Hungarian subtítulos

← Hogyan szabadítsuk meg a gyerekeket a szorongástól

Obtener código incrustado.
36 idiomas

Mostrar Revisión13 creada 07/05/2020 por Zsófia Herczeg.

  1. Sok mindentől féltem gyerekkoromban.
  2. Féltem a villámlástól, rovaroktól,
  3. a ricsajtól és maskarás alakoktól.
  4. Iszonyatos
  5. doktor- és tűfóbiám volt.
  6. Hogy a családorvosunktól szabaduljak,
  7. annyira harcoltam,
  8. hogy a doki pofonnal billentett helyre.
  9. Hatéves voltam.
  10. Üss vagy fuss reakció működött bennem,
  11. és egy oltás beadásához
    három-négy felnőtt kellett lefogjon,
  12. köztük a szüleim.
  13. Később családunk New Yorkból
    Floridába költözött,

  14. pont mikor gimnáziumba kerültem,
  15. és így én lettem az új gyerek
    az egyházi iskolában.
  16. Nem ismertem senkit,
  17. és drukkoltam, hogy megfeleljek.
  18. Már az első iskolanapon
  19. az egyik tanárnő felszólított:
    "Anne Marie Albano",
  20. mire én azt válaszoltam
    (ízes tájszólással): "Jelen."
  21. A tanárnő elnevette magát:
    "Rendben. Állj fel.
  22. Mondd, hogy kutya."
  23. S én mondtam
    (ízes tájszólással): "Kutya?".
  24. Az osztály s a tanárnő nevetésben tört ki.
  25. Így folytatódott még egy darabig,
  26. mert a tanárnő sok szót ismert,
    melyekkel megalázhatott.
  27. Zokogva mentem haza,

  28. zaklatott voltam,
  29. és kértem, küldjenek vissza New Yorkba,
  30. vagy esetleg zárdába vonulnék.
  31. Semmi esetre sem akartam
    visszamenni abba az iskolába.
  32. A szüleim meghallgattak,

  33. felajánlották, hogy beszélnek
    a New York-i főtisztelendő-igazgatóval,
  34. de addig is folyamatosan járjak
    iskolába, hogy ne legyen hiányzásom,
  35. és kilencedikben kezdhessek
    majd Staten Islanden.
  36. Mindez az e-mail és mobiltelefon
    előtti világban történt,
  37. ezért a következő hetekben
  38. mialatt feltehetőleg zajlott a levélváltás
  39. Manhattan és Miami érsekségei között,
  40. kis kitérővel a Vatikánban,
  41. én naponta sírva mentem
    és sírva értem haza az iskolából,
  42. anyám pedig biztatott, hogy épp
    valamelyik bíboros vagy püspök szerint
  43. tartsunk ki, míg találnak nekem helyet.
  44. Túl naiv voltam?

  45. (Nevetés)

  46. Pár hét után, mikor a megállóban
    vártam az iskolabuszt,

  47. megismerkedtem Debbie-vel,
  48. aki bemutatott a barátainak.
  49. Összebarátkoztunk,
  50. és lám, a Pápa kikerült a képből.
  51. (Nevetés)

  52. Megnyugodtam és beilleszkedtem.

  53. Az elmúlt 30 évben
    gyerekek szorongását tanulmányoztam,

  54. melyet részben önismereti vágyam fűtött.
  55. Sokat tanultam belőle.
  56. A szorongás a legelterjedtebb
    gyerekkori beteges elmeállapot.
  57. Korai jelei már négyévesen megjelennek.
  58. Kamaszkorára minden
    12. gyerek súlyosan károsult
  59. az otthoni, iskolai vagy személyes
    és társas kapcsolatainak kialakításában.
  60. Ezek a gyerekek annyira rémültek,
  61. idegesek,
  62. hogy szó szerint fizikális rosszullétet
    éreznek a szorongástól.
  63. Nehezükre esik figyelni az iskolában,
  64. ellazulni és szórakozni,
  65. barátkozni,
  66. és egyéb gyermeki
    tevékenységeket folytatni.
  67. A szorongástól gyötrődnek,
  68. és a szülők tehetetlenül figyelik
    gyerekük szenvedését.
  69. Ahogy egyre több szorongó gyerekkel
    találkoztam munkám során

