Az elme felhőin túl – Így lehetek a legmagasabb szinten veled

Ez a csodálatos részlet a januári online elvonulásból azoknak szól, akik egészen haza szeretnének érni.

Az egyszerű „Meghívás a Szabadságba” útmutatáson keresztül, Moojibaba elvezet bennünket valódi Önvalónk közvetlen megtapasztalásához.

„Arra kérlek, légy üres, üres, üres. Amikor kiüríted mindazt, amit megtanultál, akkor feltehetek neked ilyen típusú kérdéseket. Isten övezetében vagy, és folyamatosan hatalmas béke keletkezik benned, micsoda öröm, érdemtelenül, milyen elevenség. Az Önvaló soha nem hagyhat el téged."

Januári online elvonulás
2021. január 23. | Esti szatszang

~

Itt tudsz feliratkozni az új szatszangok megjelenéséről való értesítésekre:
https://mooji.org/subscribe-satsang-releases

A szatszang teljes verziója a januári online elvonulás csomag részeként érhető el:
https://mooji.tv/online-retreat/january2021/

Amennyiben szeretnéd a szatszangok megosztását támogatni itt adományozhatsz: https://mooji.org/donate?tcode=mtv7

#Mooji #szatszang #spiritualitás #advaita #nemkettősség #felébredés

Online hétvégi elvonulás Moojival

2021. január 22-24.
(felirattal)

Az elme felhőin túl –
Így lehetek a legmagasabb szinten veled

2021. január 23. | Esti szatszang

[Mooji olvas]
"Legkedvesebb Moojibaba"...

[M.] Tudom, hogy veled...
Ah! Itt vagytok!

[Mooji] Az évek során szoros
kapcsolatban voltunk.

Köszönöm, hogy írtál.
Most megtaláltam a leveled.

[M.] „Hatalmas hála”, azt írod,

[Mooji] „Hatalmas hála azért, hogy elvezetsz
minket a szabadságunkhoz és az Igazsághoz.

Szeretnék élni ezzel
az áldott lehetőséggel,

hogy kegyelmedet és áldásodat kérjem,

az Önvaló teljes felismeréséhez,

és a káprázat, illúzió, ego, személyiség
és félelmek minden magjának,

teljes elégetéséhez és eltávolításhoz."

[Mooji] Mindenki, aki kóstolta már
a valóság nektárját,

önkéntelen azt akarják, hogy:
"Csak teljesen haza akarok jönni"

Teljesen haza akarunk jutni,
mert tudjuk, hogy

ezt nem fogjuk megtalálni
a világ egyetlen tárgyában sem.

Ott nem fogod megtalálni.

Ezt fedezed fel a szívedben.

És nem akarod, hogy bármi megállítson,

hogy a teljes felfedezésedhez érj.

Ez természetesen bölcs hozzáállás,
és gyümölcsöző.

Azonban mindannyian szeretnénk
egy olyan kapcsolót,

amivel az elmét csak kikapcsolhatjuk.

Csak [kattint]: „Köszönöm szépen.
Elég volt belőled!

De ugyanakkor észrevesszük, hogy

az elme energiája, természetesen
a megszokások révén erősödött meg.

És meg kellett tapasztalnunk
a mentális önmagunk,

a pszichológiai személyiség
időszakát, egy ideig.

De tudnod kell, hogy

a tudatosság alapján tapasztalsz,

a tudatosság van ott először,

majd felölti a személyiség
formáját egy ideig,

és nem tudjuk meddig.
Nem tudjuk.

Persze egyesek azt mondják,
a jelenlegi élet és életforma előtt,

vándoroltunk, így mondjuk,

lélekként, sok testen át,
az Önfelfedezés ezen útján.

És mondhatjuk,

ebben az életben, ebben az életformában,

valami megmozgatott a felébredés irányába,

és természetesen biztosak vagyunk abban,
hogy az Önvaló a valóságunk,

és hogy nem akarjuk vesztegetni az időt,

a sekélyes és szűk személyiségként élve.

Isten színe elé járultunk már.

Valahogy minden utazás,
egy befelé irányuló utazás.

Korábban az utazások kifelé irányultak.

Most, a látszólagos utazás
a szívhez irányul.

És azt találhatjuk,

persze időről időre
néhány régi szokás fellángolhat.

Történhet valami,

és erőfeszítés nélkül
azon kapjuk magunkat,

hogy a személyiség régi rendszerébe
tértünk vissza.

Azt mondom, ezen ne nagyon lepődj meg,

ez a megszokás ereje.

Az Önvalód nem ment sehova.

Az Igazságod nem mozdul el az útból,

hogy helyet adjon az elmédnek.

Nem. Ez csak a figyelem csavarja,

és valahogyan visszatérünk,
és azt tapasztaljuk,

mintha újra a régi személyiségben lennénk.

És csak fogadd el, ez nem balszerencse.

Ez nem szörnyű dolog.

Ez a lengés a személy és jelenlét között
megtörténhet még egy ideig.

A jelenlét állapotában érezhetjük
magunkat, olyan áldottan, békésen.

"Köszönöm, köszönöm, olyan boldog vagyok!"
Csak itt akarsz maradni.

Aztán valami történik,
és az inga kifelé lendül,

és megint arra gondolunk,
"Ó, mi történt? Nem tudom.

Ez borzalmas. Nem szeretek ebben lenni."

És visszatérsz újra, és úgy érzed, hogy:
"Köszönöm. Halleluja az Igazságnak!

Nagyon boldog vagyok, újra itt vagyok!"

Tehát ez a lengés mindenkinél megy,
egy ideig.

A megszokás lendületéből és erejéből,
jön és megy.

De mi történik, amikor jön,

olyan, mintha hipnotizálnának
minket a régi minták,

és játsszuk a személyiség játékát.

Aztán valahogy, a kegyelem
vagy a szatszang által,

újra az elme energiájától
szabadon és üresen,

a csendesség természetes helyén
találod ismét magad.

És úgy érzed:
"Ó, milyen mennyei! Milyen áldott!" stb.

És így mindenki, aki átéli
ezeket az állapotokat,

azt kérdezi, hogy:
„Hogyan tudunk megerősödni ebben?

