-
タイトル:
A múzeumoknak becsülniük kellene a mindennapit, nem csak a rendkívülit
-
概説:
Ki érdemel helyet egy múzeumban? Sokáig a válasz "a rendkívüli" volt – azok az úttörők, akik inspiráló példaképek számunkra. De azok a történetek korlátozóak, vélekedik Ariana Curtis, múzeumi kurátor. Előadásában lefesti, hogy a múzeumok miként tudnák pontosabban ábrázolni a történelmet mind a mindennapi, rejtett, mind a rendkívüli, kimagasló személyek életének bemutatásával – és változatos nézőpontoknak hangot adva, amelyeknek a kezdetektől jelen kellett volna lenniük.
-
話者:
Ariana Curtis
-
A reprezentáció számít.
-
A nők valósághű megjelenítése számít.
-
Úgy vélem, hogy gyakran
a nők nyilvános ábrázolását
-
a rendkívüliség jegyébe burkoljuk.
-
Az első amerikai nő, aki a maga
erejéből lett milliomos:
-
Madam C. J. Walker...
-
Az Egyesült Államok
first ladyjeinek ruhái...
-
Shirley Chisholm, az első nő,
aki az USA Demokrata pártjának
-
elnökjelöltségéért indult...
-
-
-
megértem ezeknek a történeteknek
a csábítását.
-
A kivételes nők inspiráló példaképek.
-
De azok a történetek korlátozóak.
-
A rendkívüliség meghatározása,
hogy nem mindennapi.
-
Nem tipikus.
-
Azok a történeteket nem adják meg
az átfogó női történelem alapját,
-
és nem tükrözik a mindennapos valóságunk.
-
Ha mindannyian elfogadjuk
azt a radikális gondolatot,
-
hogy a nők is emberek,
-
könnyebb lesz a nőket emberként ábrázolni,
-
mint ismerős, változatos,
jelenlevő alakokat.
-
A történelem során
mindenki mindennapjaiban
-
a nők pozitívan léteznek:
-
nem értelmezés kérdéseként,
hanem tényként.
-
És az emberi élet
pontosabb ábrázolásán felül,
-
a nők bevonása körülbelül 3,8 millió
nőként azonosuló ember
-
köznapi tapasztalatait is fontolóra veszi.
-
A Fekete párduc c. film közismert
múzeumi jelenetében
¶
-
egy fehér kurátor téves
magyarázatot ad egy leletről
-
Michael B. Jordan
itt látható karakterének,
-
egy leletről a saját kultúrájából.
-
Ez a kitalált jelenet igazi vitát szült
múzeumi köreinkben arról,
-
kik alakítják a narratívát, és azoknak
a narratíváknak az előítéleteiről.
-
A múzeumokat
-
az egyik legmegbízhatóbb forrásoknak
tartják az Egyesült Államokban,
-
és a világ minden tájáról érkező
több százmillió látogatónak
-
pontosan kellene
bemutatnunk a történelmet,
-
de nem tesszük.
-
A múzeumokon belül létezik egy mozgalom
-
az előítéletek leküzdésére.
-
Az egyszerű tudomásulvétel,
hogy a múzeumok nem pártatlanok.
-
A múzeumok tanító jellegűek.
-
A leletek és műalkotások kiállításával
-
ösztönözzük a kreativitást
és támogatjuk a befogadást,
-
de vétkesek vagyunk
a történelem elferdítésében.
-
A férfi-központú történeteink
rejtve hagyták a női történeteinket.
-
A női létnek kemény igazságai vannak,
-
főleg a színesbőrű női létnek
ebben az iparban,
-
ami meggátolja, hogy középpontba
helyezzük a női élet átfogó példáit.
-
A múzeumi vezetőség
-
túlnyomóan fehér férfiakból áll,
-
attól függetlenül, hogy a múzeumi
dolgozók közel 60 százaléka nő.
-
A vezetőséghez való út
sivár a nők számára,
-
és legsivárabb a színesbőrű nőknek.
-
És a nők jelenléte még önmagában
nem biztosít növekedést
-
a nők nyilvános megjelenítésében.
-
Nem minden nő harcol a nemi egyenlőségért.
-
Bell Hooks, feminista
teoretikus szavaival élve,
-
"A patriarchátusnak nincs neme."
-
Nők támogathatják
a patriarchátus rendszerét,
-
mint ahogy férfiak támogathatják
a nemi egyenlőséget.
-
És gyakran lekicsinyeljük
az interszekcionializmus jelentőségét.
-
Marian Anderson a 20. század
egyik legünnepeltebb hangja volt,
-
és a Smithsonianben
megtalálható az 1939-es öltözete.
-
Miután a fehér Daughters of
the American Revolution megtagadta,
-
hogy a Constitution Hallban
énekeljen, mert fekete volt,
-
ő inkább a Lincoln-emlékmű
lépcsőjén énekelt helyette,
-
egy 75 ezer emberből álló tömegnek.
