Mint kurátornak, a hatalmamban áll,
    hogy ezen változtassak.
  • 8:20 - 8:23
    Felkutatok, összegyűjtök és értelmezek
    jelentőségteljes tárgyakat és képeket.
  • 8:24 - 8:26
    Celia Cruz, a salsa királynője –
  • 8:26 - 8:27
    (Éljenzés)
  • 8:27 - 8:29
    igen, ő jelentős.
  • 8:29 - 8:31
    És egy afrolatina.
  • 8:31 - 8:35
    A Smithsonian gyűjteményében
    megtalálhatók a kosztümjei, cipői,
  • 8:35 - 8:37
    a portréja, bélyege,
  • 8:37 - 8:39
    és ez az újragondolás
  • 8:40 - 8:42
    a művész, Tony Peralta által.
  • 8:42 - 8:44
    Amikor összegyűjtöttem
    és kiállítottam mindezt,
  • 8:44 - 8:47
    a szimbolikus ellentmondás
    győzelmének tekintettem.
  • 8:48 - 8:50
    Büszkén állítottam ki
    ezt a sötétbőrű latinát,
  • 8:50 - 8:52
    ezt a fekete nőt,
  • 8:52 - 8:54
    akinek a haja nagy csavarókban
    van, amik egyenesítik azt,
  • 8:54 - 8:57
    egy bólintás a fehér
    szépségszabványok felé.
  • 8:57 - 9:01
    Egy kifinomult, elbűvölő nő
    túlméretezett, vaskos arany ékszerekkel.
  • 9:02 - 9:03
    Amikor ki volt állítva,
  • 9:03 - 9:05
    ez a mű volt legtöbbször Instagramon,
  • 9:05 - 9:08
    és látogatók azt mondták,
    hogy a barna bőrének, csavaróinak
  • 9:08 - 9:11
    és ékszereinek mindennapiságával
    azonosultak legjobban.
  • 9:12 - 9:14
    Gyűjteményünkbe tartozik Celia Cruz,
  • 9:15 - 9:18
    Harriet Tubman egy ritka fiatalkori képe,
  • 9:20 - 9:23
    az utolérhetetlen Oprah Winfrey
    ikonikus ruházata.
  • 9:25 - 9:26
    De a múzeumok megváltoztathatják,
  • 9:26 - 9:29
    hogy látja több százmillió ember a nőket
  • 9:29 - 9:31
    és mely nőket.
  • 9:31 - 9:35
    Tehát az elsőn vagy híresen kívül,
  • 9:35 - 9:39
    a mi felelősségünk, hogy bemutassuk
    a szokásos vasárnapot a szépségszalonban,
  • 9:41 - 9:43
    a kopogtatószerű fülbevalók művészetét,
  • 9:43 - 9:44
    (Nevetés)
  • 9:44 - 9:46
    a divatos testvériséget nők közt
  • 9:46 - 9:47
    (Nevetés)
  • 9:47 - 9:49
    és a kulturális büszkeséget minden korban.
  • 9:49 - 9:51
    A mindennapi nők történetét,
  • 9:51 - 9:55
    akik szándékosan lettek kihagyva
    a nemzeti és világtörténelemből.
  • 9:55 - 9:59
    És a múzeumokban gyakran
    a nők ruhái láthatók,
  • 9:59 - 10:01
    portréik, fényképeik,
  • 10:03 - 10:06
    de a mindennapi nők nagy hatású
    történetei úgy is kinézhetnek,
  • 10:06 - 10:08
    mint ez az esmeraldasi hajóülés.
  • 10:10 - 10:12
    Az ecuadori Esmeraldas
    szökött rabszolgák közössége volt.
  • 10:13 - 10:16
    Sűrű esőerdei megvédték a bennszülött
    és afrikai lakosságot
  • 10:16 - 10:18
    a spanyol gyarmatosítóktól.
  • 10:18 - 10:19
    Manapság már vannak utak,
  • 10:19 - 10:23
    de néhány belföldi rész még mindig
    csak kenuval közelíthető meg.
  • 10:23 - 10:27
    Débora Nazareno gyakran utazott
    ezeken az ecuadori vízi utakon kenuval,
  • 10:27 - 10:29
    ezért volt saját hajóülése.
  • 10:29 - 10:32
    Pókháló és egy pók díszíti,
  • 10:32 - 10:35
    amely Anansira utal, egy alakra
    a nyugat-afrikai néphagyományból.
  • 10:37 - 10:41
    Débora otthon is ezen ült,
    miközben unokájának, Juannak mesélt.
  • 10:42 - 10:44
    A szeretetnek ez a felfoghatatlan rítusa,
  • 10:44 - 10:47
    a generációról generációra
    szálló történetek,
  • 10:47 - 10:49
    elterjedt az afrikai szórványban.
  • 10:50 - 10:54
    Ez a mindennapi tett arra ösztönözte
    Juant, hogy gyűjtsön és megőrizzen
  • 10:54 - 10:58
    több mint 50 ezer afroindián dokumentumot.
  • 11:00 - 11:03
    2005-ben Juan García Salazar,
    Débora unokája,
  • 11:04 - 11:07
    és mostanra világhírű
    afroecuadori tudós,
  • 11:07 - 11:09
    Washington D. C.-be utazott.
  • 11:10 - 11:13
    Találkozott Lonnie Bunchcsal,
    az igazgatómmal,
  • 11:13 - 11:15

    és a beszélgetésük vége felé,
  • 11:15 - 11:19
    Juan a táskájába nyúlt, és azt mondta:
    "Szeretnék adni valamit."
  • 11:21 - 11:24
    Azon a napon, Débora Nazareno
    szerény fa hajóülése
  • 11:24 - 11:26
    lett az első tárgy,
    amelyet odaadományoztak
  • 11:26 - 11:30
    a Smithsonian Afroamerikai Történelem
    és Kultúra Nemzeti Múzeumának.
  • 11:31 - 11:36
    Azóta is ki van állítva, és majdnem
    öt millió látogató nézte meg
  • 11:36 - 11:38
    a világ minden tájáról.
  • 11:39 - 11:42
    Továbbra is gyűjteni fogom
    a történelem rendkívüli alkotóit.
  • 11:42 - 11:44
    A történeteik fontosak.
  • 11:45 - 11:49
    De ami motivál, hogy ma
    és minden nap megjelenjek,
  • 11:49 - 11:52
    az az egyszerű szenvedély,
    hogy beírjam a nevünket a történelembe,
  • 11:52 - 11:55
    nyilvánosan bemutassam
    azokat a milliók előtt,
  • 11:55 - 11:58
    és abban a mindig jelenlevő
    fényben sétáljak, ami a nő.
  • 11:59 - 12:00
    Köszönöm.
  • 12:00 - 12:06
    (Taps és éljenzés)
タイトル:
A múzeumoknak becsülniük kellene a mindennapit, nem csak a rendkívülit
話者:
Ariana Curtis
概説:

Ki érdemel helyet egy múzeumban? Sokáig a válasz "a rendkívüli" volt – azok az úttörők, akik inspiráló példaképek számunkra. De azok a történetek korlátozóak, vélekedik Ariana Curtis, múzeumi kurátor. Előadásában lefesti, hogy a múzeumok miként tudnák pontosabban ábrázolni a történelmet mind a mindennapi, rejtett, mind a rendkívüli, kimagasló személyek életének bemutatásával – és változatos nézőpontoknak hangot adva, amelyeknek a kezdetektől jelen kellett volna lenniük.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
プロジェクト:
TEDTalks
Duration:
12:19

Hungarian subtitles

改訂