Elmesélek egy történetet. A történet arról szól, hogy az elképzelhető leghalálosabb fogyasztási cikk hogyan jött létre. A cigarettáról van szó. A cigaretta az egyetlen fogyasztási cikk, amely rendeltetésszerű használat mellett a hosszú távú használói felét idő előtt megöli későbbi életük során. A történet a munkáról is szól, amelyet az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyeletnél (FDA) végzünk. Egész pontosan arról a munkáról, melyet olyan jövőbeli cigaretta megalkotásáért végzünk, amely nem képes többé függőség kialakítására és fenntartására. Sokan azt hiszik, hogy a dohányzás problémája már megoldódott az Egyesült Államokban, mivel jelentős előrelépést tettünk az elmúlt 40–50 év során mind fogyasztás, mind elterjedtség terén. Való igaz, hogy a dohányosok száma soha sem volt ilyen alacsony. Igaz ez felnőttekre, gyerekekre egyaránt. Az is igaz, hogy akik továbbra is dohányoznak, kevesebb cigarettát szívnak el naponta, mint korábban bármikor. De mi lenne, ha azt mondanám: a dohánytermékek használata, különösen a cigarettafüstnek való első- és másodlagos kitettség miatt, ma is fő oka a megelőzhető betegségeknek és halálozásoknak országunkban? Így igaz. Hozzáteszem, hogy valójában több embert öl meg, mint valaha hittük? Ez is igaz. A dohányzás több emberrel végez évente, mint az alkohol, AIDS, autóbalesetek, illegális drogok, gyilkosságok és öngyilkosságok együttvéve. Évről évre. 2014-ben dr. Adams elődje kiadta az 50., éves tisztifőorvosi jelentést a dohányzásról és az egészségről. A jelentés magasabbra teszi a dohányzás éves halálos áldozatainak számát, mivel kibővült a dohányzással kapcsolatos betegségek listája. Óvatos becslések szerint a dohányzás jelenleg 480 000 amerikaival végez évente. Ezek teljes mértékben megelőzhető halálesetek. Mit tudunk kezdeni egy ilyen statisztikával? A konferencián elhangzottak java része az egyéni és személyes tapasztalatokról szól. Hogyan kezelhető ez az egész népesség szintjén, amikor 480 000 anya, apa, testvér, nagynéni és nagybácsi hal értelmetlen halált minden évben a dohány miatt? Aztán pedig mi történik, ha belegondolunk ennek jövőbeli kimenetelébe? Könnyen kiszámolható: a tisztifőorvosi jelentés öt évvel ezelőtti 50. évfordulója óta, amikor ez a szörnyű statisztika készült, csak az évszázad közepéig... több mint 17 millió elkerülhető halálesetről beszélünk USA-szerte, amelyek oka a dohánytermékek használata, elsősorban a cigarettázás. A tisztifőorvos arra jutott, hogy az Egyesült Államokban 2014-ben élő gyerekek közül 5,6 millió fog idő előtt meghalni a cigaretta miatt. Öt egész hat tized millió gyerek! Ez tehát mindannyiunk számára hatalmas közegészségügyi gondot jelent, de szabályozókként nekünk még inkább az FDA-nál, valamint a Dohánytermékek Központjánál. Mit tehetünk ellene? Mit tehetünk, hogy visszafordítsuk a betegség és halál folyamatát? Van egy érdekes útmutatónk, amelynek segítségével megfejthetünk olyan kérdéseket, mint pl: hogyan jött létre a ma ismert cigaretta? Milyen a dohány- és cigarettaüzlet valódi természete? Hogyan viselkedett az ipar a hagyományosan szabályozatlan piacon? Az útmutatónk pedig a dohányipar eddig titkos belső dokumentuma. Tartsanak velem a dohányipar időgépével tett utazásra! 1963 huszonöt évvel azelőtt volt, hogy a tisztifőorvos végre kijelenthette: a nikotin és a cigaretta függőséget okoz. Ez nem történt meg egészen az 1998-as tisztifőorvosi jelentésig. 