Miért támad minket a COVID-19 most, és hogyan készüljünk fel a következő járványra

Honnan származik az új koronavírus és hogyan terjedt ilyen gyorsan – és mi következik ezután? Saját tapasztalatait megosztva, Alanna Shaikh, globális egészségügyi szakértő és TED munkatárs nyomon követi a COVID-19 terjedését, elmondja, hogy az utazási korlátozások miért nem hatékonyak, felhívja a figyelmet a világszerte szükséges egészségügyi változtatásokra, hogy felkészülhessünk a következő járványra. "Gondoskodnunk kell arról, hogy a világ minden országában legyen elegendő kapacitás az új betegségek felismerésére és kezelésére" - állítja.

Hadd kezdjem azzal, hogy beszélek
egy kicsit a képzettségemről

az előadásom bevezetéseként,

mert őszintén szólva

tényleg nem kellene odafigyelniük
bármilyen idősebb ember véleményére

a COVID-19-cel kapcsolatban.

(Nevetés)

A globális egészségügyben
dolgozom már kb. 20 éve,

gyakorlati szakterületem
az egészségügyi rendszerek,

és az, hogy mi történik akkor,
ha ezek komoly próbának vannak kitéve.

Globális egészségügyi
újságírással is foglalkoztam;

írtam a globális egészségügyről
és a biológiai biztonságról

újságok és online kiadványok számára,

és néhány éve egy könyvem is megjelent,

amelyben bolygónk legnagyobb globális
egészségügyi fenyegetéseiről írtam.

Különböző járványügyi tevékenységeket
támogattam és vezettem,

amelyek az ebolakezelő központok
értékelésétől

az egészségügyi intézményekben
terjedő tuberkulózis vizsgálatán át

a madárinfluenzára való
felkészülésig terjednek.

Mesterdiplomám van
nemzetközi egészségügyből.

Nem vagyok orvos, sem pedig ápoló.

Szakterületem nem a betegellátás
vagy az egyéni beteggondozás.

Szakterületem a népesség
és az egészségügy megfigyelése –

hogy mi történik, amikor egy betegség
szélesebb körben kezd terjedni.

Ha a globális egészségügy szakértőit

tízes skálán értékelnénk,

és egyest adnánk egy tetszőleges,
Facebookon okoskodó személynek,

tízest pedig az Egészségügyi
Világszervezetnek,

akkor azt mondanám,
hogy nekem 7-8 pontot adhatnak.

Kérem, ennek tudatában
mérlegeljék, ami elhangzik.

Az alapokkal kezdem, mert úgy vélem,
ezek elvesztek valahol

a COVID-19 körüli
médiafelhajtás tengerében.

Tehát a COVID-19 egy koronavírus.

A koronavírusok a vírusok
egyik speciális alfaja,

melyeknek vírusként
van néhány egyedi jellemzőjük.

Genetikai anyaguk nem a DNS,
hanem az RNS,

és a vírusok felszínét tüskék borítják.

Ezeket a tüskéket használják
a sejtek megtámadására.

Ezek a tüskék alkotják
a koronavírus koronáját.

A COVID-19 egy új típusú koronavírus,

mivel decemberig csupán
hatféle koronavírusról hallottunk.

A COVID-19 a hetedik.

Számunkra új.

Csak most lett meg a génszekvenciája,

nevet is csak most kapott.

Ezért új típusú.

Ha emlékeznek a SARS-ra,
a súlyos akut légzőszervi szindrómára,

vagy a MERS-re,

a közel-keleti légzőszervi szindrómára,

azok is koronavírusok voltak.

És mindkettőt légzőszervi
szindrómának hívtunk,

hiszen ezt teszik a koronavírusok –

a tüdőnket támadják.

Nem fognak hányni,
nem fog vérezni a szemgolyójuk,

nem okoznak vérzést.

A tüdőt veszik célba.

A COVID-19 ugyanilyen.

Számos légzőszervi tünetet okoz,

kezdve a száraz köhögéssel és a lázzal,

egészen a végzetes vírusos
tüdőgyulladásig.

A tünetek sokszínűsége az egyik oka annak,

hogy ilyen nehéz nyomon követni
a vírus kitörését.

Sok ember kapja el a COVID-19-et,
de olyan észrevétlenül,

és olyan enyhe tüneteik jelentkeznek, hogy
nem is kerülnek egészségügyi ellátásra.

Ők meg sem jelennek a rendszerben.

Különösen a gyermekeknek
van könnyű dolguk a COVID-19-cel,

amiért mindannyian hálásak lehetünk.

A koronavírusok zoonózis-kórokozók.

Ez azt jelenti, hogy állatról
emberre terjednek.

Néhány koronavírus, mint a COVID-19,
emberről emberre is terjed.

