www.youtube.com/.../watch?v=c1ZMPgwvZCA

Ma a csalódottság érzéséről szeretnék beszélni.

Azért szeretnék erről beszélni,

mert a csalódottság az, amit a jelenlegi helyzetben mindannyian érzünk.

Te is érzel egyfajta szomorúságot,

dühöt,

frusztrációt,

félelmet?

Ez a keverék a csalódottság érzése.

A csalódottság egy nagyon összetett érzelem,

és most nagyon sok oka van annak, hogy csalódottak vagyunk.

Azért szeretnék a csalódottságról beszélni,

mert a csalódást akkor érzed, mikor valami, amit vártál

nem történt meg.

Egy Anne Lamott idézettel szeretném kezdeni,

"Az elvárás nem más mint várakozó állásban lévő neheztelés."

Megismétlem:

"Az elvárás nem más mint várakozó állásban lévő neheztelés."

Tudom, hogy neked is rengeted elvárásod volt azzal kapcsolatban,

hogy most épp mit csinálnál,

mi volt a terved erre a hétre vagy hónapra,

ami most nem történik meg a globális járvány miatt.

Fogadok abban is, hogy ha egy családtagod cirkuszol valamiért,

garantálom, hogy még nem dolgozta fel a csalódottságot, és ez az oka.

Meg sem engedte magának, hogy érezze,

és milyen rengeteg trigger van most körülöttünk,

gondolj csak a tavaszi sportokra.

Micsoda eszköz ez a gőz kiengedésére,

akár csak nézed a családoddal együtt,

akár családilag sportoltok is.

A tavaszi szünet,

érettségi, diplomaosztó, húsvéti ünnepek,

most olyasmin megyünk át, amit egyikőnk sem tapasztalt még meg,

senki nem tudja mi történik, mit is csináljon, igaz?

Mindannyian megtesszük a tőlünk telhetőt.

Azt gondolom beszélnünk kell a csalódásról, amit érzel,

és neked pedig engedélyt kell adnod magadnak, hogy érezd,

mert ha nem tudatosítod mit érzel,

és nem adod meg magadnak a lehetőséget, hogy feldolgozd,

belülről fog felfalni az egész,

és te is kiakadsz.

Én, amikor csalódott vagyok, szomorúságot és dühöt érzek.

Mindez, ami miatt csalódottak vagytok:

nem tudom fizetni a lakbért,

nem tehetem, amit akarok,

nem látogathatom meg a szüleimet,

nem mehetek ki,

látom, amiket írtok, ami miatt csalódottak vagytok.

Michelle, a Facebook-ról - hogy is volt Mandy? - a lánya diplomaosztójáról ír.

Most olvasom, valaki azt írja csalódott, hogy a férje nem lehet bent a szülőszobában

az koronavírus miatt hozott új rendelkezések miatt.

Elmondom miért ennyire komplex ez az érzés,

aztán mutatok pár nagyon egyszerű eszközt,

hogy meg tudd nevezni,

mert nem megoldanod kell a csalódást, hanem érezned, ez nagyon fontos!

Nem a megoldó-módba kell ugrani egyből,

hanem előbb érezned kell.

Mert azzal, hogy érzed és megnevezed,

és beleengeded magad abba, hogy meggyászolod azt, amit nem tudsz megtenni a jelen helyzetben,

ezzel tudod elérni azt, hogy tovább szorongasson ez az érzés.

Szeretnék megosztani valami személyeset, ami ma reggel történt velem,

A konyhában voltam éppen,

de várj csak, idehívom a lányomat:

Sawyer, ide tudnál jönni egy percre?

Éppen tornázik, ki fog nyírni engem...

Megnézem ide tud -e jönni, a legidősebb lányunk, vele történt a reggeli eset.

A konyhában voltam,

nem kell egyből beszélned, csak gyere tarts velem egy ideig,

ő a legidősebb lányunk, Sawyer,

aki azt mondja magáról épp, hogy gusztustalan, ahogy kinéz,

mert éppen edzett.

Ha van padló a lakásodban, máris van egy házi fitness termed.

Szóval, Sawyer, ami ma reggel történt,

hozzájuk beszélek, ami furcsának tűnik, mert valósában hozzád beszélek,

de a következő történt,

beléptem a konyhába ma reggel,

Sawyer a telefonját nyomkodta, és készítette a reggelit,

és nem tudom hogy jött fel a téma,

de, emlékeszem.