1963 egy évvel azelőtt volt, hogy az első tisztifőorvosi jelentés megjelent 1964-ben. Emlékszem 1964-re. Nem emlékszem a tisztifőorvosi jelentésre, de emlékszem 1964-re. Gyerek voltam a New York-i Brooklynban. Ez akkor volt, amikor majdnem minden második amerikai felnőtt dohányzott. mindkét szülőm erős dohányos volt abban az időben. A dohányzás annyira elfogadott volt, hogy – és ez nem Észak-Karolina, Virginia vagy Kentucky volt, hanem Brooklyn – technikaórán hamutartót csináltunk a szüleinknek. (Nevetés) Az enyémek elég csúnyára sikerültek, de azért hamutartók voltak. (Nevetés) Annyira elterjedt volt, hogy emlékszem a cigarettával megrakott tálra a hallban, a mi házunkban és másokéban is, amelyet kedves gesztusként a látogatóba érkező barátok számára tettek ki. Vissza 1963-ba. A Brown & Williamson vezető ügyvédje, aki az USA akkori 3. legnagyobb cigarettavállalatát képviselte, a következőket írta: „A nikotin függőséget okoz. Így tehát mi nikotint adunk el, addiktív drogot." Emlékezetes kijelentés ez, legalább annyira amiatt, amit nem mond ki, mint amit kimond. Nem cigarettaüzletről beszélt, nem is dohányüzletről. Azt mondta: nikotin eladásában érdekeltek. Philip Morris mondta 1972-ben: „A cigaretta nem termék, hanem csomag." A termék a nikotin. A csomag a napi nikotinadag tárolódoboza. A cigaretta pedig az egységnyi nikotin adagolója. Később még visszatérünk az egységnyi adag fogalmára. R. J. Reynolds mondta szintén 1972-ben: „Bizonyos értelemben gondolhatnak úgy a dohányiparra, mint a gyógyszeripar szakosított, erősen ritualizált, stilizált részlegére. A dohánytermékek egyedülállóan tartalmaznak és juttatnak célba nikotint, erős drogot, amely számos fiziológiai hatással bír." Ugyanakkor az ipar hosszú évtizedeken át teljesen tagadta a nyilvánosság előtt a függőséget, és a haláleseteket. De tisztában voltak az üzletük valódi természetével. Időről időre nyilvánosságra kerültek a cigarettával kapcsolatos egészségügyi aggályok, sok évtizedre visszamenőleg. Mi volt az ipar válasza? Hogyan reagáltak ezen a hagyományosan szabályozatlan piacon? Az 1930-as években orvosokat és egyéb egészségügyi dolgozókat előszeretettel felvonultató hirdetésekkel igyekeztek megnyugtató üzenetet közvetíteni. Ez a reklám a Lucky Strike-ot népszerűsíti, amely a '30-as évek népszerű cigarettája volt: [20 679 orvos szerint a Lucky kevésbé irritáló. A torok védelme az irritációval és a köhögéssel szemben.] (Nevetés) Nevetünk rajta, de ez a fajta hirdetés arra szolgált, hogy egészséges, megnyugtató üzenetet közvetítsen. Ugorjunk előre az 1950-es, '60-as, '70-es évekbe. Itt azt láthatjuk, hogy a szabályozás hiányából adódóan változtattak a terméken és a termékdizájnon, hogy igazodjanak a kor egészségügyi aggályaihoz. Ez a Kent Micronite szűrő. Itt az újdonság voltaképp a szűrős cigaretta volt. [A dohányzás teljes élménye... ráadásul bizonyítottan a valaha volt legjobb egészségvédelem] Amit nem tudott se a termék fogyasztója, se az orvosa, se a kormány, hogy ezt a szűrőt azbeszttel bélelték. (Felhördülés) Így amikor a dohányosok ezt a szűrős cigarettát szívták, és ugyanúgy belélegezték a vegyszereket és a füstöt, amelyekről tudjuk, hogy összefüggésbe hozhatók a rákkal, tüdő- és szívbetegséggel, akkor egyúttal azbesztrostokat is beszívtak. (Felhördülés) Az 1960-as és '70-es években az ún. újítás a könnyű cigaretta volt. Ez itt a kor tipikus márkája, a True. Azután vagyunk, hogy elkezdtek megjelenni a tisztifőorvosi jelentések. Láthatják az arcára kiülő aggodalmat. [Figyelembe véve mindent, amit hallottam, úgy döntöttem, vagy leszokok, vagy True-t szívok. A True mellett döntöttem.] (Nevetés) [Az alacsony kátrány- és nikotintartalmú cigaretta.] Alatta azt írja: „Fontolja meg!" Ez alatt