Milyen gyorsan állítható elő egy oltás?

Amikor egy új kórokozó bukkan fel, az emberi szervezet és az egészségügyi
rendszer is sebezhetőbbé válik. És amikor a kórokozó világjárványt okoz, sürgősen szükség van oltásra az immunitás széleskörű kialakításához a halálos áldozatok számának minimalizálása mellett. Vajon milyen gyorsan tudunk oltóanyagot kifejleszteni akkor, amikor leginkább szükségünk van rá? Dan Kwartler bemutatja az oltóanyag-fejlesztés három szakaszát.

Előadó: Dan Kwartler
Rendezte: Good Bad Habits

A teljes lecke angol nyelven itt található: https://ed.ted.com/lessons/how-fast-can-a-vaccine-be-made-dan-kwartler

Amikor egy új kórokozó bukkan fel,

az emberi szervezet és az egészségügyi
rendszer is sebezhetővé válik.

Ilyenkor sürgősen szükség van oltásra
az immunitás széleskörű kialakításához,

a halálos áldozatok számának
minimalizálása mellett.

Vajon milyen gyorsan tudunk
oltóanyagot kifejleszteni akkor,

amikor leginkább szükségünk van rá?

Az oltóanyag-fejlesztés lényegében
három szakaszra osztható.

A preklinikai fázisban
különféle módszerekkel próbálnak

biztonságos és sokszorosítható
oltóanyagot találni.

A laboratóriumi vizsgálatok után

a klinikai vizsgálatok
szakasza következik,

melyben az oltóanyagokat
különböző populációkon

biztonságosság, hatásosság
és mellékhatások tekintetében értékelik.

Végül következik a gyártás,
az oltóanyagok előállítása

és elérhetővé tétele a lakosság számára.

Normál körülmények között
ez a folyamat átlagosan 15-20 évig tart.

Azonban egy világjárvány idején
a kutatók számos stratégiát bevetnek,

hogy az egyes lépéseken
a lehető leggyorsabban túljussanak.

Az első szakasz talán a legrugalmasabb.

Ennek a szakasznak a célja,
hogy az immunrendszer

biztonságosan felismerje
a vírust vagy a baktériumot.

Ez biztosítja szervezetünknek
a szükséges információt

az ellenanyag előállítására,

mellyel majd képes lesz
egy valódi fertőzés leküzdésére.

Többféle biztonságos módja van
az immunválasz kiváltásának,

de jellemzően a leghatékonyabb módszerek
egyben a leglassabbak is.

A hagyományos élő, legyengített vakcinák
tartós védettséget biztosítanak.

Azonban ezek legyengített
vírustörzseket tartalmaznak,

melyek előállítása nem emberi szövetekben
történik, és hosszú időt igényel.

Az inaktivált oltóanyagok
előállítása gyorsabb,

mely során közvetlenül hővel, savval
vagy sugárzással gyengítik a kórokozót.

Az alegység vakcina, mely ártalmatlan
vírusfehérje-részleteket tartalmaz,

szintén gyorsan előállítható.

Azonban ezek a gyorsabb módszerek
kevésbé erős védelmet biztosítanak.

Ez csak három a sokfajta oltóanyag közül,

és mindegyiknek megvannak
az előnyei és a hátrányai.

Egyik módszer hatékonysága
sem garantált teljes mértékben,

és mindegyik esetén időigényes a kutatás.

Tehát a vakcinafejlesztés
felgyorsításának legjobb módja,

ha egyidejűleg sok laboratóriumban
különböző vakcinamodelleken dolgoznak.

Ennek a versenyhelyzetnek köszönhetően

a Zika-vírus elleni kísérleti vakcinát
hét hónapon belül,

az első COVID-19 kísérleti vakcinát pedig
mindössze 42 nap alatt fejlesztették ki.

A kísérleti vakcina kifejlesztése
azonban nem azt jelenti,

hogy ezek az oltások sikeresek lesznek.

De a könnyen és biztonságosan
sokszorosítható vakcinákkal

elkezdődhetnek a klinikai vizsgálatok,

míg más laboratóriumokban
folytathatják az alternatívák kutatását.

Függetlenül attól,
hogy a kísérleti vakcinát

négy hónap vagy négy év alatt
fejlesztik ki, a következő szakasz

gyakran a fejlesztés leghosszabb
és legkiszámíthatatlanabb része.

A klinikai vizsgálat három fázisból áll,
és mindegyik több vizsgálatot tartalmaz.

A "Fázis 1" vizsgálatok a kiváltott
immunválasz erősségére összpontosítanak,

valamint a vakcina biztonságosságának
és hatásosságának megállapítása a cél.

A "Fázis 2" vizsgálatokban
a megfelelő dózist és az oltási ütemtervet

határozzák meg szélesebb populáción.

A "Fázis 3" vizsgálatokban pedig
a vakcina biztonságosságát

bizonyítják az elsődleges célcsoportban,

miközben a ritka mellékhatásokat
és negatív reakciókat is meghatározzák.

Figyelembe véve a változók számát
és a hosszú távú biztonságot,

hihetetlenül nehéz felgyorsítani
a klinikai vizsgálatokat.

Szélsőséges körülmények esetén a kutatók

egyidejűleg több vizsgálatot is végeznek
ugyanabban a fázisban.

Azonban ugyanúgy

szigorú biztonsági követelményeket
kell teljesíteni a továbblépéshez.

Alkalmanként a laboratóriumok
felgyorsíthatják a folyamatot

korábban elfogadott kezelések
eredményei alapján.

2009-ben a kutatók a szezonális influenza
vakcináját dolgozták át a H1N1 kezelésére,

és mindössze hat hónap alatt széles körben
elérhető vakcinát állítottak elő.

Azonban ez a módszer csak akkor működik,
amikor a kórokozó hasonló egy olyanhoz,

amely esetén már létezik
jól bevált oltási séma.

A sikeres "Fázis 3" vizsgálatok után
a nemzeti szabályozó hatóság

ellenőrzi az eredményeket és engedélyezi
a biztonságos vakcina gyártását.

Minden oltóanyag biológiai és kémiai
összetevők egyedi keveréke,

amelynek előállításához
speciális gyártósorra van szükség.

Azért, hogy az engedélyezés után

az oltóanyagot minél gyorsabban
elkezdhessék gyártani,

a gyártási terveket

a kutatással és vizsgálatokkal
párhuzamosan kell kidolgozni.

Ez folyamatos együttműködést igényel
a laboratóriumok és a gyártók között,

csakúgy, ahogy az erőforrásokat is

a vakcinafejlesztés
hirtelen változásaihoz kell igazítani –

akkor is, ha ez hónapok munkájába kerül.

Idővel a kutatások és a termelés fejlődése
felgyorsítja majd a folyamatot.

Előzetes vizsgálatok alapján
a jövő kutatói képesek lehetnek

egy adott oltásban a különböző vírusok
genetikai anyagát kicserélni.

Ezek a DNS és mRNS alapú vakcinák
drámaian felgyorsítanák

az oltóanyag-fejlesztés
mindhárom szakaszát.

Azonban amíg egy ilyen áttörést
el nem érünk,

a legjobb stratégia a laboratóriumok
együttműködése a világ minden tájáról

és a különböző módszerekkel
párhuzamosan végzett munka.

A tudás és az erőforrások megosztásával

a tudósok bármilyen
kórokozót legyőzhetnek.