Szüksége volt arra, hogy készüljön róla egy profi fotó, és megkérdezte -

emlékszel erre a beszélgetésre, Sawyer?

Szüksége van egy profi fotóra, mert jövőre végzős lesz a bostoni főiskolán,

most ő is itthon van, online fejezi be a 3. évét,

és egy menő IT cégnél, itt Bostonban, kapott egy gyakornoki lehetőséget, marketing területen.

Azt mondja ma reggel: csináltatnom kell egy profi fotót magamról.

Megkérdeztem mire kell?

Azt mondja a gyakornoki program miatt kell.

Erre mondom, ez szuper, milyen jó hír, hogy ez még mindig aktuális!

Erre, emlékszel mit mondtál?

Sawyer: Azt mondtam, hogy egy csomó barátom gyakornoki programját törölték.

Igen. Szóval egy csomó nyári munkalehetőség ugrott.

Ez rendkívül sok csalódást eredményez.

Sokan vagytok ebben a helyzetben, munkahelyek szűntek meg.

A következőt tettem ebben a pillanatban, amit te ne kövess el,

van egy fejlövésem szülőként és emberként,

hogy ha kicsit is szorongani kezdek,

azonnal meg akarom oldani a helyzetet.

Ahelyett, hogy megállnék, átgondolnám, és ténylegesen jelen lennék

és figyelmesen meghallgatnám azt, amit a szerettem mondani akar,

és most mindjárt elsírom magam,

szóval ahelyett gőzmozdony-módba váltok,

és 200km/h sebességre kapcsolva akarom megoldani az egészet.

Ezt tettem most veled is, Sawyer,

mert rögtön elkezdtem, hogy

"ó, minden rendben lesz, minden jó lesz"

meg sem kérdeztem, hogy te is ideges vagy -e amiatt,

hogy esetleg lemondják.

Csak elkezdtem, hogy rendben lesz,

aztán átváltottam megoldó-módba:

"ha lemondják a gyakornoki lehetőséget, majd találok neked valamit,

dolgozhatsz velünk, segíthetsz az élő műsoroknál..."

Meg akartam oldani.

És azért tettem így, mert annyira kellemetlen érezni ezeket a mély érzéseket,

és annyira kellemetlen azt látni, hogy valaki, akit szeretsz fél,

nagyon kellemetlen ebben a szomorúságban és dühben lenni,

úgyhogy szeretnék bocsánatot kérni tőled,

és szeretném tudni mit érzel most?

Mi miatt vagy csalódott, Sawyer?

Csalódott vagyok, mert a 3. évem a suliban rövidre lett rárva,

pont, mikor bejutottam a Dawson-ra,

és szomorú vagyok, hogy most nem lehetek a haverokkal.

Sokkal nehezebb online tanulni, mint gondoltam.

Ideges vagyok a nyár miatt, és hogy - ne vedd magadra - be vagyunk bezárva ide.

Csak azt remélem, hogy ennek hamarosan vége lesz,

és normalizálódik a helyzet, inkább előbb, mint utóbb.

Meg tudsz nevezni egy olyan dolgot, ami miatt sokkal inkább csalódott vagy?

Pont akkor kellett otthagyni a sulit, mikor mindent lezártunk volna,

és egy csomó tervünk volt, amit így le kellett mondanunk,

pedig mindannyian nagyon vártuk,

de aztán most mégsem történt meg, úgyhogy ezért vagyok csalódott.

Így van.

Brené Brown-tól tanultam a következőt:

ha rá tudsz nézni a helyzetre,

először is nem kapcsolsz azonnal megoldó-módba,

hanem érzed, ez az első lépés.

Mert mikor beszélsz róla, nevén nevezed, megnevezed az érzést:

szomorúságot, csalódottságot érzek,

akkor már nem fojtogat tovább, és nem gyülemlik fel a düh,

ha viszont nem tudatosítod és nem éled meg ezeket az érzelmeket,

akkor elevenen felfalnak.

Amit én elkövettem, szülőként, hogy azonnal meg akartam oldani a dolgot,

nagy hiba,

a másik hiba, amit szülőként elkövettem,

nagyon frusztrált leszek, mert én magam is csalódott és szomorú vagyok,

és a tőlem telhető legtöbbet teszem,

emlékszel a Holdkórosok c. filmre, ahogy ad egy fülest a csaj "Fejezd be!"

Vannak azok a pillanatok, mikor csak leordítanád a másikat, mert

menj már, van elég kajád, biztonságban vagy, minden rendben van, legalább jársz főiskolára,

mikor belepofoznál egy új nézőpontot a másikba,

és azért így reagálsz, mert te is frusztrált, csalódott és ideges vagy.