Kérjük, segíts elvágni
az elme dinamikáját,

hogy mindig ebben az állapotban legyünk."

És akkor megkérdem,
ki az, aki szenved az elmétől?

Ki az, aki szenved az elmétől?

És persze úgy érezzük:
"Én vagyok, én vagyok!"

És azt kérdezem,

kérlek, koncentráljunk egy kicsit
ismét erre az „én” érzésére.

Ki ez az „én”, aki szenved az elmétől?

És azt látjuk, hogy néha az emberek
egy kicsit elakadnak.

Nem tudják, hogyan válaszoljanak erre,
mert eddig a legtöbb ember

nem ment túl azon a felszínes tükörképen,
hogy mik vagyunk.

Csak azt mondjuk: „Én vagyok én”.

De soha nem gondoltunk ezen túl.
Mi ez az "én"?

Most ismét rámutatok,

ahelyett, hogy megpróbálnád kifejteni
mentálisan és megérteni,

ahogy azt olykor érezzük,
hogy megértettük,

de ez nem ment mélyre.

Tehát az első gyakorlatok,
amiket adtam, hogy csak ülj...

Tedd félre ezeket a fogalmakat, hogy:
"Meg kell szabadulnom az elmétől"

"El kell nyomnom", vagy
„ki kell dobnom az elmémet”.

Egy pillanatig ne legyen semmilyen
szándékod, még jó szándékod se.

Tedd félre a „valamire való felkészülést”.

És miközben ezt teszed,

még a jelenlegi személyiséged is,
akinek magadat tartod,

a vágyad, hogy mi történjen a jövőben,

és minden ilyen dolgot, az elme
minden hajlamát vagy szokását,

csak tedd egy pillanatra félre.

Csak hagyj mindent,

amíg nem marad semmi, amit megtartasz.

És ezt most meg tudod tenni.

Nagyon praktikus és azonnali.

Tegyél most mindent félre,

amíg nem marad semmi, amit félre tehetsz.

Szóval, ami itt marad csupán
az üresség gyönyörű érzése.

Nos, ez az üresség nem valami,

amit a fizikai szemeiddel látsz.

Ez egy intuitív tudás. Csak itt vagy.

Most, itt, tudod, hogy vagy,
természetesen.

És ez az "én vagyok" érzés...
Nézd!

Nem kötődik semmilyen történelemhez.

Kérem, nézd velem, ahogy most itt ülök.

Ez az érzés "vagyok",
és ez bárkinek és mindenki számára,

ez a természetes, tanulatlan
Önvaló tudata, történelem nélkül.

Ez nem személyes.

Tehát nem emlékek vagy
fogalmak tartálya vagy.

Mindenki.

Csak a lét természetes érzése van.

És a tudat itt van.

Nem ennek tudata, annak tudata.
Csak a tudat.

Természetesen tudod, hogy létezel.

De te mi vagy, ami létezik?

Csak nézd. Nézd. Ne alkoss!

És ne képzeld el!

Kezdd itt.

Természetesen az elme szokása
be akar jönni,

hogy visszajelzést adjon,
hogy adjon néhány választ.

De ismered, és tudni fogod,
ha ez megtörténik,

"Nem, nem te. Nem most.

Nem akarok semmilyen
véleményt semmiről."

Csak maradj, ahogy vagy. Rendben?

És néha jön az elme, és azt érzed, hogy:
"Igen, de...

Ez semmi, ez semmi! Gyerünk!

Miért várjunk több semmire!
Ez csak semmi, nem történik semmi."

De a hangja nem olyan, úgymond,

a hatása most nem erős,

mert egyszerűen a létezést választottad.

És ez a létérzet nem egy ige.

Nem arról van szó, hogy
teszel valamit, hogy létezz.

Egyszerűen vagy. Figyelj erre!

Mindenki, csak figyeljetek erre!

Bárhol legyél, bármelyik országban,

bárhol is vagy,

a tapasztalásod és a látásod

egyetemlegesen egy, épp most, ha követed.

Nem kérem, hogy gondolkozz ezen.

Egyszerűen csak itt vagy.

Itt vagy.

Bármi is az, ami most itt van,

szeretnék feltenni nektek néhány kérdést,

és nem kérem, hogy feltétlenül
szóban válaszoljatok.

[M.] De bólinthatsz „Igen”-ként,

vagy rázd meg a fejed, „Nem” esetén.
Rendben van.

Kérlek, tedd ezt,

mert azáltal, hogy fizikailag
megmutatod, amit látsz,

egy egyszerű „igen” vagy
„nem” válaszban, amiben erő van.

Mert olyan, mintha
regisztrálnád a látásodat,

és nem csak elképzeled.

Szóval most itt vagyunk.
Egyszerűen itt vagyunk a lét terében.

Most pedig feltehetek ismét
néhány egyszerű kérdés,

amire bólinthatsz, hogy „Igen” vagy „Nem”?

Nézd. Bármi is van itt,

ez egy tárgy?

[Mooji] Nem, ez nem egy tárgy.
Nem egy tárgy.

[Mooji] Ez csupán egy érzés?
Ez csak egy érzés?

Nem, nem csupán egy érzés,
nem csupán egy érzés.

Ez egy hangulat? Ez egy hangulat?

Nem, ez nem egy hangulat, nem hangulat.

[Mooji] Ez személyes?

[Mooji] Nem, nem személyes, nem személyes.

[Mooji] Köszönöm.

Bármi is ez,

amit néha csak a Van-nak,
vagy Van-ságnak hívok,

hogy távol tartsam a szavakat,
melyeket korábban oly gyakran használtunk,

és kialakultak más típusú jelentései is.

Ami most itt van,

bárminek is vagy tudatában,
az megérkezett?

Valahonnan jött?

Figyellek. Figyelek. Veled vagyok.

Szóval csak regisztrálom a válaszaitokat.

[Mooji] Ez egy interaktív pillanat,

[Mooji] így láthatom és
érezhetem a válaszaidat.

Aminek épp most tudatában vagy,

aminek most tudatában vagy,

van ennek valami határa?

Például egy bizonyos ponton,
a végéhez érsz?

Azt a visszajelzést látom tőled, hogy:
"Nem, nincs határa."

Ennek nincs határa.

