Kirby Ferguson: Fogadd el a remixet

Semmi sem eredeti, mondja Kirby Ferguson, az " Everything is a Remix" [Minden remix] megalkotója. Bob Dylantől Steve Jobsig, azt állítja, hogy a leginkább ünnepelt alkotóink kölcsönöznek, lopnak és átalakítanak.

1964-ben fogjuk kezdeni.

Bob Dylan 23 éves, és a karrierje

épp a csúcsához közelít.

A generációja hangjának nevezik,

és gyártja a klasszikus dalokat

szinte hihetetlen sebességgel,

de van a szakadároknak egy kis tábora, akik azt állítják,

hogy Bob Dylan másoktól lopja a dalait.

2004. Brian Burton, azaz Danger Mouse,

fogja a Beatles "Fehér albumát",

kombinálja Jay-Z "A fekete albumával",

és létrehozza "A szürke albumot".

"A szürke album" azonnali siker lesz online,

és a Beatles lemezkiadója számtalan

abbahagyásra felszólító levelet küld, mert ez

"nem versenyszerű és felhigítja az értékes tulajdonát".

Nos, "A szürke album" egy remix.

Új média, amit a régi média felhasználásával hoztak létre.

Ezt a három technikát használva készült:

másolás, átalakítás, keverés.

Így készül a remix. Fogsz egy létező dalt,

feldarabolod, átalakítod a részeket,

újra összerakod őket,

és kapsz egy új dalt, de egy olyat,

ami nyilvánvalóan régi dalokból áll össze.

De azt hiszem ezek nem csak a remix elemei.

Azt hiszem ezek mindenfajta kreativitás alapelemei.

Szerintem minden remix,

és azt hiszem ez jobb módja annak, hogy a kreativitásról gondolkodjunk.

Térjünk vissza 1964-be, és hallgassuk meg

honnan jött Dylan néhány korai dala.

Egymás mellett fogjuk összehasonlítani őket.

Az első dal, amit hallani fognak

a "Nottamun Town." Egy hagyományos népi dallam.

Ezután hallani fogják Dylan "Masters of War" c. dalát.

Jean Ritchie: ♫ Nottamun városban egy lélek sincs, ♫

♫ egy lélek se néz fel, egy lélek se néz le. ♫

Bob Dylan: ♫ Gyertek, háborúk mesterei, ♫

♫ ti, akik a nagy fegyvereket építitek, ti, akik a halál gépeit építitek, ♫

♫ Ti, akik a bombákat építitek. ♫

Kirby Ferguson: Szóval alapvetően ugyanaz a dallam

és szerkezet. A következő a "The Patriot Game",

Dominic Behan előadásában. Utána

hallani fogják a "With God on Our Side" c. dalt Dylantől.

Dominic Behan: ♫ Gyertek fiatal lázadók, ♫

♫ és hallgassátok az énekem, ♫

♫ mert a hazaszeretet hatalmas bűn. ♫

BD: ♫ Ó a nevem nem jelent semmit, ♫

♫ a korom még kevesebbet, ♫

♫ az ország ahonnan jövök a Midwest. ♫

KF: Ebben az esetben Dylan elismeri,

hogy biztos hallotta a "The Patriot Game"-et, elfelejtkezett róla,

és amikor a dal később

felbugyogott az elméjében, azt hitte, az övé.

Az utolsó, ez a "Who's Going to Buy You Ribbons"

egy másik hagyományos népdal.

Utána a "Don't Think Twice, It's All Right."

Ez inkább a szövegről szól.

Paul Clayton: ♫ Mi haszna ülni és sóhajtozni,

♫ kedvesem, mi haszna ülni és sírni most. ♫

BD: ♫ Mi haszna ülni és merengeni, vajon miért, babe, ♫

♫ ha még mindig nem tudod, ♫

♫ és mi haszna ülni és merengeni, vajon miért, babe, ♫

♫ ez sohasem lesz elég jó. ♫

KF: Ezekből nagyon sok van.

Azt becsülik, hogy a dallamok kétharmada,

amiket Dylan a korai dalaiban használt, kölcsönzött.

Ez elég jellemző a népdalénekesek között.

Dylan hőse, Woody Guthrie ezt a tanácsot adta:

"A szavak számítanak.

Ne foglalkoztasson a dallam. Fogj egy dallamot,

énekelj magasan, amikor mélyen énekelnek,

énekelj gyorsan, amikor lassan énekelnek, és van egy új dalod."

(Nevetés) (Taps)

És Guthrie is pont ezt tette itt,

és azt hiszem mind felismerik az eredményt.

(Zene)

Ismerjük ezt a dallamot, ugye? Ismerjük?

Valójában nem ismerjük.

Ez a "When the World's on Fire", egy nagyon régi dallam,

amit itt a Carter család adott elő.

Guthrie felhasználta a "This Land is my Land"-hez.

Bob Dylan, mint minden népdalénekes, lemásolt dallamokat,

átalakította őket, összerakta őket új szöveggel,

ami gyakran egy saját költés volt

régebbi dolgok alapján.

Az amerikai szerzői jogi és szabadalmi törvények ellentétesek ezzel az elképzeléssel,

hogy mások munkájára építünk.

Ehelyett ezek a törvények, és a törvények a világ más részein,

a tulajdon ügyetlen analógiáját használják.

Nos, a kreatív munka lehet olyan, mint egyfajta tulajdon,

de ez egy tulajdon, amire mindannyian építkezünk,

és a találmányok csak akkor verhetnek gyökeret és nőhetnek,

ha előkészítették a talajt.

Henry Ford egyszer azt mondta: "Semmi újat nem találtam fel.

