James B. Glattfelder: Ki irányítja a világot?

James Glattfelder a komplexitást tanulmányozza: hogyan lehet egy kapcsolatokon alapuló rendszer - mondjuk egy madárraj - több, mint a részek összege.
A komplexitáselmélet, mint kiderül, sok dolgot tud felfedni a gazdaság működésével kapcsolatban. Glattfelder megosztja világrengető tanulmányát: miként áramlik a hatalom a globális gazdaságon keresztül, és milyen sebezhetővé tesz minket az, hogy a hatalom ilyen sokkolóan kevés kézben koncentrálódik. (TedxZurich eseményen rögzítve)

QAmikor a válság elkezdődött,

azonnal láthatóvá váltak a jelenlegi gazdasági és

pénzügyi modellek komoly korlátai."

"Egy meglátás szerint, mellyel egyetértek,

a rossz vagy túlságosan leegyszerűsített és elbizakodott

közgazdasági gyakorlat segítette a válság kialakulását."

Nos, valószínűleg Önök mind hallottak már hasonló kritikákat

olyan emberektől, akik szkeptikusak a kapitalizmussal kapcsolatban.

De ez most más.

Ez most a pénzügyi világ szívéből jön.

Az első idézet Jean-Claude Trichet-től,

az Európai Központi Bank volt vezetőjétől származik.

A második pedig

a brit Pénzügyi Szolgáltatási Hatóság vezetőjétől.

Arra utalnak ezek az emberek,

hogy nem értjük azt a gazdasági rendszert,

ami a társadalmunk mozgatórugója?

Mondok rosszabbat.

"Dollármilliárdokat költünk

az univerzum eredetének megértésére,

miközben továbbra sem értjük a feltételeket, amik a

stabil társadalomhoz, a működő gazdasághoz vagy a békéhez szükségesek."

Mi történik itt? Miként lehetséges ez?

Komolyan többet tudunk az univerzum szerkezetéről,

mint amit tudunk arról a szerkezetről,

ami az emberi interakcióból alakul ki?

Sajnos a válasz: igen.

De van egy tekervényes megoldás, ami abból ered,

amit úgy ismerünk, hogy a komplexitás tudománya.

Hogy elmagyarázzam, hogy mi is ez és mit jelent,

tegyünk egy kis kitérőt.

Véletlenül kerültem kapcsolatba a fizikával.

Ez egy véletlen találkozás volt fiatalkoromban,

és azóta gyakran tűnődöm

a fizika elképesztő sikerén abban,

ahogy le tudja írni a valóságot, amelyre minden nap ébredünk.

Dióhéjban elmondva, gondolhatunk a fizikára a következőképpen:

Veszünk egy darab valóságot, amit meg akarunk érteni

és lefordítjuk a matematika nyelvére.

Átalakítjuk egyenletekké.

Aztán előrejelzések készíthetők és ezek tesztelhetők.

Igazából már így is nagyon szerencsések vagyunk,
hogy ez működik,

mert valójában senki nem tudja, miért kellene, hogy a gondolatainknak

köze legyen az univerzum alapvető működéséhez.

A siker ellenére a fizikának megvannak a határai.

Ahogy Dirk Helbing rámutatott az utolsó idézetben,

nem igazán értjük azt a komplexitást,

ami összeköt és körülvesz minket.

Ez a paradoxon az, ami számomra érdekessé vált a komplex rendszerekben.

Ezek olyan rendszerek, amelyek számos egymáshoz

kapcsolódó és kapcsolatba kerülő részből állnak:

madár- és halrajok, hangyakolóniák,

ökoszisztémák, agyak, pénzügyi piacok.

És ez csak néhány példa.

Érdekes módon a komplex rendszereket nagyon nehéz

matematikai egyenletekbe leképezni,

tehát a hagyományos fizikai megközelítés itt nem működik.

Mit is tudunk a komplex rendszerekről?

Nos, kiderült, hogy ami kívülről

komplex működésnek tűnik, az tulajdonképpen

az interakció néhány egyszerű szabályának következménye.

Ez azt jelenti, hogy elfelejthetjük az egyenleteket

és kezdjük el megérteni a rendszert

az interakciókon keresztül szemlélve.

Szóval, felejtsd el az egyenleteket

és csak figyeld az interakciókat.

Annál is inkább, mert a komplex rendszereknek

van ez az elképesztő tulajdonságuk, amit felbukkanásnak hívunk.

Ez azt jelenti, hogy a rendszer teljes egésze

hirtelen olyan viselkedést kezd mutatni,

amit nem lehet megérteni vagy előrejelezni

a rendszer összetevőit külön-külön figyelve.

Így az egész szó szerint több, mint a részek összege.

És mindez azt is jelenti, hogy elfelejthetjük

a rendszer egyes összetevőit, hogy azok mennyire komplexek.