  70. vissza kellett menjek szüleimhez,
    és feltegyek pár kérdést:
  71. "Miért fogtatok le,
  72. mikor rettegtem az oltástól,
  73. és miért erőltettétek rám?
  74. Miért találtatok ki meséket,
    hogy járjak iskolába,
  75. mikor annyira rettegtem,
    hogy ismét megszégyenítenek?"
  76. "Mindig megszakadt a szívünk érted,
  77. de tudtuk, hogy ezek javadra vannak.
  78. Megkockáztattuk, hogy dühös leszel,
  79. míg vártuk, hogy megszokod a helyzetet,
  80. ahogy telik az idő,
    és tapasztaltabb leszel.
  81. Az oltást be kellett adni.
  82. Iskolába is kellett járj."
  83. Kevés ismeretük volt a szüleimnek,

  84. de nem csak kanyaró ellen oltottak be.
  85. Megmentettek az egész életre szóló
    szorongásos betegségtől is.
  86. A gyerekek túlzott szorongása
    olyan, mint egy gócpont.
  87. Elfertőződhet, terjedhet,
  88. ezért a hozzám kerülő fiatalok
  89. halmozottan szorongásosak.
  90. Pl. különleges fóbiáik vannak,
  91. szeparációs és szociális fóbiával tetézve.
  92. Ha nem kezelik,
  93. a kisgyermekkori szorongás
    kamaszkori depresszióba válthat át.
  94. Hozzájárulhat a drogozáshoz
    és az öngyilkossági hajlamhoz.
  95. A szüleim nem voltak terapeuták.

  96. Nem ismertek pszichológusokat.
  97. Csak azzal voltak tisztában, hogy ezek
    a helyzetek ugyan kellemetlenek nekem,
  98. de semmi esetre sem károsak.
  99. A túlzott szorongásom
    többet árt hosszú távon,
  100. ha engedik, hogy elkerüljem e helyzeteket,
  101. mintha megtanulom kezelni a distresszt.
  102. Lényegében a szüleim
  103. az élményszintű terápia
    otthoni változatát alkalmazták.
  104. Ez a központi eleme
  105. a szorongás elleni kognitív
    viselkedési terápiának.
  106. Kollégámmal a legnagyobb
    randomizált kutatást végeztük

  107. hét-tizenhét éves gyerekek
    szorongáskezeléséről.
  108. Rájöttünk, hogy a gyerekközpontú
    kognitív viselkedési élményterápia
  109. vagy szelektív szerotonin
    visszavétel-gátlók
  110. az ifjak 60%-nál eredményesek.
  111. A kombinált kezelés eredményt ér el
    a gyerekek 80%-nál három hónapon belül.
  112. Ez jó hír.
  113. Ha folytatják a kezelést,
  114. vagy mint a kutatás során, havonta
    élménykezeléseken vesznek részt,
  115. akkor egész évben jól lehetnek.
  116. A tanulmány befejezése után
  117. még utánkövetéses vizsgálatot végeztünk,
  118. és kiderült, hogy sok gyerek
    idővel visszaesett.
  119. A szorongásos gyerekek 40%-a
  120. a legjobb tényalapú kezelések ellenére
  121. mindvégig beteg maradt.
  122. Elgondolkoztunk az eredményen.