A nézőpont tapasztalatból fakad,

és egyikőnk sem tapasztalta meg még mindezt, ami most zajlik. Soha.

Ő még csak 21 éves.

Én egy teljesen más nézőpontból nézem a helyzetet az 51 évemmel.

Teljesen más a bizodalom szintje, hogy ezen is túljutunk, jobb napok jönnek,

a tavaszi szüneti programokat át lehet tenni,

tudom mennyire szerencsések vagyunk, hogy van házunk,

elegendő élelmünk, és internet kapcsolatunk.

Azt is észrevettem magamon, hogy mikor a gyerekek hazajöttek,

és szuper-dühösek voltak, mert nem lesz tavaszi szünet, a Boston Maratont is törölték,

ez a legjobb nap a suliban, igaz?

Én meg erre: "jajj, ti elkényeztetett kölykök...!"

De az az igazság, hogy az ő csalódottsága a Boston maraton lemondása miatt nagyon is valós.

Az ő nézőpontjából ez tényleg olyan érzés, hogy itt a világ vége.

A te 8. osztályosod, vagy középiskolás gyereked,

a baseball szezon kezdetével azzal számolt, hogy beválogatják,

azt remélte ez lesz az ő szezonja,

ez a csalódottság lélekölő egy 15-16-17 évesnek,

mert ő még másképp látja a világot mint te vagy én.

A csalódás egy nagyon összetett érzés, mert csomó mindent magába foglal.

Fájdalom, düh, szomorúság, és itt a legnagyobb, figyelj,

veszteség.

Szó szerint gyászolsz valamit, amit vártál, hogy megtörténjen.

Látok mindent, amit írtok: a californiai utam, hogy találkozzam a legjobb barátommal,

el kellett halasztani a műtétemet,

a vállalkozásom veszélyben van,

nem láthattam a szüleimet a szülinapomon, írják a LinkedIn-en,

nincs zumba.

És ne nevess, mert én is elkövettem ezt a hibát,

letagadtam a csalódottságomat, hibáztattam magam, amiért szomorú vagyok,

hogy például nem tudom ültetgetni a virágaimat a kertben.

Ne hidd, hogy ezt nem fontos érezni, engedd bele magad,

tudatosítsd, mert ez egy komplex érzés.

Ahogy kimondod, nevén nevezed, el is kell ismerned.

Itt van egy eszköz, amit nagyon hasznosnak tartok,

nagyon nehéz elolvasni, használtuk a Mel Robbins Show-ban is,

a melrobbins.com/stayconnected oldalon

találsz egy linket ehhez a szókerékhez.

Én rengeteget használom, hogy nevén nevezzem a dolgokat.

Középen vannak a legtöbbet használt érzések:

szomorú vagyok, boldog, dühös, félek, meglepődtem,

és ahogy kifelé haladsz, egyre komplikáltabb szavakat, konkrétabb érzéseket találsz.

A legszélén pedig olyanok vannak, mint: csalódott vagyok, alkalmatlannak érzem magam,

alsóbbrendűnek, vagy jelentéktelennek érzem magam,

tehetetlennek érzem magam,

kontrolvesztettnek érzem magam,

vagy zavarodottnak.

Megtalálni a pontos megnevezését annak, amit érzel,

szuper szuper szuper sokat segít.

Mert amikor beazonosítod mit is érzel, és engeded magadnak, hogy érezd,

ami a legnehezebb dolog a világon,

én most élőben mutattam meg egy példát,

láttátok mennyire nehéz benne maradni ebben a kényelmetlen érzésben,

mert ez az, kellemetlen

az egyik legnehezebb dolog benne maradni, mert magába foglalja a többi érzést is.

Rögtön megoldó-módba váltok, mert nehezemre esik látni, hogy akit szeretek szomorú,

vagy csalódott, fagy fél.

Azzal, hogy megnevezed a szókerék segítségével,

segít abban, hogy gyorsabban feldolgozd.

Miután megnevezted, és átérezted, és kibírtad a kellemetlenséget,

mutatok pár eszközt, mellyel tovább tudsz lépni, rendben?

Nézzük.

A legeslegelső dolog, ami segít a csalódottságban,

miután megnevezted, tudatosítottad és elismerted,

az, ha emlékezteted magad arra,

hogy ez is elmúlik és jönnek még jobb napok.