[csend]

Megkérdezném, hogy
bármi is legyen ebben a tudásban,

lehet ez beteg? Megbetegedhet valaha?

Rajtatok a szemem. Csak tudassátok velem.

[Mooji] Nem lehet beteg.

[Mooji] Megkaptam itt mindenki válaszát?

[Mooji] Ó! Nem lehet beteg.

[Mooji] Lehet-e valaha depressziós?

Nem, nem lehet depressziós. Rendben.

Megkérdezhetem, hogy ezt csak képzeled,
vagy közvetlenül érzékeled?

Elképzeled ezt?

Nem képzeled el. Nem kell elképzelni.
Nem kell elképzelni.

Megkockáztatom és felteszek egy kérdést.

Van ennek kezdete? Egyszerűen, egyszerűen.

Van-e olyan érzés, hogy

van kiindulópontja, vagy kezdete?

Veled vagyok. Itt vagyok veled.
Most nézd.

Nem, nincs kezdete.

Vagy menjünk most a másik végére.

Véget érhet, vagy megsemmisülhet
valamilyen módon?

Kérlek figyelj.

[Mooji] Nem, nem tud.
Nem lehet elpusztítani.

[Mooji] Lehet ez valaha az ellen,
ami vagy, vagy bárki ellen?

Nem lehet. Nagyon jó.

Van benne egyáltalán ítélet?

Nem, nem ítélkezik.

Tartozhat egy adott valláshoz,
és egy másikhoz nem?

Tartozhat bárkihez?
Birtokolhatja bárki?

Figyellek, csak hogy halljak felőled.

Nem. Nagyon jó.

Csodálatos!

Hadd kérdezzem meg,

annyira tudatos vagy jelenleg,

ez egy tárgy? Még egyszer
megkérdezem, hogy ez egy tárgy?

Elhalványulhat?

Elhalványulhat?

Vagyis fokozatosan eltűnhet?

[Mooji] Eltűnhet?

[Mooji] Feltűnt valamikor?

[Mooji] Ó, csodálatos!

Látod, ezért kértelek, hogy

csak tedd félre a gondolkodás energiáját,

hogy teljesen kiürítsd az elmédet,

annak mindennapi szokásaitól,

legyél teljesen üres, még a
személyiségtől is mentes. Ezt kérem.

Miért kérlek, hogy legyél
ennyire üres, üres, üres, üres?

Mert amikor kiüríted mindazt, amiről
azt hiszed már megtanultad,

akkor feltehetek neked
ilyen jellegű kérdést.

Ez a fajta kérdés, amire a legtöbb ember
még válaszolni sem tud,

annyira, annyira...

Egyetlen egyetem sem tanítja ezt!

És mégis, gondolkodási idő nélkül,

és anélkül, hogy bármit kidolgoznál,

jönnek a válaszaid,
amint elhangzik a kérdés.

Miért?

Feltehetek még egy kérdést?

Milyen messze van tőled?

Az, aminek most tudatában vagy,

meddig kell elmenned, hogy találkozz vele?

Meg kell tenned bármilyen távolságot,
hogy kapcsolatba lépj vele?

Nincs távolság. Nincs távolság.

Szóval, ezt kérdeztem tőled.

Ezek a kérdések azok,

amit világ minden táján
lévőktől kérdeztem.

Bármilyen háttérrel is érkeztek,

bármilyen hitrendszerük volt,

bármilyen háttérrel is rendelkeztek
az életükben, ezek a dolgok,

és nagyrészt a válaszok innen érkeznek.

Az emberek csaknem
95, 96 százaléka tudatos.

Vannak, akik azt mondják:
„Nem tudom megoldani”.

Azt mondom, rendben, pillanatnyilag,
ha őket félre teszem,

a túlnyomó többség
ugyanúgy lát és válaszol.

Tehát nem számít, melyik országban vagy.

Nem számít, hogy férfi vagy nő vagy.

Nem számít, hogy fekete
vagy fehér vagy. Nem számít.

A látás megerősít valamit,
amit nem lehet megérinteni.

Ez nem egy forma.

Szóval megint átmegyek ezen.

Amikor azt kérdezem tőled, hogy:
"Ez egy tárgy?",

azt válaszolod: „Ez nem egy tárgy”.

Még egyszer kérdezem,
van valami formája vagy mérete?

Most kérdezem.

"Nincs se alakja, se mérete."

Ez egy hangulat? Azt mondod:
„Nem, ez nem hangulat”.

Mi van az érzéssel?
"Nem, ez nem érzés."

Elmúlhat?

Például, most tudatában vagy,

és mondjuk holnap felébredsz.
Elmehetne?

Elmehet? El tud menni?

Nézlek. El tud menni?

[Mooji] Nem, nem tud elmenni.

[Mooji] Megkérdeztem tőled: Lehet beteg?
Azt mondtad: „Nem”.

[M.] Kérdeztem: Lehet-e depressziós?

Azt mondtad: „Nem, nem lehet depressziós”.

Azt kérdeztem: Hol kezdődött?
Van kiindulási helye?

Azt mondod: „Nincs kiindulópontja”.

Azt kérdezem: Van ennek vége?

Azt mondod: „Nem, ennek nincs vége”.

Azt kérdezem: Ítélkezik?
Azt mondod: „Nem ítélkezik”.

Kérdezlek, tartozhat valamilyen
csoporthoz?

Azt válaszolod: „Nem, ez nem
vallási csoport vagy kategória”.

Képes-e bármilyen kormány
ezt megragadni?

"Nem, ezt nem tudja megtenni."

Azt mondtam, rendben.

Úgy értem, nos, megszületett?

"Nem, nem született meg."

Megkérdezhetem, hogy meghalhat? Meghalhat?

[Mooji] "Te jó ég, meghalhat?"

[Mooji] Akkor megkérdezem,

mennyi idő alatt éred el?

Azt mondod: "Nincs távolság."

Ezért azt mondtam:
Ha ezt válaszolod,

akkor amit közvetlenül észlelsz,

aminek tudatában vagy,
az a saját lényed,

az Önvalód,

a saját természeted

az Igazságban.

Véget érhet?

Hipnózis állapotában vagy?

Nem. Látod.

Szóval nézd, mit igazolsz ma,

amit saját magad igazolsz vissza.