  123. Mit nem vettünk észre?
  124. Feltételezésünk abból indult ki,
  125. hogy csak a gyerekre koncentráltunk,
  126. talán lehet valami szülőkkel
    kapcsolatos fontos dolog,
  127. és őket is bele kell vonni a kezelésbe.
  128. A laboromban és a világ többi részén
    folytatott tanulmányok

  129. kirajzolták az irányt:
  130. a jót akaró szülők
    akaratlanul is belekeverednek
  131. a szorongási körforgásba.
  132. Túlságosan egyengetik gyerekük útját,
  133. aki így megmenekül nehéz helyzetektől.
  134. Kérem, így képzeljék el:
  135. A gyerekük zokogva érkezik haza.
  136. Öt- vagy hatéves forma.
  137. "Senki nem szeret az iskolában!
    A gyerekek gonoszak.
  138. Senki nem akar játszani velem!"
  139. Hogy érzik magukat,
    mikor látják a zaklatott gyereket?
  140. Mit tesznek?
  141. A szülői ösztönnek engedve
    nyugtatják, dédelgetik a gyereket,
  142. védelmezik és helyrehozzák a helyzetet.
  143. Felhívják a tanárt, hogy lépjen közbe,
    vagy a másik szülőt, hogy egyeztessenek,
  144. ami jó lehet ötéves korban.
  145. De mit tesznek, ha gyerekük
    nap mint nap zokogva jön haza?
  146. Továbbra is megoldják a helyzetet
    nyolc, tíz vagy 14 éves koráig?
  147. A gyerekek fejlődnek,
  148. állandóan új helyzetek elé kerülnek:
  149. ottalvós buli, szóbeli beszámoló,
  150. embert próbáló feladatsor is beesik,
  151. sportcsapat felvételi
    vagy iskolai színjátékszerep,
  152. összekülönbözés a kortársakkal...
  153. Ezeknek mind megvan a kockázata:
  154. hogy elszúrják, nem érik el,
    amit szeretnének,
  155. esetleg tévednek
  156. vagy kínos helyzetbe kerülnek.
  157. A szorongásos gyerekek,

  158. akik nem vállalnak
    kockázatot és felelősséget,
  159. az ilyen esetek kezelését
    nem tanulják meg.
  160. Igaz?
  161. Mivel technikájuk idővel
    és tapasztalattal fejlődik,
  162. a mindennap átélt helyzetek számítanak,
  163. önnyugtató készség alakul ki bennük,
  164. vagy megtanulnak uralkodni magukon
    a bosszantó helyzetben.
  165. Képesek lesznek megoldani
    a felmerülő feladatokat,
  166. többek között a nézeteltéréseket,
  167. elodázni a elégtételt,
  168. vagy képesek lesznek kitartani,
  169. annak ellenére, hogy csak idővel
    derül ki az eredmény.
  170. Ezek és más képességek
    gyerekkorban fejlődnek ki
  171. a bevállalós és tettre kész gyerekekben.
  172. Kialakul az eredményességük,
  173. ami egyszerűen önbizalmat ad,
  174. hogy képesek helytállni
    komolyabb helyzetben.
  175. A szorongásos gyerekekben,
    akik megússzák és elkerülik e helyzeteket,

  176. és másokkal oldatják meg őket,
  177. idővel szorongás alakul ki,
  178. és kevésbé lesznek magabiztosak.
  179. Nem szorongó társaikkal
    ellentétben azt hiszik,
  180. hogy képtelenek úrrá lenni e helyzeteken.
  181. Szerintük kell valaki, pl. a szüleik,
  182. hogy ezt megtegyék helyettük.
  183. A természetes szülői ösztön arra biztat,

  184. hogy kényeztessük, védjük
    és bátorítsuk a gyerekeket,
  185. de 1930-ban Alfred Adler pszichiáter
  186. figyelmeztette a szülőket,
  187. hogy imádhatjuk a gyereket,
    amennyire csak akarjuk,
  188. de nem szabad függő helyzetbe hozzuk.
  189. Azt tanácsolta, hogy legkisebb korától
  190. tanítsuk meg a gyereket
    saját lábára állni.
  191. Arra is felhívta a figyelmet, hogy ha azt
    a látszatot keltjük a gyerekben,
  192. hogy nincs jobb dolgunk,
    mint lesni a parancsait és ugrani,
  193. akkor téves képet kap a szeretetről.
  194. Napjainkban a szorongó gyerekek

  195. folyamatosan hívogatják a szüleiket,
  196. vagy éjjel-nappal distresszes
    üzeneteket küldözgetnek.
  197. Ha a szorongó gyerekek kiskorukban
    nem sajátítják el a megoldási folyamatot,
  198. akkor mi történik velük felnőtt korukban?
  199. Vezetek csoportokat szorongó
    fiatal felnőttek szülei számára.

