Return to Video

A reménység ereje | Uemacu Cutomu |TEDxSapporo

  • 0:05 - 0:12
    (Taps)
  • 0:13 - 0:14
    Hölgyeim és uraim,
  • 0:14 - 0:15
    jó napot kívánok!
  • 0:15 - 0:17
    (Közönség: Jó napot!)
  • 0:17 - 0:19
    Most már nem is izgulok annyira.
  • 0:19 - 0:22
    Köszönöm, hogy időt szántak rá,
    hogy meghallgassanak.
  • 0:22 - 0:24
    A reménység erejéről szeretnék beszélni.
  • 0:24 - 0:27
    Ezt a kifejezést még iskolás koromban
    az édesanyámtól hallottam.
  • 0:27 - 0:30
    Azt jelenti, hogy amiben
    hiszünk, valóra válik.
  • 0:30 - 0:31
    A lényeg, hogy ne adjuk fel a reményt.
  • 0:32 - 0:34
    Remélem, hogy a mai történet
  • 0:34 - 0:36
    közelebb hoz minket egymáshoz.
  • 0:36 - 0:38
    Remélem, barátok leszünk.
  • 0:39 - 0:43
    47 évvel ezelőtt születtem.
  • 0:43 - 0:44
    A nevem Uemacu Cutomu.
  • 0:44 - 0:48
    A Hokkaidó szigetének közepén fekvő
  • 0:48 - 0:51
    Akabira nevű városban vagyok
    egy cég vezetője.
  • 0:51 - 0:54
    Itt olyan mágneses gépeket készítünk,
  • 0:54 - 0:57
    amelyeket az újrahasznosításban
    használnak.
  • 0:57 - 1:00
    Emellett rakétákat is építünk.
  • 1:00 - 1:03
    Ma már az űrkutatásban is felhasználható
  • 1:03 - 1:06
    rakétákat is el tudunk készíteni.
  • 1:06 - 1:09
    Műholdat is képesek
    vagyunk az űrbe küldeni.
  • 1:09 - 1:14
    Van egy kísérleti eszközünk is. Ebből csak
    három van a világon. Az egyik a miénk.
  • 1:14 - 1:17
    Ez az eszköz képes zéró gravitációs
    körülmények előállítására.
  • 1:17 - 1:20
    Sehol nem tudtunk ilyen eszközt venni.
    Nem árultak ilyet.
  • 1:20 - 1:22
    Így aztán mi magunk készítettünk egyet.
  • 1:22 - 1:26
    Az én álmom azonban nem az
    űrtechnológia fejlesztése.
  • 1:27 - 1:30
    Ez számomra csak egy eszköz.
  • 1:31 - 1:35
    47 évvel ezelőtt születtem.
  • 1:35 - 1:39
    Mikor kicsi voltam, a nagymamám
    megtanított egy fontos dologra.
  • 1:39 - 1:43
    A nagymamám a Hokkaidótól északra
    fekvő Szahalin (Karafuto) szigetén élt.
  • 1:43 - 1:46
    Autókereskedést nyitott,
    keményen dolgozott,
  • 1:46 - 1:48
    és éveken át tette félre a pénzt.
    Jól élt.
  • 1:48 - 1:52
    De 1945-ben a szovjet csapatok
    megszállták Szahalint.
  • 1:52 - 1:54
    Rengeteg embert megöltek.
  • 1:54 - 1:56
    A nagymamám megtakarított pénzéből
  • 1:56 - 1:59
    egy halom értéktelen papír lett.
  • 1:59 - 2:01
    Ezért aztán, mikor kicsi voltam
    a nagymamám azt mondta:
  • 2:02 - 2:04
    "A pénz értéke változik,
  • 2:04 - 2:06
    és ezért teljesen értéktelen.
  • 2:06 - 2:08
    Ha pénzhez jutsz, ne gyűjtögess!
    Vegyél könyvet!
  • 2:08 - 2:09
    Tanulj!
  • 2:09 - 2:12
    Ha valami újat hozol létre,
    azt nem veheti el tőled senki."
  • 2:12 - 2:13
    Erre tanított.
  • 2:13 - 2:16
    Így lettem olyan gyerek,
    aki imádta a könyvesboltokat.
  • 2:17 - 2:20
    Aztán ott volt a nagyapám,
    akit nagyon szerettem.
  • 2:20 - 2:22
    Termetes, nagyon kedves ember volt.
  • 2:22 - 2:24
    A nagyapámmal kapcsolatos
    legkedvesebb emlékem
  • 2:24 - 2:26
    az Apollo 11 holdraszállása volt.
  • 2:26 - 2:27
    Együtt néztük a tévében.
  • 2:27 - 2:29
    Amire a legjobban emlékszem,
  • 2:29 - 2:32
    hogy nagyapám olyan boldog volt,
    amilyennek addig sosem láttam.
  • 2:32 - 2:33
    "Oda nézz! Oda nézz!"
  • 2:33 - 2:35
    Az ember feljutott a holdra!
  • 2:35 - 2:37
    "Te is feljuthatsz oda!" - örvendezett.
  • 2:37 - 2:40
    Ennyire boldognak még
    sosem láttam a nagyapámat.
  • 2:40 - 2:42
    Arra gondoltam, hogy
    szeretném újra ilyennek látni.
  • 2:42 - 2:44
    Ezért amikor könyvesboltba mentem,
  • 2:44 - 2:46
    űrrakétákról szóló könyveket vettem.
