YouTube

Got a YouTube account?

New: enable viewer-created translations and captions on your YouTube channel!

Hungarian subtitles

← Mit tanulhatnak egymástól az ügyészek és az elítéltek?

Get Embed Code
24 Languages

Showing Revision 19 created 08/24/2019 by Csaba Lóki.

  1. Ma, amikor a tükörbe nézek,
  2. a Columbia Egyetem végzett diákját látom,
    aki jogot és pedagógiát tanult;
  3. ifjúsági pártfogót, aktivistát,
  4. és New York állam leendő szenátorát.
  5. (Üdvrivalgás)

  6. Ezt mind látom a tükörben,

  7. de látom azt az embert is,
    aki élete negyedét börtönben töltötte –
  8. hat évet, hogy pontos legyek.
  9. Még kamaszként kezdtem meg
    büntetésem Rikers Islanden,
  10. valami olyasmiért, ami kis híján
    egy ember életébe került.
  11. Az, hogy ma itt vagyok,
    nem a büntetésnek köszönhető,
  12. amivel tizenévesként
    a felnőttek börtönében szembesültem,
  13. és nem is igazságszolgáltatásunk
    kérlelhetetlenségének.
  14. Egy osztályterem légköre
    vezetett be valami olyasmibe,
  15. amiről sosem gondoltam volna,
    hogy lehetséges számomra,
  16. vagy akár jogrendünk egésze számára.
  17. Néhány héttel feltételes
    szabadulásom előtt

  18. egy pártfogó biztatott, hogy vegyek részt
    egy új főiskolai képzésben,
  19. amit a börtönben hirdettek meg:
  20. Börtönkurzus a büntető
    igazságszolgáltatásról
    címmel.
  21. Elég lényegre törőnek
    tűnik a cím, ugye?
  22. Végül kiderült,
  23. hogy nyolc fogvatartott
    és nyolc kerületi ügyészhelyettes
  24. vesz részt a tanfolyamon,
  25. amit Geraldine Downey, a Columbia Egyetem
    pszichológia professzora,
  26. és Lucy Lang, manhattani
    kerületi ügyészhelyettes
  27. közösen tartott.
  28. Ez volt az első ilyen próbálkozás.
  29. Őszintén meg kell mondjam,

  30. nem így képzeltem
    főiskolai tanulmányaim kezdetét.
  31. Az első naptól kezdve
    teljesen odavoltam.
  32. Azt gondoltam, a teremben
    csupa fehér ügyész lesz.
  33. De emlékszem, hogy amikor
    bementem az első előadásra,
  34. és megláttam a fekete ügyészeket
  35. arra gondoltam:
  36. "Feketeként ügyésznek lenni –
  37. az már igen!"
  38. (Nevetés)

  39. Mire a tanfolyam első része véget ért,

  40. teljesen beszippantott a dolog.
  41. Sőt, egy héttel a szabadulásom után
  42. olyat tettem, amit mindenképp
    el akartam kerülni:
  43. Egyenest visszasétáltam a börtönbe.
  44. Hál' istennek ezúttal csak hallgatóként,
  45. hogy csatlakozzam csoporttársaimhoz.
  46. Ekkor már az órák végén
  47. hazamehettem.
  48. A képzés következő részében
    arról beszélgettünk,

  49. hogyan jutott az életünk idáig,
  50. és hogy kerültünk abba a terembe.
  51. Elég felszabadultnak éreztem magam ahhoz,
  52. hogy elmondjam ott mindenki előtt,
  53. hogyan kerültem ide.
  54. Elmeséltem, hogy nővéreimmel
    együtt végignéztük,
  55. mit szenvedett el anyánk
    mostohaapánktól,
  56. hogy hogyan menekültünk el, és végül
    hogy kötöttünk ki egy anyaotthonban.
  57. Beszéltem róla,
    hogy megesküdtem a családomnak,
  58. megvédem őket.
  59. Azt is elmagyaráztam, hogy 13 évesen
    nem úgy éreztem magam, mint egy kamasz,
  60. sokkal inkább,
    mint egy katona, küldetésben.
  61. És ahogy a katonáknak,
  62. ez nekem is azt jelentette,
    hogy érzelmi terhet hordozok a vállamon,
  63. és – bár utálom ezt kimondani –
  64. egy pisztolyt is az övemben.
  65. Alig pár nappal 17. születésnapom után
  66. ez a küldetés teljesen félrecsúszott.
  67. Mentünk nővéremmel a mosodába,