Ha te olyan vagy, aki szereti
a fejével kitalálni a dolgokat,

megszoktad, hogy a fejed használod,
most kicsit elveszettnek érezheted magad,

úgy mint: „Nem tudom, nem tudtam
egyik kérdést sem megválaszolni."

De örülök a válaszaidnak.

Te, ebben a pillanatban,

még azt sem akarom mondani,
hogy "kapcsolatban vagy" vele.

El tudsz tőle különülni?

Akkor nézd meg. Nézd.

Most először az Igazságot mondod.

Első alkalommal, nincs szükség véleményre.

Közvetlenül láthatod,
a fizikai szemed nélkül,

a belső tudásoddal.

Nagyon mélyre kellett menned,
hogy megtaláld, amit most látsz? Nem.

[Mooji] Ez a szatszang gyümölcse.

Elveheti ezt tőled valaki?

Milyen csodálatos!

Milyen csodálatos!

Miben különbözhetsz Ettől?

[csend]

Szóval ez a Meghívás
a Szabadságba gyümölcse.

Szóval, ha azt mondom, rendben,
vége van, mint gyakorlat!

Akkor Ez elmúlt? Ez befejeződött?

[Mooji] Ez a valódi Önfelfedezés.

[Mooji] Ez nem az elméd
véleményét kérdezi,

amely ma azt mondhatja:
„Ez ilyen”,

holnap pedig: „Ez nem ilyen”.

Ha találkoznánk három hét múlva,

véletlenül egymásba botlanánk,

kell majd neked idő, hogy az mondd:

"Várj egy kicsit, ez a dolog, amit…
Megpróbálom megtalálni"?

Elbújhat?

[Mooji] Ha-ha!

Szóval ez már önmagában is öröm,
ha csak figyelünk.

Ez csupán egy mentális felfedezés?

Nem.

Köszönöm.

Köszönöm.

És micsoda öröm
a saját jelenlétedben figyelni téged,

a saját lényedben pihenve!

Tegyük fel, hogy most jön az elme,

egy nagy cunami [cunami hangját utánozza],

zavarhatja Ezt?

[Mooji] Ez elmehet?

[Mooji] És ez minden, amit
valóban tudnod kell.

Mert jön majd az elme,

és olyan érzés lesz, mintha ismét
a személyiség hipnózisában lennél,

"Ó, elvesztettem... Ó, megint elvesztem!

Tegnap olyan jó volt a szatszang."

És ehhez hasonlóan fogsz beszélni.

Alvóbeszédnek, alvajárásnak,
alvó életnek hívom ezt.

Hogyan lehet felébredni ebből az álomból?

Nos, Ez alszik vagy ébren van?

Az alváson és ébrenléten túl van.

Mennyit fizettél érte?

[Mooji nevet]

[Mooji] Így, látod. Így.

És megkérdeztem, hogy
hipnotikus állapotban vagy?

Vizualizálod az Önvalót?

Nem, nem.

Az Önvaló nem vizualizálható.

Megpróbálhatsz elképzelni valamit,

de nem Ez lesz.

Ez Ez.

Ez vagy te.

És ugyanakkor,

megkaptuk a lehetőséget,
és a tapasztalatot,

hogy ezzel a közreműködő
testtel azonosuljunk,

hogy megérezzük a különálló
személy érzését,

aki az elmén keresztül tanul meg dolgokat,

aki az egymással összefüggő ellentéteket,
és érzelmeket megtapasztalja.

Mindent meg kell tapasztalnunk!

Megtapasztalni a félelem érzését,

a haláltól való félelemet,

néha az élettől való félelemet,

megtapasztalni, hogy milyen
fontos dolgok nélkül lenni,

a félelmet,

milyen szerelmesnek lenni,

az egyedüllétet,

az éhség érzetet,

mindezt meg kell tapasztalnunk.

Meg kell tapasztalnunk, nem büntetésként,

hanem mert a tudatosság akarta,
szüksége volt rá, hogy felfedezze,

hogy megtapasztalja azon képességeinek
sokféleségét, hogy különbségeket hozzon létre.

Értsd meg ezt.

De értsd meg azt is,

hogy Ez nem kell abbahagyja
a megnyilvánulásait.

De most, ahogy a figyelmedet

a jelenlétre, és az azzal való
egységre irányítod,

elkülönül a figyelmed Ettől?

Tudjuk ...
Ez egy kicsit finom kérdés.

Mert úgy tűnik, amikor
a figyelem az elme,

és a személyiség érzete, stb. felé fordul,

egészen más tapasztalások fognak fellépni.

És ezeket a tapasztalatokat elhiszed

a személyes identitásra alapozva.

És bármikor, amikor
a személyiség állapotába kerülünk,

olyan, mintha a személyiség eltakarná
a természetes tudásodat,

amit most megosztottál velem,

és elkezdesz a személyiség
helyéről beszélni,

amit én a maszknak nevezek,

ami úgy tűnik, mintha
el tudná takarni az Önvalót.

El tudja bármi takarni az Önvalót?
Ezt kérdezem most.

Mégis, az elmén keresztül úgy tűnik,
mintha az Önvaló egy élmény lett volna,

és most eltűnt:
„Nem találom”.

És az "én", aki azt mondja, hogy:

„Ó, az Önvaló, a megtapasztalás eltűnt,
nem tudom mit tegyek",

ez az "én", ami megjelenik,

az is a tudat ugyan azon terében
jelenik meg, ami te vagy.

De elfelejted, mert a figyelem
a személyiség felé fordul.

Ahogy egyre több időt fordítasz,
hogy igazold, hogy elmerülj a látásban,

ami az Igazságod,

egyre világosabbá válik,
hogyan követjük el a hibát.

Most megkérdezhetem?
A gyakorlat befejeződött.

Egyelőre a gyakorlat befejeződött,
rendben? Elment?

Az Önvaló elment?

[Mooji] Újra és újra leellenőrzöm,
hogy elment-e.

[M.] Tegyük fel, hogy
meglenne a képességed...

Feltehetem ezt a kérdést, játszhatunk.

Tegyük fel, hogy beszállhatnál
egy űrhajóba,

és elutazhatnál egy nagyon-nagyon
távoli bolygóra. Ott már nem lesz ott?