  • 2:46 - 2:49
    Ilyenkor nagypapám hatalmas kezével
    megsimogatta a fejem.
  • 2:49 - 2:51
    Megdicsért.
  • 2:51 - 2:53
    Újra szerettem volna látni
    nagyapám mosolyát,
  • 2:53 - 2:56
    valószínűleg ezért lettem
    az űrrakéták szerelmese.
  • 2:57 - 3:00
    Aztán sok nagyszerű könyvet olvastam még.
  • 3:00 - 3:03
    Mikor felső tagozatos lettem,
    arról álmodoztam,
  • 3:03 - 3:07
    hogy egyszer olyan munkám lesz,
    ami az űrrepüléssel kapcsolatos.
  • 3:07 - 3:10
    Szorgalmasan tanultam - a magam módján.
  • 3:10 - 3:13
    De az egyik tanárom azt mondta:
  • 3:14 - 3:18
    "Hagyd abba az álmodozást,
    és készülj a vizsgáidra."
  • 3:18 - 3:21
    Nagyon szerettem repülőkkel
    és rakétákkal foglalkozni,
  • 3:21 - 3:23
    de az iskolai feladataimat elhanyagoltam.
  • 3:23 - 3:24
    Nem csináltam semmit.
  • 3:24 - 3:26
    A tanárom aztán így folytatta:
  • 3:27 - 3:31
    "Először is, ha az ember a világűrrel
    akar foglalkozni, nem lehet ilyen buta."
  • 3:31 - 3:32
    "És rengeteg pénzbe is kerül."
  • 3:32 - 3:34
    "Szóval ez nem a te világod."
  • 3:34 - 3:37
    "Erre te nem vagy képes" - mondta.
  • 3:37 - 3:40
    Nagyon elszomorodtam.
  • 3:40 - 3:41
    Aztán elgondolkodtam:
  • 3:42 - 3:44
    "Mi is az, hogy álom?"
  • 3:45 - 3:48
    "Csak arról álmodhatunk,
    amit biztosan el tudunk érni?"
  • 3:48 - 3:51
    "Hogy képes vagyok-e valamire vagy nem,
  • 3:51 - 3:53
    ki döntheti el?"
  • 3:53 - 3:55
    "Ha meg sem próbálta,
    honnan tudhatná?"
  • 3:55 - 3:58
    "Fura lenne, ha olyan valaki
    döntené ezt el, aki nem is próbálta."
  • 3:59 - 4:03
    "Lehet-e álmodni olyasmiről, amit
    most még nem tudok megvalósítani?"
  • 4:03 - 4:04
    Úgy gondoltam, igen.
  • 4:05 - 4:06
    De senki nem állt mellém.
  • 4:06 - 4:09
    Sok felnőtt rám ijesztett:
  • 4:10 - 4:12
    "Ha nem tanulsz jól,
    nem mehetsz jó iskolába,
  • 4:12 - 4:15
    nem vesznek fel egy jó céghez
    sem - akkor aztán baj lesz!"
  • 4:15 - 4:17
    Nem voltam valami jó tanuló.
  • 4:17 - 4:19
    Így aztán nagyon megijedtem,
    és azt kérdeztem:
  • 4:19 - 4:21
    "Mit jelent az, hogy jó cég?"
  • 4:21 - 4:23
    A felnőttek erre azt válaszolták:
  • 4:24 - 4:27
    "A jó cég stabil és nem kell nagyon
    erőlködni, hogy jó fizetést kapj."
  • 4:28 - 4:30
    Engem ez egyáltalán nem győzött meg.
  • 4:30 - 4:35
    Azért tanulunk, hogy egyre többet tudjunk.
  • 4:35 - 4:37
    Ők meg azt mondják, hogy
    a nehezen megszerzett tudás
  • 4:37 - 4:41
    nem arra való, hogy használjuk,
    hanem hogy könnyen éljünk.
  • 4:41 - 4:45
    "Ha ez így van, akkor nem is nagyon
    fogom megerőltetni magam" - gondoltam.
  • 4:46 - 4:48
    De ha az embernek van pénze,
    sok mindent megszerezhet.
  • 4:48 - 4:49
    Például ezt ...
  • 4:50 - 4:51
    (Nevetés)
  • 4:51 - 4:52
    Mesés autó!
  • 4:52 - 4:55
    (Taps)
  • 4:55 - 4:56
    Nem az enyém.
  • 4:56 - 4:58
    Nem az én autóm.
  • 4:58 - 5:01
    (Nevetés, taps)
  • 5:01 - 5:05
    Azért lehet ilyen autónk,
    mert gazdagok vagyunk?
  • 5:06 - 5:08
    Egyáltalán nem.
  • 5:08 - 5:11
    Igaz, hogy megvehetünk egy ilyen autót,
    ha sok pénzünk van,
  • 5:11 - 5:15
    de csak azért, mert valaki keményen
    dolgozott azért, hogy az autót elkészítse.
  • 5:15 - 5:17
    Mert vannak, akik komoly
    energiát fektetnek abba,
  • 5:17 - 5:19
    hogy valami igazán
    nagyszerűt állítsanak elő,
  • 5:19 - 5:22
    majd eladták, hogy valaki megvehesse.
    Erről van szó.
  • 5:22 - 5:25
    Az a helyzet, hogy a pénzben
    nincs semmi különleges.
  • 5:25 - 5:27
    Ezért aztán, ha egy álom
    megvalósításhoz pénz kell,
  • 5:27 - 5:30
    ha lehetetlen pénz nélkül megvalósítani,
  • 5:30 - 5:34
    az nem más, mint egy szolgáltatás,
    amit valaki eladásra kínál fel számunkra.
