Mit tanulhatnak egymástól az ügyészek és az elítéltek?
-
0:01 - 0:02Ma, amikor a tükörbe nézek,
-
0:03 - 0:07a Columbia Egyetem végzett diákját látom,
aki jogot és pedagógiát tanult; -
0:08 - 0:11ifjúsági pártfogót, aktivistát,
-
0:12 - 0:14és New York állam leendő szenátorát.
-
0:14 - 0:16(Üdvrivalgás)
-
0:16 - 0:18Ezt mind látom a tükörben,
-
0:18 - 0:22de látom azt az embert is,
aki élete negyedét börtönben töltötte – -
0:24 - 0:25hat évet, hogy pontos legyek.
-
0:26 - 0:29Még kamaszként kezdtem meg
büntetésem Rikers Islanden, -
0:29 - 0:31valami olyasmiért, ami kis híján
egy ember életébe került. -
0:32 - 0:35Az, hogy ma itt vagyok,
nem a büntetésnek köszönhető, -
0:36 - 0:39amivel tizenévesként
a felnőttek börtönében szembesültem, -
0:39 - 0:42és nem is igazságszolgáltatásunk
kérlelhetetlenségének. -
0:42 - 0:46Egy osztályterem légköre
vezetett be valami olyasmibe, -
0:46 - 0:50amiről sosem gondoltam volna,
hogy lehetséges számomra, -
0:50 - 0:52vagy akár jogrendünk egésze számára.
-
0:54 - 0:56Néhány héttel feltételes
szabadulásom előtt -
0:56 - 0:59egy pártfogó biztatott, hogy vegyek részt
egy új főiskolai képzésben, -
0:59 - 1:01amit a börtönben hirdettek meg:
-
1:01 - 1:03Börtönkurzus a büntető
igazságszolgáltatásról címmel. -
1:03 - 1:05Elég lényegre törőnek
tűnik a cím, ugye? -
1:05 - 1:06Végül kiderült,
-
1:06 - 1:09hogy nyolc fogvatartott
és nyolc kerületi ügyészhelyettes -
1:09 - 1:12vesz részt a tanfolyamon,
-
1:13 - 1:16amit Geraldine Downey, a Columbia Egyetem
pszichológia professzora, -
1:16 - 1:19és Lucy Lang, manhattani
kerületi ügyészhelyettes -
1:19 - 1:20közösen tartott.
-
1:20 - 1:22Ez volt az első ilyen próbálkozás.
-
1:22 - 1:23Őszintén meg kell mondjam,
-
1:24 - 1:27nem így képzeltem
főiskolai tanulmányaim kezdetét. -
1:27 - 1:29Az első naptól kezdve
teljesen odavoltam. -
1:29 - 1:32Azt gondoltam, a teremben
csupa fehér ügyész lesz. -
1:33 - 1:35De emlékszem, hogy amikor
bementem az első előadásra, -
1:36 - 1:38és megláttam a fekete ügyészeket
-
1:38 - 1:39arra gondoltam:
-
1:39 - 1:42"Feketeként ügyésznek lenni –
-
1:42 - 1:44az már igen!"
-
1:44 - 1:47(Nevetés)
-
1:48 - 1:50Mire a tanfolyam első része véget ért,
-
1:50 - 1:52teljesen beszippantott a dolog.
-
1:52 - 1:54Sőt, egy héttel a szabadulásom után
-
1:54 - 1:58olyat tettem, amit mindenképp
el akartam kerülni: -
1:59 - 2:01Egyenest visszasétáltam a börtönbe.
-
2:01 - 2:04Hál' istennek ezúttal csak hallgatóként,
-
2:05 - 2:07hogy csatlakozzam csoporttársaimhoz.
-
2:08 - 2:10Ekkor már az órák végén
-
2:10 - 2:12hazamehettem.
-
2:14 - 2:16A képzés következő részében
arról beszélgettünk, -
2:16 - 2:18hogyan jutott az életünk idáig,
-
2:18 - 2:20és hogy kerültünk abba a terembe.