El tudod hagyni az Önvalódat?

Ez a lényeg.

És milyen egyszerű, egyszerű.

És mégis, micsoda rejtély, hogy
az elme mozgása jön,

és mintha hipnotizálnának,

hogy újra véges dologgá váljunk.

Szóval meg fogod szokni ezt.

Megkaptad magadban, magadtól,

a valódi látás kegyelmét.

És még akkor is, ha némi torzítás,
némi figyelem elvonás

jön és játszik egy darabig,

egyre gyengébb és gyengébb lesz,

ahogy folytatod a valódi látásod
megerősítését és megszilárdítását.

Ez ennyire erős!

Milyen erős.

Számomra nagyon jó volt
megosztani ezt veled,

a jelenlétedben, jöttél,
és miattad valahogy,

képes voltam ismét
bemutatni a Meghívást.

[Mooji] És ez, amikor megkérdezlek,
és mindenkit kérdezek,

lehetsz valaha nem Ez?

Ne siess!

Ne siess!

Csodálatos!

Köszönöm Nupur és Nisheeth.
Köszönöm.

[M.] Csodálatos most, nagyon jó.
[K.1] Köszönöm, Guruji.

[M.] Csodálatos, csodálatos!

[K.2] Köszönöm, Guruji.
[K.1] Nagyon szeretünk, Guruji.

[M.] Csodálatos, csodálatos! Gyönyörű!

[M.] Köszönöm, köszönöm.
[K.2] Szeretlek, Guruji.

[Mooji] Szánjunk egy pillanatot, hogy...
Nem tudom.

Még ha azt mondom is, hogy
legyünk Ezzel, az rendben van.

Mondhatom, legyél Ezzel.

A nyelv, a beidegződések
és szokások miatt,

azt kell mondanom, legyél Ezzel.

De valójában te Ez vagy.

Sokkal inkább Ez vagy, mint bármely másik
személy, akit korábban magadnak gondoltál.

És mondhatod, hogy te a személy is vagy,

de az sokkal felületesebb állapot,

mert egy napon ilyen vagy,
és egy másik napon olyan.

Még egy másik napon ilyen.
Aztán megint olyan.

Azonban erről a helyről, ha kérdezem,
akkor nem mondod, hogy:

"Ó, tegnap más voltam,
mint amilyen ma vagyok."

Mert ez nem egy hangulat, nem egy érzés,

ez nem egy elvont fogalom,
ez nem egy vizualizáció,

ez nem a képzelet szüleménye,

ez nem egy hit,

ez nem egy tárgy.

Ez egyszerűen van.

Csak Erre figyelj!

Milyen irányba lehet,
ahol ez nincs többé?

Csodálatos!

Tudod, eljön egy pillanat, egy idő,

amikor erre a felismerésre,
megértésre jutsz ,

és én azt mondom,
meg kell erősödnünk ebben,

mert ez az „engem”, ez az „én”,
ez a „mi” tényező,

amely elismerni látszik
egyfajta személyi azonosságot,

az az érzés, hogy:

"Igen, visszatértem az Önvalómhoz"
és "elmegyek az Önvalómtól',

egy ideig természetesnek érződik,
hogy továbbra is azt mondjuk,

de lehet, valami megváltozik.

Talán amikor úgy érzed, hogy:

"Tudod mit, már nem tudom, mit szeretek."

Hallani fogod a valódi lényed
tágabb terében,

és lehet csak nevetni fogsz magadban
és azt mondod: "Mi ez?"

[Mooji nevet]

Lehet, hogy csak azon kapod magad,
hogy nevetsz: "Ki volt az?"

"Ki hozza meg ezeket a döntéseket?

Ki szenved ezektől a hangulatoktól?"

Tehát ez az önvizsgálat ereje,

most formában bemutatva,

a „Meghívás a Szabadságba” egyszerű
formájában, én így hívom.

És veled van.

Mi az, hogy "Veled van"?
Ez tényleg igaz?

Az Önvaló veled van? Ki vagy te?

Mekkora a távolság közted
és az igazi Önvaló között?

Tehát, amit tapasztalunk

az elkülönültség természetes érzése,

ami az élet sok-sok évével jár

azzal a képzettel, hogy személyek vagyunk.

És a személyiség egy kicsit
úgy érzi, hogy kimarad.

Mint: „Ó, szóval most el
akarsz hagyni engem”.

Tehát néha visszatér, és létrehozhat

az elmében tapasztalatnak tűnően,
valamilyen dührohamot,

az észlelés valamiféle torzulását,

[M.] „Az elmém nem áll le”,
és ilyesmiket.

Egy kis ideig ez megtörténhet.

De történt itt valami?

Téged nézlek.

Rád nézek, Dee.

[Mooji] Rád nézek, Michael.

[Mooji] Rád nézek, Yam és Joel,

és Henrique és Donna, mindannyiótokra,

Duong, Sandy, Julian, Maureen,
mindannyiótokra.

Mikor fog Ez elveszni,
és mi távolítja el ezt a tudást?

[Mooji] Tehát, mit hívunk
az Önvaló felismerésének?

[Mooji] Ez a megosztottság érzése

az elmében és a személyben létező önmagad,

és az Önvaló között, amely változatlan?

Valahogy valami összeolvad,
az önmagunk sekélyes elképzelése,

a személyes énről,

egyre inkább beleolvad
a természetes lénybe.

Másképp fogsz kinézni?

Nos, ha másképp nézel ki, az jobb lesz.

Ez egy olyan arc lesz,

amely nem mutatja
a stresszt és a szorongást,

és félelemet, vágyat és szükséget. Nem.

Az lesz, amit én úgy hívok,
te a „te” nélkül.

Vagyis mindezek nélkül,
dolgok, töltelékek, fojtottságok nélkül.

És gyakran, amikor látom
az embereket a szatszangon,

az az érzésem, hogy
az igazi arcotokat látom.

Milyen az igaz arc?

Nem a gondolataid arca,
és ragaszkodások és félelmek arca,

hanem a tiszta lényed arca,
arcvonása, arckifejezése,

ami sugárzó, csendes, békés, bölcs.

Ne próbálj az lenni!
Ne próbálkozz. Nem működik.

Mert aki az próbál lenni...