  200. 18–28 éves fiatalokról van szó.
  201. Általában otthon élnek,
  202. függnek a szüleiktől.
  203. Sokan egyetemre is jártak,
  204. páran el is végezték.
  205. Majdnem egyikük sem dolgozik,
  206. csak otthon ülnek tétlenül.
  207. Nincsenek tartalmas kapcsolataik.
  208. Nagyon függnek a szüleiktől,
  209. akik mindent megtesznek értük.
  210. Még mindig a szülők kérnek
    időpontot orvosi vizsgálatokra.
  211. Hívogatják a régi barátaikat,
    hogy nézzenek be hozzájuk.
  212. Mosnak és főznek rájuk.
  213. Nagy konfliktus van
    szülők és ifjak között,
  214. mert csak a szorongásuk fejlődik,
    a gyerekük nem.
  215. A szülőknek lelkiismeretfurdalásuk van,
  216. majd neheztelnek rájuk,
  217. s ettől még inkább hibásnak érzik magukat.
  218. Rendben, jöhet pár jó hír is?

  219. Ha a gyerek életének
    főszereplői és a szülők
  220. tudnak segíteni a gyereknek
    legyőzni a félelmét,
  221. és megtanulni a feladatmegoldást,
  222. akkor valószínűbb,
    hogy a gyerekben kialakul
  223. a szorongáskezelés belső mechanizmusa.
  224. A szülőket tudatos jelenlétre tanítjuk,
  225. hogy gondolják át, hogyan reagálnak
    a gyerekük szorongására.
  226. A következőt kell átgondolni:
  227. "Nézzük meg a helyzetet,
    és tegyük fel a kérdést: mi ez?
  228. Mennyire fenyegető a gyerekemnek?
  229. És mit szeretnék,
    hogy megtanuljon belőle?"
  230. Nagyon oda kell figyelni,

  231. mert ha mások komolyan zaklatják
    a gyereket, vagy bármiképp ártanak neki,
  232. akkor határozottan
  233. közbe kell avatkozzanak.
  234. De a napi szorongást okozó helyzetekben
  235. jobban teszik a szülők,
  236. ha nyugodtak és a tényeknél
    maradnak, támogatók,
  237. ha értékelik a gyerek érzéseit,
  238. de csak abban segítenek a gyereknek,
    hogy megtervezze,
  239. hogyan oldja meg saját maga a helyzetet.
  240. Utána – ez a lényeg –
  241. hagyjuk a gyereket önállóan
    megbirkózni a helyzettel.
  242. Persze, szívszorító látni a vergődését,

  243. ahogy utólag a szüleim is elmesélték.
  244. Mikor látjuk, hogy szenved,
  245. és úgy érezzük, hogy odacsapnánk,
    hogy kimentsük a kínlódásból,
  246. akkor az nem semmi, igaz?
  247. Ezt tennénk legszívesebben.
  248. Akár fiatalon, akár idősen
  249. a túlzott aggodalom felnagyítja
    a veszélyt és a distresszt a szemünkben,
  250. miközben alábecsüljük
    az együttműködési készségünk.
  251. Ismert, hogy a félelmünkkel való ismétlődő
    szembesülés csökkenti a szorongást,
  252. közben megerősödünk és megedződünk.
  253. A szüleim tudtak valamit.

  254. A mai krónikusan aggódó fiataloknak
  255. nem segít a túlzottan óvó szülői nevelés.
  256. A nyugalom és a bizalom
    nem egyszerűen érzelmek.
  257. Ezek gyerekek és szülők közötti
    együttműködési készségek.
  258. Köszönöm.

  259. (Taps)