-
2:20 - 2:22Elég felszabadultnak éreztem magam ahhoz,
-
2:22 - 2:24hogy elmondjam ott mindenki előtt,
-
2:24 - 2:26hogyan kerültem ide.
-
2:26 - 2:30Elmeséltem, hogy nővéreimmel
együtt végignéztük, -
2:30 - 2:34mit szenvedett el anyánk
mostohaapánktól, -
2:35 - 2:39hogy hogyan menekültünk el, és végül
hogy kötöttünk ki egy anyaotthonban. -
2:40 - 2:43Beszéltem róla,
hogy megesküdtem a családomnak, -
2:43 - 2:45megvédem őket.
-
2:46 - 2:50Azt is elmagyaráztam, hogy 13 évesen
nem úgy éreztem magam, mint egy kamasz, -
2:50 - 2:52sokkal inkább,
mint egy katona, küldetésben. -
2:52 - 2:54És ahogy a katonáknak,
-
2:54 - 2:57ez nekem is azt jelentette,
hogy érzelmi terhet hordozok a vállamon, -
2:58 - 3:00és – bár utálom ezt kimondani –
-
3:00 - 3:02egy pisztolyt is az övemben.
-
3:03 - 3:06Alig pár nappal 17. születésnapom után
-
3:06 - 3:08ez a küldetés teljesen félrecsúszott.
-
3:08 - 3:10Mentünk nővéremmel a mosodába,
-
3:10 - 3:12és tömeg állta el utunkat.
-
3:13 - 3:15Teljesen váratlanul két lány
a nővéremre támadt. -
3:15 - 3:19Megzavarodva attól, ami történik,
megpróbáltam az egyik lányt elhúzni. -
3:19 - 3:22és éreztem, hogy közben
valami súrolja az arcom. -
3:23 - 3:25Ahogy dolgozott bennem az adrenalin,
-
3:25 - 3:28észre sem vettem, hogy egy férfi
kivált a tömegből és megvágott. -
3:29 - 3:31Amint megéreztem, hogy a meleg vér
végigfolyik az arcomon, -
3:32 - 3:35és láttam, hogy a férfi
újra rám emeli kését, -
3:36 - 3:40védekezésül előhúztam
pisztolyom a derékszíjamból, -
3:41 - 3:43és meghúztam a ravaszt.
-
3:46 - 3:49Szerencsére a lövés nem volt halálos.
-
3:51 - 3:54Kezem remegett, a szívem szaporán vert,
és bénult voltam a félelemtől. -
3:55 - 3:56Ettől a pillanattól
-
3:57 - 4:00olyan megbánást éreztem,
ami már mindig velem lesz. -
4:02 - 4:06Később tudtam meg, hogy félreértésből
támadták meg a nővéremet – -
4:06 - 4:08összetévesztették valakivel.
-
4:08 - 4:10Rémisztő volt,
-
4:10 - 4:14de kiderült az is, hogy nem voltam
sem olyan felkészült, sem olyan képzett, -
4:14 - 4:17amilyennek egy családját védő
katonának lennie kéne. -
4:18 - 4:22De a környékünkön csak úgy éreztem
biztonságban magam, -
4:22 - 4:23ha van nálam fegyver.
-
4:24 - 4:27Visszatérve a tanterembe,
miután meghallgatták a történetem, -
4:28 - 4:31az ügyészek is mondták,
hogy nem akartam én bántani senkit. -
4:31 - 4:33Azt akartam csupán,
hogy hazajussunk épségben. -
4:34 - 4:38Láttam, miként változik meg az arcuk,
-
4:38 - 4:41ahogy sorban végighallgatják
a fogvatartottak történeteit, -
4:41 - 4:43egyiket a másik után.
-
4:44 - 4:46Történeteket, melyek sokunkat
nem engedtek szabadulni -
4:46 - 4:48a fogva tartás ördögi köréből.