pedig apró betűvel szedve olvashatók a kátrány- és nikotintartalmat mutató számok. Mi is volt a könnyű cigaretta? Hogyan működött? Az illusztráción a „szűrőszellőzés" nevű termékmódosítás látható. Ez itt nem valódi felnagyított filter, hanem csak szemléltető kép, amelynek célja megmutatni a lézerrel lyuggatott szellőzőnyílásokat a szűrőn. A valódi cigarettákon nehezebb észrevenni őket. A termék összes szabadalma azt írja elő, hogy a szellőzőnyílásoknak 12 mm-re kell elhelyezkedniük a cigaretta száj felőli végétől. Hogyan működött? A cigarettát bedugták egy gépbe. A gép elkezdte szívni a cigarettát, és feljegyezni a kátrány- és nikotinszintet. Ahogy a gép dohányzott, kívülről levegő áramlott be a szellőzőnyílásokon át, csökkentve ezáltal a cigarettán átáramló füst mennyiségét. Vagyis amikor a gép dohányzott, valóban kevesebb kátrány és nikotin jutott célba egy átlagos cigarettához viszonyítva. A dohányipar azonban tudta, hogy az emberi lények nem úgy dohányoznak, mint a gépek. Hogyan szívják ezt el az emberek? Hová teszik az ujjaikat? (Morajlás) Hová kerülnek az ajkak? Ahogy mondtam, a szabadalom szerint a nyílások 12 mm-re vannak a cigaretta száj felőli végétől. A dohányzó személy nem is tudja, hogy ott vannak, de az ujjai és ajkai elzárják a nyílásokat. És ha a nyílások elzáródnak, többé nem nevezhetjük könnyű cigarettának. Mint kiderült, egy könnyű cigarettában gyakorlatilag ugyanannyi nikotin van, mint egy átlagos cigarettában. A különbség a külsejükből adódik. De ha egyszer elzárjuk azt, ami kívül van, akkor átlagos cigarettává válik. A kongresszus az FDA-t bízta meg a dohánytermékek szabályozásával, ennek júniusban lesz 10 éve. Hallották az elején a statisztikát arról, milyen óriási mértékben okoz a cigaretta betegséget és halált. Arra is nagy figyelmet fordítottunk, hogy a cigaretta hogyan működik drogadagoló eszközként, és milyen lenyűgöző hatékonysággal juttatja célba a nikotint. Nézzük csak! Amikor a dohányzó személy beleszív a cigarettába, a slukkból származó nikotin kevesebb mint 10 mp alatt eljut az agyba. Kevesebb mint 10 mp alatt! Az agyban vannak ún. nikotinreceptorok. Ott vannak... és várnak. A Philip Morris-féle irat szavaival élve arra várnak, hogy megkapják a következő adag nikotint. A dohányosok, akiket odakint láthatunk csapatba verődve a hidegben, szélben, esőben, sóvárgást élnek meg, és tán elvonási tüneteket is tapasztalnak. Az elvonási tünetetek kémiai üzenetek, melyet receptorok küldenek a testnek. Azt üzenik: etess meg! A termék, amely képes kevesebb mint 10 mp alatt célba juttatni a drogot, hihetetlenül hatékony és addiktív terméknek bizonyul. Rengeteg függőségszakértővel beszéltünk az évek során. Ugyanazt a történetet hallom tőlük újra és újra: „Bőven azután, hogy sikerült leszoktatnom valakit a heroinról, kokainról vagy crack kokainról, nem tudom rávenni, hogy letegye a cigarettát." Ennek magyarázata nagyrészt a 10 mp-es dologra vezethető vissza. Az FDA hatáskörébe tartozik termékszabályozási eszközöket alkalmazni annak érdekében, hogy a cigaretta alig vagy egyáltalán ne okozzon függőséget. Dolgozunk rajta. Komoly, társadalmi szintű hatást érhetünk el ezzel az egy szabályozással. Egy éve népességszintű dinamikus modellt állítottunk fel, és az eredményeket a New England Journalban publikáltuk. A szabályozás generációs hatása miatt, amit mindjárt elmagyarázok, ezt vetítjük előre a század végére: több mint 33 millió ember, akik egyébként rendszeres dohányosokká válnának, nem lesznek azok, mivel a cigaretta, amellyel kísérleteznek majd, nem fog tudni függőséget kialakítani