Tehát, akár egy sejtről, egy termeszről, vagy egy madárról van szó,

csak fókuszálj a kölcsönhatás szabályaira.

Végeredményben, a hálózatok ideálisan megjelenítik

a komplex rendszereket.

A csomópontok a hálózatban

a rendszer összetevői és a

kapcsolat közöttük az interakciókból származik.

Vagyis, amit az egyenletek jelentenek a fizika számára,

azt jelentik a komplex hálózatok a komplex rendszerek tanulmányozásához.

Ezt a megközelítést nagy sikerrel alkalmazták

sok komplex rendszernél a fizikában, a biológiában,

a számítástechnikában, a társadalomtudományban,

de mi a helyzet a közgazdaságtannal?

Mik azok a gazdasági hálózatok?

Ez egy meglepő és feltűnő hiány a szakirodalomban.

A tavaly publikált tanulmányunk, amelynek címe

"A globális vállalati kontroll hálózata",

volt az első kiterjedt elemzése a gazdasági hálózatoknak.

A tanulmány vírusként terjedt az Interneten

és nagy érdeklődést keltett a nemzetközi médiában.

Ez egészen figyelemreméltó, mert még egyszer kérdem:

miért nem foglalkozott ezzel senki korábban?

Hasonló adatok már jó ideje elérhetőek voltak.

Amit mi részleteiben megnéztünk, azok a tulajdonosi hálózatok voltak.

Ebben az esetben a csomópontok a vállalatok, emberek, kormányok,

intézmények, stb.

És a kapcsolatok megjelenítik a részesedési viszonyokat.

Azaz "A" részvényesnek van x százalék részesedése "B" vállalatban,

és valamilyen értéket rendelünk a vállalathoz

az árbevételből adódóan.

Így a tulajdonosi hálózatok megmutatják

a részvényesi kapcsolatok mintázatát.

Ebben a kis példában láthatnak

néhány pénzintézetet

a sok kapcsolatukból néhánnyal együtt feltüntetve.

Most azt gondolhatják, hogy azért nem nézett ennek utána eddig senki,

mert a tulajdonosi hálózatokat

tanulmányozni nagyon-nagyon unalmas.

Nos, mivel a tulajdonos irányítással is rendelkezik,

ahogy azt később elmagyarázom,

a tulajdonosi hálózatokat kutatva

valójában megkaphatjuk a választ olyan kérdésekre,

hogy kik a kulcsjátékosok?

Hogyan szerveződnek? Elkülönültek-e?

Összekapcsolódnak-e?

És mi a kontroll globális megoszlása?

Más szavakkal, ki irányítja a világot?

Azt gondolom, hogy ez egy érdekes kérdés.

És ennek kihatása van a rendszerkockázatra.

Ez egy mérés a rendszer sérülékenységére vonatkozóan.

Egy nagyfokú összekapcsolódás

káros lehet a stabilitásra nézve,

mert egy sokk úgy tud szétterjedni a rendszerben,

mint egy járvány.

A tudósok néha kritizálják az olyan közgazdászokat,

akik azt hiszik, hogy az ötletek és koncepciók

sokkal fontosabbak, mint az empírikus adatok,

mert a tudomány alapvető iránymutatása:

Hadd beszéljenek az adatok. Oké. Tegyük ezt.

Elkezdtünk dolgozni egy 2007. évi adatbázissal,

ami 13 millió tulajdonosi kapcsolatot tartalmazott.

Ez nagyon sok adat, és mivel rá akartunk jönni,

"ki irányítja a világot",

elhatároztuk, hogy a transznacionális vállalatokra koncentrálunk,

vagy röviden a TNV-kre.

Ezek olyan vállalatok, amik több mint egy országban tevékenykednek.

43.000 ilyet találtunk.

A következő lépésben felépítettünk egy hálózatot ezen vállalatok köré,

azaz vettük az összes TNV részvényest,

a részvényes részvényesét, stb.,

az összes kapcsolatot oda-vissza,

és amikor végeztünk, volt egy hálózatunk 600.000 csomóponttal

és egymillió összeköttetéssel.

Ez az a transznacionális vállalati hálózat, amit elemeztünk.

És mint kiderült, a felépítése a következő.

Van egy periféria és egy középpont,

ami az összes szereplő kb. 75%-át tartalmazza.

És a középpontban van ez a kicsi, de domináns mag,

amit nagyon magas szinten összekapcsolt vállalatok alkotnak.

Hogy világosabban lássák,

gondoljanak egy nagyvárosra.

Aminek vannak külvárosai és peremterületei,

és vannak központjai, mint a pénzügyi negyed,

ahol a mag valami olyasmi lehet,

mint a legmagasabb épület a központban.

És már itt látjuk a szervezettség jeleit.

A TNV-knek csak 36%-a tartozik a magba,

de ők adják a 95%-át a transznacionális vállalatok

összes bevételének.

