Az alfahímek meghökkentő természetrajza

Frans de Waal főemlőskutató lenyűgőzően mutatja be, mi az "alfahím", kifejti a hatalommal járó kiváltságokat, és hogy milyen árat kell érte fizetni, ugyanakkor meghökkentő párhuzamot vázol fel arról: hogyan választanak vezért az emberek és a főemlősök. Kutatása feltárja az alfahímek néhány olyan képességét, amire nem is gondolnánk: nagylelkűség, empátia, még békefenntartás is — rávilágít a politikusaink közt zajló hatalmi harcokra is. "Az, aki nagy és erős, aki mindenkit megfélemlít és bánt, az nem szükségszerűen alfahím" — mondja de Waal.

Nos, életem során sok alfahímet ismertem

a csimpánzok körében,

és arról fogok ma beszélni,
mi is az az alfahím,

hisz úgy vélem: sokat tanulhatunk tőlük,

közeli rokonainktól.

Példaképpen bemutatom Amost,

akit még fiatal korában
ismertem meg, alfahím volt,

nagyon népszerű,

de megbetegedett,

és elvesztette kiemelt helyzetét,
a hím csimpánzok ugyanis

egy mérföldről kiszagolják
a gyengeséget.

Rárontottak,

trónfosztott lett,
aztán egyre betegebbé vált,

míg úgy döntöttünk, elkülönítjük őt.

A csimpánzhorda egy füves szigeten élt,

és Amost ketrecbe kellett zárnunk,

de vágtunk a ketrecen egy nyílást,
így társai továbbra is

hozzáférhettek.

Egészen megindító, ami történt.

Társai élelmet hordtak neki,

fagyapotot hordtak neki,

ebben szoktak aludni,
és vackot építenek belőle,

a nőstények Amos háta alá tették.

Nehezére esett a falnak támaszkodni,

és épp úgy tették a háta mögé
a fagyapotot,

ahogy a kórházban a betegek
hátát feltámasztjuk párnával.

Úgy gondoltam, ez jár egy alfahímnek.

Szerették és tisztelték,
mindannyian gondoskodtak róla,

ez pedig nem mindig jellemző,

mert vannak hímek, melyek nem ilyen
szerencsések pozícióvesztés után.

Amos remek példája annak a hímnek,
akit szerettek vezérként,

és szerintem ha rákeresnek
erre a szóra az interneten,

mindenféle üzleti könyvet találnak,
amik leírják, hogyan legyünk alfahímek,

hogyan gyűrjünk le másokat,

hogyan kólintsuk fejbe,
hogyan tudassuk velük: ki a főnök,

vitának helye nincs, és így tovább.

Számukra az alfahím lényegében
egy kötözködő zsarnok.

Nekem bizony nem tetszik ez a jellemzés,

mert részben magam is felelős
vagyok az "alfahím" kifejezésért,

én írtam ugyanis
a Csimpánzpolitika című könyvet,

amit Newt Gingrich ajánlott
az újonc képviselőknek.

Nem tudom, jót tett-e ezzel,
de a figyelmükbe ajánlotta a könyvet,

aztán az "alfahím" kifejezés
berobbant a köztudatba.

De szerintem félremagyarázzák.

Felületesen használják,

ennek semmi köze nincs ahhoz,
milyen az igazi alfahím.

Azért vagyok most itt, hogy ezt kifejtsem.

Maga a szó még régebbről ered.

A negyvenes-ötvenes évek
farkaskutatásaiból,

és roppant egyszerű a definíciója.

A legmagasabb rangú hím az alfahím.

A legmagasabb rangú nőstény
az alfanőstény.

Minden főemlős hordában
van egy alfahím és egy alfanőstény,

nem több, csak egyetlenegy.

Elmondom, hogyan működik.

Először is, testbeszéddel.

Itt két egyforma nagyságú
hím csimpánzt láthatnak,

de egyikük kihúzza magát,
felborzolja a szőrét,

nagy követ tart a markában, ő az alfahím.

A másik hím behódoló hangot ad ki,

meghunyászkodik, hajbókol a másik előtt,

és ezt a szertartást naponta
többször is el kell játszaniuk

a rendezett kapcsolat fenntartására.

Mutatok egy videót a terepről.

Látni fogják, ahogy egy nőstény kifejezi
hódolatát egy alfahím előtt,

nézzük, hogyan.

Közeledik felé a hím,

a nőstény izgatottan makog.

(Csimpánzmakogás)

A hím felborzolja szőrét,

és feltűnősködik.

Egészen közel állok hozzájuk.

Egy csimpánz sokkal erősebb nálam,

és elég meggondolatlan voltam
ezzel a különleges felvétellel.

Láthatják tehát,

ahogy felágaskodott,

és karját kitárva két lábra állt.