  68. és tömeg állta el utunkat.
  69. Teljesen váratlanul két lány
    a nővéremre támadt.
  70. Megzavarodva attól, ami történik,
    megpróbáltam az egyik lányt elhúzni.
  71. és éreztem, hogy közben
    valami súrolja az arcom.
  72. Ahogy dolgozott bennem az adrenalin,
  73. észre sem vettem, hogy egy férfi
    kivált a tömegből és megvágott.
  74. Amint megéreztem, hogy a meleg vér
    végigfolyik az arcomon,
  75. és láttam, hogy a férfi
    újra rám emeli kését,
  76. védekezésül előhúztam
    pisztolyom a derékszíjamból,
  77. és meghúztam a ravaszt.
  78. Szerencsére a lövés nem volt halálos.
  79. Kezem remegett, a szívem szaporán vert,
    és bénult voltam a félelemtől.
  80. Ettől a pillanattól
  81. olyan megbánást éreztem,
    ami már mindig velem lesz.
  82. Később tudtam meg, hogy félreértésből
    támadták meg a nővéremet –

  83. összetévesztették valakivel.
  84. Rémisztő volt,
  85. de kiderült az is, hogy nem voltam
    sem olyan felkészült, sem olyan képzett,
  86. amilyennek egy családját védő
    katonának lennie kéne.
  87. De a környékünkön csak úgy éreztem
    biztonságban magam,
  88. ha van nálam fegyver.
  89. Visszatérve a tanterembe,
    miután meghallgatták a történetem,

  90. az ügyészek is mondták,
    hogy nem akartam én bántani senkit.
  91. Azt akartam csupán,
    hogy hazajussunk épségben.
  92. Láttam, miként változik meg az arcuk,
  93. ahogy sorban végighallgatják
    a fogvatartottak történeteit,
  94. egyiket a másik után.
  95. Történeteket, melyek sokunkat
    nem engedtek szabadulni
  96. a fogva tartás ördögi köréből.
  97. Ezeket a köröket legtöbben
    nem tudják megszakítani.
  98. Persze vannak, akik szörnyű
    bűnöket követnek el.
  99. De amiket ezek az emberek
  100. a bűncselekmények
    elkövetése előtt átéltek,
  101. olyan történetek, amikhez hasonlót
    ezek az ügyészek sosem hallottak korábban.
  102. És amikor arra került a sor,
    hogy az ügyészek beszéljenek,

  103. én magam is meglepődtem.
  104. Ők sem érzéketlen drónok vagy robotzsaruk,
  105. arra programozva,
    hogy börtönbe küldjék az embereket.
  106. Nekik is volt apjuk, anyjuk,
  107. testvéreik.
  108. De ami a legfontosabb, jó tanulók voltak.
  109. Voltak céljaik, amit el akartak élni.
  110. És hittek abban, hogy a törvény erejével
    megvédhetik az embereket,
  111. Olyan küldetést teljesítenek,
    amit nagyon is meg tudok érteni.
  112. A képzés felénél Nick –
    egyik elítélt társam –

  113. kifejtette aggodalmát,
  114. hogy az ügyészek kerülgetik a faji alapú
    elfogultság és diszkrimináció kérdéseit
  115. a büntető igazságszolgáltatásban.
  116. Nos, aki volt valaha börtönben,
  117. az tudhatja, hogy nem lehet
    börtönreformról beszélni úgy,
  118. hogy szóba ne hoznánk a faji kérdést.
  119. Csendben drukkoltunk Nicknek,
  120. és kíváncsian vártuk az ügyészek válaszát.
  121. Nem emlékszem, ki szólalt meg először,
  122. de Chauncey Parker vezető ügyész
    igazat adott Nicknek, és kifejtette,
  123. hogy véget kell vetni a színes bőrűek
    tömeges bebörtönzésének.
  124. Én elhittem, hogy őszintén mondja.
  125. És tudtam, hogy jó irányba haladunk.
  126. Elkezdtünk csapatként működni.
  127. Kezdtünk új lehetőségek után kutatni,
  128. és felfedni igazságszolgáltatásunk
    valós állapotát,
  129. és hogy mi hozhat
  130. tényleges változást számunkra.
  131. Számomra ezt a változást nem a kötelező
    börtönbeli programok jelentették.

  132. Inkább az idősebbek tanácsaira figyeltem,
  133. azokéra, akiket arra ítéltek, hogy életük
    hátralevő részét börtönben töltsék,
  134. Ők segítettek újragondolni,
    hogy mi a férfias viselkedés.
  135. Belém oltották minden
    vágyukat és céljukat,
  136. abban bízva, hogy sosem fogok
    visszakerülni a börtönbe,
  137. és követük leszek a szabad világban.
  138. Említettem már, hogy láttam,
    miként világosodik meg az egyik ügyész,
  139. aki valami olyat mondott,
    amit én nyilvánvalónak gondoltam:
  140. hogy nem a fogva tartás eredményeként,
  141. hanem annak dacára változtam meg.
  142. Világos volt, hogy ezek az ügyészek
    korábban nem sokat gondolkodtak azon,

  143. mi lesz velünk, miután elítéltek.
  144. De már az, hogy együtt ültünk
    egy tanteremben, elég volt ahhoz,
  145. hogy a jogászok kezdjék belátni,
    hogy sem a társadalomnak,
  146. sem nekünk nem szolgál javunkra,
  147. ha bezárnak.
  148. A tanfolyam vége felé
    az ügyészek izgatottan hallgatták,

