A dzsungel - Isten hívása (1.rész)

Ezek a videók elmondják annak a történetét, ahogy az édesapám és az édesanyám, Walter és Marjorie Jackson, és más hűséges munkások, hogyan érték el a Wayana indiánokat Szurinaméban.
A négy videó mindegyike a történet egy lényeges részét mondja el, ahogy Isten Igéje elérte az indiánok szívét. Ez a négy rész tartalma:
1. Isten hívása - Hogyan mutatta be Isten az indiánokat édesapámnak és hívta el őt
2. Isten Igéje - Hogyan írták le az indiánok nyelvét, és az ÁBC-t és hogyan olvastak el részleteket az Újszövetségből az indiánok.
3. Isten gondoskodása - Hogyan gondoskodott Isten a családom szükségleteiről és biztosított egy jelentőségteljes áttörést (megváltói hasonlatot) ami segítette az evangélium méllyebb magyarázatát.
4. Isten Igazsága - Hogyan értették meg az indiánok maguk az igazságot.

Az Úr áldja továbbra is ezt a szeretett törzset, és érjenek el az evangélium hírdetésével más törzseket is Szurináméban. Az Aratás Ura pedig folytassa a munkások elhívását az aratásba és vigyék el Jézus Krisztus evangéliumát azokhoz, akik azt még sohasem hallották!

Dzsungel - Isten hívása
1. rész

Egy napsütötte napon 1959-ben az édesapám,
Walter Jackson, elhatározta, hogy

kivesz egy szabadnapot, mint
gyülekezet-plántáló munkás

Paramaribó-ban Dél-Amerikában
Suriname fővárosában.

Abban az időben apukám és anyukám Marjorie
a Nyugat Indiai missziónak dolgoztak,

amit most World Team-nek neveznek
(Világ Csapat)

A missziós szervezet arra összpontosított,
hogy elvigyék a Jó Hírt,

Jézus Krisztust és az Ő szeretetét olyan emberekenek,
akik még ezt nem hallották.

Egy másik kultúrában való élet energiát követel,
és egy idegen nyelven dolgozni fárasztó dolog.

Aznap az édesapámnak
pihenésre volt szüksége.

Elment kocsival egy kisvárosba
Albinába, ami a Maroni folyó partján van.

Talált egy kis kikőtőt, ahol horgászhat,
és berendezkedett egy pihenő napra.

Ez nem lett egy sikeres pihenő nap
vagy horgász nap,

mert Jézusnak, aki a tanítványokat emberhalászoknak
hívta el, más tervei voltak az édesapám számára aznapra,

Az édesapám pihenését és csendjét
egy csónak motor zaja szakította félbe,

ami egy nagy kenut hajtott fel a folyón,
tele egyszerű indiánokkal,

pont abba a kikötőbe, ahol
az édesapám ült.

Pont édesapám mellet kötöttek ki, egyszerű ágyékkötőt
és vörös gyöngy ékszereket viseltek.

Ezek az indiánok azért jöttek a civilizált területre
300 km utazva fel a folyón, hogy

árut vegyenek, amit aztán
visszavisznek a dzsungelbe.

Az apukám, aki sohasem szégyenlős,
barátságosnak mutatkozott és párbeszédbe kezdett

de nem sok sikerrel.

Mert az indiánok az anyanyelvüket beszélték
nem a hollandot, Suriname hivatalos nyelvét.

De amíg az indiánok között volt az édesapám,
egy nagyon erős benyomást érzett Istentől:

"Walter azt akarom, hogy vidd el
ezeknek az indiánoknak az evangéliumot"

Az édesapám azt mondaná, hogy hallotta
Isten hangját, nem hang formájában,

hanem nagyon erősen és
tisztán a szívében és elméjében.

Ez annyira egyértelmű volt a számára, hogy
az elkövetkező hónapokban, években mindent megtett,

hogy elvigye az evangéliumot ezeknek az indiánoknak.
Később megtudta, hogy
Wayana indiánoknak hívják őket

Aznap este amikor hazaért és elmondta
az egész történetet az édesanyámnak

az édesanyám gondolkodás
nélkül beleegyezett.