  • 5:34 - 5:36
    Az ilyesmi megszerzése
    csak türelem kérdése.
  • 5:36 - 5:41
    Ha nem tudunk saját magunk megvalósítani
    valamit, kell valaki, aki ezt megteszi.
  • 5:41 - 5:44
    Így egyre több pénzre van szükségünk,
    hogy úgy élhessünk, ahogy szeretnénk.
  • 5:45 - 5:47
    De ha van valami,
  • 5:47 - 5:49
    amit te magad képes vagy előállítani,
  • 5:49 - 5:51
    akkor te leszel az,
  • 5:51 - 5:53
    aki a munkáját felajánlhatja másoknak.
  • 5:53 - 5:57
    A legfontosabb dolog talán éppen az,
  • 5:57 - 6:00
    hogy meg tudjuk valósítani azt,
    amire addig nem voltunk képesek.
  • 6:00 - 6:03
    Ez valami csodálatos!
  • 6:03 - 6:06
    Ha ez így van, gondoltam,
  • 6:06 - 6:08
    akkor olyan álmokat kergetni,
    ami ma még nem lehetséges,
  • 6:08 - 6:11
    igenis helyes!
  • 6:12 - 6:16
    Így aztán elszántam magam, hogy azt
    folytatom, ami számomra a legfontosabb,
  • 6:16 - 6:19
    de senki a környezetemben nem értett meg.
  • 6:19 - 6:20
    A barátaimtól is, a tanáraimtól is,
  • 6:20 - 6:22
    a szüleimtől is azt hallottam:
  • 6:22 - 6:24
    "Biztos, hogy ezt akarod?"
  • 6:24 - 6:25
    "Semmi értelme."
  • 6:25 - 6:27
    "Mire vágsz fel?" - mondták.
  • 6:27 - 6:29
    Így aztán lassan magamra maradtam.
  • 6:29 - 6:33
    Senkivel nem tudtam beszélni arról,
    ami számomra fontos volt.
  • 6:33 - 6:36
    Mégis voltak olyanok, akik segítettek:
  • 6:36 - 6:39
    a könyveimben.
  • 6:39 - 6:42
    Segítettek a Wright fivérek
  • 6:42 - 6:44
    és Edison.
  • 6:44 - 6:47
    Bennük sem hitt senki.
  • 6:47 - 6:48
    Őket sem segítette senki.
  • 6:48 - 6:50
    De nem adták fel.
  • 6:51 - 6:53
    Ők segítettek nekem.
  • 6:53 - 6:55
    Miattuk aztán én sem adtam fel.
  • 6:55 - 6:59
    Amit addig szerettem,
    még inkább megszerettem.
  • 6:59 - 7:00
    Még többet tanultam.
  • 7:00 - 7:02
    Ügyesen bántam az ollóval.
  • 7:02 - 7:04
    Ezt a készségemet is tovább fejlesztettem.
  • 7:04 - 7:06
    Egyre több mindent tudtam elkészíteni.
  • 7:06 - 7:09
    Aztán létrehoztam egy saját céget,
  • 7:09 - 7:12
    ahol újrahasznosításban alkalmazható
    mágneseket készítettünk.
  • 7:12 - 7:15
    A céget én magam vezettem.
  • 7:15 - 7:18
    Életemben először.
  • 7:18 - 7:21
    És meglepő módon nagyon sikeresek lettünk.
  • 7:21 - 7:23
    (Nevetés)
  • 7:23 - 7:27
    (Taps)
  • 7:27 - 7:29
    Az éves forgalmunk
  • 7:29 - 7:31
    tízszeresére növekedett.
  • 7:31 - 7:34
    El is bíztam magam,
    és hatalmasat bukás lett belőle.
  • 7:34 - 7:35
    (Nevetés)
  • 7:35 - 7:37
    200 millió yen adósságot csináltam.
  • 7:37 - 7:39
    Csak magamat okoltam ezért.
  • 7:39 - 7:42
    Úgy gondoltam, nekem is kell
    mindent rendbe hoznom.
  • 7:42 - 7:44
    Magamat okoltam.
  • 7:44 - 7:46
    Házalni kezdtem a termékeinkkel
    az országban.
  • 7:46 - 7:48
    Szörnyű időszakot éltem át.
  • 7:48 - 7:49
    Mikor repülőre szálltam,
  • 7:49 - 7:50
    mindig azért imádkoztam,
  • 7:50 - 7:52
    hogy bárcsak lezuhanna a gép.
  • 7:52 - 7:54
    De a repülőknek semmi baja nem lett.
  • 7:54 - 7:55
    Hamarosan utálatos,
  • 7:55 - 7:58
    elviselhetetlen ember lettem,
  • 7:58 - 8:01
    aki a győzelem érdekében
    kijátssza a versenytársait. (Nevetés)
  • 8:01 - 8:05
    Sosem gondoltam arra, hogy ezeknek
    az embereknek családjuk van.
  • 8:05 - 8:07
    Mikor a bevételeink ismét
    növekedni kezdtek,
  • 8:07 - 8:09
    egy banki tisztviselő megdicsért.
  • 8:09 - 8:12
    De én teljesen be voltam zsongva.
  • 8:12 - 8:14
    Senkiben nem bíztam.
  • 8:14 - 8:15
    Egyedül voltam.
  • 8:15 - 8:19
    Csak az ésszerűség érdekelt.