Már becsaptak, hogy személy legyél és
próbálj az lenni.

Amikor arra kértelek, hogy nézd,
akkor tettél egy felfedezést,

nem feltaláltál valamit.

Tehát ez a figyelésed ereje.

Majd eljön az idő, amikor
már csak ez is elég lesz.

Csak ez, mint egy emlékeztető,

miért beszélsz úgy, mintha
te lennél ez a személy?

És azt mondod majd: "Hú! Köszönöm.
Köszönöm, köszönöm, Mooji! Köszönöm!"

Látod, "egy pillanatra megzavarodtam".

Nagyrészt a figyelemeltereléstől
szenvedünk,

a központi lényünktől való elterelődéstől.

Ez egyfajta ellentmondás.

De fokozatosan, azt fogod mondani, hogy:
"Hogyan tudnám a kettőt egyesíteni?"

Honnan beszélsz?
Ki kérdezi ezt?

Szóval, azt mondom, csak azáltal,
hogy leülsz és egy vagy vele,

ami azt jelenti, hogy már a mostani
lényed is a természetes felismerésben van,

közvetlen látással megerősítve,

nem kettős látással...

Azzal, hogy így megpihensz a tudatban,

minden baj, minden bonyolultság,
az összes teendők listája,

meglágyul és összeolvad a léttel.

És spontán meglátod majd,

hogy a válaszlépéseid,
a reakcióid, az interakcióid,

azt láttod és tapasztalod majd,
hogy ezek spontán történnek.

Bízz ebben!

Akkor miért mondom, hogy bízz benne?

Mert az elmén keresztül,
néha azt gondolhatod,

"Nem tudok mit kezdeni a világgal
az által, hogy egyszerűen itt vagyok."

Ez egy újabb trükk!

"Nem lehetek az! Annyi dolgom van!

Annyi nyomás nehezedik rám!"

Ez visszalépés a régi identitásrendszerbe.

Tanulj meg csendben lenni önmagaddal.

Ne menj a reakciókkal,
amikor azok elméből jönnek.

Ezt kezded tudni majd.

Ülhetnék itt és beszélhetnék róla
még sokáig, de nem fogok.

Mert ez nem így működik.

Ami működik, az az, hogy
csak a lényed érzésére figyelsz.

Talán túlságosan egyszerűnek,
vagy akár naivnak is tűnhet neked,

de micsoda erő lesz ebből!

Szóval mondhatom, hogy
míg itt ülök veled és mindannyiótokkal,

hogy az Igazságodhoz való hűség
természetes érzete

érezhető a Szívedben?

Ehhez nem kell máshova menned.
Bárhol, ahol vagy.

Néha félre kell állnod

a világ zajától, egy pillanatra,

csak hogy leülj, és újra megtisztítsd
az elméd a lényedben.

Lehet öt perc, hogy csak ülsz.

És ahogy megtanulod ezt csinálni,

azt találod majd, hogy természetesen
vonzódsz ahhoz,

hogy így maradj és tiszteld
magad ilyen módon.

Ha valaki megkérdezi, hogy:
"Mit csinálsz?"

Ne mondd, hogy:
„Próbálok egy lenni önmagammal.”

Ne beszélj így, mert az emberek
őrültnek fognak tartani!

Csak mondd, hogy:
„Csak egy pillanatra csendben ülök”

Nem kell menned és
bárkinek bármit mondanod.

Nem teszlek evangélistává.

Csak azt mondom, hogy pihenj a lényedben,

és találd meg ennek erejét. Rendben?

Milyen gyönyörű, milyen hatásos lesz ez!

Nem tudom megmondani,
hogy az életed melyik területén.

Néha az emberek, akikhez közel állsz,

lehet, hogy nem értenek meg téged,
mert mindenkinek van egy képe a másikról.

És ha valaki megváltozik

ahhoz a képhez képest,
amin keresztül eddig láttak,

akkor ezt valami nem szereti.

Szeretnénk a régi formában látni,
ami az emberek fejében él.

Szóval emiatt ne aggódj.

Ne próbálkozz túlságosan,
hogy az emberekkel megértess bármit is.

Rá fogsz jönni azonban,
hogy tudsz kedves lenni,

és ítélkezés nélküli,

hogy egy mély, természetes önbizalmad van,

nem egoista önbizalom,

és nyugalom vesz körül, ami tagadhatatlan.

Néha egyesek megijednek

annak a jelenlétében, aki már felébredt.

Ez egy felületes válasz.

Vagy valaki, aki elmélyül
az Ön-felfedezésében.

Azt találhatod, hogy arra számítasz,
hogy az emberek ezt észre fogják venni,

és szép dolgokat akarnak neked mondani.

De lehet meg fogsz lepődni,
hogy az emberek azt mondják:

"Kinek képzeled magad?"
És ehhez hasonló.

És ne mondj semmi okosat.
Csak maradj a Szívedben.

Még akkor is, ha azt érzed,
hogy tesztelnek,

csak maradj azzal, ami vagy, így.

És a tetteidnek, amelyek
a tudatból fakadnak,

mindig mély erejük van,

egy gyönyörű tulajdonságuk.

Szóval itt vannak ezek a levelek,
hogy átnézzem őket.

Azt hiszem, mindegyikre válaszoltam
csak ebben a meghívásban.

Hogy őszinte legyek veled,
végig tudnám olvasni,

vannak szép levelek,
de felülmúltuk őket.

Túlszárnyaltuk!
Ha erre kell válaszolnom,

azt hiszem, talán több időt
kellene a munkától távol töltened

és több energiát fordítanod erre.

Azt mondom, hogy:
"Nem, nem kell ebbe belemennünk!"

Csak maradj Ebben, tiszteld Ezt,

és azt fogod találni, hogy
varázslatossá válik az életed!

Az ember életének
varázslatosnak kell lennie.

De nem az elmédből,
„Meg kell próbálnom az életemet...” Nem!

Mert az Isten-élet,
az igazi élet varázslatos!

Ne próbálj túl kiszámítható
és túl következetes lenni.

Ezek olyan dolgok, amilyennek
az elme próbál lenni.

Van valami kiszámíthatatlan
abban, aki valóban él.