-
4:48 - 4:51Ezeket a köröket legtöbben
nem tudják megszakítani. -
4:52 - 4:57Persze vannak, akik szörnyű
bűnöket követnek el. -
4:58 - 5:01De amiket ezek az emberek
-
5:01 - 5:03a bűncselekmények
elkövetése előtt átéltek, -
5:03 - 5:07olyan történetek, amikhez hasonlót
ezek az ügyészek sosem hallottak korábban. -
5:08 - 5:10És amikor arra került a sor,
hogy az ügyészek beszéljenek, -
5:10 - 5:12én magam is meglepődtem.
-
5:12 - 5:15Ők sem érzéketlen drónok vagy robotzsaruk,
-
5:15 - 5:18arra programozva,
hogy börtönbe küldjék az embereket. -
5:18 - 5:20Nekik is volt apjuk, anyjuk,
-
5:21 - 5:23testvéreik.
-
5:24 - 5:26De ami a legfontosabb, jó tanulók voltak.
-
5:27 - 5:29Voltak céljaik, amit el akartak élni.
-
5:30 - 5:34És hittek abban, hogy a törvény erejével
megvédhetik az embereket, -
5:35 - 5:39Olyan küldetést teljesítenek,
amit nagyon is meg tudok érteni. -
5:40 - 5:44A képzés felénél Nick –
egyik elítélt társam – -
5:45 - 5:46kifejtette aggodalmát,
-
5:46 - 5:50hogy az ügyészek kerülgetik a faji alapú
elfogultság és diszkrimináció kérdéseit -
5:50 - 5:51a büntető igazságszolgáltatásban.
-
5:52 - 5:53Nos, aki volt valaha börtönben,
-
5:53 - 5:56az tudhatja, hogy nem lehet
börtönreformról beszélni úgy, -
5:56 - 5:58hogy szóba ne hoznánk a faji kérdést.
-
5:58 - 6:00Csendben drukkoltunk Nicknek,
-
6:00 - 6:03és kíváncsian vártuk az ügyészek válaszát.
-
6:03 - 6:05Nem emlékszem, ki szólalt meg először,
-
6:05 - 6:10de Chauncey Parker vezető ügyész
igazat adott Nicknek, és kifejtette, -
6:10 - 6:14hogy véget kell vetni a színes bőrűek
tömeges bebörtönzésének. -
6:15 - 6:17Én elhittem, hogy őszintén mondja.
-
6:17 - 6:19És tudtam, hogy jó irányba haladunk.
-
6:20 - 6:22Elkezdtünk csapatként működni.
-
6:23 - 6:26Kezdtünk új lehetőségek után kutatni,
-
6:26 - 6:29és felfedni igazságszolgáltatásunk
valós állapotát, -
6:30 - 6:31és hogy mi hozhat
-
6:33 - 6:34tényleges változást számunkra.
-
6:35 - 6:40Számomra ezt a változást nem a kötelező
börtönbeli programok jelentették. -
6:41 - 6:44Inkább az idősebbek tanácsaira figyeltem,
-
6:45 - 6:49azokéra, akiket arra ítéltek, hogy életük
hátralevő részét börtönben töltsék, -
6:51 - 6:54Ők segítettek újragondolni,
hogy mi a férfias viselkedés. -
6:55 - 6:59Belém oltották minden
vágyukat és céljukat, -
7:00 - 7:02abban bízva, hogy sosem fogok
visszakerülni a börtönbe, -
7:03 - 7:07és követük leszek a szabad világban.
-
7:08 - 7:12Említettem már, hogy láttam,
miként világosodik meg az egyik ügyész, -
7:12 - 7:15aki valami olyat mondott,
amit én nyilvánvalónak gondoltam: -
7:15 - 7:19hogy nem a fogva tartás eredményeként,
-
7:19 - 7:21hanem annak dacára változtam meg.
-
7:22 - 7:25Világos volt, hogy ezek az ügyészek
korábban nem sokat gondolkodtak azon, -
7:25 - 7:27mi lesz velünk, miután elítéltek.
