-
Dzsugel - Isten hívása
1. rész
-
Egy napsütötte napon 1959-ben az édesapám,
Walter Jackson, elhatározta, hogy
-
kivesz egy szabadnapot, mint
gyülekezet-plántáló munkás
-
Paramaribó-ban Dél-Amerikában
Suriname fővárosában.
-
Abban az időben apukám és anyukám Marjorie
a Nyugat Indiai missziónak dolgoztak,
-
amit most World Team-nek neveznek
(Világ Csapat)
-
A missziós szervezet arra összpontosított,
hogy elvigyék a Jó Hírt
-
Jézus Krisztust és az Ő szeretetét olyan emberekenek,
akik még ezt nem hallották.
-
Egy másik kultúrában való élet energiát követel,
és egy másik nyelven dolgozni fárasztó.
-
Aznap az édesapámnak
pihenésre volt szüksége.
-
Elment kocsival egy kisvárosba
Albinába, ami a Maroni folyó partján van.
-
Talált egy kis kikőtőt, ahol horgászhat,
és berendezkedett egy pihenő napra.
-
Nem volt egy sikeres pihenő nap
vagy horgász nap,
-
mert Jézusnak más tervei voltak
édesapám számára aznapra,
-
annak aki elhívta
emberhalászoknak a tanítványait.
-
Az édesapám pihenését és csendjét
egy csónak motor zaja szakította félbe,
-
ami egy nagy kenut hajtott fel a folyón,
tele egyszerű indiánokkal,
-
pont abba a kikötőbe, ahol
az édesapám ült.
-
Pont édesapám mellet kötöttek ki, egyszerű ágyékkötőt
és vörös gyöngy ékszereket viseltek.
-
Ezek az indiánok bejöttek a civilizát területre
300 km utazva fel a folyón, hogy
-
árut vegyenek, amit aztán
visszavisznek a dzsungelbe.
-
Az apukám, aki sohasem szégyenlős,
barátságosnak mutatkozott és párbeszédbe kezdett
-
de nem sok sikerrel.
-
Mert az indiánok az anyanyelvüket beszélték csak
nem a hollandot, Suriname hivatalos nyelvét.
-
De amíg ezek között az indiánok között volt az édesapám,
egy nagyon erős benyomást érzett Istentől:
-
"Walter azt akarom, hogy vidd el
ezeknek az indiánoknak az evangéliumot"
-
Az édesapám azt mondaná, hogy hallotta
Isten hangját, nem hang formájában,
-
hanem nagyon erősen és
tisztán a szívében és elméjében.
-
Ez annyira egyértelmű volt a számára, hogy
az elkövetkező hónapokban, években mindent megtett,
-
hogy elvigye az evangéliumot ezeknek az indiánoknak.
-
Amit később megtudott, hogy
Wayana indiánoknak hívnak.
-
Aznap este amikor hazaért és elmondta
az egész történetet az édesanyámnak
-
az édesanyám gondolkodás
nélkül beleegyezett.
-
Teljesen támogatta
ezt az új elhívást.
-
Elkezdett imádkozni és felkészülni
a következő lépésekre.
-
Ez a tiszta elhívása Istennek egy
erőteljes ösztönzést adott,
-
hogy leküzdjék az elöttük álló
dzsungel élet kihívásait.
-
Az egyik legnagyszerűbb része ennek a történetnek,
hogy Isten mások szívében is munkálkodott.
-
Hogy érjék el ezeket és más indián törzseket
Suriname dszungeleiben.
-
Például ugyanabban az időben 2 fiatal
amerikai pilóta érezte Isten hívását,
-
és lerepültek a pici magán repülőjükkel
az USA-ból Suriname-ba,
-
és képesek voltak biztosítani
a logisztikai támogatást
-
ahhoz hogy több indián törzset elérhessenek.
-
Mások is elhívást kaptak a pilótákon kívül.
-
Néhányan évtizedeket adtak az életükből Krisztusnak,
a Wayana emberek miatt.
-
Az édesapám 14 évesen
már igent mondott Isten hívására,
-
arra az életre, hogy misszionárius legyen.
-
Tizenéves fiú volt, aki
Philadephia városában élt,
-
és nagyon őszintén azt mondta Istennek:
-
"Uram oda megyek, ahová küldessz,
de légy szíves ne küldj a dzsungelbe"
-
15 évvel később Isten
pont erre hívta el az édesapámat
-
Dél Amerikában Suriname-ba
az Amazon dzsungeleibe hívta el a munkára.
-
De amikor hallotta Isten hangját
azon a napon a kikőtőben,
-
készen állt és kétség nélkül tudta,
hogy ez Isten terve a számára.
-
És mivel elment, megtapasztalta azt a csodálatos
kalandot, hogy Istennel járhat még a dzsungelben is.
-
Az édesapám ma is azt mondja, hogy az elkövetkező
4 év volt a legjobb időszak az életében.
-
Semmiért se cserélné el őket.
-
Isten elhívása gyakran akkor érkezik,
amikor mi a legkevésbé várjuk azt.
-
Azok számára akiknek az elhívás szól,
lehetséges legjobb élet egyszerűen az engedelmesség.
-
Van több ilyen hasonló elhívás a Bibliában,
mint amit az édesapám megtapasztalt.
-
Látjuk, hogy Isten egy meghatározott időpillanatban
beleszólt férfiak és nők életébe és elhívta őket,
-
hogy tegyenek meg valami nagy dolgot,
valami sokkal nagyobbat mit amit el tudnának végezni.
-
Isten pedig erőt adott nekik,
hogy megtegyék azt amire elhívta őket.
-
Néha Isten elhívása egyből jön,
néha mint nálam
-
ez egy sorozata a megérzéseknek
tanításoknak és megtapasztalásoknak.
-
De amikor Isten elhív valakit,
a mi válaszunk az kellene, hogy legyen:
-
"Itt vagyok Uram, küldj engem."
-
Lehet Isten arra hív,
hogy érj el egy nem hívő barátot
-
vagy egy szomszédot, vagy kezdj
elegy új szolgálatot,
-
vagy vidd el azoknak az evangéliumot,
akik azt sohasem hallották.
-
Akkor ez a helyes válasz:
-
"Uram bármit kérsz megteszem."
-
"Azzal kezdem, amivel akarod, hogy kezdjem."
-
"Oda megyek ahová akarod"
-
"Itt vagyok Uram, küldj el engem"
-
Mivel édesanyám és édesapám igent mondtak Isten hívására, hogy vigyék el az evangéliumot az indiánoknak,
-
ezért ma nekünk Krisztusban testvéreink vannak
a Wayana indiánok között Dél Amerikában Suriname-ban.
-
Megváltoztatta édesapám az életét, hogy
elment horgászni egy pihenőnapján.
-
Nem számított rá, hogy Isten
aznap fogja őt elhívni,
-
de az engedelméssége vitte el őket
Suriname dzsungeleinek méllyére,
-
ahol néhány év hűséges
nehéz munka után,
-
más hűséges munkatárs
együttműködésével együtt,
-
majdnem az egész Wayana indián falu
megismerte és megszerette Jézus Krisztust.