Vegyük számba értékeinket: az emberi jogok | Anne-Marie Brook | TEDxWellington

Anna-Marie régebb a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnél, azaz az OECD-nél dolgozott, szenvedélyesen foglalkoztatta a rendszerszintű változtatások megteremtése. Meggyőződése, hogy az országokban az emberi jogokat helyes mérőszámokkal kell mérni, ez az előfeltétele a világot jobbá tevő közös tetteknek. Ő az egyik alapító tagja és fejlesztési igazgatója a Human Rights Measurement Initiative-nak (HRMI – Emberi Jogok Mérése Kezdeményezés), amely a wellingtoni székhelyű Motu nonprofit kutatóintézet égisze alatt működik. Anne-Marie tagja az Edmund Hillary Társaságnak, pszichológiát és közgazdaságtant tanult az otagai egyetemen, és a közügyekből doktorált a Princeton Egyetemen.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

Ismerjük a fény és az igazság
jelentőségét, igaz?

Képzeljenek el egy világot,
ahol ez hiányzik.

Elmesélem, hogy mennyire
szükségünk van mindkettőre.

Igaz történettel kezdem arról,

hogy mi történik,

mikor a világ nagy részén
sötétben tapogatóznak.

Meleg októberi napon 2018-ban

egy szaúd-arábiai újságíró,
Dzsamál Hasogdzsi

bement az isztambuli szaúdi
konzulátusra dokumentumokért,

hogy elvehesse török menyasszonyát.

A lány órákig várt rá az épület előtt.

Soha többet nem látta kedvesét.

Valószínű, hallottak az esetről,

mert főcím volt szerte a világban.

Különböző nyomozásokból tudjuk,

hogy szaúdi kormányügynökök
bementek a konzulátusra,

megölték Hasogdzsi urat,

és feldarabolták a testét.

Megismétlem, hogy tisztán megértsék.

Kormányügynökök gyilkoltak meg
újságírót, hogy elhallgattassák.

Az efféle események egyszerre sokkolók
és meglepően gyakoriak.

De abban biztos vagyok,
hogy ha a szaúdi kormány tudta volna,

hogy ez ekkora port ver fel a világban,

ilyen hosszan téma marad,

akkor nem tette volna meg, igaz?

Ők sötétben akarták véghez vinni tettüket,

nem fényes nappal mindenki szeme láttára.

Ez felvet pár kérdést.

Mi lenne, ha jobban megvilágíthatnánk

a világ igazságtalanságait
és gonosztetteit?

Mi lenne, ha ezzel ösztönözhetnénk
kormányokat szerte a világban,

hogy nagyobb tisztelettel bánjanak
az állampolgárokkal,

és inkább meghallgatnák a kritikusokat,
mint hogy elhallgattatnák őket?

Ennek a világnak a megteremtésén dolgozom.

Kérem, hogy szánjanak rá kis időt,

hunyják be a szemüket,

és tegyék fel magukban a kérdést:

mire van szükségük
önöknek és családjuknak,

a méltó és teljes emberi élethez?

Lehet, jó ételre gondolnak,
vagy fedélre a fejük felett,

egészségügyi ellátásra vagy oktatásra,

jó állásra vagy szociális biztonságra,

vagy gondolhatnak személyes szabadságukra,
és kimondhatják gondolataikat anélkül,

hogy letartóztatástól, kínzástól,
bebörtönzéstől vagy rosszabbtól félnének.

Ezek nem luxusdolgok, hanem emberi jogok.

Nemzetközi emberi jogi törvényekben
fektették le és tették közzé őket.

Az országok vállalták,
hogy betartják őket.

Egész eddig

senki nem követte betartásukat,

senki nem győződött meg arról,
hogy mindenki élvezheti-e jogait.

Ezt magam is meglepődve tapasztaltam.

Húsz évig voltam közgazdász.

A 2000-es évek közepén a párizsi
OECD-nél dolgoztam.

Kormányoknak gazdasági
ügyekben adtam tanácsot.

Szerettem a munkámat.

Különösen érdekes volt gazdaságukon
keresztül belelátni az egyes országokba,

és rájönni, mit javasoljak nekik.