Az emberről emberre terjedők
gyorsabbak és messzebbre eljutnak,

épp mint a COVID-19.

A zoonózis-megbetegedésektől
nagyon nehéz megszabadulni,

mivel a vírushordozók állatok.

Egy példa erre a madárinfluenza,

hiszen a tenyészállatokból,
a pulykákból és kacsákból kiirthatjuk,

de minden évben visszatér,
mert a vadmadarak visszahozzák.

Nem hallunk róla sokat,

mert a madárinfluenza
nem terjed emberről emberre,

de évente fordulnak elő járványok
baromfifarmokon a világ minden táján.

A COVID-19 állatról emberre
történő átterjedése

valószínűleg egy vuhani
vadállatpiacon történt Kínában.

Most beszéljünk bonyolultabb dolgokról.

Nem ez az utolsó járványkitörés,
amelyet látunk.

Több ilyen kitörés lesz, és több járvány.

Ez nem feltételezés, hanem tény.

Ez annak az eredménye,

ahogyan mi, emberek bánunk a bolygónkkal.

Az emberi döntések
olyan helyzetbe sodornak bennünket,

amelyben több ilyen kitörést
is látni fogunk.

Ennek egyik része a globális felmelegedés,

mert a melegedő éghajlatú világ

egyre jobban megfelel
a vírusoknak és a baktériumoknak.

De oka az is, hogy az emberiség betör
bolygónk legutolsó vad területeire is.

Amikor felégetjük és felszántjuk
az amazonasi esőerdőket,

hogy olcsón jussunk
mezőgazdasági területhez,

amikor már az utolsó afrikai bozótost
is farmmá alakítjuk,

amikor Kínában a vadállatokat
már a kihalásig levadásszuk,

akkor úgy kerülünk
kapcsolatba a vadállatokkal,

ahogy korábban még soha,

és ezeknek az állatoknak
új típusú betegségeik vannak:

olyan baktériumok, vírusok,
amelyekre még nem készültünk fel.

A denevérek például
sok olyan betegséget hordozhatnak,

amelyek emberekre is átterjedhetnek.

De nem csak ők.

Mindaddig, amíg ezek a távoli helyek
egyre közelebb kerülnek hozzánk,

járványok törnek majd ki újra meg újra.

Nem tudjuk megállítani őket
karanténnal vagy utazási korlátozásokkal.

Mindenkiben ez fogalmazódik meg először:

"Ne hagyjuk, hogy az emberek mozogjanak!
Ne hagyjuk, hogy kitörjön a járvány!"

De a tények azt mutatják,
nem könnyű jó karantént kialakítani.

Nagyon nehéz megfelelő
utazási korlátozásokat életbe léptetni.

Még a közegészségügybe
komolyan befektető országok,

mint az USA vagy Dél-Korea,

sem tudják elég gyorsan
bevezetni a korlátozásokat,

hogy megfékezhessék a járvány kitörését.

Ennek logisztikai okai
és orvostudományi okai is vannak.

Ha most megnézzük a COVID-19-et,

úgy tűnik, lehet olyan szakasz, amikor
már megfertőződtünk, de még nincs tünet,

és ez akár 24 napig tarthat.

Tehát az emberek úgy járkálnak,
hogy a vírusnak semmi jele.

Ők nem kerülnek karanténba.
Senki nem tudja, hogy szükséges lenne.

A karanténnak és az utazási korlátozásnak
pedig ára van.

Az ember társas lény,

ellenáll annak, ha egy helyben
próbáljuk tartani,

vagy ha el akarjuk különíteni.

Az ebolajárványnál is láttuk,
hogy a karantén elrendelésekor

az emberek megpróbálnak kibújni alóla.

Egyes betegek, akik tudják, hogy szigorú
karanténintézkedések léptek életbe,

el sem mennek a kórházakba,

mert félnek az egészségügyi rendszertől,
vagy nem tudják megfizetni,

és nem akarják, hogy elválasszák őket
a családjuktól és barátaiktól.

Politikusok és kormányzati tisztviselők,

amikor megtudják,
hogy karanténba zárják őket,

ha kitörésekről és esetekről beszélnek,

elhallgathatják a valós tényeket, mert
félnek a karaténeljárás megindításától.

És természetesen pontosan ezek
az elterelések és ferdítések

nehezítik meg a betegség
kitörésének nyomon követését.

Javíthatnánk a karanténen és
az utazási korlátozásokon, és kellene is,

de nem ez az egyetlen lehetőség,

és nem is ezek a legjobbak
a helyzet kézben tartásához.