Teljesen támogatta
ezt az új elhívást.

Elkezdett imádkozni és felkészülni
a következő lépésekre.

Istennek e tiszta elhívása
erőteljes ösztönzést adott,

hogy leküzdjék az elöttük álló
dzsungel élet kihívásait.

Az egyik legnagyszerűbb része ennek a történetnek,
hogy Isten mások szívében is munkálkodott.

Hogy érjék el ezt és más indián törzseket
Suriname dszungeleiben.

Például ugyanabban az időben 2 fiatal
amerikai pilóta érezte Isten hívását,

és lerepültek a pici magán repülőjükkel
az USA-ból Suriname-ba,

és képesek voltak biztosítani
a logisztikai támogatást

ahhoz hogy több indián törzset elérhessenek.

Mások is elhívást kaptak a pilótákon kívül.

Néhányan évtizedeket adtak az életükből Krisztusnak,
a Wayana emberek miatt.

Az édesapám 14 évesen
már igent mondott Isten hívására,

arra az életre, hogy misszionárius legyen.

Tizenéves fiú volt, aki
Philadephia városában élt,

és nagyon őszintén azt mondta Istennek:

"Uram oda megyek, ahová küldesz,
de légyszíves ne küldj a dzsungelbe"

15 évvel később Isten
pont erre hívta el az édesapámat

Dél Amerikában Suriname-ba
az Amazon dzsungeleibe hívta el a munkára.

De amikor hallotta Isten hangját
azon a napon a kikőtőben,

készen állt és kétség nélkül tudta,
hogy ez Isten terve a számára.

És mivel elment, megtapasztalta azt a csodálatos
kalandot, hogy Istennel járhat még a dzsungelben is.

Az édesapám ma is azt mondja, hogy az elkövetkező
4 év volt a legjobb időszak az életében.

Semmiért se cserélné el ezeket az éveket.

Isten elhívása gyakran akkor érkezik,
amikor mi a legkevésbé várjuk azt.

Azok számára, akiknek az elhívás szól,
a legjobb élet egyszerűen az engedelmesség.

Van több ilyen hasonló elhívás a Bibliában,
mint amit az édesapám megtapasztalt.

Látjuk, hogy Isten egy meghatározott időpillanatban
beleszólt férfiak és nők életébe és elhívta őket,

hogy tegyenek meg valami nagy dolgot,
valami sokkal nagyobbat mint amit el tudnának végezni.

Isten pedig erőt adott nekik,
hogy megtegyék azt amire elhívta őket.

Néha Isten elhívása egyből jön,
néha mint nálam

ez egy sorozata a megérzéseknek,
tanításoknak és megtapasztalásoknak.

De amikor Isten elhív valakit,
a mi válaszunk az kellene, hogy legyen:

"Itt vagyok Uram, küldj engem."

Lehet Isten arra hív,
hogy érj el egy nem hívő barátot

vagy egy szomszédot, vagy kezdj
el egy új szolgálatot,

vagy vidd el azoknak az evangéliumot,
akik azt sohasem hallották.

Akkor ez a helyes válasz:

"Uram bármit kérsz megteszem."

"Azzal kezdem, amivel akarod, hogy kezdjem."

"Oda megyek ahová akarod"

"Itt vagyok Uram, küldj el engem"

Mivel édesanyám és édesapám igent mondtak Isten hívására, hogy vigyék el az evangéliumot az indiánoknak,

ezért ma nekünk Krisztusban testvéreink vannak
a Wayana indiánok között Dél Amerikában Suriname-ban.

Megváltoztatta édesapám az életét, hogy
elment horgászni egy pihenőnapján.

Nem számított rá, hogy Isten
aznap fogja őt elhívni,

de az engedelméssége vitte el őket
Suriname dzsungeleinek mélyére,

ahol néhány év hűséges
nehéz munka után,

más hűséges munkatárs
együttműködésével együtt,

majdnem az egész Wayana indián falu
megismerte és megszerette Jézus Krisztust.