De az volt a gond,

hogy minden országban
megsértették az emberi jogokat.

Olvastam, hogy milyen rosszul bánnak
a kurdokkal Törökországban

és a szlovákiai romákkal.

Mindig kerestem a módját,

hogy megemlítsem az emberi
jogokat a beszámolóimban.

Korlátozott volt,
hogy meddig tudtam elmenni,

mert a közgazdászok

csak tények alapján adhatnak tanácsot.

Kiderült, hogy nincs részletes adatbázis

az emberi jogok betartásáról
az egyes országokban.

Ez gond.

Ez mulasztás volt.

Mikor értékeljük a világ állapotát,

először azt nézzük meg,
amihez vannak adataink:

egy főre jutó jövedelem, kereskedelmi
és beruházási folyamatok,

szén-dioxid kibocsátás...

Körülményes a kormányoknak

az emberi jogokat tevékenységük
középpontjába állítaniuk,

ha nincsenek hozzá adataik.

Nem tudtam túltenni magam
az információhiányon.

Pár év múlva visszaköltöztem Új-Zélandra.

Emlékszem, otthon voltam a kisfiammal,

és mikor délutáni pihenéshez lefektettem,

varázserővel vonzott a számítógép,

ahol azt kerestem, ki méri
az emberi jogokat.

Szakértőket kerestem meg,
kérdezgettem őket:

Miért nem mérjük rendszeresen
az emberi jogokat?

Meg lehetne tenni?

Legtöbb levelemre nem érkezett válasz.

Mégis sokan írtak.

Páran azt mondták,

hogy rendszeresen mérni
az emberi jogokat

jó ötlet, de túl merész.

Alig egy-két személy tartotta
lehetetlennek vagy akár nevetségesnek is.

Nem sokat zavartattam magam.

Követtem az energiaáramlást.

Ezen az úton

eljutottam két kimagaslóan
okos emberjogi aktivistához,

akik osztották a nézeteim.

Susan Randolph és Chad Clay segítségével

megalapítottuk az Emberi Jogok
Mérése Kezdeményezést,

angol rövidítése HRMI – ejtsd: hermi.

Mielőtt megalapítottuk
a HRMI-t 1 dollár alaptőkével,

már együttműködtünk emberjogi
aktivistákkal szerte a világban,

hogy adatokat gyűjtsünk

az országokra jellemző valós helyzetről.

Célunk, hogy jobban megismerjék a témát,

ne csak a Hasogdzsi úr
esetéhez hasonló főcímeket,

melyek megjelennek a hírekben.

Több helyen fényt gyújtunk a világban.

Kiváltságosnak és hálásnak éreztem
magam, hogy ezzel foglalkozhatom,

mert emberjogi aktivisták sok országban

már azzal naponta kockáztatják az életüket

hogy csupán dokumentálják a látottakat.

Megelégedéssel tölt el,

hogy a HRMI fölerősíti
e kiváló emberek hangját,

hogy munkájuk hatékonyabb legyen.

Örömmel tölt el, hogy a HRMI felfogása

már nemcsak álom, hanem közös törekvés is.

Több száz emberjogi aktivista
dolgozik világszerte

önkéntesen, idejét és tudását adva,

hogy megvilágítsák az eseményeket,
kitöltsék az adathiányt,

felhívják a figyelmet arra,
ami valóban számít.

Hogyan mérjük az országok
emberjogi teljesítményét?

Eddig két módszert találtunk.

Először a nyilvános adatokat használjuk.

Az életminőséghez való jog,
pl. az élelemhez, oktatáshoz,

egészségügyi ellátáshoz, lakhatáshoz
és munkához való jog,

amiből sok minden kiderül az országról.

Az ábrán kékkel jelöltük ezt a mutatót
mind a 169 országban,

ahol az egészségügyi ellátáshoz
való jog állását nyomon követjük.

Sokszor ugyanazokat a mutatókat követjük,

mint amelyeket az ENSZ Fenntartható
Fejlődési Céloknál használnak.

A különbség, hogy nem csak
a nyers statisztikai adatokat követjük.

Sokkal életszerűbben működünk.

Átalakítjuk emberjogi szempontból
értelmezhető értékekre.

