Képzeljék el, hogy holnap elindulnak autóval, hogy megvegyenek egy terméket, amit kinéztek a Craigslist hirdetőoldalán. Talán egy hegyikerékpárt 3000 dollárért. Ennyi pénzért valószínűleg apró villanymotor van rajta, (Nevetés) és streamer a kormányon. (Nevetés) Az eladó csak készpénzt fogad el, tehát autójuk kesztyűtartójában 3000 dollár lapul. Egyszer csak félreállítják önöket. Az ellenőrzés során a rendőr megkérdezi: "Van az autójában kábítószer, fegyver vagy nagy mennyiségű pénz?" Az őszinte válaszuk: "Igen". De nem fegyver vagy kábítószer, hanem pénz. Azon nyomban felszólítják önöket, hogy szálljanak ki az autóból. A rendőr átkutatja az autót, megtalálja a pénzt. Ott a helyszínen lefoglalja. Azt gyanítja, hogy a pénz kábítószer-bűncselekményből származik. Néhány nappal később a kerületi ügyészség engedélyezésével a hatóság a pénzt megtarthatja – véglegesen. Mindez úgy történik, hogy önöket nem vádolták meg, és nem ítélték el. Azt mondhatják: "Ó, az Egyesült Államokban ez nem történhet meg." (Nevetés) Az ilyen esetek előfordulása hazánkban mindennapos. Az egyik legnagyobb fenyegetést jelenti a tulajdonjogra, miközben a legtöbben nem is hallottak róla. A neve: "polgári jogi vagyonelkobzás". A büntetőjogi vagyonelkobzás többnyire ismert, bár maga a fogalom kissé idegennek tűnik, tehát kezdjük a vagyonelkobzással. Ha valamit elkoboznak tőlünk, megválunk vagy meg kell válnunk tőle. Büntetőjogi elkobzás esetén az illetőt bűncselekménnyel vádolják meg, majd elítélik, és a bűncselekményhez használt vagyontárgyától megfosztják. Tegyük fel, hogy kábítószer szállítására és forgalmazására használja az autóját. Elkapják, elítélik, és az ítélet részeként megfosztják az autójától, azaz meg kell válnia tőle. Ez a büntetőjogi elkobzás. Polgári jogi vagyonelkobzás esetén azonban nem a személyt, hanem a vagyontárgyat vádolják meg, és ítélik el. (Nevetés) Jól hallották: a kormányzat egy élettelen tárgyat ítél el bűncselekmény elkövetéséért. Mintha az adott tárgy követte volna el a bűncselekményt. Ezért van a polgári jogi elkobzás ügyeinek ilyen különleges elnevezése: "Az Egyesült Államok kontra egy 1990-es Ford Thunderbird." (Nevetés) Vagy: "Oklahoma állam kontra 53 234 dollár készpénz". (Nevetés) Vagy a kedvencem: "Az Egyesült Államok kontra egy kakas formájú tömör aranytárgy." (Nevetés) Bizonyára csodálkoznak: Hogyan történhet meg ilyesmi? Én is ezt kérdeztem, amikor először hallottam a polgári jogi elkobzásról. Éppen a feleségemmel utaztam. Nem, nem állítottak félre minket. (Nevetés) A polgári jogi elkobzás történetét tanulmányoztam egy jogi tanácsadó cég kutatási igazgatójaként, és rábukkantam az említett ügyre, "Az Egyesült Államok kontra egy 1990-es Ford Thunderbird" esetre. Ebben az ügyben Carol Thomas kölcsönadta az autóját fiának, aki az autó használata során egy kisebb drogvétséget követett el. Carol nem követett el semmilyen bűncselekményt. A nyomozó hatóság nem ítélhette el őt, és nem foglalhatta le az autóját, de alkalmazhattak, és alkalmaztak is polgári jogi vagyonelkobzást: elítélték az autót, és lefoglalták. Carol teljesen ártatlan volt, mégis elvesztette az autóját. Vagyis megbüntették egy bűncselekményért, amelyet