-
És könyvtárakban mindenfelé,
a múzeumokat is beleértve,
¶
-
még mindig megtalálható
a "Minden nő fehér,
-
Minden fekete férfi,
-
De némelyikünk bátor"
-
című forradalmi 1982-es antológia.
-
A női megjelenítés növelésére
tett követelések
¶
-
nem foglalják automatikusan magukba
a hozzám hasonló afrolatinákat...
-
vagy az emigráns nőket,
ázsiai vagy bennszülött nőket,
-
vagy transznemű nőket,
nem dokumentált nőket,
-
vagy a 65 év feletti nőket,
vagy a kislányokat –
-
a lista folytatódhat a végtelenségig.
-
-
Célzott kezdeményezések
segítettek bevonni nézőpontokat,
-
amiknek mindig ott kellett volna lenniük.
-
Egy latino kurátori programon keresztül
kezdtem dolgozni a Smithsonianben.
-
A program,
-
ami Latinx kurátorokat,
főleg nőket alkalmaz,
-
megnövelte a Latinx narratívák
számát intézményszerte.
-
És modellként szolgált
-
a sokkal nagyobb Smithsonian
Amerikai Női Történelem Kezdeményezéshez,
-
amelynek célja, hogy felerősítse
a nők változatos ábrázolását
-
minden lehetséges módon,
-
hogy a nők
-
ne csak napjaink képein jelenjenek meg,
-
hanem a történelmi ábrázolásokon is,
-
hiszen mindig ott voltunk.
-
Még most 2018-ban is megtörténik,
hogy besétálok egy szakmai közegbe,
-
és én vagyok az egyetlen –
-
az egyedüli 40 év alatti,
az egyedüli fekete,
-
az egyedüli fekete nő,
az egyedüli latina,
-
néha az egyedüli nő.
-
Az édesanyám afroamerikai,
az édesapám pedig afropanamai.
¶
-
Én pedig büszkén
és elválaszthatatlanul mindkettő.
-
A több millió afrolatina közé tartozom.
-
De afrolatina kurátorként
a kevesek közé tartozom.
-
És a lényem egészének
bevonása a szakmai világba
-
bátor tettnek tekinthető,
-
és bevallom, nem mindig
fogadtam el ezt a kihívást,
-
vagy az elutasítástól való félelem,
vagy önvédelem miatt.
-
Gyűléseken csak akkor szóltam,
-
amikor teljesen megfogalmazott
megjegyzésem volt.
-
Nem volt hangos ötletbörze,
vagy eszmecsere kollégákkal.
-
Sokáig megtagadtam,
-
hogy a kedvenc karika fülbevalóimat
viseljem a munkán,
-
vagy a nyakláncot a nevemmel,
-
azt gondolva, hogy túl hangosak,
szakszerűtlenek vagy buták.
-
-
Érdekelt, hogy az emberek hogy vélekedtek
a természetes hajamról,
¶
-
elfogadhatóbbnak vagy kevésbe hitelesnek
tartották, amikor kiegyenesítettem.
-
Bárki, aki valaha kívül érezte magát
az elterjedt ábrázoláson
-
megérti, hogy vannak alapelemei
a mindennapi önmagunknak,
-
amelyeket mások kellemetlennek látnak.
-
De mivel szenvedélyes vagyok
-
a nők mindennapos ábrázolásáról
valós alakunkban,
-
már nem tüntetem fel magam
vagy a munkám valótlanul.
-
És próbáknak voltam kitéve.
-
Ez én vagyok az irodában,
ahogy a függőmre mutatok –
-
-
Múlt hónapban hívtak főszónoknak
a Hispán Örökség Hónapja alkalmából.
¶
-
A prezentáció hetén a szervezők
aggodalmuknak adtak hangot.
-
"Aktivistának" nevezték a diáimat,
-
amit negatívan értettek.
-
-
-
Két nappal a prezentáció előtt
¶
-
megkértek, hogy ne vetítsek le egy pozitív
kétperces videót a természetes hajról,
-
mert "gátat vethet a tanulásnak
-
a résztvevők egy részénél."
-
-
A Haj című verset
Elizabeth Acevedo írta és adta elő,
¶
-
egy dominikai-amerikai nő,
a Nemzeti Könyvdíj 2018-as győztese,
-
és a szervezésemben megjelent
egy díjnyertes Smithsonian kiállításon.
-
Lemondtam a beszédet,
-
azzal indokolva, hogy magam és a munkám
cenzúrázása kellemetlenül érintett.
-
-
A tiszteletreméltósági politika
és az idealizált nőiesség befolyásolják,
¶
-
hogy miként ábrázoljuk a nőket,
-
és milyen nőket választunk ki bemutatásra.