Díjazott megközelítésmódot alakított ki

Susan, a HRMI társalapítója és kollégái.

A módszer minden országot
más paraméter alapján értékel:

az országra jellemző
jövedelmi szint alapján.

A gazdag és a szegény országok is
alacsony értékelést kapnak,

ha nem oly hatékonyan
érvényesítik lehetőségeiket,

mint a hasonló jövedelmű országok.

Pl. nézzük az egészségi mutatót!

Kiváló megközelítés!

Nemcsak azért, mert értékeli
az országok gyakorlatát

a nemzetközi jog meghatározása szerint,

hanem mert logikusan működik.

Észszerű, ha magasabbak
az egészségügyi normák

a magasabb jövedelmű országokban,

mint a szegényebb országokban.

Következő körben mi magunk gyűjtünk be
adatokat a civil és politikai jogokról.

Ez szerteágazó terület:
emberölések, kínzás, választójog

és a szólásszabadság is ide tartozik.

Talán meglepődnek,

hogy ezeket nem követik
hivatalos statisztikákban.

Hoztunk szakértőket
az Amnesty Internationaltól

vagy olyan szervezetektől,
mint az Emberi Jogok Figyelője.

Együtt szakértői felmérést dolgoztunk ki:

minden országban helyszínen
figyeli az eseményeket valaki.

Elégedettek vagyunk a szakértői
felmérésünk működésével.

Eddig 19 országból vannak adataink,

de az országok száma évente bővül.

A legfontosabb,
hogy visszajelzéseket kapunk,

méréseink pontosan mutatják
a helyszíni feltételeket

azokban az országokban,
amelyekről szólnak.

Hadd mutassam meg a részletes adatainkat.

Bemutatom kérdőívünk egyik kérdését.

Mely ország a legjobb a szabadságjogokban

a bírósági eljárásokon kívüli esetekben:

Jordánia, Venezuela, Szaúd-Arábia,
USA vagy Mexikó?

Míg ezen törik a fejüket,

mondok még pár adatot.

Kezdjük meghatározással:

a jogellenes emberöléseket
kormányügynökök kivitelezik,

mint Hasogdzsi úr esetében,

de általában rendőrségi
lövöldözések tartoznak ide.

Hadd meséljek pár dolgot
az adatok hátteréről.

2019 februárjában és márciusában,

felmérést küldtünk ki az emberi
jogokat figyelő képviselőinknek,

mind az öt országba és a többibe is,

és mind azt jelezték vissza,
hogy országuk mennyire jól áll,

betartják-e a jogokat és minden egyebet.

Részletes statisztikai
technikát alkalmaztunk,

hogy a válaszokat

össze tudjuk hasonlítani egymással.

Rendben, emlékeznek még

erre a kérdésre adott válaszukra?

Jordánia a helyes válasz.

Itt látható mind az öt ország adata.

Ezek a kis masszív függőleges vonalak
a legjobb saccolásaink

milyen érték jellemzi az országokat.

A bizonytalanabb országoknál
pl. Szaúd-Arábiánál, szélesebb a sáv.

Emiatt kevésbé megbízhatók a válaszok.

Tán nagyobb eltérés van azok véleményében,

akik kitöltötték a kérdőívünket
Szaúd-Arábiával kapcsolatban.

A keskenyebb bizonytalansági sáv
pl. Mexikó esetében rámutat,

hogy biztosabbak vagyunk
az adott ország értékelésében.

A sávok átfedésének van jelentősége.

Egész biztosak vagyunk benne: Jordániában
jobb a helyzet, mint Venezuelában,

mert náluk nincs átfedés a sávokban.

Kevésbé vagyunk biztosak

a következő országok sorrendjében.

Ez csak az országok egy részére
vonatkozik, amelyekről van adatunk.

Kiegészítem még.

Itt látható Új-Zéland, Ausztrália,
Dél-Korea és az Egyesült Királyság.

Egyik sem érte el a maximális pontszámot,

mert mindenhol, még Új-Zélandon is,

van még hová fejlődni.

Mire jó ez az adat?

A HRMI nem jogvédő szervezet,

kormányoknak nem mondjuk meg,
mit tehetnének másképp.