Vagyis kiszámíthatatlan abban az
értelemben, hogy mindig meglepnek,

és mindig meglepik magukat,
ha mondhatom ezt.

Nem igaz, nem leped meg magad.

Amikor békében vagy önmagaddal,

valami egyfajta mély elfogadás érzetben
van, és megtalálod az utad.

És ez az, ami csodálatos
a mai szatszangban veletek.

Nem adok nektek sok utasítást.

Csak visszavezetlek a Önvalódra.

Már minden veled van
a természetes lényedben.

Kezdd el élvezni
az Ön-felfedezés kalandját,

és az ebből származó gyümölcsöket.

Csak legyél ezzel.

Az elméd azt mondhatja, hogy:
"Azt akartam, hogy válaszolj a kérdésemre."

Ne menj visszafelé. Itt vagy.

Arra sem kérlek, hogy menj előre.

Maradj a csendedben.

Az Önvaló nem mögötted vagy előtted van.

Mindig jelen van, és korlátlan.

Mindannyiótokat a szívemben tartalak,
azért mondom ezt, mert találkoztunk.

És a legigazibb módon találkoztunk,
ahogy az emberek találkozni tudnak,

a legigazibb módon.

Nem azért jöttem, hogy
fociról beszéljek veled,

vagy az Egyesült Államok politikájáról.
Nem fogok ezekről beszélni.

Ez túlságosan magas ehhez!

Ez túl magas ehhez. Rendben?

Meg fogod találni az utad.

Meg fogod találni az utad,

mert már nem az elme vezet téged

a fáklyafénye által,

hanem a Szív ragyogása vezet,
és ez gyönyörű!

Fogsz hibázni? Látszólag.

Találsz látszólagos hibákat,
de tudod mit, ez nem nagy ügy.

Mind olyanok lesznek, amit úgy
nevezhetnék, hogy növekedési hormonok.

Segíteni fognak, hogy mélyebb dolgokat
fedezz fel a lényedben.

[Mooji] Hogy érzitek magatokat, srácok?

[Mooji] Igen, persze, természetesen!
Nem vagyok meglepve.

[Mooji] Természetesen, persze!

De eljön az idő,

amikor nem törődsz azzal,
hogyan érzed magad,

ha az érzések az elméből jönnek,

és tudni fogod a különbséget.

Vannak tiszta érzések,

amelyek saját lényed illatából
keletkeznek.

Nem kell tervezned őket.

Spontán módon olyan, mintha
belülről kapnál csókot,

és úgy érzed: "Ejha".

Az elme felhői fölé emelkedtél.

De ez csak a spontaneitás
megjelenítésének egy része,

a kifejezések köre, melyek
az igazi természetből fakadnak.

És ez az, ahol valami titokzatos módon,

nem tudod megmagyarázni
ezt a gyönyörű átalakulást,

ezt a gyönyörű alapot.

És ahogy korábban mondtam,
nem kell megmagyaráznod.

Nem kell értekezést írnod róla.

Ez csak a saját lényed illata.

Mit csináljak ezekkel a levelekkel?
Nem tudom.

Milyen gyakran vártam
egy ilyen lehetőségre!

Mindig azon kapom magam...

Mert ez a legmagasabb mód,
ahogy veled lehetek.

Ne érezd azt, hogy valahogy
megválaszolatlan kérdéseid vannak.

Mit fogsz valószínűleg találni?
Azt hogy, a megválaszolatlan kérdéseid,

feloldódnak saját jelenléted fényével.

Milyen sokszor vágytam arra, hogy
veled legyek, úgy mint most, így.

Szóval, ha jön az elme, hogy:
"Igen, de azt akartam, hogy beszélj erről",

"Kérlek, mesélj még egy kicsit
a reinkarnációról",

"Mi történik ezután?"

Nem, nem, nagyon kérlek,
ne becsüld le magad.

Ne becsüld le magad.

Maradj a lényed magasságában.

Maradj a lényed magasságában,

és tudni fogod, hogy minden rendben van!

Hagyd Istenre. Minden rendben van!

Folytasd a belső növekedést.

Ez az igazi elevenség!

Ez az igazi élet.

És ez vagy te.

Nem mondok neked bókokat.
Nincs szükséged bókokra.

Az igazság elég! Az igazság elég.

Nem hízelgek neked.

Mondom, és megmutatom neked,

és magad fedezed fel, hogy mi van itt.

Tiszteld Ezt.

Van egy régi mondásunk: „Maradj Ebben”.

Ez a Kegyelem.

Ez közvetlenül Isten
jelenlétében lenni.

Ez az Igazság útján járás.

Szóval nagyon örülök ennek
az esti szatszangnak.

Látom, hogy ...

Nem tudom. Talán fogadhatok egy kérdést.
De lehet, hogy nem történik meg. Rendben?

Lehet, hogy nem történik meg.

Csak megnézem és meglátjuk.

Mert a...

[csend]

Például ezt nézem.

Nem mondom ki. Ő tudja.

"Kedves Mooji!
a járvány több időt adott nekem,

hogy elmélyüljek Annak a
felismerésében, amire mutatsz."

Amit felfedeztél.

"Ez cserébe tisztább rálátás ad nekem
arra, hogy mi az, ami nem vagyok,

amiért nagyon hálás vagyok."
Csodálatos!

"Az egyik dolog, ami ezen
keresztül került a látókörömbe,

az Önvalóról való
figyelemelterelés vonzása.

Az elme figyelme lehet olyan,
mint: „el az Önvalótól”.

Tehát most mondd meg,
melyik irányba mehetsz,

hogy távol legyél az Önvalótól,
az Igazságban?

Egy nyitott kérdést teszek fel. Rendben?

Amikor meg volt a helyed,

egy nagyon fizikai személyiségként,
amit tiszteltek,

akkor ahhoz a személyiséghez
viszonyítva, helyben és időben,

azt mondhatod, hogy:
„Eltávolodom valamitől, megzavartak".

De amikor felfedezed az Önvalót,
ami mindenhol ott van,

és ez nem képzelgés,

közvetlen egységben vagy a látásoddal.

Egyszerűen légy ezzel.

Ha azt mondanám, ó, hát
próbáld meg ezt. Próbáld ki!

Végrehajtottad.

Most pedig tiszteld!

Hogyan tiszteljük?

