-
Title:
Chimamanda Adichie: Az egyetlen történet veszélye
-
Description:
Életünket, kultúránkat egymással összefüggő történetek alkotják. A regényíró Chimamanda Adichie arról mesél, hogyan talált rá eredeti kulturális hangjára, és figyelmeztet, hogy ha csupán egyetlen történetet ismerünk egy másik emberről vagy országról, azzal komoly félreértéseket kockáztatunk.
-
Mesélő vagyok.
-
Szeretnék elmesélni néhány személyes történetet
-
arról, amit úgy hívok, "az egyetlen történet veszélye."
-
Kelet-Nigériában nőttem föl egy egyetemi campus-on.
-
Anyám szerint már két évesen olvastam,
-
de szerintem a négy év közelebb áll az igazsághoz.
-
Tehát, már korán olvastam.
-
Méghozzá angol és amerikai gyerekkönyveket.
-
Korán megtanultam írni is.
¶
-
És amikor kb. hét évesen elkezdtem történeteket írni
-
tollal, szénrajzokkal illusztrálva,
-
melyeket szegény anyámnak kellett fölolvasnia,
-
ugyanolyan történeteket írtam, mint olvastam.
-
Minden szereplőm fehér volt és kék szemű.
-
Játszottak a hóban.
-
Almát ettek.
-
(Nevetés)
-
És rengeteget beszéltek az időjárásról,
-
hogy milyen szépen süt végre a nap.
-
(Nevetés)
-
Annak ellenére, hogy Nigériában éltem.
-
Sosem hagytam el Nigériát.
-
Nálunk nem volt hó. Mangót ettünk.
-
És sosem beszéltünk az időjárásról,
-
mert nem volt szükséges.
-
A szereplőim rengeteg gyömbérsört ittak,
¶
-
mert minden angol könyvben, amit olvastam,
-
gyömbérsört ittak.
-
Nem számított, hogy fogalmam sem volt, mi az.
-
(Nevetés)
-
És később is még sokáig borzasztóan szerettem volna
-
megkóstolni a gyömbérsört.
-
De ez egy másik történet.
-
Szerintem ebből is látszik, hogy
¶
-
mennyire fogékonyak vagyunk
-
a történetekre,
-
különösen gyerekként.
-
Mert csak olyan könyveket olvastam,
-
melyekben külföldiek szerepeltek,
-
és meg voltam róla győződve, hogy
-
a könyvekben eleve szerepelniük kell külföldieknek,
-
és olyasmikről kell szólniuk, amikkel
-
én nem tudtam azonosulni.
-
Változott a helyzet, amikor fölfedeztem az afrikai könyveket.
-
Nem sokhoz lehetett hozzájutni. És nem voltak olyan
-
könnyen fellelhetők, mint a külföldi könyvek.
-
De az olyan íróknak köszönhetően, mint Chinua Achebe és Camara Laye,
¶
-
gyökeresen megváltozott az irodalomról alkotott
-
elképzelésem.
-
Rájöttem, hogy a hozzám hasonlók,
-
a csokoládé-bőrű lányok, akiknek
-
göndör haja nem fogható lófarokba,
-
szintén megjelenhetnek az irodalomban.
-
Elkezdtem írni arról, amit ismerek.
-
Nagyon szerettem azokat az amerikai és angol könyveket.
¶
-
Felkavarták a képzeletemet. Új világokat nyitottak meg előttem.
-
De akaratlanul is arra engedtek
-
következtetnem, hogy a hozzám hasonlók
-
nem jelenhetnek meg az irodalomban.
-
Az afrikai írók fölfedezése tehát ezt eredményezte:
-
megmentett az egyetlen történettől,
-
amelyet a könyvek meséltek.
-
Egy hagyományos, közép-osztálybeli nigériai családból származom.
¶
-
Apám professzor volt,
-
anyám pedig adminisztrátor.
-
Ahogy az megszokott, nekünk is volt
-
bennlakó háztartási alkalmazottunk, többnyire a közeli falvakból.
-
Nyolc éves voltam, amikor új kisegítőt vettünk föl.
-
Fidének hívták.
-
Anyám csak annyit mondott róla,
-
hogy a családja nagyon szegény.
-
Anyám küldött a családjának
-
yamot, rizst és használt ruhákat.