el sem követett. Megdöbbentett az eset. Hogyan történhetett meg? Hogyan lehet ez jogszerű? Az elkobzás hazánkban először a tengerjogban jelent meg. A köztársaság korai időszakában a kormány fellépett a kalózkodás ellen – ténylegesen a kalózok ellen. Gyakran nem sikerült elfogni a kalózokat, ezért polgári jogi elkobzást alkalmazva a kalózok tulajdonát ítélték el, és foglalták le. Így akadályozták meg a kalózok illegális profitszerzését. A kormányzat lefoglalhatta és megtarthatta volna a zsákmányt polgári jogi vagyonelkobzás kezdeményezése nélkül, de ez sértette volna a megfelelő eljáráshoz és a tulajdonhoz való alapvető jogot. Az 1980-as évekig és a drogellenes háborúig ritkán fordult elő polgári jogi vagyonelkobzás. Ezt a jogintézményt a kábítószer-bűnözés visszaszorítására terjesztettük ki, később pedig más bűncselekményekre is. Hasonló intézkedéseket vezetett be Kanada és az Európai Unió is, így mára sokféle ember kerül a vagyonelkobzás hálójába – mint például Russ Caswell. Russ Caswellnek volt egy kis motelja a Massachusetts-beli Tewksburyben. A motelt az apja építtette 1955-ben, Russ az 1980-as években vette át. Abban az időszakban, amikor Russ tulajdonában állt a motel, előfordult, hogy egyesek, akik ott szobát vettek ki, kábítószer-bűncselekményt követtek el. Russ nem hunyt szemet efelett, sőt, a tudomására jutott esetekről mindig értesítette a rendőrséget. Russ teljesen ártatlan volt mindegyik bűncselekményben, de az USA Igazságügyi Minisztériumát ez nem zavarta, és lefoglaltatta a motelt, mert bűncselekményeket követtek el benne. Russ esete nem egyedi. 1997 és 2016 között az USA Igazságügyi Minisztériuma több mint 635 000 vagyontárgyat foglaltatott le. Vagyis minden évben több tízezer ember veszti el vagyontárgyát olyan ügyekben, melyekben nem vádolták meg, és nem ítélték el. Nemcsak drogbárók vagy címlapra kerülő sikkasztók több százezer vagy millió dolláros ügyleteiről van szó. A lefoglalás és az elkobzás sok esetben átlagembereket érint, mint Russ Caswell, vagy mint önök és én. De ez még nem minden. Tudják, mi lesz a sorsa ennek a pénznek és a vagyontárgyaknak? A legtöbb helyen a nyomozó hatóság megtartja. Eszközvásárlásra, felújításokra, sőt bér- és túlórafizetésre fordítja. Ez egyértelmű érdekellentét. Bizarr módon anyagi ösztönző erőt jelent, ami torzítja a bűnüldözést. Erről nem az ott dolgozók tehetnek. Roger Peterson, a Minnesota-beli Rochester volt rendőrkapitánya rávilágított, hogy gyakran milyen döntési helyzettel szembesülnek a rendőrtisztek. Így magyarázta el: Tegyük fel, hogy rendőrtiszt vagyok, és látok egy drogügyletet. Döntenem kell: vagy a vevőt üldözöm, és begyűjtöm az illegális drogot az utcáról, vagy az eladót kapom el, és pénzt szerzek a kapitányságnak. Könnyen érthető, miért a készpénz után megy. Hasonló körülmények miatt philadelphiai rendőrtisztek egy egész házat foglaltak le. 2014-ben Chris és Markela Sourovelis fia 40 dollár értékű drogot adott el a házuk utcájában. 