-
7:27 - 7:30De már az, hogy együtt ültünk
egy tanteremben, elég volt ahhoz, -
7:30 - 7:33hogy a jogászok kezdjék belátni,
hogy sem a társadalomnak, -
7:33 - 7:35sem nekünk nem szolgál javunkra,
-
7:36 - 7:37ha bezárnak.
-
7:39 - 7:42A tanfolyam vége felé
az ügyészek izgatottan hallgatták, -
7:42 - 7:46ahogy arról beszélünk, mit kezdünk
életünkkel szabadulásunk után, -
7:47 - 7:50de az nem tudatosult bennük,
milyen kemény is lesz ez nekünk. -
7:51 - 7:53Még most is látom
a szó szerinti döbbenetet -
7:53 - 7:55az egyik fiatal kerületi
ügyészhelyettes arcán: -
7:55 - 7:59a szabaduláskor kapott
ideiglenes igazolványunk elárulja, -
7:59 - 8:02hogy frissen jöttünk a börtönből.
-
8:03 - 8:06Nem is gondolta,
mennyi akadályt gördít ez elénk, -
8:06 - 8:07amikor visszatérünk a társadalomba.
-
8:09 - 8:13Ugyanakkor láttam, mennyire átéli,
milyen nehéz meghoznunk a döntést, -
8:13 - 8:16hogy hová menjünk haza:
egy ágyra valami szállón, -
8:18 - 8:21vagy egy szabad kanapéra
egy rokonunk agyonzsúfolt lakásába. -
8:24 - 8:26Abból, amit megtanultunk az órák során,
-
8:26 - 8:29konkrét ajánlások születtek.
-
8:30 - 8:32Javaslatainkat
a diplomaosztón mondtuk el -
8:32 - 8:35az állami Büntetés-végrehajtási
Parancsnokság illetékesének -
8:35 - 8:37és a manhattani kerületi főügyésznek
-
8:37 - 8:41a Columbia Egyetem
egy zsúfolt előadótermében. -
8:42 - 8:44Ha most a csoportunkra gondolok,
-
8:44 - 8:46ennél emlékezetesebbé
aligha tehettük volna -
8:46 - 8:48az együtt eltöltött nyolc hetet.
-
8:49 - 8:51Alig 10 hónappal az után,
hogy kijöttem a börtönből, -
8:51 - 8:54újra egy szokatlan teremben
találtam magam, -
8:55 - 8:59ahová New York város
rendőrségének meghívására mentem el, -
8:59 - 9:02hogy egy értekezleten
megosszam velük elképzeléseimet. -
9:02 - 9:03Előadásom közben
-
9:04 - 9:06a hallgatóságban megpillantottam
egy ismerős arcot. -
9:07 - 9:10Az ügyész volt,
aki az esetemmel foglalkozott. -
9:13 - 9:14Ahogy megláttam,
-
9:16 - 9:19eszembe jutottak
a bíróságon töltött napok, -
9:20 - 9:22a hét évvel korábbiak,
-
9:22 - 9:26ahogy végighallgatom,
hogy hosszú börtönbüntetést kér rám, -
9:27 - 9:29úgy, mintha fiatal életem
értelmetlen lenne, -
9:30 - 9:32és nem lenne benne semmi lehetőség.
-
9:33 - 9:34De most
-
9:35 - 9:37mások voltak a körülmények.
-
9:37 - 9:39Elhessegettem gondolataimat,
-
9:39 - 9:41és odamentem hozzá,
hogy kezet rázzunk. -
9:42 - 9:44Úgy tűnt, örült, hogy találkoztunk.
-
9:45 - 9:47Meg volt lepve, de örült nekem.