-
Ha nem fejeztem be a vacsorámat, anyám azt mondta:
-
"Edd meg az ételt! Másoknak, mint Fide családja, semmijük sincs!"
-
Borzasztóan sajnáltam Fide családját.
-
Aztán egy szombati napon elmentünk a falujába.
¶
-
Anyám mutatott egy gyönyörű mintázatú, festett
-
raffia kosarat, amit Fide bátyja készített.
-
Megdöbbentem.
-
Meg sem fordult a fejemben, hogy bárki a családjából
-
alkotni tud valamit.
-
Csak annyit tudtam róluk, hogy nagyon szegények,
-
így aztán nem is láttam mást, csak a szegénységüket.
-
A szegénységük volt
-
az én egyetlen történetem róluk.
-
Évekkel később mindez eszembe jutott, amikor
¶
-
az Egyesült Államokba mentem egyetemre.
-
19 voltam.
-
Amerikai szobatársam ledöbbent tőlem.
-
Megkérdezte, hol tanultam meg ilyen jól angolul,
-
és zavarba jött, amikor elmondtam, hogy
-
Nigériában az angol a hivatalos nyelv.
-
Élénken érdeklődött az úgynevezett "törzsi zeném" felől,
-
és nagyot csalódott, amikor felmutattam
-
a Mariah Carey kazettámat.
-
(Nevetés)
-
Feltételezte, hogy nem tudom használni
-
a tűzhelyet.
-
Úgy tűnt, már a megismerkedésünk előtt
¶
-
sajnált engem.
-
Velem, mint afrikaival, anyáskodóan,
-
jószándékúan, szánakozva bánt.
-
A szobatársam egyetlen történetet ismert Afrikáról.
-
A katasztrófa történetét.
-
Ebben a történetben az afrikaiak
-
nem hasonlíthattak rá semmiben.
-
Nem érezhetett mást, csak szánakozást.
-
Nem lehettünk egyenlő emberek.
-
Azt kell mondjam, mielőtt Amerikába mentem,
¶
-
nem tudatosult bennem, hogy afrikai vagyok.
-
De Amerikában, ha Afrika szóba került, mindenki hozzám fordult.
-
Az nem baj, hogy semmit sem tudtam például Namíbiáról.
-
De végül magamévá tettem ezt az új identitást.
-
És most már sok mindenben afrikainak tartom magam.
-
Habár az még mindig irritál,
-
amikor Afrikát országként emlegetik.
-
Legújabb példa erre az egyébként fantasztikus utam
-
Lagoszból két napja, amikor
-
a gépen egy közlemény a jótékonyságról szólt
-
"Indiában, Afrikában, és más országokban".
-
(Nevetés)
-
Tehát, miután afrikaiként eltöltöttem néhány évet Amerikában,
¶
-
kezdtem megérteni a szobatársam reakcióit.
-
Ha nem Nigériában nőttem volna föl, és csak a népszerű
-
médiákból hallottam volna Afrikáról,
-
én is azt hittem volna, hogy Afrikában
-
gyönyörű tájak, gyönyörű állatok,
-
és érthetetlen emberek,
-
értelmetlen háborúk, szegénység és AIDS van csak,
-
az emberek képtelenek kiállni magukért,
-
és csak arra várnak, hogy
-
egy kedves, fehér külföldi megmentse őket.
-
Ugyanolyannak látnám az afrikaiakat, amilyennek
-
gyerekként Fide családját tartottam.
-
Szerintem Afrika egyetlen története a nyugati irodalomból származik.
¶
-
Íme egy idézet egy londoni
-
kereskedőtől, John Locke-tól, aki 1561-ben
-
Nyugat-Afrikába hajózott,
-
és lenyűgöző útinaplót vezetett.
-
Miután a fekete afrikaiakat
-
hontalan vadaknak nevezi,
-
azt írja, hogy ezeknek az embereknek nincs fejük,
-
a szájuk és a szemük a mellükön van.
-
Mindig nevetek, amikor ezt olvasom.
¶
-
John Locke képzelőereje egyszerűen imádnivaló.
-
De azért fontos az ő műve, mert
-
ezzel kezdődik meg
-
az afrikai történetmesélés nyugaton.
-
Egy Fekete-Afrika hagyománya, amely az ellentétek,
-
különbségek, sötétség hazája,
-
és az embereké, akik, a csodálatos költő, Kipling
-
szavaival élve,
-
félig gonoszak, félig gyermekek.
