Venezuelai bevándorló vagyok, és hat éve élek az Egyesült Államokban. Ha azt kérdik, miként élek száműzöttként, azt mondhatom, szerencsés vagyok. De nem volt könnyű. Gyerekként sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd elhagyom hazámat. 2007-ben vettem részt először diáktüntetésen, amikor az elnök bezáratta az egyik legfontosabb hírközvetítő hálózatot. Kommunikáció szakon szereztem alapdiplomát, és ekkor szembesülten először azzal, hogy a szólás szabadsága nem magától értetődő. Tudtuk, hogy rosszul áll a szénánk, de fogalmunk sem volt, mi vár ránk: gazdasági válság, az infrastruktúra összeomlása, áramkimaradások városszerte, az egészségügyi rendszer leépülése és gyógyszerhiány, járványok és éhezés. 2013-ban Kanadába költöztem férjemmel. Mindig arra gondoltunk, hogy majd visszajöhetünk, ha vége a krízisnek. De sosem jöttünk. Majdnem az összes gyerekkori barátom elhagyta az országot, de a szüleim maradtak. Volt, amikor felhívtam anyámat, és a háttérből sikolyokat és sírást hallottam, mert az utcán könnygázt vetettek be. És az anyám, mintha minden rendben lett volna, mindig azt mondta (Spanyolul beszél) ,,Jól vagyunk, ne aggódj!" De természetesen aggódtam. Ők a szüleim, 6 500 kilométerre tőlem. Ma pedig én is csak egy vagyok a 4 milliónál is több venezuelai közül, aki elhagyta hazáját. Barátaim között sok a venezuelai bevándorló, és az elmúlt pár évben elkezdtünk gondolkodni azon, hogyan tudnánk valami változást elérni ilyen messziről. Így született meg 2019-ben a Code for Venezuela. Mivel informatikusok vagyunk, az egész egy ötletversennyel kezdődött, és arra gondoltunk, hogy felhasználhanánk tudásunkat a krízishelyzetben lévők javára. De először is szükségünk volt szakértőkre, akik most is Venezuelában élnek, és ismerik a terepet. Sok ötletversenyt láttunk már, ahol zseniális, ambiciózus, technikailag elképesztő megoldások születtek, amelyek jól hangoztak elméletben, de a gyakorlatban kudarcot vallottak azokban az országokban, ahol segíteniük kellett volna. Sokan közülünk már több éve külföldön élünk, és nem érintenek azok a mindennapi problémák, amelyekkel a venezuelaiak szembesülnek. Ezért olyan szakemberekhez fordultunk, akik jelenleg is az országban élnek. Ilyen például Julio Castro, a Médicos por la Salud vezetője, orvos. Amikor 2015-ben a hivatalos egészségügyi adatok közlését leállította a kormány Dr. Julio maga kezdett adatokat gyűjteni egy informális, de összehangolt mobiltelefonos hálózat segítségével. Figyelik a szabad munkaerőt, a gyógyszerellátást, halálozási adatokat, a járványkitöréseket, majd összegzik az adatokat és megosztják Twitteren. Hozzá lehet fordulni Venezuela egészségügyének témájában. Luis Carlos Díaz széles körben ismert újságíró, aki beszámol a cenzúrával kapcsolatos történésekről és az venezuelaiakat érintő emberjogi sérelmekről. Ő segít nekünk megérteni, hogy mi is történik voltaképpen, amióta a kormány ellenőrzi a médiát. Ők a mi hőseink a terepen, az ő szakmai javaslataikból állítottunk össze egy feladatsort az ötletversenyek résztvevőinek. Az első ötletversenyen 300 résztvevő volt hét országból, és 16 különböző projektet nyújtottak be. Kiválasztottuk közülük a legígéretesebbeket, és ezeken az esemény után tovább dolgoztunk. Most a legsikeresebb projektjeink közül mutatok be kettőt, hogy ízelítőt adjak abból, mi mindent sikerült elérnünk idáig. Ők a MediTweet és a Blackout Tracker. A MediTweet egy zseniális twitterbot ami segít a venezuelaiaknak megtalálni a szükséges gyógyszert. Jelenleg Venezuelában aki betegen bemegy a kórházba, nagy eséllyel nem kaphatja meg a szükséges gyógyszereket a gyógyuláshoz. A helyzet annyira elkeserítő, hogy a páciensek gyakran "bevásárlólistát" kapnak az orvostól recept helyett. Én ezt közvetlenül megtapasztaltam. Anyám 2015-ben rákos beteg lett. Gerinccsapolást kellett végezni nála, hogy a diagnózis után megkaphassa a megfelelő kezelést. De a szükséges kanülből nem volt készleten. Akkoriban Venezuelában éltem én is, és láttam anyámat napról napra egyre rosszabb és rosszabb állapotban. Miután mindent felkutattunk, végül találtunk kanült egy oldalon, ami az eBay latin-amerikai