-
9:50 - 9:52Mondta, hogy büszke,
hogy itt lehet velem ebben a teremben, -
9:52 - 9:55és elkezdtünk beszélgetni arról,
hogy dolgozhatnánk együtt, -
9:55 - 9:58hogy jobbak legyenek
a körülmények közösségünkben. -
9:58 - 9:59És így ma
-
10:00 - 10:02mindezt a tapasztalatot felhasználom,
-
10:02 - 10:06mikor a Columbia Egyetem
Jogvédő Diáktanácsát szervezem, -
10:07 - 10:10és összehozom a New York-i fiatalokat –
köztük olyanokat is, akik ültek már, -
10:10 - 10:12és másokat, akik még csak középiskolások –
-
10:12 - 10:14a város tisztviselőivel.
-
10:14 - 10:15Ezeken az órákon
-
10:16 - 10:18ötletelünk, hogy miként lehetne
-
10:18 - 10:21a városban élő legveszélyeztetettebb
fiatalok életén javítani, -
10:21 - 10:25még mielőtt összeütközésbe
kerülnének a törvénnyel. -
10:26 - 10:29Erre megvan a lehetőség,
ha tesszük a dolgunkat. -
10:30 - 10:34Társadalmunk és jogrendszerünk
azt a képzetet alakította ki bennünk, -
10:35 - 10:37hogy a problémákat megoldják a börtönök,
-
10:37 - 10:39és büntetéssel feloldhatjuk
a társadalmi kihívásokat. -
10:40 - 10:41De a valóság nem ez.
-
10:42 - 10:44Képzeljenek el egy pillanatra
egy olyan jövőt, -
10:44 - 10:46ahol senkiből nem lehet
-
10:47 - 10:48ügyész,
-
10:48 - 10:50bíró,
-
10:50 - 10:51rendőr,
-
10:52 - 10:54de még felügyelő tiszt sem,
-
10:54 - 10:56ha nem ül be előbb egy tanterembe,
-
10:56 - 10:58hogy találkozzon
és megismerkedjen azokkal, -
10:58 - 11:01akiknek az életéről döntenie kell.
-
11:02 - 11:04Részemről megteszem, ami tőlem telik,
-
11:04 - 11:07hogy támogassam ezeket a beszélgetéseket
és az együttműködést. -
11:08 - 11:10Megfelelő képzéssel elérhetjük,
-
11:10 - 11:14hogy kialakuljon egy olyan jogrend,
ami mindenkit befogad, -
11:14 - 11:15és ahol mindenki egyenlő.
-
11:17 - 11:20Számomra ezt jelentette
ez az egészen újszerű párbeszéd -
11:22 - 11:24és teljesen újfajta képzés,
-
11:24 - 11:26ami megmutatta, hogy gondolkodásom
-
11:27 - 11:29és a bűnügyi igazságszolgáltatás is
-
11:29 - 11:31megváltoztatható.
-
11:32 - 11:37Azt mondják, az igazság szabaddá tesz.
-
11:38 - 11:39De szerintem
-
11:40 - 11:41inkább az oktatás
-
11:43 - 11:44és a párbeszéd vezet ehhez.
-
11:45 - 11:46Köszönöm.
-
11:46 - 11:49(Taps)
- Title:
- Mit tanulhatnak egymástól az ügyészek és az elítéltek?
- Speaker:
- Jarrell Daniels
- Description:
-
Jarrell Daniels szabadulása előtt néhány héttel elkezdett egy börtöntanfolyamot, amelyen ügyészek és elítéltek közösen vettek részt. Pusztán azzal, hogy ott ültek egymás mellett, és beszélgettek, meglepő igazságokat fedtek fel a büntető igazságszolgáltatásról. Elgondolkoztak azon is, hogy mi hozhat tényleges változást.
Mára Daniels oktató és aktivista. Elmondja, hogy egy ilyen jellegű, közös munkán alapuló képzés miként tudja megváltoztatni az igazságszolgáltatást, és hogyan nyújthat megoldást társadalmi problémákra. - Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 12:04
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Csaba Lóki edited Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Zsófia Herczeg accepted Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Zsófia Herczeg edited Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Zsófia Herczeg edited Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Zsófia Herczeg edited Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Zsófia Herczeg edited Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other | ||
Zsófia Herczeg edited Hungarian subtitles for What prosecutors and incarcerated people can learn from each other |