De adataink alkalmasak rá.

Tegyük fel, hogy országuk
alacsony értékelést kapott,

a rangsor végén kullog,

és szeretnék előmozdítani.

Mit tehetnek?

Biztos vagyok, végtelen lehetőség van,
de beszéljünk meg egypárat.

Biztathatnák országukat,
hogy foglalkozzanak a hatalmas,

de életbevágó feladattal:
képezzék tovább a rendőrséget.

Találkozhatnak elesettekkel
és kisebbségi csoportokkal,

és hallgassák meg javaslataikat,
hogyan újítsák meg az intézményeiket.

Tanulmányozhatják a jobb helyezést elért
szomszédjaik törvényeit és eljárásait,

és választhatnak valami jobb megoldást.

Nyolc különböző személyi és politikai
jogról van kimutatásunk,

minden országra, minden jogra,

és adatokat gyűjtünk
az értékelések alakulásáról is.

Pl. szeretnénk tudni,

miért ilyen rossz e jog
értékelése az USA-ban.

Megtudhatjuk, hogy részben azért,

mert túl sok rendőr lövöldözik
színes bőrűekre.

Amerikai szakértőink szerint

a törvénytelen emberölések célpontjai

leginkább az afroamerikaiak,

a latin országokból származók,

az amerikai bennszülöttek

és a határon lefogott gyerekek.

Ez csak pár példa

a hatalmas, többezres adatbázisunkból,

mielőtt még nem foglalkoztunk
az összes értékelt országgal.

Tudom, ez elég zordnak hangzik.

Mert valójában az is.

Jólesik megemlíteni,

hogy vannak egész pozitív,
kellemes történeteink is

a HRMI adatbázisában.

Ez kellemes kimutatás az afrikai régióból.

Minden szín különböző
életminőség-értékelést mutat,

és látszik, hogy általában lassan,
de határozottan javul a helyzet

az egész afrikai kontinensen.

De még ennél is örömtelibb,

hogy ezeknek a jogoknak az értékei
az egész világon javulnak

a HRMI-adatbázis kimutatása szerint.

Igazán lenyűgöző emberi jogi történet.

Szeretettel és reménnyel tölt el.

Észrevettem valamit,

mióta átléptem a közgazdaságból
a HRMI-t alapító oldalra:

mikor régi ismerőssel találkozom,
és mesélek nekik arról,

hogy most egyes országokra jellemző
emberi jogok mérésével foglalkozom,

akkor néha üres tekintetekkel találkozom.

Mikor arról meséltem, hogy segítek
gazdasági eredmények javításában,

akkor több megértést és elismerést kaptam.

Értem őket!

A gazdaság valóban jól mérhető.
Mindenki hallott róla.

Ellentétben az emberi jogokkal,
melyekkel nem foglalkoztak eleget,

nem mérték, túl sokáig mellőzték.

Változtassunk ezen!

Irányítsuk a fényszórót az emberi jogokra!

Változtassuk meg lényegesen
a világ működését,

ez világméretű együttműködést
igénylő feladat,

melyben elkél a segítségük.

Kezdetben ráirányítottuk
a figyelmet az országukra.

Megvilágítja, mit tehetnek?

Mit követelhetnek a vezetőiktől?

Mely országokat érdemes követni,

hogy jobb és teljesebb legyen
az emberi jogok tisztelete?

Mi lenne, ha a vezetők összehívnák
tanácsadóikat, és választ követelnének?

Mi lenne, ha nemcsak azt kérdeznék:
"Mitől lesz jobb a gazdaság?”,

hanem azt is: "Mitől javul
az emberi jogi helyzet?”

A számok nem olyan érdekfeszítők,
mint a történetek.

Nem mozgatja meg annyira

az érzelmeket,

de mind megvilágítja
az előttünk levő utat.

A számok segítenek megtalálni,
min kell változtatni és hogyan.

Építsünk olyan világot, ahol az országok
nem azért versengenek,

hogy melyiknek jobb a sporteredménye,
vagy melyikük lehet gazdagabb,

hanem azért, hogy hol bánnak
jobban az emberekkel.

Vegyük számba értékeinket!

Köszönöm.

(Taps)