Ezt a következőképpen tudod megtenni:

Nekem elképesztően sokat segít,

ha kijelölök magamnak egy napot a jövőben,

nekem ez most augusztus vége,

nem érdekel ki mit mond ebben a pillanatban, most augusztus végét választom.

Kiválasztok egy napot a jövőben, ahová lehorgonyzom magam azzal,

hogy tudom, hogy minden jóra fordul,

nyugodtan lehetek csalódott a jelenben, de tudom, hogy minden jóra fordul,

válassz egy napot, mikor ez már megtörtént,

és itt egy trükk, ami nekem sokat segített:

gondolj valami olyasmire, amire nagyon vágysz, hogy megtedd,

miután a járványnak vége,

miután együtt átvészeltük ezt az egészet, és kimehetünk,

miután az orvosok és nővérek is biztonságban vannak,

és ez a teljes káosz elmúlt.

Hová szeretnél eljutni?

Mi az amire a leginkább vágysz?

Megosztom az enyémet, aztán ti is osszátok meg a sajátotokat.

Amire a leginkább vágyom,

hogy újra hazamehessek, oda, ahol felnőttem, Michigan államban,

kimehessek a parkba, a Michigan tónál,

és átsétáljak azokon a homokbuckákon,

végig a homokon, és úszhassak egyet.

Ha ott vagyok és ezt teszem, a káosz már elmúlt,

a csalódottság is elmúlt, és tudom, hogy minden jóra fordult.

Na most, ez az utolsó elem, készen állsz? Ez nagyon fontos!

Keress egy képet.

Keress egy képet, ami a Penn State focimeccset jeleníti meg, amire el akarsz menni.

Keress egy képet ami a koncertet jelképezi, amire menni akarsz.

Keress egy képet a hegyről, amit meg akarsz mászni,

vagy ahogy újra megnyitod az üzleted.

Keress egy képet. Megmutatom az enyémet.

Mert azt szeretném, ha kinyomtatnád, vagy beállítanád a monitorodon.

Ez egy kép a parkról, amely mellett felnőttem.

Átsétálni a homokbuckán, le a partra,

az ott a Michigan tó,

ez a kép az asztalom fölött lóg.

Ez az, amit vizuális horgonynak nevezünk.

Tudományos terminológiával élve hívhatjuk környezeti triggernek is.

Ez a fajta környezeti trigger, így használva egy pozitív inger.

Arra ingerel tudat alatt, hogy erre gondolj, amiről beszélünk,

hogy mindez átmeneti, és minden jóra fordul.

Érted? Rendben. Akkor hadd foglaljam össze.

Mindannyian érezzük a csalódottságot.

Kritikus fontosságú, hogy megnevezd az érzést,

hiszen a csalódás nem más, mint egy olyan elvárás, ami nem vált valóra,

a csalódottság a düh, a fájdalom és a szomorúság keveréke,

amit akkor érzel, mikor nem az elvárásaidnak megfelelően történik valami.

Az elvárás pedig nem más mint várakozó állásban lévő neheztelés.

Szóval először is ne próbáld azonnal megoldani a csalódottságodat,

előbb nevezd meg és érezd,

másodszor,

miután nevén nevezted és hagytad magad érezni,

lehet, hogy elkezded "kibeszélni" magad ebből az állapotból:

á ez nem is nagy dolog,

ne tedd ezt, hanem engedd meggyászolni azt, amit elvesztettél,

engedd, hogy érezd, mert ez az egyetlen módja, hogy túljuss rajta.

Erősíti az önismeretedet és reziliensebb leszel.

A csalódottság azért ilyen nehéz, mert nagyon kellemetlen érzés,

de teljesen rendben van, hogy csalódottnak érzed magad a jelenlegi történések miatt.

Teljesen normális, hogy így érzel,

és azzal, hogy kapcsolatban maradunk, és csatlakozol a "stay connected"-hez,

megtanulod, hogy minden nap tehetsz valami apróságot,

hogy kezelni tudd ezt a kellemetlen érzést, amely mindannyiunkat érint,

és bebizonyítsd magadnak, hogy túl tudsz jutni rajta.

Ez az egyik legnagyobb ajándék, mikor egyre inkább megismered magad,

előhívod a bátorságod, és rájössz, hogy túljutsz ezen is,

és nem csak hogy túléled,

de úgy érsz át a túloldalra, hogy erősebbé váltál.

Ok, holnap találkozunk, legyen csodás napod!

Fordította és feliratozta: Tánczos Éva