  149. ahogy arról beszélünk, mit kezdünk
    életünkkel szabadulásunk után,
  150. de az nem tudatosult bennük,
    milyen kemény is lesz ez nekünk.
  151. Még most is látom
    a szó szerinti döbbenetet
  152. az egyik fiatal kerületi
    ügyészhelyettes arcán:
  153. a szabaduláskor kapott
    ideiglenes igazolványunk elárulja,
  154. hogy frissen jöttünk a börtönből.
  155. Nem is gondolta,
    mennyi akadályt gördít ez elénk,
  156. amikor visszatérünk a társadalomba.
  157. Ugyanakkor láttam, mennyire átéli,
    milyen nehéz meghoznunk a döntést,
  158. hogy hová menjünk haza:
    egy ágyra valami szállón,
  159. vagy egy szabad kanapéra
    egy rokonunk agyonzsúfolt lakásába.
  160. Abból, amit megtanultunk az órák során,

  161. konkrét ajánlások születtek.
  162. Javaslatainkat
    a diplomaosztón mondtuk el
  163. az állami Büntetés-végrehajtási
    Parancsnokság illetékesének
  164. és a manhattani kerületi főügyésznek
  165. a Columbia Egyetem
    egy zsúfolt előadótermében.
  166. Ha most a csoportunkra gondolok,
  167. ennél emlékezetesebbé
    aligha tehettük volna
  168. az együtt eltöltött nyolc hetet.
  169. Alig 10 hónappal az után,
    hogy kijöttem a börtönből,

  170. újra egy szokatlan teremben
    találtam magam,
  171. ahová New York város
    rendőrségének meghívására mentem el,
  172. hogy egy értekezleten
    megosszam velük elképzeléseimet.
  173. Előadásom közben
  174. a hallgatóságban megpillantottam
    egy ismerős arcot.
  175. Az ügyész volt,
    aki az esetemmel foglalkozott.
  176. Ahogy megláttam,
  177. eszembe jutottak
    a bíróságon töltött napok,
  178. a hét évvel korábbiak,
  179. ahogy végighallgatom,
    hogy hosszú börtönbüntetést kér rám,
  180. úgy, mintha fiatal életem
    értelmetlen lenne,
  181. és nem lenne benne semmi lehetőség.
  182. De most
  183. mások voltak a körülmények.
  184. Elhessegettem gondolataimat,
  185. és odamentem hozzá,
    hogy kezet rázzunk.
  186. Úgy tűnt, örült, hogy találkoztunk.
  187. Meg volt lepve, de örült nekem.
  188. Mondta, hogy büszke,
    hogy itt lehet velem ebben a teremben,
  189. és elkezdtünk beszélgetni arról,
    hogy dolgozhatnánk együtt,
  190. hogy jobbak legyenek
    a körülmények közösségünkben.
  191. És így ma

  192. mindezt a tapasztalatot felhasználom,
  193. mikor a Columbia Egyetem
    Jogvédő Diáktanácsát szervezem,
  194. és összehozom a New York-i fiatalokat –
    köztük olyanokat is, akik ültek már,
  195. és másokat, akik még csak középiskolások –
  196. a város tisztviselőivel.
  197. Ezeken az órákon
  198. ötletelünk, hogy miként lehetne
  199. a városban élő legveszélyeztetettebb
    fiatalok életén javítani,
  200. még mielőtt összeütközésbe
    kerülnének a törvénnyel.
  201. Erre megvan a lehetőség,
    ha tesszük a dolgunkat.

  202. Társadalmunk és jogrendszerünk
    azt a képzetet alakította ki bennünk,
  203. hogy a problémákat megoldják a börtönök,
  204. és büntetéssel feloldhatjuk
    a társadalmi kihívásokat.
  205. De a valóság nem ez.
  206. Képzeljenek el egy pillanatra
    egy olyan jövőt,
  207. ahol senkiből nem lehet
  208. ügyész,
  209. bíró,
  210. rendőr,
  211. de még felügyelő tiszt sem,
  212. ha nem ül be előbb egy tanterembe,
  213. hogy találkozzon
    és megismerkedjen azokkal,
  214. akiknek az életéről döntenie kell.
  215. Részemről megteszem, ami tőlem telik,

  216. hogy támogassam ezeket a beszélgetéseket
    és az együttműködést.
  217. Megfelelő képzéssel elérhetjük,
  218. hogy kialakuljon egy olyan jogrend,
    ami mindenkit befogad,
  219. és ahol mindenki egyenlő.
  220. Számomra ezt jelentette
    ez az egészen újszerű párbeszéd
  221. és teljesen újfajta képzés,
  222. ami megmutatta, hogy gondolkodásom
  223. és a bűnügyi igazságszolgáltatás is
  224. megváltoztatható.
  225. Azt mondják, az igazság szabaddá tesz.

  226. De szerintem
  227. inkább az oktatás
  228. és a párbeszéd vezet ehhez.
  229. Köszönöm.

  230. (Taps)