  • 8:19 - 8:20
    Végül már azzal sem foglalkoztam,
  • 8:20 - 8:23
    amit addig a legfontosabbnak tartottam.
  • 8:23 - 8:24
    Akkoriban, mikor a cégem
  • 8:24 - 8:26
    nagyon rossz helyzetben volt,
  • 8:26 - 8:29
    mindenfelől azt a tanácsot kaptam,
  • 8:29 - 8:32
    hogy lépjek be a Fiatal Vállakozók
    Világszövetségébe, a JCI-be.
  • 8:32 - 8:34
    Azt mondták, ezzel növelhetem a bevételt.
  • 8:34 - 8:36
    Így aztán ezzel a hátsó
    szándékkal be is léptem.
  • 8:36 - 8:38
    (Nevetés)
  • 8:38 - 8:40
    A bevételünk persze
    egyáltalán nem lett több.
  • 8:40 - 8:41
    (Nevetés)
  • 8:41 - 8:42
    Viszont ...
  • 8:42 - 8:46
    fantasztikus emberekkel találkoztam.
  • 8:46 - 8:49
    Barátokat szereztem.
  • 8:49 - 8:51
    Az egyik ottani barátom elhívott,
  • 8:51 - 8:55
    hogy menjek el önkéntesnek
    egy gyermekotthonba, amit el is fogadtam.
  • 8:55 - 8:57
    Komolyan felkészültem a feladatra.
  • 8:57 - 9:02
    Az ottani gyerekeket mind
    súlyosan bántalmazták a szüleik.
  • 9:02 - 9:04
    Először semelyikük sem
    jött a közelünkbe.
  • 9:04 - 9:07
    Mindent megpróbáltunk,
    és végül mikor elmenni készültünk,
  • 9:07 - 9:08
    kértek, hogy ne menjünk.
  • 9:08 - 9:10
    Velünk akartak maradni.
  • 9:10 - 9:12
    A barátommal azt gondoltuk,
  • 9:12 - 9:15
    hogy valami jót tettünk,
    és erre iszunk egyet.
  • 9:15 - 9:18
    Aztán az egyik kisfiú elmesélte,
  • 9:18 - 9:19
    hogy az az álma,
  • 9:19 - 9:21
    hogy újra együtt lehessen a szüleivel.
  • 9:21 - 9:23
    Ezt nem akartam elhinni.
  • 9:23 - 9:26
    Hogy szeretheti a szüleit, akik bántották?
  • 9:27 - 9:30
    Azt gondoltam, semmit nem tehetek
    ezekért a gyerekért.
  • 9:30 - 9:32
    Hiába adok pénzadományt,
  • 9:32 - 9:34
    hiába viszem haza vagy fogadom örökbe,
  • 9:34 - 9:35
    nem oldok meg semmit,
  • 9:35 - 9:38
    mert ez a gyerek még
    mindig a szüleit szereti.
  • 9:38 - 9:41
    Elgondolkodtam,
    hogy vajon miért van ez így?
  • 9:41 - 9:43
    Feltettem magamnak a kérdést,
  • 9:43 - 9:46
    hogy miért akarok én más
    kárán meggazdagodni?
  • 9:46 - 9:48
    Teljesen összezavarodtam.
  • 9:48 - 9:50
    Kavarogtak a fejemben a gondolatok.
  • 9:50 - 9:53
    És eközben egy rég elfeledett
    emlék bukkant elő.
  • 9:54 - 9:56
    Alig kezdtem el az általános iskolát,
  • 9:56 - 9:59
    a tanítóm máris ki nem állhatott.
  • 9:59 - 10:03
    Mindaz, amit a nagymamámtól
    tanultam, és igaznak véltem,
  • 10:03 - 10:05
    szerinte lehetetlenség volt.
  • 10:06 - 10:07
    "Az álmod pedig
  • 10:07 - 10:08
    sosem tudod megvalósítani" -
  • 10:08 - 10:10
    mondta újra és újra.
  • 10:10 - 10:13
    A fejem, amit a nagypapám
    sokszor megsimogatott,
  • 10:13 - 10:15
    a tanár újra és újra megütötte.
  • 10:15 - 10:16
    Ez nagyon fájt,
  • 10:16 - 10:19
    de nem akadt egyetlen felnőtt sem,
    aki megvédett volna.
  • 10:20 - 10:24
    Sosem fogom elfelejteni,
    mit mondott a tanárom:
  • 10:24 - 10:28
    "Teljességgel lehetetlen!"
    Sokszor használta ezt a kifejezést.
  • 10:28 - 10:31
    Szörnyű volt ez a
    "teljességgel lehetetlen!".
  • 10:32 - 10:37
    A legszörnyebb szavak ezek, melyek kiölik
    az emberből az önbizalmat és a reményt.
  • 10:37 - 10:40
    De kimondani mégis milyen egyszerű.
  • 10:40 - 10:43
    Ezzel felmentheti magát az,
    aki semmit nem tesz.
  • 10:43 - 10:46
    Nagyon könnyen kimondható, szörnyű szavak!
  • 10:47 - 10:50
    Azok, akik ezek miatt a szavak miatt
    adták fel a jövőjüket,
  • 10:50 - 10:52
    elvesztették az önbizalmukat.
  • 10:52 - 10:54
    De ahhoz, hogy életben maradhassunk,
  • 10:54 - 10:56
    szükségünk van az önbizalmunkra.
  • 10:56 - 10:59
    Azok, akik az önbizalmukat elvesztették,
  • 10:59 - 11:01
    pénzen vásárolják azt meg maguknak.