Azért, hogy a járványkitörések súlyosságát
valóban csökkenthessük hosszú távon,

ki kell építenünk a globális
egészségügyi rendszert,

amely támogatná az alapvető ellátást
a világ összes országában,

így minden ország, még a szegények is,

képes lenne gyorsan felismerni és kezelni
a felbukkanó új fertőző betegségeket.

Kína sok kritikát kapott
a COVID-19-re adott reakciói miatt.

De mi lett volna, ha a COVID-19
Csádban jelenik meg,

ahol 3,5 orvos jut minden
százezer emberre?

Vagy ha a Kongói Demokratikus
Köztársaságban jelenik meg,

ahol éppen csak most engedték ki
az utolsó ebolás beteget a kezelésről?

Az igazság az, hogy az ilyen országoknak
nincsenek erőforrásaik arra,

hogy reagálni tudjanak
egy fertőző betegségre,

vagy kezeljék a betegeket,
és időben jelentést tegyenek,

segítve ezzel a világ többi részét.

Ebolaközpontok kiértékelését
vezettem Sierra Leonéban,

és tény, hogy a helyi orvosok

nagyon gyorsan felismerték
az ebolakrízist:

először veszélyes, fertőző,
vérzést okozó vírusként azonosították,

majd ebolaként.

Habár sikerült a vírust azonosítani,
nem voltak erőforrásaik a reagálásra.

Nem volt elég orvosuk sem kórházi ágyuk

és elegendő információjuk sem
az ebola kezeléséről,

sem a megelőző intézkedésekről.

Tizenegy orvos halt meg
Sierra Leonéban az ebola miatt.

Összesen 120 orvos volt az országban
a válság kirobbanásakor.

Ezzel szemben a Dallas Baylor
Egészségügyi Központban

több mint 1000 orvos van.

Az ilyen egyenlőtlenségek miatt
emberek halnak meg.

Először a szegények halnak meg
a járvány kitörésekor,

majd emberek a világ minden tájáról

a járvány terjedésekor.

Ha tényleg lassítani
szeretnénk a kitöréseket,

és csökkenteni a hatásukat,

biztosítanunk kell,

hogy a világ minden országának
legyen kapacitása

az új betegségek azonosítására, kezelésére

és jelentések készítésére,
hogy megosszák az információt.

A COVID-19 hatalmas teher lesz
az egészségügyi rendszerek számára.

A vírus számos valós
gyengeséget is felfedett

a globális egészségügyi ellátásban.

A "just-in-time"-beszerzés és a "lean"
szemlélet kiváló, amikor minden jól megy,

de egy krízis idején ez azt jelenti,
hogy nincsenek tartalékaink.

Ha egy kórházban vagy egy országban
elfogynak a maszkok

vagy a személyes védőfelszerelések,

nincs egy nagy raktár tele dobozokkal,
ahonnan újat szerezhetnénk.

A beszállítótól kell többet rendelni,

meg kell várni, míg legyártják,
és meg kell várni a szállítást is,

általában Kínából.

Ez időbeli lemaradás,
amikor a legfontosabb a gyorsaság.

Ha megfelelően fel lettünk volna
készülve a COVID-19-re,

Kínában gyorsabban
azonosították volna a járványt.

Képesek lettek volna azonnali
ellátást nyújtani a fertőzötteknek,

nem kellett volna új épületeket építeniük.

Valós információkat
közöltek volna a lakossággal,

nem terjedt volna el
ennyi buta pletyka Kínában

a közösségi médián keresztül.

A globális egészségügyi hatóságokat
is megfelelően tájékoztatták volna,

hogy értesítsék a nemzeti
egészségügyi rendszereket,

és azok felkészülhessenek
a vírus terjedésére.

A nemzeti egészségügyi szervezetek
így beszerezhették volna

a szükséges védőfelszereléseket,

kezelési és megelőzési oktatást tarthattak
volna az egészségügyi dolgozók számára.

Tudományosan megalapozott eljárásaink
lennének arra, mit tegyünk baj esetén,

mint amikor hajókon vannak fertőzöttek.

Mindenhol valós információhoz
jutnának az emberek,

így nem történnének kínos
és szégyenletes idegengyűlölő incidensek,

mint amikor ázsiai kinézetű embereket
támadtak meg Philadelphia utcáin.

De ha mindez még adott is lenne,

akkor is lennének járványkitörések.

Döntéseink a bolygó teljes
birtokba vételével kapcsolatban

ezt elkerülhetetlenné teszik.

Annyiban van a COVID-19-cel kapcsolatban
egyetértés a szakértők között

itt az USA-ban és világszerte,

hogy romlani fog a helyzet,
mielőtt javulni kezdene.

Vannak esetek, amikor olyan emberek
fertőztek, akik nem utaztak előtte sehová,

a fertőzés a közösségen belül történik.