40 dollár! A rendőrség figyelte az ügylet lebonyolítását. Letartóztathatták volna a vevőt, és lefoglalhatták volna a drogot, de nem tették. Letartóztathatták volna a házaspár fiát ott az utcán, és elvehették volna a 40 dollárt. De nem tették. Az otthonában várták, és ott tartóztatták le, mert így az egész házat lefoglalhatták. A ház 350 000 dollárt ért. Ezt értem bizarr profitösztönzésen. A Sourovelis család esete nem egyedi. Philadelphia, "a testvéri szeretet városa", "Amerika Athénja", "a szabadság bölcsője", az alkotmány szülőhelye, a Szabadságharang, a Függetlenség Csarnokának otthona, "a város, amely szeretettel visszavár" – (Nevetés) ez a Philadelphia vagyonelkobzási gépezetet működtetett. 2002 és 2016 között Philadelphia több mint 77 millió dollár értékű vagyont vett el, többek között 1200 otthont. Autókat, ékszereket, elektronikai eszközöket – mindezeket eladták, a bevételt megtartották. És ez így ment volna tovább, ha nem lett volna egy társult per, a csapatunk által indított társult per. (Taps és üdvrivalgás) Köszönöm. Kikényszerítettük az elkobzási gyakorlat megváltoztatását, és az áldozatok kártalanítását. (Taps és üdvrivalgás) Amikor a csapatunk 2007-ben elkezdte kutatni a vagyonelkobzást, nem volt elképzelésünk az elkobzásból származó bevétel mértékéről. Senkinek sem volt. A "Profitszemléletű bűnüldözés" című, áttörést hozó tanulmányunkban tártuk fel, hogy a szövetségi bűnüldöző szervek 40 milliárd dollárt foglaltak le – milliárd dollárt! – 2001 óta. Ennek 80 százaléka polgári jogi vagyonelkobzás volt. Sajnos, nem ismerjük az egyes államok és városok adatait, mert sok államban nem kell ezt jelenteni. Amíg nem alakítjuk át a vagyonelkobzás intézményét, addig nem kapunk képet az Egyesült Államokban előforduló vagyonelkobzási tevékenység mértékéről. Égető szükség van a reformra. A jogalkotóknak el kell törölniük a polgári jogi vagyonelkobzást, és büntetőjogi vagyonelkobzást kell alkalmazniuk helyette. Minden elkobzásból származó bevételt egy semleges alapba, pl. egy általános alapba kell helyezni. Ha az elkobzás bevétele többé nem érinti közvetlenül a nyomozó hatóság jövedelmét, akkor mondhatjuk el, hogy felszámoltuk a profitszemléletű bűnüldözést. (Taps) Amint azt sejthetik, a bűnüldözés tisztviselői nem rajonganak a javaslatokért. (Nevetés) Sok pénzről kellene lemondaniuk, és úgy gondolják, a polgári jogi elkobzás hatékony bűnüldözési eszköz. Csakhogy nem az. 2019 júniusában közzétett tanulmányunk megállapította, hogy az elkobzás nem növelte a bűnüldözés hatékonyságát. Azt is feltárta, hogy a bűnüldöző szervek több pénzt koboznak el a gazdasági hanyatlás időszakaiban. Amikor egy város vagy megye költségvetése szűkös, a nyomozó hatóságok vagyonelkobzással gyarapítják pénzüket. Nem csoda, ha bűnügyi apokalipszist jósolnak arra az esetre, (Nevetés) ha a reformokat elfogadják. Néhány állam azonban már bevezette őket, és szorgalmazzuk a változást szerte az országban, mert ha nincs reform, bármelyikünk vagyonát elkobozhatják. Megtörténhet az Egyesült Államokban. Megtörténhet az Egyesült Királyságban, az Európai Unió országaiban és más helyeken. Önök, én, a Sourovelis család vagy Russ Caswell a mindennapi életünk során belekeveredhetünk olyan helyzetbe, amelyet elképzelni sem tudtunk volna. Ideje, hogy felszámoljuk a profitszemléletű bűnüldözést, egyszer s mindenkorra. Köszönöm. (Taps és üdvrivalgás)