-
És ez az ábrázolás
a sikeres és rendkívüli felé hajlik,
-
a jó hírű és kívánatos felé,
-
ami fenntartja a rendszerszerű kizárását
-
és háttérbe szorítását a mindennapinak,
a szokásosnak, az alulreprezentáltnak
-
és általában a nem fehérnek.
-
Mint kurátornak, a hatalmamban áll,
hogy ezen változtassak.
-
Felkutatok, összegyűjtök és értelmezek
jelentőségteljes tárgyakat és képeket.
-
Celia Cruz, a salsa királynője –
-
-
-
És egy afrolatina.
-
A Smithsonian gyűjteményében
megtalálhatók a kosztümjei, cipői,
-
a portréja, bélyege,
-
és ez az újragondolás
-
a művész, Tony Peralta által.
-
Amikor összegyűjtöttem
és kiállítottam mindezt,
-
a szimbolikus ellentmondás
győzelmének tekintettem.
-
Büszkén állítottam ki
ezt a sötétbőrű latinát,
-
ezt a fekete nőt,
-
akinek a haja nagy csavarókban
van, amik egyenesítik azt,
-
egy bólintás a fehér
szépségszabványok felé.
-
Egy kifinomult, elbűvölő nő
túlméretezett, vaskos arany ékszerekkel.
-
Amikor ki volt állítva,
-
ez a mű volt legtöbbször Instagramon,
-
és látogatók azt mondták,
hogy a barna bőrének, csavaróinak
-
és ékszereinek mindennapiságával
azonosultak legjobban.
-
Gyűjteményünkbe tartozik Celia Cruz,
-
Harriet Tubman egy ritka fiatalkori képe,
-
az utolérhetetlen Oprah Winfrey
ikonikus ruházata.
-
De a múzeumok megváltoztathatják,
-
hogy látja több százmillió ember a nőket
-
és mely nőket.
-
Tehát az elsőn vagy híresen kívül,
-
a mi felelősségünk, hogy bemutassuk
a szokásos vasárnapot a szépségszalonban,
-
a kopogtatószerű fülbevalók művészetét,
-
-
a divatos testvériséget nők közt
¶
-
-
és a kulturális büszkeséget minden korban.
¶
-
A mindennapi nők történetét,
-
akik szándékosan lettek kihagyva
a nemzeti és világtörténelemből.
-
És a múzeumokban gyakran
a nők ruhái láthatók,
¶
-
portréik, fényképeik,
-
de a mindennapi nők nagy hatású
történetei úgy is kinézhetnek,
-
mint ez az esmeraldasi hajóülés.
-
Az ecuadori Esmeraldas
szökött rabszolgák közössége volt.
-
Sűrű esőerdei megvédték a bennszülött
és afrikai lakosságot
-
a spanyol gyarmatosítóktól.
-
Manapság már vannak utak,
-
de néhány belföldi rész még mindig
csak kenuval közelíthető meg.
-
Débora Nazareno gyakran utazott
ezeken az ecuadori vízi utakon kenuval,
-
ezért volt saját hajóülése.
-
Pókháló és egy pók díszíti,
-
amely Anansira utal, egy alakra
a nyugat-afrikai néphagyományból.
-
Débora otthon is ezen ült,
miközben unokájának, Juannak mesélt.
-
A szeretetnek ez a felfoghatatlan rítusa,
-
a generációról generációra
szálló történetek,
-
elterjedt az afrikai szórványban.
-
Ez a mindennapi tett arra ösztönözte
Juant, hogy gyűjtsön és megőrizzen
-
több mint 50 ezer afroindián dokumentumot.
-
2005-ben Juan García Salazar,
Débora unokája,
-
és mostanra világhírű
afroecuadori tudós,
-
Washington D. C.-be utazott.
-
Találkozott Lonnie Bunchcsal,
az igazgatómmal,
-
és a beszélgetésük vége felé,
-
Juan a táskájába nyúlt, és azt mondta:
"Szeretnék adni valamit."
-
Azon a napon, Débora Nazareno
szerény fa hajóülése
-
lett az első tárgy,
amelyet odaadományoztak
-
a Smithsonian Afroamerikai Történelem
és Kultúra Nemzeti Múzeumának.
-
Azóta is ki van állítva, és majdnem
öt millió látogató nézte meg
-
a világ minden tájáról.
-
Továbbra is gyűjteni fogom
a történelem rendkívüli alkotóit.
¶
-
A történeteik fontosak.
-
De ami motivál, hogy ma
és minden nap megjelenjek,
-
az az egyszerű szenvedély,
hogy beírjam a nevünket a történelembe,
-
nyilvánosan bemutassam
azokat a milliók előtt,
-
és abban a mindig jelenlevő
fényben sétáljak, ami a nő.
-
-