  • 11:01 - 11:03
    Így akarnak jobbak lenni.
  • 11:03 - 11:05
    Dicsekszenek.
  • 11:05 - 11:08
    Lenéznek másokat.
  • 11:08 - 11:10
    Mások sikere kényelmetlen számukra.
  • 11:10 - 11:13
    Van, aki ezért akadályokat
    is görget eléjük.
  • 11:13 - 11:15
    Talán az önök környezetében is
  • 11:15 - 11:16
    vannak ilyen emberek.
  • 11:16 - 11:18
    De ezek az emberek,
  • 11:18 - 11:21
    akik elvesztették az önbizalmukat,
    szánni való emberek.
  • 11:21 - 11:24
    Ezek az emberek úgy akarják
    visszaszerezni az önbizalmukat,
  • 11:24 - 11:27
    hogy más emberek
    önbizalmába gázolnak bele.
  • 11:28 - 11:32
    A cégem afrikai látogatókat fogadott.
  • 11:32 - 11:35
    Miután meghallgatták
    a beszédem, elmondták,
  • 11:35 - 11:37
    hogy ma Afrikában sokan úgy gondolják,
  • 11:37 - 11:40
    hogy semmi értelme tanulni,
  • 11:40 - 11:41
    semmi értelme erőlködni.
  • 11:41 - 11:45
    Azok az emberek aztán, akik feladják
    a jövőjüket és a reményt,
  • 11:45 - 11:48
    akár lopnak vagy gyilkolnak is.
  • 11:48 - 11:51
    Mivel ők maguk semmiért
    nem tesznek erőfeszítést,
  • 11:51 - 11:52
    nem alkotnak semmit,
  • 11:52 - 11:53
    csak lopni tudnak.
  • 11:53 - 11:55
    Vannak, akik erőszakosak,
  • 11:55 - 11:57
    és vannak, akik hazudoznak:
  • 11:57 - 11:59
    elesettnek tettetik magukat,
    és így csapnak be másokat.
  • 11:59 - 12:02
    De ha mindenki másokat akarna kifosztani,
  • 12:02 - 12:03
    a társadalom működésképtelenné válna.
  • 12:04 - 12:08
    Rájöttem, miért olyan borzasztó az a
    mondat, hogy "teljességgel lehetetlen".
  • 12:09 - 12:14
    Az emberek nem ezzel jönnek a világra.
  • 12:14 - 12:17
    Mikor tanuljuk meg?
  • 12:17 - 12:20
    Talán a világmindenség
    tanít meg rá minket?
  • 12:20 - 12:22
    A világűr csodálatos.
  • 12:22 - 12:25
    Mindenki vágyakozik utána
    legalább egyszer - gyerekként.
  • 12:25 - 12:29
    De vajon bárki képes arra,
    hogy űrkutatással foglalkozzon?
  • 12:29 - 12:31
    Ha a világűrre gondolsz,
    az jut eszedbe,
  • 12:31 - 12:34
    hogy milyen sok pénz is az,
    ha nem vagy hozzá elég okos?
  • 12:34 - 12:36
    Vagy úgy gondolod, az állam feladata?
  • 12:36 - 12:38
    Ki mondta ezt?
  • 12:38 - 12:40
    Olyan valaki mondta,
  • 12:41 - 12:43
    aki meg sem próbálta.
  • 12:43 - 12:44
    Azoknak a kifogása ez,
  • 12:44 - 12:46
    akik meg sem próbálták!
  • 12:46 - 12:50
    Ettől aztán teljesen összezavarodunk.
    Mit tegyünk?
  • 12:50 - 12:52
    Már azt sem tudjuk,
    mire vagyunk képesek egyáltalán.
  • 12:52 - 12:57
    Így aztán úgy döntöttem, nem mondom
    többé, hogy "teljességgel lehetetlen".
  • 12:57 - 13:00
    Ezzel a kifejezéssel együtt talán eltűnik
    a zaklatás, az erőszak és a háború is.
  • 13:00 - 13:03
    És azt remélem, hogy eltűnik
    a gyermekek bántalmazása is.
  • 13:03 - 13:05
    Mindenki lehetetlennek tartotta,
  • 13:05 - 13:08
    ezért kezdtem el
    űrtudománnyal foglalkozni.
  • 13:09 - 13:11
    Tudtam, hogy nem szabad
  • 13:11 - 13:13
    csak úgy rakétát építeni, mert veszélyes.
  • 13:13 - 13:14
    Ezért le is mondtam róla.
  • 13:14 - 13:15
    De van isten.
  • 13:15 - 13:19
    Ő segített , hogy találkozzak Nagata
    professzorral a Hokkaidó Egyetemről.
  • 13:19 - 13:23
    Hihetetlen, de akkoriban ő is biztonságos
    rakétákkal kapcsolatban végzett kutatást.
  • 13:23 - 13:26
    Hihetetlen, de épp fel akarta
    adni, mert elfogytak a forrásai.
  • 13:26 - 13:28
    Pénzem nekem sem volt, csak a tudásom.
  • 13:28 - 13:30
    Így találkoztunk össze mi ketten.
  • 13:30 - 13:34
    Ettől kezdve biztos vagyok benne,
    hogy nincsenek véletlen találkozások.
  • 13:34 - 13:35
    A gondviselés hozza össze azokat,
  • 13:35 - 13:37
    akiknek találkozniuk kell.