Oké, most hogy elemeztük a felépítést,

nézzük, mi a helyzet az irányítással.

Nos, a tulajdonlás szavazati jogot ad a részvényesnek.

Ez az irányítás normál fogalma.

De vannak más modellek, amikkel ki lehet számolni

az irányítást, amivel a tulajdonos rendelkezik.

Ha több mint 50% a részesedésed egy vállalatban,

akkor tiéd az irányítás,

de általában ez függ a részvények relatív eloszlásától.

És ez esetben a hálózat tényleg számít.

Körülbelül 10 éve Tronchetti Proverának

részesedése és irányítása volt egy kis cégnél,

ami tulajdonos és irányító volt egy nagyobb vállalatban.

Kitalálták.

Ez adta meg neki az irányítást a Telecom Italia-ban

26-szoros tőkeáttételen keresztül.

Ez azt jelenti, hogy minden euró, amit befektetett,

26 eurónyi piaci értéket volt képes mozgatni a

a lánctulajdonosi kapcsolatokon keresztül.

Így, amit mi igazából meghatároztunk a tanulmányunkban,

az a TNV-k értéke feletti rendelkezés volt.

Ezzel hozzárendelhető minden részvényeshez

egy bizonyos szintű befolyásolási képesség.

Ez nagyon sokat jelent, figyelembe véve

Max Weber eszméjét a potencionális hatalomról,

ami egyetlen ember akaratának a többség akaratával

szemben való érvényesíthetőségéről szól.

Ha meg akarod becsülni az "áramlást" egy tulajdonosi hálozatban,

ez az, amit tenned kell.

Valójában nem nehéz megérteni.

Hadd magyarázzam el egy párhuzamon keresztül.

Gondoljanak a víz útjára a csövekben,

ahol az egyes csövek eltérő átmérőjűek.

Hasonlóképpen áramlik a kontroll egy tulajdonosi hálózatban

és halmozódik fel a csomópontokban.

Hogy mit találtunk a hálózati kontroll kiszámítása után?

Nos, kiderült, hogy 737 top részvényes

rendelkezik együttesen

a transznacionális vállalatok értékének 80%-a felett.

Emlékeznek, 600.000 tulajdonossal kezdtünk.

Ez a 737 top játékos

ennek kicsit több mint 0,1%-át jelenti.

Ezek többnyire pénzintézetek Amerikában és az Egyesült Királyságban.

És várjanak, a java most jön.

Van 146 top játékos a magban,

akik együttesen a TNV-k értékének

40%-a felett rendelkezhetnek befolyással.

Mi az, amit érdemes megjegyezniük az elhangzottakból?

Nos, a magas szintű kontroll, amit láthattak,

nagyon extrém bármely norma alapján is nézzük.

A magas szintű összekapcsolódás

a mag top játékosai között

jelentős rendszerkockázatot jelenthet a globális gazdaságra nézve.

Mindemellett könnyen le tudunk írni egy TNV hálózatot

pár egyszerű szabállyal.

Ez azt jelenti, hogy ez a szerkezeti felépítés

valószínűleg egy önszerveződés eredménye.

Ez egy felbukkanó tulajdonság, ami a rendszer

kölcsönhatásainak szabályaitól függ.

Így valószínűleg nem egy felülről lefelé irányuló megközelítés eredménye,

mint egy globális összeesküvés.

A tanulmányunk csak egy "benyomás a Hold felszínéről.

Nem pedig egy térkép."

Így vegyék a tanulmányunk pontos számait

bizonyos fenntartással,

de így is "lenyűgöző bepillantást kaptunk

egy szép új pénzügyi világba".

Reméljük, hogy utat nyitottunk több hasonló irányú kutatás előtt,

és hogy a fennmaradó ismeretlen területek is fel lesznek térképezve a jövőben.

És ez lassan el is kezdődik.

Látjuk olyan hosszútávú és nagy költségvetésű

programok megjelenését, amik a hálózatosult világunk

komplexitás szempontjából való megértését célozzák meg.

De ez az utazás csak most kezdődött el,

így még várnunk kell, mielőtt látnánk az első eredményeket.

Véleményem szerint továbbra is van egy nagy probléma:

a pénzügyekkel, gazdasággal, politikával, társadalommal

kapcsolatos eszmék gyakran az emberek

személyes ideológiájával szennyezettek.

Igazán remélem, hogy ezen komplexitás szemléletmód

segítségével megtalálható néhány közös alap.

Nagyszerű lenne, ha ennek segítségével

véget vethetnénk a patthelyzetnek, amit az ellentmondó elképzelések kreáltak,

és ami úgy tűnik, megbénítja globalizált világunkat.

A valóság olyan komplex, el kell távolodnunk a dogmáktól.

De ez csak a személyes világnézetem.

Köszönöm szépen!

(Taps)