Ezt hívjuk két lábra álló hiúságnak.

Ez a vezérhímek jellegzetes testtartása,

könnyen felismerhető,
mivel az emberek is épp így tesznek.

(Nevetés)

Folyton így tesznek.

Ezen az érdekes képen

a két szélén álló idős pasi
tetszik a legjobban.

Annyira csimpánz-szerű az egész.

A csimpánzoknál

a kiöregedett hímek, túl életük delelőjén,

amikor már nem lehetnek alfahímek,

még praktikákba fognak,

szövetkezni kezdenek
a többiek háta mögött.

Nagy mértékben megnő a befolyásuk,

vannak olyan öreg hímek,

akik befolyásosabbak,
mint maga az alfahím.

Mondok egy példát.

itt van három hím,
általában velük dolgoztam

még régen, a holland állatkertben.

A középső egy tizenhét éves alfahím.

A mellette hajbókoló hím
kétszer annyi idős,

és ez az öreg hím tette meg őt vezérré.

Képzelhetik, mekkora
hatalma van ennek az öregnek,

hiszen ő tette vezérré a vezért.

A kép jobb szélén elkülönülve

a legerősebb hímet látjuk.

Fogságban kipróbálhatjuk,

világos, hogy ennek a hímnek
egyikükkel sincs baja.

Csak kettejükkel együtt van baja.

Úgyhogy a koalícióképzés
a csimpánztársadalomban

sokkal összetettebb, mint gondolnánk.

Azt jelenti például,

hogy akár a csoport legkisebb hímje is
válhat alfahímmé.

Nem fontos, hogy a legnagyobb
és legerősebb hím legyen az.

Ha a legkisebb hím jól választ
szövetségeseket, és elégedetté teszi őket,

vagy ha a nőstények támogatják,

ő lehet a csoport vezére.

A koalíciós rendszer tehát
mindent megbonyolít,

és itt az Államokban egyre várom,

a választásokat, a választások végét,

mert az az a pillanat, amikor
az egységet kell demonstrálni.

Először hadd mutassam be, hogyan jelzik
a csimpánzok az egységet.

Bal oldalon

két együtt álló hímet látnak.

Mindketten jócskán
kimutatják a foguk fehérjét.

Együtt állnak, és azt fejezik ki
a többi csoporttagnak:

"Együtt vagyunk. Egységet alkotunk."

A jobb oldali képen a hímek
egyszerre lépnek.

Így is lehet érzékeltetni
az összetartozást.

Egy koalíciós rendszerben
rendkívül fontos így demonstrálni

az egységet,

és mint mondtam, a választások során
mindig ezt a pillanatot várom,

mivel ott van egy pártból két tag,

küzdöttek egymással,

most meg összetartást kell felmutatniuk.

Igen kínos helyzetek adódhatnak ebből.

Akik ki nem állhatják egymást,
azoknak össze kell borulniuk,

együtt kell mutatkozniuk,

ez elengedhetetlen
a pártegység szempontjából,

és ha ezt nem teszik meg,
a párt széteshet.

Ha pedig félresikerül,
mint ebben a sajátos esetben –

(Nevetés)

akkor a párt nagy kakiban van,

mivel nem demonstráltak egységet.

A koalíciós rendszernek ez tehát
igen fontos eleme,

ez közös bennünk és a csimpánzokban.

Nézzük, hogyan lesz valakiből alfahím.

Mindenekelőtt legyen
lenyűgöző és félelemkeltő,

időnként viselkedjen erélyesen,

érzékeltesse, mennyire erős.

Mindez sokféleképpen kifejezhető.

Másrészt viszont nagylelkű
gesztusokat kell tennie.

Például azok a hímek,
akik azért kampányolnak,

hogy megbuktassák a vezért,

ez az időszak úgy 2-3 hónapig tart,

ezalatt a csoport összes
koalícióját tesztelik,

ilyenkor rendkívül
nagylelkűen viselkednek.

Válogatás nélkül bárkivel
megosztják az élelmet.

Vagy kurkászni kezdik
a nőstények kicsinyeit.

Normális hím csimpánzok
nem igazán törődnek a kölykökkel,

de kampányidőszakban

felfokozott érdeklődéssel
fordulnak feléjük, kurkásznak,

és körbehízelgik a nőstényeket.

(Nevetés)

Természetesen az embereknél is

mindig érdekeltek a férfiak,
akik elnökjelöltek,

és kisbabákat emelgetnek, mint ő itt.

A kisbabák nem igazán rajonganak
az efféle mókákért –

(Nevetés)

de mivel ez a jelzés a világ
többi részének szól,

kénytelenek az égbe emelni őket.

Az még jobban izgatott,

amikor női jelöltünk volt
a legutóbbi választások idején,

ő valahogy így tartotta a kisbabákat,

nekik ez így sokkal jobb.

