Birke Baehr: Mi a gond az élelmezési rendszerünkkel?

A 11 éves Birke Baehr megosztja velünk meglátásait élelmünk egy jelentős forrásáról -- eldugott, a legkevésbé sem festői ipari farmokról beszél. Ha eldugjuk a farmokat a vizslató tekintetek elől, azzal valótlanul rózsás képet festhetünk a tömegtermelő mezőgazdaságról, vélekedik, közben pedig szót emel a zöldebb és termelőibb jellegű élelmiszertermelés ügyéért.

Helló. A nevem Birke Baehr

és 11 éves vagyok.

Azért jöttem el, hogy arról beszéljek: mi a gond az élelmezési rendszerünkkel.

Elsőként el szeretném mondani,

hogy lenyűgöz, mennyire könnyen hitetik el a gyerekekkel

az összes marketinget és reklámot

a TV-ben, a közoktatásban

és lényegében bárhol, ahová csak odapillantunk.

Úgy tűnik számomra, mintha a nagy cégek

folyamatosan a hozzám hasonló kölyköket akarnák rávenni,

hogy vásároltassanak olyan cuccokat a szüleikkel,

amelyek sem nekünk, sem a bolygónak nem tesznek jót.

Főleg a kisgyerekeket

lehet elcsábítani a színes csomagolással

és a műanyag játékokkal.

Be kell vallanom, én is egy voltam közülük.

Arról is meg voltam győződve, hogy az összes ételünk

olyan boldog kis farmokról származik,

ahol a malacok a sárban dagonyáznak, a tehenek meg naphosszat legelésznek.

Aztán felfedeztem, hogy ez nem igaz.

Elkezdtem mélyebben is foglalkozni ezzel

a neten, könyvek és dokumentumfilmek segítségével

és családi utazások alkalmával.

Megismertem az iparivá tett élelmezési rendszer sötét oldalát.

Először is ott vannak a génmódosított vetőmagok és termékek.

Ez arról szól, hogy a magokat laboratóriumi kezelésnek vetik alá,

hogy ne olyanok legyenek, amilyennek a természet szánta őket --

mint pl. veszik egy hal DNS-ét

és belerakják egy paradicsom DNS-ébe -- fúj.

Tévedés ne essék, szeretem a halat és a paradicsomot,

de ez azért hajmeresztő.

(Nevetés)

A magokat aztán elvetik, gondozzák.

A megtermelt élelmiszer bizonyítottan

rákot és más problémákat okoz laboratóriumi állatokban.

És az emberek ilyen módon termelt élelmiszert esznek

az 1990-es évek óra.

És a legtöbben arról sem tudnak, hogy ilyesmi létezik.

Tudták, hogy a génmódosított kukoricával etetett patkányok

mérgezéses máj-, és vesebetegség jeleit mutatták?

Ide tartozik a vesegyulladás és lézió, meg a vese megnagyobbodása.

Mégis szinte az összes általunk fogyasztott kukorica

valamilyen mértékben génmódosított.

És hadd mondjam el,

kukorica mindenben van.

És akkor még bele sem kezdtem a CAFOS-nak hívott elkülönített

állatélelmezési műveletek témakörébe.

(Nevetés)

Az átlagos gazdálkodók kőolajalapú

műtrágyát használnak,

ezt keverik földdel, hogy növekedjenek a növények.

Azért tesznek így, mert a talajt minden tápanyagtól megfosztották

azzal, hogy újra és újra ugyanazt a növényt termelték.

Aztán még több veszélyes vegyszert permeteznek a gyümölcsökre, zöldségekre,

mint a rovarirtók és gyomirtók,

hogy kiirtsák a gyomnövényeket és a rovarkártevőket.

Amikor esik az eső, a vegyszerek a földbe szivárognak,

vagy a folyóvizeinkbe kerülnek,

így a vízbázisunkat is mérgezik.

Aztán be is sugározzák az élelmünket, hogy hosszabb ideig elálljon,

hogy ezer mérföldekre lehessen szállítani

onnan, ahol megtermelték a szupermarketekbe.

Úgyhogy feltettem magamban a kérdést,

hogyan tudok ezen változtatni?

Erre jöttem rá.

Felfedeztem, hogy létezik egy mozgalom a jó célért.

Nem is olyan régen

még focista akartam lenni a nemzeti ligában.

Most már inkább biogazdálkodó szeretnék lenni.

(Taps)

Köszönöm.

És ezzel nagyobb hatást tudok gyakorolni a világra.

Ezt az embert, Joel Salatint holdkóros gazdálkodónak hívják,

mert úgy termel, hogy a rendszer ellen dolgozik.

Mivel magántanuló vagyok,

egy nap elmentem meghallgatni a beszédét.

Ez az ember, a holdkóros gazdálkodó

nem használ rovarirtót, gyomirtót,

vagy génmódosított vetőmagot.

És ezért aztán a rendszer őrültnek tartja.

Szeretném, ha tudnák, mindannyian hatással lehetünk a dolgokra,

ha megváltoztatjuk a szokásainkat,

ha a helyi termelőktől vásároljuk az élelmiszerünket,

vagy olyan szomszédoktól, akiket születésünktől fogva ismerünk.

Néhányan arra hivatkoznak, hogy a termelői vagy biotermékek

drágábbak, de tényleg így van?

Az élelmezési rendszerről tanultak fényében

nekem úgy tűnik: vagy a termelőnek fizetünk,

vagy pedig fizethetünk a kórháznak.

(Taps)

Most már határozottan tudom, melyiket választanám.

Tudniuk kell, hogy vannak olyan gazdaságok --

mint Bill Keener Sequachie Cove-i gazdasága Tennessee-ben --

ahol a tehenek tényleg füvet legelnek,

és a malacok valóban a sárban dagonyáznak, ahogy elképzeltem.

Időnként elmegyek Bill farmjára önkénteskedni,

így a saját szememmel láthatom,

hogy honnan származik a hús, amit megeszek.

Tudniuk kell, én hiszek benne, hogy

a gyerekek friss zöldségeket és egészséges ételeket

fognak enni, ha többet tudnak róluk és arról, honnan származnak.

Tudniuk kell, hogy gombaszerűen szaporodnak

a termelői piacok minden környéken.

Tudniuk kell, hogy én és a testvéreim

tényleg szeretjük a sült kelkáposzta szirmot.

Igyekszem azt mindenhol elmondani, amerre járok.

Nem is olyan rég,

a nagybátyám mesélte, hogy a 6 éves unokatesómat müzlivel kínálta.

Megkérdezte, hogy organikus pirított

vagy cukormázas pelyhet szeretne --

tudják, azt, amelyiknek az a nagy, csíkos rajzfilm figura van az elején.

A kis unokatesóm azt mondta az apjának,

hogy inkább az organikus pirítottat kéri,

mert Birke azt mondta, hogy nem jó cukros müzlit enni.

És ez, barátaim, jól mutatja, hogyan tudjuk megváltoztatni

egyik gyerek után a másikat.

Amikor legközelebb boltba mennek, gondolkozzanak helyi termékben

válasszák a bioélelmet, ismerjék meg a termelőjüket és az élelmüket.

Köszönöm.

(Taps)