-
És kezdem megérteni, hogy amerikai szobatársam
¶
-
minden bizonnyal egész életében
-
csak ennek az egyetlen történetnek
-
a különböző változatait ismerte,
-
akárcsak a professzor,
-
aki egyszer azt mondta, hogy a regényem nem "eredeti afrikai".
-
Elismerem, volt néhány hiba a regényben,
-
néhány helyen
-
nem sikerült jól.
-
De egy percig sem gondoltam, hogy elbukott,
-
mint eredeti afrikai regény.
-
Valójában nem is tudtam,
-
mit jelent az eredeti afrikai.
-
A professzor szerint a szereplőim
-
túlságosan hasonlítottak rá,
-
egy tanult, középosztálybeli emberre.
-
A szereplőim autót vezettek.
-
Nem éheztek.
-
Tehát nem lehettek eredeti afrikaiak.
-
De gyorsan hozzáteszem, hogy én is éppolyan
¶
-
hibás vagyok az egyetlen történet ügyében.
-
Néhány éve leutaztam az USA-ból Mexikóba.
-
Amerikában a politikai légkör akkortájt feszült volt.
-
Hosszasan vitáztak a bevándorlásról.
-
És, mint az gyakran megesik Amerikában,
-
a bevándorlás egyet jelentett a mexikóiakkal.
-
Végtelen számú történetet hallottam
-
mexikóiakról, akik
-
kihasználták az egészségügyet,
-
átszöktek a határon,
-
akiket letartóztattak a határon, és hasonlók.
-
Emlékszem, az első napomon Guadalajarában sétáltam,
¶
-
néztem az embereket, ahogy munkába sietnek,
-
tortillát göngyölnek a piacon,
-
dohányoznak, nevetnek.
-
Emlékszem, kissé meglepődtem.
-
És aztán elszégyelltem magam.
-
Rájöttem, hogy annyira elmélyedtem
-
a média hírközléseiben a mexikóiakról,
-
hogy csak egyetlen képem volt róluk,
-
a nyomorúságos bevándorló.
-
Elhittem az egyetlen történetet a mexikóiakról,
-
és nem is szégyellhettem volna jobban magamat.
-
Így lehet megalkotni az egyetlen történetet,
-
egyfélének bemutatni egy népet,
-
egyetlenfélének,
-
újra meg újra,
-
és végül azzá válnak.
-
Lehetetlenség az egyetlen történetről beszélni
¶
-
a hatalom megemlítése nélkül.
-
Van egy igbo szó, ami
-
eszember jut, valahányszor csak a világ
-
hatalmi felépítésére gondolok, és ez a "nkali".
-
Egy főnév, amit olyasmit jelent,
-
hogy "nagyobbnak lenni valaminél".
-
Akárcsak a gazdasági és politikai világban,
-
a történeteket is a nkali
-
határozza meg.
-
Hogyan mondják el, ki meséli,
-
mikor mesélik, hány történetet mesélnek,
-
mind a hatalomtól függ.
-
A hatalom nem pusztán a képesség, hogy meséljünk valakiről,
¶
-
hanem az is, hogy ezáltal meghatározzunk valakit.
-
A palesztin költő, Mourid Barghouti azt írja, hogy
-
legegyszerűbben úgy lehet felszabadítani
-
egy népet, hogy elmeséljük a történetüket,
-
de úgy kezdjük, hogy "másodszor".
-
Kezdjük az indiánok nyilaival,
-
és nem a britek érkezésével,
-
és egy merőben más történetet kapunk.
-
Kezdjük a történetet
-
az afrikai állam bukásával,
-
és nem Afrika kolonizálásával,
-
az eredmény egy teljesen más történet.
-
Nemrég beszéltem egy egyetemen, ahol
¶
-
egy diák azt mondta, hogy
-
nagy kár, hogy
-
a nigériai férfiak fizikai erőszaktevők,
-
mint az apa a regényemben.
-
Mondtam neki, hogy épp most olvastam
-
az Amerikai pszichót,
-
(Nevetés)
-
és hogy igazán nagy kár,
-
hogy a fiatal amerikaiak sorozatgyilkosok.
-
(Nevetés)
-
(Taps)
-
Nyilvánvalóan kicsit bosszankodtam.