Ne kezdd el azt keresni,
hogyan tisztelheted az Önvalót.

Az elme megmutatja, amikor
tisztelned kell az Önvalódat.

Követed?
Az elme maga jön, hogy megmutassa,

"Most tisztelned kell az Önvalódat,

mert valahányszor hozzám fordulsz,
meg foglak harapni!"

Ő ezt fogja neked mondani.

Mindig, amikor megfordulsz és elkezded,
hogy: „Hogyan kell csináljam”,

és "Mit ne tegyünk" és egyebek,

azt fogod érzeni, hogy a zavarodottsággal
és a szorongással beléd harap.

Maradj mint az Önvaló. Maradj csendben.

Ha valamit tudnod kell, ne siess.

Várj az Isteni időzítésre.

Isten időzítése nagyon-nagyon
összhangban van a szíved rezgésével.

Ne aggódj.

Ne hallgass az életed,
vagy bárki más életének

elme általi értékelésére.

Tanulj meg egynek lenni
a saját csendeddel és lényeddel.

És ne képzeld azt, hogy

valahogy elnyomsz valamit.
Elnyomni! Nem.

Nem kell elnyomni az elmét.
Te irányíthatod őt.

Ez azt jelenti, hogy látod,
az energia arra akar menni,

de az intuíciódból tudod,

érzékelésed révén tudod, hogy
ez nem igaz.

Csak megszokás,
vagy függőség, vagy szükség.

Tehát amikor odafigyelsz,

ahelyett, hogy harcolnál az elmével,
vagy ellenállnál, emlékezz az Önvalódra.

Légy újra a Szívedben,
és lásd, mit akar a tudat?

Mit akar a tudat, és kitől?

És azt találod majd, hogy minden
ismét áramlik, és kifelé.

És szeretném, amint ezek
a napok folytatódnak,

és az élet tovább bontakozik ebben
a természetes kibontakozásában,

valamilyen módon szeretnék
veled kapcsolatban lenni,

és látni, hogy haladsz.

És el akarok mondani valamit.
Misztikus lesz!

[Mooji nevet]
Misztikus lesz! Igen.

[Mooji] Majd meglátod. Meglátod.

[Mooji] Isten kegyelméből meglátod!

[Mooji] Szóval, szeretteim,

boldogok vagyunk együtt ebben az Egyben.

[csend]

Feltehetek még egy kérdést?

Ebben a tudatban

hány óra van?

Milyen évszak?

Ezt nevezem én isteni intelligenciának.

Nem úgy működik, mint a földi elme.

Bármit csinálsz, bárhol is vagy,

mondhatni, minden a lét
ezen birodalmában zajlik.

Nem számít mi az, akár gyorsan,
akár lassan megy, felfelé vagy lefelé.

Az egész egy mozgás az elmében,

ami a változatlan, tudatos
Önvalóban merül fel.

Isten övezetében vagy.

[csend]

És folyamatosan hatalmas béke
keletkezik benned,

olyan öröm, nem megérdemelt.

Ilyen elevenség.

[csend]

Az Önvaló soha nem hagyhat el téged.

Minden jön és megy,
a tudatosság miatt,

játszik kint és bent, mint ahogy
a felhők úsznak tovább

az ég végtelen kiterjedésében,
változatlanul.

Észre fogod venni ezt a növekvő örömödre.

Elmondom ezt.

Senki sem ismerhet téged,
még személyesen sem.

Mindenkinek csak nézőpontja,
rálátása van, és ez nem stabil.

Hál Istennek. Jól van ez így.

De Ez nem mentális tudás.

Ez egy nem kettős tudat.

Légy vele,

és igazán beleszeretsz,

ami egy nem kettős szerelem.

Bármit teszel a személyiség
szándékán keresztül,

soha nem sikerül teljesen.

De itt a szeretet késztetése
miatt mozogsz,

Isten kegyelme vezet téged.

És egyre inkább azt találod, hogy

az elkülönülés és a távolság érzése

egyre inkább csökken.

Az elidegenedés érzése, és
a lényegtől, Istentől, az Igazságtól

való elkülönülés érzete
egyre inkább csökken.

És még azt sem fogod tudni,
mikor találkoznak.

Már az Egységedben vagy.

Köszönöm.

Köszönöm.

És szeretlek, szeretlek, szeretlek,
szeretlek, szeretlek.

[Mooji] Gyönyörű estét adtál nekem!

Lehet tényleg ennyire egyszerű?

Lehet tényleg ennyire egyszerű?

Igen, igen.

[Mooji nevet]

Igen, maga a szeretet megtestesülése vagy.

Megosztom ezt veled,

maga a szeretet megtestesülése vagy.

De még mindig erősen ki kell tartanod.

Még mindig oda kell figyelned,

hogy ne aludj el az elmében.

Továbbra is meg kell erősítened,

valahányszor az elme próbára tesz téged.

Ne feledd, hogy nem azért
tesz próbára, hogy elbukj,

hanem mert fejlesztened kell
a belátás izmait.

Visszanyered az Önvalódat.

Időnként, amikor úgy érzed,

"Nem vagyok olyan erős, mint tegnap"
ez egy érzés,

de ne adj neki túl sok jelentőséget.

Egyszerűen menj vissza azonnal!

Figyelj a Szívedre,

és figyeld meg, mit mond a Szíved erről.

Szóval köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Eltöltök néhány pillanatot veletek
csak csendben ülve,

hogy tovább fürödhessek a jelenlétetekben,

regisztrálva jelenlétedet a szívemben.

[csend]

Egy bizonyos ponton volt egy érzésem.

Kihagytam valamit?

Mert annyira sok levelem volt.

Arra gondoltam, hogyan fogok
elérni mindenkit?

Aztán leellenőriztem magamban,
és nem hagytam ki semmit!

És ugyanakkor nem tartok meg semmit sem,

ahogy most te is lehetsz.

Ne ragaszkodj semmihez,
semmilyen alakhoz.

Maradj formátlan.

[csend]

Ez csak neked szól.

Szerzői jog © 2021 Mooji Media Ltd.
Minden jog fenntartva.

A felvétel semmilyen része nem másolható

a Mooji Media Ltd. kifejezett
hozzájárulása nélkül.