vagy fenntartani. Ez a felnőtt dohányosok arányát kevesebb mint 1,5%-ra csökkentené. Ez a két tényező együtt több mint 8 millió cigarettához köthető halálesetet előzne meg, amelyek egyébként ennek generációs hatása miatt következnének be. Miért használom a „generációs" kifejezést? A gyerekekről van szó. A felnőtt dohányosok 90%-a gyerekként kezdett el dohányozni. Felerészben rendszeres dohányosokká váltak még mielőtt elég idősek lettek volna ahhoz, hogy vehessenek egy doboz cigarettát. Fele részük rendszeres dohányossá vált, mielőtt betöltötte volna a 18. életévét. Kísérletezés. Rendszeres dohányzás. Függőség. Több évtizednyi dohányzás. Aztán a betegség, és ezért beszélünk olyan termékről, amely a hosszú távú használói felét idő előtt megöli későbbi életük során. A nikotincsökkentési szabályozás generációs hatása igen mélyreható. Azok a régi ipari dokumentumok külön kifejezést használtak a fiatalok megnevezésére. Úgy nevezték őket: „utánpótlás-dohányosok". Utánpótlás-dohányosok azon dohányfüggő felnőttek helyett, akik meghaltak vagy leszoktak. A jövő gyerekgenerációi, elsősorban a kamaszok, fognak veszélyes dolgokat csinálni. Ezt nem tudjuk megakadályozni. De mi lenne, ha az egyetlen hozzáférhető cigaretta nem tudna többé függőséget kialakítani vagy fenntartani? Ez lesz idővel a népességszintű befektetés közegészségügyi haszna. Nem beszéltem az e-cigarettáról. Valamit mégis mondanom kell róla. (Nevetés) Járványszerűen terjed az e-cigaretta használata gyerekek körében. Ami pedig a legaggasztóbb a növekvő elterjedtség mellett, az a gyakoriság. Nemcsak több gyerek használ e-cigarettát, de egyre többen vannak, akik az elmúlt 30 napból legalább 20 napon használták, mint bármikor az e-cigaretták piacra dobása óta. Az FDA-nál mindent megteszünk programokkal és szabályozásokkal, egyrészt, hogy tudatosítsuk a gyerekekben, hogy ez nem ártalmatlan termék, másrészt hogy meggyőződjünk róla, nem ismerkednek és kísérleteznek semmilyen dohánytermékkel, legyenek azok füstmentesek vagy sem. Gondoljanak úgy az e-cigarettára, mint ami megfelelően szabályozott piacon előnyére válhat azoknak a felnőtt dohányosoknak, akik le akarják tenni a cigarettát. Zárásként hadd elevenítsem fel ezt a képet: képzeljenek el egy világot, ahol az egyetlen cigaretta, amellyel a jövő gyerekgenerációi kísérletezhetnek, nem képes függőség kialakítására vagy fenntartására, egyetlen szabályozásnak köszönhetően. Képzeljenek el egy világot, ahol az egészségükért aggódó dohányosok, különösen, ha a nikotinszintet alig vagy egyáltalán nem addiktív szintre csökkentő szabályozás életbe lép, áttérhetnének a nikotinfogyasztás kevésbé káros alternatív formáira, kezdve az FDA által jóváhagyott nikotingyógyszerekkel, mint a rágógumi, tapasz és tabletta. Végül pedig, képzeljenek el egy világot megfelelően szabályozott piaccal, legyen szó e-cigarettáról vagy bármi legyen is a kor technológiája. Nem a termékfejlesztők és marketingesek döntenek arról, mely termékek kerülnek piacra, és milyen mértékben részesülnek ebből, hanem az FDA kutatói tekintik át a kérelmeket, és ők döntik el a szabvány alapján, melynek foganatosításával és érvényesítésével a kongresszus bízott meg bennünket, hogy egy adott termék piacra kerüljön-e, mivel a termék marketingje és a törvény alkalmas lenne a közegészségügy megóvására. Ilyesfajta erőteljes szabályozási eszközök állnak rendelkezésünkre, hogy felvegyük a harcot a teljesen megelőzhető betegségek és halálesetek okozójával országszerte. Ha jól csináljuk, ez a folyamat az 5,6 millió gyerekkel... megállítható. Köszönöm. (Taps)