  • 13:37 - 13:38
    Úgy gondolom,
  • 13:38 - 13:40
    hogy az, hogy ma itt találkoztunk,
  • 13:40 - 13:42
    szintén isteni beavatkozás.
  • 13:42 - 13:44
    Azért tudtunk segíteni egymásnak,
  • 13:44 - 13:46
    mert önmagunkban mindketten
    tökéletlenek voltunk.
  • 13:46 - 13:50
    Az emberek azért tudnak segíteni egymáson,
    mert mindannyian tökéletlenek vagyunk.
  • 13:50 - 13:53
    Ha tökéletesek lennénk,
    nem lenne szükségünk segítségre.
  • 13:53 - 13:55
    Mivel nem vagyunk, segíthetünk egymásnak.
  • 13:55 - 13:58
    Ezért nem szabad kigúnyolnunk
    azokat, akik tökéletlenek.
  • 13:58 - 14:00
    És magunkat sem kell szégyellnünk emiatt.
  • 14:00 - 14:01
    Nagyon fontos,
  • 14:01 - 14:04
    hogy magunkat sem szabad hibáztatnunk
  • 14:04 - 14:06
    a tökéletlenségeink miatt.
  • 14:07 - 14:10
    Az igazság az, hogy a tökéletlen
    próbálkozás is sokkal jobb,
  • 14:10 - 14:12
    mint ha az ember nem csinálna semmit!
  • 14:12 - 14:14
    Próbálkozni jobb, mint semmit sem tenni.
  • 14:14 - 14:16
    Így hát, ne hibáztassuk magunkat,
  • 14:16 - 14:18
    és ne is gondoljunk rosszat magunkról,
  • 14:18 - 14:21
    mert lehetőségeinkhez mérten
    mindent megteszünk.
  • 14:22 - 14:23
    Egymást segítve
  • 14:23 - 14:26
    ma már képesek vagyunk
    az űrtechnológia fejlesztésére.
  • 14:26 - 14:30
    Cégünk sok kutatót látott már vendégül.
    Kísérleteznek, kutatásokat végeznek.
  • 14:30 - 14:33
    A mai napig évente tízezer
    gyermek tesz nálunk látogatást
  • 14:33 - 14:36
    osztálykirándulás vagy tanulmányi
    kirándulás keretében.
  • 14:37 - 14:39
    Az igazság az, hogy csak
    17-en vagyunk a cégnél.
  • 14:39 - 14:41
    (Nevetés)
  • 14:41 - 14:42
    Szóval ez kemény így egy kicsit.
  • 14:42 - 14:46
    De bízom benne, hogy egyetlen gyereket
    sem kell megfosztani
  • 14:46 - 14:48
    ettől a lehetőségtől.
  • 14:49 - 14:51
    Úgy hiszem, hogy lehetséges
  • 14:51 - 14:54
    egy "teljességgel lehetetlen"
    nélküli társadalom.
  • 14:54 - 14:57
    De véges az, amit egyedül
    képesek vagyunk elvégezni.
  • 14:57 - 14:58
    Ezért segítőtársakra van szükségünk.
  • 14:58 - 15:01
    Ez az álmom talán életem során
    nem valósulhat meg.
  • 15:01 - 15:04
    Ezért kérem az önök segítségét.
  • 15:04 - 15:05
    Mától fogva, mikor azt hallják,
  • 15:05 - 15:08
    "teljességgel lehetetlen",
    kérem válaszolják azt,
  • 15:08 - 15:11
    "Mi lenne, ha így próbálnánk?"
  • 15:11 - 15:13
    Így eltűnik a "teljességgel lehetetlen",
  • 15:13 - 15:15
    és vele a zaklatás
    és az erőszak is a világból.
  • 15:15 - 15:19
    Ehhez kérem mindannyiuk segítségét.
  • 15:20 - 15:22
    Létezik tudás.
  • 15:22 - 15:24
    Keményen dolgozunk, hogy megszerezzük.
  • 15:24 - 15:27
    De ki mondta, hogy a tudás megszerzésének
    az értékelésről kell szólnia?
  • 15:27 - 15:29
    Ez óriási tévedés!
  • 15:29 - 15:31
    Az oktatást azért hozták létre,
  • 15:31 - 15:34
    hogy megoldást találjanak
    társadalmi problémákra.
  • 15:34 - 15:36
    Szorgalmasan dolgoztunk ezért.
  • 15:36 - 15:38
    Mire is való tehát az oktatás?
  • 15:38 - 15:39
    Az oktatás arra való,
  • 15:39 - 15:42
    hogy elkerüljük a kudarcot
    és a felelősségvállalást?
  • 15:42 - 15:44
    Hasznos útmutató a könnyű élethez?
  • 15:44 - 15:46
    Ez is nagy tévedés!
  • 15:46 - 15:48
    Az oktatás lényege, hogy a gyerekek
  • 15:48 - 15:51
    biztonságos körülmények között
    tapasztalhassák meg a kudarcot.
  • 15:51 - 15:53
    De valahogy félrecsúszott valami.
  • 15:53 - 15:55
    Valószínűleg azért,
  • 15:55 - 15:58
    mert sok felnőtt rossz dolognak
    tartja a kudarcélményt,
  • 15:58 - 16:02
    és ezzel megfosztanak az önbizalmunktól és
    attól, hogy alkalmasnak érezzük magunkat.
  • 16:03 - 16:05
    De nincs nagy baj.