Egyszerűen összeraktam más emberek felfedezéseit,

akik mögött több évszázadnyi munka állt.

A haladás akkor következik be, amikor az összes

szükséges elem készen áll, ám akkor elkerülhetetlen."

2007. Bemutatkozik az iPhone.

Az Apple kétségtelenül korán hozta el nekünk ezt az innovációt,

de az ideje már közelgett, mert a technológiai magja

évtizedek óta fejlődött.

Ez a több érintés, a képernyő érintésével

vezérelt szerkezet.

Itt van Steve Jobs, amikor bemutatja a többérintéses technológiát

és egy igen baljós viccet süt el.

Steve Jobs: Feltaláltunk egy új technológiát,

amit több érintésnek hívunk.

Több ujjal lehet rajta gesztusokat végezni,

és tökig levédettük." (Nevetés)

KF: Igen. És mégis, itt a több érintés akció közben.

Ez a TED-en készült, úgy egy évvel korábban.

Ez Jeff Han, és ez, nos, a több érintés.

Legalábbis ugyanaz az állatfajta.

Hallgassuk meg mit mond Jeff Han erről

a vadonatúj technológiáról.

Jeff Han: A többérintéses érzékelés egyáltalán nem --

nem teljesen új. Olyan emberek, mint Bill Buxton

már a nyolcvanas évek óta kísérleteznek vele.

A technológia nem a legizgalmasabb dolog itt,

talán csak az, hogy újonnan mennyire hozzáférhető lett.

KF: Tehát elég őszinte azzal kapcsolatban, hogy nem új.

Tehát nem a több érintés egésze van levédve.

Hanem csak kis részei,

és ezekben a részletekben látjuk igazán, hogy

a szabadalmi törvény ellentmond az eredeti szándékának:

hogy elősegítse a hasznos művészetek fejlődését.

Itt az első csúsztatással-nyitás.

Ennyiből áll. Az Apple levédette ezt.

Ez egy 28 oldalas szoftver szabadalom, de összefoglalom,

mit tartalmaz. Spoiler: A telefon kinyitása azáltal,

hogy elcsúsztatsz egy ikont az ujjaddal. (Nevetés)

Csak egy kicsit túlzok. Ez egy tág szabadalom.

Nos, birtokolhatja valaki ezt az ötletet?

A nyolcvanas években nem léteztek szoftver szabadalmak,

és a Xerox volt a grafikus felhasználói felület úttörője.

Mi lett volna, ha szabadalmaztatják a felugró menüket,

a görgetősávot, az asztalt ikonokkal, amik úgy néznek ki

mint mappák és papírlapok?

Egy fiatal és tapasztalatlan Apple

vajon túlélte volna a jogi támadásokat egy sokkal nagyobb

és érettebb vállalattól, mint a Xerox?

Ez az ötlet, hogy minden remix, úgy hangozhat,

mint a józan paraszti ész, amíg nem minket remixelnek.

Például...

SJ: Picassonak volt egy mondása.

Azt mondta: "A jó művészek másolnak. A nagyszerű művészek lopnak."

És mi mindig is szemérmetlenül

elloptuk a nagyszerű ötleteket.

KF: Rendben, ez 1996-ban volt. Itt van 2010-ben.

"El fogom pusztítani az Androidot, mert egy lopott termék."

(Nevetés)

"Hajlandó vagyok termonukleáris eszközökhöz folyamodni." (Nevetés)

Más szóval, a nagyszerű művészek lopnak, de nem tőlem!

(Nevetés)

A viselkedési közgazdászok ezt a veszteségtől való félelemnek hívnák.

Nagyon erős késztetést érzünk, hogy megvédjük azt,

amiről úgy érezzük, a miénk.

Nem érzünk ilyen félelmet, hogy lemásoljuk

mások tulajdonát, mert ezt csináljuk állandóan.

Egy ilyen egyenlettel állunk szemben.

A törvényeink tulajdonként kezelik a kreatív munkát,

plusz hatalmas díjak és kiegyezések születnek

jogsértés esetén, plusz a magas jogi költségek,

hogy megvédjük magunkat a bíróságon,

plusz a kognitív elfogultság a vélt veszteség iránt.

Mindennek az eredménye ez.

Ezek az elmúlt négy év bírósági perei

az okostelefonok területén.

Ez vajon elősegíti-e a hasznos művészetek fejlődését?

1983. Bob Dylan 42 éves, és az ideje

a kultúrális rivaldafényben régen lejárt.

Felvesz egy dalt, aminek a címe "Blind Willie McTell,"

a blues énekes után, és a dal egy utazás a múltba

egy sokkal sötétebb korszakon keresztül,

ami egyben egyszerűbb is volt, egy korszak, amikor a zenészeknek, mint Willie McTell

nem voltak illúzióik arról, hogy mit csinálnak.

"Lenyúlom őket más íróktól,

de úgy rendezem el, ahogy én akarom."

Azt hiszem nagyjából mind ezt csináljuk.

A kreativitásunk kívülről jön, nem belülről.

Nem magunktól vagyunk sikeresek. Függünk egymástól,

és ha ezt beismerjük saját magunknak, az nem azt jelenti,

hogy elfogadjuk a középszerűt és az utánzatot.

Hanem felszabadít a tévképzeteinktől,

és arra ösztönöz, hogy ne várjunk olyan sokat magunktól,

hanem egyszerűen lássunk hozzá.

Nagyon köszönöm. Megtiszteltetés volt itt lenni,

Köszönöm. (Taps)

Köszönöm. Köszönöm. (Taps)

Köszönöm. (Taps)