Persze, neki nem kellett
olyan üzenetet közvetítenie,

hogy meg tud tartani egy csecsemőt
anélkül, hogy elejtené,

a férfiak üzenete ugyanis erről szól.

Ez tehát nagyon elterjedt taktika,

és a hím csimpánzok

sok időt szánnak arra,
hogy a kampányidőszakban

az összes pártnak a kedvére tegyenek.

Nézzük, milyen kiváltságokkal jár

alfahímnek lenni, és mi az ára.

A legfőbb kiváltság
a nőstények birtoklása.

Az élelemnek nincs jelentősége.

A hím csimpánzok egy hétig is
kibírják élelem nélkül,

ha szexuálisan izgatja őket a nőstény
a párzási időszakban.

A szex az első,
az élelemszerzés csak másodlagos.

Így tehát a hím csimpánzok –

és nekünk, evolúció-biológusoknak
persze erre is van magyarázatunk:

a szex a szaporodás alapfeltétele,

a szaporodás sikere pedig
az evolúció fokmérője.

Így fejlődik minden.

Ha tehát a hímek még több
reprodukciós sikert arathatnak azzal,

hogy feljebb lépnek a ranglétrán,

nyilván fokozott ambícióval
igyekeznek feljebb kerülni.

Ez a kiváltság.

Ennek az egyik ára persze az,

hogy boldoggá kell tenniük partnereiket.

Aki egy öreg majom támogatásával
jut hatalomra,

annak engednie kell, hogy az öreg
párosodhasson a nőstényekkel.

Aki ezt elmulasztja, az számolhat vele,
hogy az öreg rátámad,

és nem lesz többé hű támasza.

Folyamatos adok-kapok.

Akiből így lesz alfahím, annak folyton
gondoskodnia kell partnerei jólétéről.

És ez csak az egyik ára.

A másik, hogy mindenki a posztjára tör.

Nagyon fontos pozíciót jelent
alfahímnek lenni,

ezért mindenki el akarja bitorolni,

ezen a poszton folyamatosan
résen kell lenni.

A fokozott éberség elengedhetetlen.

Például szét kell zilálni
a többiek szövetségeit,

ebben pedig elég jók a hím csimpánzok.

Oszd meg és uralkodj, ez a stratégiájuk.

Ez bizony nagyon stresszes helyzet,
adatokkal is alá tudjuk támasztani.

Az adatokat terepen gyűjtötték,

ez esetben nem csimpánzoktól,
hanem páviánoktól,

székletmintát vettek tőlük,

és elemezték a minta
glükokortikoid-tartalmát.

Láthatják a grafikonon:

minél alacsonyabb rangú a hím pávián,

annál magasabb a kortizolszint

a székletében,

de amint látják,

az alfahímé pontosan ugyanolyan magas,
mint a legalacsonyabb rangúaké,

bár azt hihetik: alfahímnek lenni
könnyű sétagalopp, móka és kacagás,

valójában igencsak stresszes pozíció,

fiziológiailag is demonstrálhatjuk.

Milyen kötelességekkel jár?

Számomra innentől válik igazán érdekessé,

és jócskán messzire visz
az általános alfahím-képtől.

Két kötelessége van.

Az egyik: a béke fenntartása a hordában.

Nevezhetjük ezt felügyelő-szerepnek,

felügyelnie kell
a hordában zajló csetepatékat,

a másik feladata a legempatikusabb,

hogy úgy mondjam: ő a nemzetség
fő vigasztalója.

Nézzük először a békefenntartást.

Ez egy hím, amelyik éppen
szétválaszt két nőstényt.

A kép két oldalán álló nőstények

ordítva és sivalkodva
marakodtak az élelem felett,

mert a nőstények számára
nagyon fontos az élelem,

és a vezér véget vet a csetepaténak,
láthatóan közéjük áll.

Számomra különösen izgalmas,
hogy amikor az alfahímek ezt teszik,

teljesen pártatlanok.

Nem kivételeznek sem saját anyjukkal,
sem a legjobb cimborájukkal.

Nem bizony, hanem véget vetnek a harcnak,

és általában kiállnak
a vesztésre álló fél mellett.

Ettől lesznek igazán
népszerűek a hordában,

mert biztonságot adnak

a csoport legelesettebb tagjainak is.

Pártatlanná válnak,

ami amúgy szokatlan
a csimpánzok körében,

mert általában erősen kötődnek
a barátaikhoz és hasonlókhoz,

és azok az alfahímek,
akik ezt jól csinálják,

nagy hatékonysággal tudják fenntartani
a békességet a hordában.

Most nézzük, hogyan tanúsítanak
együttérzést.

Rengeteg kutatást végeztem az empátiáról,

ebbe most nincs időnk belemélyedni,

de az empátiát manapság
rágcsálókon és kutyákon,

elefántokon és főemlősökön,

mindenféle állaton kutatjuk.