  • 16:05 - 16:07
    Ahhoz, hogy a jövő Japánja
  • 16:07 - 16:08
    és a világ is jobb legyen,
  • 16:08 - 16:10
    olyanok kellenek,
    akik belevágnak az ismeretlenbe,
  • 16:10 - 16:13
    akik nem adják fel,
    akik újra és újra megpróbálják.
  • 16:13 - 16:15
    Nem dőlnek be annak, hogy "lehetetlen".
  • 16:15 - 16:17
    De hol vannak ezek az emberek?
  • 16:17 - 16:19
    Bárki lehet ilyen.
  • 16:19 - 16:21
    Mindenki ilyen!
  • 16:21 - 16:25
    Mindannyian voltunk ugyanis gyerekek.
  • 16:25 - 16:27
    Emlékezzenek csak vissza!
  • 16:27 - 16:28
    Mikor kicsik voltunk,
  • 16:28 - 16:30
    minden gombot meg akartunk nyomni,
  • 16:30 - 16:32
    minden fogantyút meg akartunk húzni,
  • 16:32 - 16:35
    És mindannyiunkra rá is szóltak mérgesen:
    "Nem szabad!"
  • 16:35 - 16:39
    Mikor kicsik vagyunk, meg sem fordul
    a fejünkben, hogy bármit feladjunk.
  • 16:39 - 16:41
    Nincs olyan gyerek a világon!
  • 16:41 - 16:43
    Nem is tudjuk, mi az,
    hogy feladni valamit.
  • 16:43 - 16:45
    Arra születünk, hogy ragyogjunk!
  • 16:45 - 16:49
    De aztán lassan beletanulunk
    abba, hogyan mondjunk le dolgokról.
  • 16:49 - 16:52
    Annak, hogy visszanyerjük
    az önbizalmunkat,
  • 16:52 - 16:54
    egyetlen módja van.
  • 16:54 - 16:57
    Próbáljunk ki olyan dolgokat,
    amiket addig nem.
  • 16:57 - 16:59
    Ha megpróbálok valamit, amit addig nem,
  • 16:59 - 17:01
    visszaszerezhetem az önbizalmam.
  • 17:01 - 17:04
    Bizonyára mindenki szeretett volna
    már kipróbálni valami újat.
  • 17:05 - 17:08
    De ha új dolgokkal próbálkozunk,
    elkerülhetetlenek a kudarcok.
  • 17:08 - 17:09
    Ez az egyik kísérletem:
  • 17:09 - 17:11
    meggyújtottam a rakétát, és repült.
  • 17:11 - 17:12
    Nem repült.
  • 17:12 - 17:14
    Meggyújtottam, és lezuhant. (Nevetés)
  • 17:14 - 17:15
    Mit volt mit tenni ...
  • 17:15 - 17:16
    Távirányítót eldobni,
  • 17:17 - 17:18
    és futás!
  • 17:18 - 17:20
    (Nevetés)
  • 17:21 - 17:24
    Ma már senki nem fut úgy,
    mint én akkor. (Nevetés)
  • 17:26 - 17:30
    Ebben a videóban is láthatjuk,
  • 17:30 - 17:32
    hogy ahogy a mondás tartja,
    "nem szégyen a futás".
  • 17:32 - 17:33
    (Nevetés)
  • 17:33 - 17:38
    (Taps)
  • 17:40 - 17:42
    Nos, amennyire én tudom,
  • 17:42 - 17:45
    a szorgalmas, kedves és megbízható
    emberek is meghalnak.
  • 17:45 - 17:46
    Nem szeretném, hogy így legyen.
  • 17:46 - 17:48
    Jobb, ha élnek.
  • 17:48 - 17:49
    Így aztán, ha baj van,
  • 17:49 - 17:51
    egyáltalán nem szégyen a futás.
  • 17:51 - 17:53
    De semmiképpen ne hibáztassuk magunkat.
  • 17:53 - 17:54
    Tévedhetünk,
  • 17:54 - 17:56
    bedobhatjuk a törölközőt,
  • 17:56 - 17:57
    elfuthatunk,
  • 17:57 - 17:58
    de ne adjuk fel!
  • 17:58 - 18:00
    Erre nincs szükség!
  • 18:00 - 18:02
    Ijesztő érzés,
  • 18:02 - 18:04
    mikor a fájdalom, a keserűség és megbánás,
  • 18:04 - 18:06
    az elkeseredettség, a szomorúság
    és a szégyen
  • 18:06 - 18:08
    kavarog az ember szívében.
  • 18:08 - 18:10
    De mikor ilyen érzésekkel harcolunk,
  • 18:11 - 18:12
    jusson eszünkbe,
  • 18:12 - 18:13
    hogy ez a haladás jele.
  • 18:13 - 18:15
    Ezzel magunk mögött hagytunk valamit,
  • 18:15 - 18:19
    Ezért ne felejtsük kimondani magunkban:
    "Ez haladás!".
  • 18:19 - 18:20
    Csak ez az egy életünk van.
  • 18:20 - 18:23
    Nincs főpróba.
  • 18:24 - 18:26
    Miért is vagyunk a világon?
  • 18:27 - 18:29
    Számunkra az, hogy hibázunk
  • 18:29 - 18:32
    lehetőség arra, hogy jobbak legyünk.
  • 18:32 - 18:34
    Nincs próbalehetőség, természetes,
    hogy hibázunk.
  • 18:34 - 18:36
    A hibákból megtudhatjuk,
    merre haladjunk tovább.
  • 18:36 - 18:38
    Gyorsan lépjünk túl rajtuk!