-
(Nevetés)
-
Sosem gondoltam volna, hogy
¶
-
csak mert olvastam egy regényt,
-
amiben egy sorozatgyilkos szerepel,
-
akkor ő valami módon az összes amerikait
-
képviseli.
-
És nem azért, mert én jobb ember vagyok, mint az a diák, hanem mert
-
Amerika kulturális és gazdasági hatalmának köszönhetően
-
számtalan történetet hallottam Amerikáról.
-
Olvastam Tyler, Updike, Steinbeck és Gaitskill műveit.
-
Nemcsak egyetlen történetem van Amerikáról.
-
Amikor néhány éve azt hallottam, hogy az íróknak
¶
-
nagyon boldogtalan gyerekkort kell
-
átélniük a sikerhez,
-
eltöprengtem, milyen szörnyűségeket
-
találhatnék ki, amiket a szüleim velem tettek.
-
(Nevetés)
-
De a helyzet az, hogy nagyon boldog gyermekkorom volt,
-
rengeteg nevetéssel és szeretettel, egy összetartó családban.
-
De voltak nagyszüleim, akik menekülttáborokban haltak meg.
¶
-
Az unokatestvérem, Polle az egészségügy hibájából halt meg.
-
Egyik legjobb barátom, Okoloma, repülőszerencsétlenségben halt meg,
-
mert a tűzoltóinknak nem volt vizük.
-
Elnyomó katonai kormányok alatt nőttem fel,
-
melyek nem becsülték a műveltséget,
-
így a szüleim olykor nem kaptak fizetést.
-
És gyerekkoromban láttam a lekvárt eltűnni a reggelizőasztalról,
-
majd a margarin is eltűnt,
-
végül a kenyér túl drága lett,
-
és a tejet be kellett osztani.
-
De főleg egyfajta mindennapos politikai félelem
-
uralta életünket.
-
Ezek a történetek a részemmé váltak.
¶
-
De ha csak a rossz emlékekhez ragaszkodnék,
-
azzal az élményeimet szegényíteném,
-
és mellőzném a többi történetet,
-
mely hatással volt rám.
-
Az egyetlen történet sablonokat teremt.
-
És nem az a gond a sablonokkal,
-
hogy nem igazak,
-
hanem az, hogy nem teljesek.
-
Egy történetet kizárólagossá tesznek.
-
Természetesen Afrikában rengeteg katasztrófa van.
¶
-
Rettenetesek, akár a szörnyű nemi erőszak Kongóban.
-
És elszomorítóak, mint például az a tény,
-
hogy Nigériában 5000 jelentkezőre jut egy állás.
-
De más történetek nem a katasztrófáról szólnak.
-
És ez nagyon fontos, éppolyan fontos, hogy beszéljünk róluk.
-
Mindig úgy éreztem, hogy lehetetlen
¶
-
igazán megismerni egy helyet vagy embert
-
anélkül, hogy minden történetet megismernénk róla.
-
Az egyetlen történet megfosztja
-
az embereket a méltóságuktól.
-
Megnehezíti az emberek közti egyenlőség felismerését.
-
Hasonlóságunk helyett azt hagnsúlyozza ki,
-
hogy mennyire különbözünk.
-
És mi van, ha a mexikói utam előtt
¶
-
mindkét oldalról figyelemmel követem a bevándorlási vitát,
-
az amerikai és a mexikói oldalról is?
-
Mi van, ha anyám elmondja, hogy Fide családja szegény
-
és keményen dolgozik?
-
Mi van, ha egy afrikai tévéhálózat, különféle
-
afrikai történeteket sugároz az egész világ számára?
-
Ezt nevezi a nigériai iró, Chinua Achebe,
-
a "történetek egyensúlyának".
-
Mi van, ha a szobatársam hallott nigériai kiadómról,
¶
-
Mukta Bakaray-ról,
-
a rendkívüli emberről, aki otthagyta banki állását,
-
hogy megvalósítsa az álmát és kiadót alapítson?
-
Az általános vélemény az volt, hogy a nigériaiak nem olvasnak irodalmat.
-
Ő nem értett egyet. Úgy érezte,
-
hogy akik tudnak, azok olvasnának,
-
ha megfizethető és elérhető lenne számukra az irodalom.
-
Röviddel azután, hogy kiadta első regényemet,
¶
-
Lagoszba mentem egy tévéinterjúra.