megfelelője. Egy helyi pékségben vettem át, és olyan volt, mintha a feketepiacon vásároltam volna. Anyám elvitte a kanült az orvosának és az orvos elvégezte a beavatkozást. Enélkül az anyám meghalt volna. De nem csak az orvosi eszközökkel van ez, a gyógyszerekkel is. Amikor először diagnosztizálták, egy állami gyógyszertárban vettünk meg mindent a kezeléshez, lényegében ingyen. De aztán elfogytak a készletek, és a gyógykezelésből még 6 hónap hátra volt. Még 6 hónap hátra volt. Vettünk még valamennyi gyógyszert az interneten, a többit meg Mexikóban. Most már harmadik éve tünetmentes, és minden alkalommal, ha hívom, ennyit mond: ,,jól vagyok, ne aggódj!" De nem mindenki teheti meg, hogy elhagyja az országot, a legtöbben nincsenek olyan állapotban. Ezért kezdték el sokan a Twittert használni gyógyszerek adás-vételére a #ServicioPublico hashtaggel ami közellátást jelent. A Twitterbotunk rátwittel a #ServicioPublico hashtagre, és összeköti azokat a felhasználókat, akik bizonyos gyógyszereket keresnek, azokkal, akik eladnák, ami náluk megmaradt. Egyúttal összegyűjtjük a Twitter-felhasználók helyadatait, és téképre tesszük. Ez segít az olyan helyi szervezeteknek, mint a Médicos por la Salud, átlátni, hogy miből hol van hiány. Ráereszthetjük az adatokra a gépi tanulás algoritmusait, hogy kimutassuk a betegségek halmozódását. Ha kapnának humanitárius segítséget, az segítene nekik jobb döntéseket hozni a készletek elosztásáról. A második projektünk a Blackout Tracker. Venezuela jelenleg egy áramellátási krízisen megy keresztül. Tavaly Venezuela átélte történelmének sokak szerint a legsúlyosabb áramkimaradását. Két teljes napot kellett kibírnom anélkül, hogy beszélhettem volna szüleimmel. Vannak városok, ahol az áramkimaradás mindennapos volt. De csak a közösségi oldalakról lehetett tudni róla. A kormány nem jelenti be ezeket az áramszüneteket a hírekben. Amikor elmegy az áram, sok venezuelai gyorsan kiposztolja a helyszínt a #SinLuz hashtaggel, (ami áramkimaradást jelent) mielőtt lemerülne a telefonja, így az emberek tudnak róla az egész országban, hogy mi van. Akárcsak a MediTweet a Blackout Tracker is figyeli a Twittert a #SinLuz hashtaggel és egy térképet hoz létre a felhasználók tartózkodási helyéből. Így gyorsan kirajzolódik, hogy hol vannak jelenleg áramkimaradások, és hogy mennyi áramkimaradás volt az idők során. Az emberek szeretnék tudni, mi történik, és ez rá a megoldásunk. De ez egyben egy módja annak is, hogy a kormány számonkérhető legyen. Könnyű nekik letagadni, hogy létezik a probléma, vagy kifogásokat keresni, mivel nincsenek hivatalos adatok. De a Blackout Tracker megmutatja, hogy mennyire súlyos a helyzet. A Szilícium-völgyiek talán azt mondanák ezekre a projektekre, hogy nem valami nagy durranás. De hát, és ez a lényeg: Ezek valóban nem valami élen járó projektek, de ezekre van a venezuelaiaknak szükségük, és óriási hatásuk lehet. A projekteken túl talán a legnagyobb eredményünk, hogy létrejött egy mozgalom, amelyben a világ minden részéről összejönnek emberek, hogy szakmai tudásukkal megoldásokat hozzanak létre a venezuelaiak számára. És mivel együttműködünk a helyiekkel, megoldásaink olyanok, amilyenekre szükség van, megfelelnek az igényeknek. Ebben az a nagyszerű, hogy szakmai tudásunkat használjuk, így ez könnyen, természetes módon jön. Nem is olyan nehéz változást elérni. Ha valaki San Franciscóban szakértőket szeretne alkalmazni hasonló projektekre, mint a MediTweet vagy a Blackout Tracker, az kisebb vagyonba kerülne. Szolgáltatást adományozva többet érünk el, mint a pénzadományokkal. Ezt bárki megteheti. nem okvetlen Venezuelában, hanem saját közösségében. A mai világban, amikor minden összefügg mindennel, még mindig vannak magukba zárkózó, elszigetelt szakmai közösségek. Annyi remek módja van a segítésnek. Biztos vagyok benne, hogy szakmai tudásunkkal kapcsolatot tudunk teremteni a különféle közösségek között, és ezeket használva hatékony megoldásokat hozhatunk létre. Tudással és szakértelemmel bárkinek megvan az ereje ahhoz, hogy reményt adjon egy közösségnek. Nekünk a Code for Venezuelánál ez még csak a kezdet! Köszönöm a figyelmet! (Taps)