  • 18:38 - 18:39
    Mert mi,
  • 18:39 - 18:42
    nem azért születtünk, hogy feladjuk.
  • 18:42 - 18:44
    Nem ezért születtünk.
  • 18:44 - 18:47
    Hanem azért, hogy
    jobbá tegyük a világot.
  • 18:47 - 18:49
    A feladat egyszerű.
  • 18:49 - 18:52
    Ha mi mind, akik itt élünk,
  • 18:52 - 18:54
    magunk mögött hagyjuk a kishitűséget,
  • 18:54 - 18:56
    a világ már ettől is jobb lesz!
  • 18:56 - 18:58
    Ezt akár azonnal
    meg tudjuk tenni mindannyian.
  • 18:58 - 19:00
    Mától kezdve ne mondjuk többé, hogy:
  • 19:00 - 19:02
    "Ugyan, mit tehetek én?"
  • 19:02 - 19:06
    Nem azt kell feszegetnünk,
  • 19:06 - 19:08
    hogy miért nem tudtunk
    eddig megtenni valamit,
  • 19:08 - 19:10
    hanem azt, hogy hogyan sikerülhet.
  • 19:10 - 19:13
    Ha csak ennyit teszünk,
    máris jobbá tettük a világot.
  • 19:13 - 19:15
    Ezzel hosszú történetem végére értem.
  • 19:15 - 19:18
    Kiskoromtól kezdve imádtam
    a repülőket és rakétákat.
  • 19:18 - 19:21
    Sokan mondták, pedig nem is
    értettek hozzá, hogy az álmom lehetetlen.
  • 19:21 - 19:23
    De édesanyám azt mondta:
    "Ne add fel a reményt!".
  • 19:23 - 19:25
    Így tudtam elérni a céljaim.
  • 19:25 - 19:28
    Meggyőződésem, hogy
    a kitartás a legfontosabb.
  • 19:28 - 19:31
    Végül, szeretném átadni önöknek
    azt a gondolatot,
  • 19:31 - 19:34
    ami segíthet abban, hogy
    az álmainkat valóra válthassuk.
  • 19:34 - 19:35
    Ez pedig ez a mondat:
  • 19:35 - 19:37
    "Próbáld másképp, hátha úgy sikerül!"
  • 19:37 - 19:39
    Kérem, gondolkodjanak ezen.
  • 19:39 - 19:40
    Ha valakinek az álmukról beszélnek,
  • 19:40 - 19:43
    és azt a választ kapják:
    "Ugyan, ez lehetetlen!",
  • 19:43 - 19:44
    elkeserednek.
  • 19:44 - 19:48
    De ha azt hallják, "És ha így próbálnád?"
    "Pont erről szól ez a könyv."
  • 19:48 - 19:51
    "Pont erről láttam egy műsort nemrégiben."
  • 19:51 - 19:52
    Így máris jobban éreznénk magunkat.
  • 19:52 - 19:54
    Sokkal jobb lenne így.
  • 19:54 - 19:56
    Ha valaki megosztja velünk az álmát,
  • 19:56 - 19:58
    mondjuk inkább:
    "És ha így próbálnád?"
  • 19:58 - 20:00
    Így valóra válhatnak az álmok.
  • 20:00 - 20:02
    Mindenki lehet híres.
  • 20:02 - 20:03
    Ugye, milyen nagyszerű?
  • 20:03 - 20:05
    Ezért remélem, hogy a "Próbáld meg így!"
  • 20:06 - 20:08
    az egész világon elterjed,
  • 20:08 - 20:10
    és eltörli a "teljességgel lehetetlen"-t
  • 20:10 - 20:12
    Kérem, segítsenek, hogy a "Próbáld így!"
  • 20:12 - 20:13
    elterjedhessen.
  • 20:13 - 20:16
    Valószínű, ezért találkoztunk itt ma.
  • 20:16 - 20:17
    Szeretném,
  • 20:17 - 20:19
    ha segítenénk egymást.
  • 20:19 - 20:22
    A jövőben én is mindent megteszek ezért.
  • 20:22 - 20:23
    Most hogy találkozhattam önökkel,
  • 20:23 - 20:25
    remélem, barátok leszünk.
  • 20:25 - 20:27
    Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
  • 20:27 - 20:31
    (Taps)
  • 20:31 - 20:34
    Köszönöm.
Title:
A reménység ereje | Uemacu Cutomu |TEDxSapporo
Description:

Uematsu Cutomu Hokkaidó szigetén él. Egy céget vezet, ahol az újrahasznosítást segítő gépeket, rakétákat, és egyéb, az űrkutatásban használatos eszközöket gyártanak. Uematsu bízik abban, hogy története hozzásegíthet minket ahhoz, hogy megértsük, miért ne használjuk többé a "lehetetlen" szót. Véleménye szerint ez a szó sokakat fosztott már meg az álmaitól és a lehetőségeitől. Gyerekkora óta hisz a reménység erejében. Beszédében felidézi, hogyan valósította meg gyerekkori álmát, és segíti ma munkájával az űrkutatást. Úgy véli, hogy ha álmaink megvalósításában segítjük, és nem akadályozzuk egymást, jobbá tehetjük a világot.
more » « less
Video Language:
Japanese
Team:
closed TED
Project:
TEDxTalks
Duration:
20:43

  • Csaba Lóki

    Pár apróságot javítottam. Esetleg nézzétek át. Tartalmilag nyilván tökéletes. :)

Hungarian subtitles

Revisions

Our website uses cookies for analysis purposes.