Olyan fertőzötteket is látunk,

akikről nem is tudjuk,
hogyan fertőződtek meg.

Ez annak a jele,
hogy a járvány egyre komolyabbá válik,

nem pedig annak,
hogy kézben tudnánk tartani.

Ez nyomasztó, de nem meglepő.

Mikor az egészségügyi szakértők

új vírusok forgatókönyvéről beszélnek,

ez az egyik lehetőség, amelyet vizsgálnak.

Mind azt reméltük, hogy könnyen megússzuk,

de amikor a szakértők a vírushelyzet
tervezhetőségéről beszélnek,

pontosan ilyen esetekre és a vírus
ilyen terjedésére számítanak.

Előadásomat néhány személyes
tanáccsal szeretném zárni.

Mossanak kezet!

Mossanak gyakran kezet!

Tudom, hogy gyakran mosnak kezet,
hiszen nem igénytelenek,

de mossanak kezet még többször!

Állítsanak be jelzéseket és rutinokat
az életükbe a kézmosás érdekében!

Mossanak kezet, ha belépnek
egy épületbe, vagy elhagyják azt!

Mossanak kezet, ha megbeszélésre mennek,
vagy eljönnek onnan!

Alakítsanak ki kézmosásra
épülő szertartásokat!

Fertőtlenítsék telefonjaikat!

Mindig piszkos, mosatlan kézzel
érintik meg mobiljukat.

Tudom, hogy a fürdőszobába
is magukkal viszik.

(Nevetés)

Tehát fertőtlenítsék, és próbálják meg
kevesebbet használni nyilvános helyen!

A TikTok és az Instagram
talán lehetne otthoni elfoglaltság.

Ne érintsék meg az arcukat!

Ne dörzsöljék a szemüket!

Ne rágják a körmüket!

Ne töröljék orrukat a kézfejükbe!

Ezt egyébként se tegyék,
mert gusztustalan!

(Nevetés)

Ne hordjanak maszkot!

Az arcmaszk a betegeknek
és a betegellátóknak szükséges.

Ha beteg, az arcmaszk tartja bent
a köhögést és a tüsszentést,

így védve a környezetükben lévőket.

Ha egészségügyi dolgozók,

az arcmaszk egyik eleme annak a szettnek,

amelyet védőfelszerelésnek hívnak,

és melynek használatára kiképezték,

hogy a betegellátás során
ne fertőződjenek meg.

Ha egészségesen hordanak maszkot,

csak verejtékezni fog tőle az arcuk.

(Nevetés)

Hagyják a maszkot az üzletben

az orvosok, az ápolók
és a betegek számára!

Ha a COVID-19 tüneteit észlelik magukon,

maradjanak otthon,
és hívják orvosukat tanácsadásért!

Ha COVID-19-et állapítanak meg önöknél,

ne felejtsék el, hogy a betegség
általában enyhe lefolyású.

Ha dohányoznak,
itt a legjobb alkalom, hogy abbahagyják.

Illetve ha dohányoznak,

mindig "most" van a legjobb alkalom
arra, hogy abbahagyják.

De ha dohányoznak,
és aggódnak a COVID-19 miatt,

garantálom, hogy a leszokás
a legjobb, amit tehetnek,

hogy megvédjék magukat
a COVID-19 legrosszabb hatásaitól.

A COVID-19 ijesztő,

olyan időszakban, amikor szinte
minden hír ijesztőnek tűnik.

Számos rossz, mégis rokonszenvesnek tűnő
lehetőség van arra, hogyan kezeljük:

pánik, idegengyűlölet,
tériszony, tekintélyelvűség,

leegyszerűsített hazugságok,
melyek elhitetik,

hogy a gyűlölet, a harag és a magány
jelentik a megoldást a járványra.

De ez nem igaz.

Ettől még felkészületlenebbek leszünk.

Vannak egyéb unalmas,
de hasznos lehetőségek is,

amelyekkel reagálhatunk a járványokra,

például az egészségügy fejlesztése itt,
és mindenütt máshol,

beruházások az egészségügybe,
és a betegségek megfigyelésébe,

hogy tudjuk, mikor jön az új betegség,

egészségügyi rendszerek
kiépítése világszerte.

Erősítenünk kell az ellátási láncokat,
hogy készen álljanak a vészhelyzetekre,

fejlesszük az oktatást,

hogy tudjunk beszélni a járványokról
és a kockázat matematikájáról anélkül,

hogy pánikba esnénk.

Az kell, hogy a méltányosság
vezessen minket,

mert ebben a helyzetben is,
mint oly sokszor,

a saját érdekünk is a méltányosság.

Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak ma,

és hadd legyek én az első, aki szól:

mossanak kezet,
amikor elhagyják a színházat!

(Taps)