-
És a nő, aki küldöncként dolgozott, odajött hozzám, és azt mondta:
-
"Nagyon tetszett a regényed. De nem tetszett a vége.
-
Írnod kell egy folytatást, amiben ez fog történni..."
-
(Nevetés)
-
És részletesen elmondta, mit írjak a folytatásba.
-
Lenyűgözött, és egyben meg is indított.
-
Itt ez a nő, egy egyszerű hétköznapi ember Nigériából,
-
akit nem tartottak olvasónak.
-
De nem pusztán elolvasta a könyvet, hanem magáévá is tette,
-
és úgy érezte, joga van beleszólni,
-
hogy mit írjak a folytatásba.
-
És mi van, ha a szobatársam ismeri a barátomat, Fumi Ondát,
¶
-
a bátor nőt, aki Lagos-i tévéshow-kat vezet,
-
és eltökélten mesél arról jobb szeretnénk elfelejteni?
-
Mi van, ha a szobatársam tud a szívműtétről, amelyet
-
múlt héten a lagoszi kórházban hajtottak végre?
-
Mi van, ha a szobatársam ismeri a kortárs nigériai zenét?
-
Tehetséges emberek énekelnek angolul és pidzsinül,
-
igbóul és jorubául és ijóul,
-
keverve a hatásokat Jay-Z-től Felán át
-
Bob Marley-n keresztül a nagyapáinkig.
-
Mi van, ha a szobatársam már hallott az ügyvédnőről,
-
aki Nigériában a bírósághoz fordult,
-
hogy tiltakozzon egy ostoba törvény ellen,
-
mely szerint a nők csak férjük jóváhagyásával
-
újíthatják meg az útlevelüket?
-
Mi van, ha a szobatársam ismeri Nollywoodot,
-
ahol rengeteg leleményes ember készít filmet, a technikai problémák ellenére?
-
Népszerű filmeket,
-
melyek valóban a legjobban példázzák,
-
hogy a nigériaiaknak van igényük arra, amit alkotnak.
-
Mi van, ha a szobatársam halott a csodálatosan ambíciózus fodrászomról,
-
aki nemrég indította el saját póthaj-üzletét?
-
Vagy a többi rengeteg nigériairól,
-
akik vállalkozást indítanak, és néha elbuknak,
-
de továbbra is táplálják az ambícióikat?
-
Minden alkalommal, amikor otthon vagyok,
¶
-
a nigériaiak szokásos bosszúságaival szembesülök:
-
rossz infrastruktúránkkal, bukott kormányunkkal.
-
De hihetetlenül rugalmasak vagyunk, és így
-
elboldogulunk a kormányunk ellenére is,
-
nem miatta.
-
Kreatív írást tanítok Lagoszban minden nyáron.
-
És lenyűgöző, hogy mennyien jelentkeznek,
-
hány ember szeretne írni,
-
történeteket mesélni.
-
Nigériai kiadómmal nemrég indítottunk egy non-profit
¶
-
szervezetet, a Farafina Alapítványt.
-
Nagyratörő álmaink vannak könyvtárépítésről,
-
a már létező könyvtárak karbantartásáról,
-
állami iskolák felszereléséről,
-
melyeknek nincs semmi a könyvtárukban,
-
és rengeteg olvasó és író tanfolyam
-
megszervezéséről,
-
azoknak, akik szeretnék elmesélni történeteinket.
-
A történetek fontosak.
-
Rengeteg történet fontos.
-
Történetek, melyeket kisajátítottak és lebecsméreltek.
-
De a történetek erőt is adnak, és emberségessé tesznek.
-
A történetek megtörhetik az emberek méltóságát.
-
De meg is tudják javítani a a megtört méltóságot.
-
Az amerikai írónő, Alice Walker írta ezt
¶
-
déli rokonairól, akik
-
északra költöztek.
-
Mutatott nekik egy könyvet a déli
-
életről, amit hátrahagytak.
-
"Körbe ültek, olvasták a könyvet,
-
hallgatták, ahogy felolvasok, és egyfajta édent szereztünk vissza."
-
A következő gondolattal szeretném lezárni:
-
ha elutasítjuk az egyetlen történetet,
-
ha megértjük, hogy nem csak egy történet szól
-
egy helyről,
-
visszaszerzünk egyfajta édent.
-
Köszönöm.
-
(Taps)
English [en]
Danish [da]
Estonian [et]