A képen két páviánt látunk.

Az elöl állót

harcban legyőzték.

A hátul álló átölelve vigasztalja őt.

Gyerekeknél pontosan így mérjük
az együttérzést:

megnézzük, mit vált ki belőlük
egy társuk szomorúsága.

A magasrangú hímek gyakran tesznek így.

Óriási nyugalmat biztosítanak
a csoportnak,

földrengések vagy hurrikánok sújtotta

vidékeken járnak,

és megnyugtatják az ott élőket.

Mint nálunk a pápa.
Mint nálunk az elnök.

Ez a világ vezetőinek kötelessége.

A királynőé, és még sorolhatnám.

Mindannyiuk kötelessége,

hogy megnyugtassák a népeket,
és ez rendkívül fontos feladat.

Azokból a hímekből, akik jól végzik
fenti két feladatukat,

a békefenntartást és a megnyugtatást,

igen népszerű vezérek válnak,

és van ebben némi önös érdek is.

Nemcsak a hordáért teszik,

hanem mert ez megerősíti
a pozíciójukat.

Minél közkedveltebb lesz egy alfahím,

minél jobban tisztelik,
és felnéznek rá a többiek,

annál stabilabb a helyzetük

arra az esetre, ha kihívójuk akadna,

akkor ugyanis az egész
csoport kiállna érte,

hisz ragaszkodnának ahhoz
a vezérhez, aki jó hozzájuk.

A horda tehát általában erősen
támogatja a jó vezérhímeket,

és csöppet sem támogatja a zsarnokokat.

Amikor a rossz vezérek megbuknak,

igencsak kínos helyzetben
találhatják magukat.

Ezek az adatok a vigasztaló
viselkedésről szólnak.

Ez a csimpánzok körében végzett
vigasztalást mutatja be,

láthatják a közepes- és
alacsonyrangú egyedeket,

a nőstények gyakrabban
vigasztalnak, mint a hímek.

Ez alapvetően az egész közösség.

Minden hasonló témájú
emlőstanulmányra igaz,

hogy a nőstények több empátiát
mutatnak, mint a hímek.

De nézzük az alfahímet.

Messze több empátiát mutat
bármelyik társánál.

Ezek az adatok alátámasztják, hogy
alapvetően az alfahímek a fő vigasztalók.

Végül hadd szóljak pár szót
az alfanőstényekről.

A képen Mama látható,
az arnheimi állatkert alfanősténye,

ott sokat dolgoztam.

Mama videója bejárta az internetet,

úgy emlékszem, most épp
százmillió kattintásnál tart,

azon a videón 59 éves korában haldoklik.

Ez tavaly történt.

Mama teljes mértékben
a horda középpontja volt.

A testi ereje nem volt meg ahhoz,
hogy uralja a hímeket.

Alattuk állt a rangsorban,
de ő volt a közösség központja,

és ha bármi nagy baj történt
a közösségben,

mindenki Mama karjai közé szaladt.

Így ő nagyon fontos személyiség volt.

Úgyhogy eszemben sincs lebecsülni
az alfanőstények helyzetét

a csimpánzhordában.

Aztán ismerünk egy fajt,
amelyik egyformán közel áll

hozzánk és a csimpánzokhoz.

Gyakran elfeledkezünk a bonobókról,
pedig ők matriarchátusban élnek,

és náluk általában nőstény az alfaegyed.

Általában nőstény áll
a közösségi hierarchia csúcsán,

és alig tudunk valamit
ennek kialakulásáról,

hogyan kerülnek ebbe a pozícióba,
mihez kezdenek vele,

egyáltalán: alig tudunk
valamit a bonobókról.

De hangsúlyozom:

nem feltétlenül csak hím lehet
alfa egy csoportban,

egyik legközelebbi rokonainknál
például nőstény.

Úgyhogy szeretném, ha nem felejtenék el:

ha társadalmunk férfijára néznek,

aki tegyük fel, főnök

a családban, a cégben,
Washingtonban vagy bárhol,

nevezhetik őket alfahímnek,

de ne sértsék meg a csimpánzokat

a téves címkézéssel.

(Nevetés)

Ne mondják egy zsarnokra, hogy alfahím.

Az, aki nagy és erős, aki
mindenkit megfélemlít és bánt,

az nem szükségszerűen alfahím.

Sokféle alfahím létezik,

a csimpánzok közt is láttam zsarnokokat,

köztük is előfordul,

de a legtöbbjük

remek vezéregyéniség,

közösségük befogadja őket,

és mint Amost a leváltása után,

szeretik és tisztelik,

ez pedig nagyon más helyzet,
mint ahogy azt gondolnák.

Köszönöm.

(Taps)