Hogyan kémkedik az amerikai kormány az ellenzékiek után – önt is beleértve?

Mi tartja vissza az amerikai kormányzatot telefonjaink rögzítésétől, e-maileink elolvasásától, mozgásunk nyomon követésétől? Nagyon kevés – állítja Jennifer Granick megfigyelési és kiberbiztonsági tanácsadó. A kormányzat könnyen, gyorsan begyűjt mindenféle információt rólunk, anélkül, hogy felhatalmazása lenne rá. Ha valaha is részt vettünk tüntetésen vagy fegyverbemutatón, akkor már számot tarthatunk érdeklődésükre. Tudjunk meg többet jogainkról, a kockázatokról és hogy miként védekezhetünk a megfigyelés ellen most, a megfigyelés aranykorában.

Manapság mindannyian aktivisták vagyunk.

(Taps)

Köszönöm.

Várok egy kicsit.

(Nevetés)

Kezdve a családokon, akik a nyilvános
iskolák alapítványaiért harcolnak;

a tízezreken, akik a "Foglaljuk el
a Wall Streetet" mozgalomhoz csatlakoztak,

vagy a "Black Lives Matter "
mozgalommal tiltakoznak

az afro-amerikaiak elleni
rendőri brutalitás ellen;

a családokig, akik az élet védelmében,

vagy a nő önrendelkezése
mellett tüntetnek;

azokig közülünk, akik barátaikat,

szomszédaikat féltik a deportálástól,

vagy hogy muszlimként

listázzák őket;

a fegyvertartás jogáért, vagy
a fegyvertartás ellenőrzéséért küzdőkig;

és januárban a nők meneteléséhez
csatlakozott milliókig,

szerte az országból.

(Taps)

Mindannyian aktivisták vagyunk,

ami azt jelenti, hogy mindannyiunk
okkal fél a megfigyeléstől.

A megfigyelés azt jelenti,
hogy a kormányzat

gyűjti és felhasználja személyes
és szenzitív adatainkat.

A megfigyelésnek lényeges szerepe van

a törvény érvényre juttatásában
és a nemzetbiztonságban.

De mióta megfigyelés létezik,

vissza is élnek vele,

kényes információkat gyűjtenek pusztán

származásuk,

nemzetiségük,

szexuális orientációjuk miatt emberekről,

– és különösen – aktivista tevékenységük,

politikai nézeteik miatt.

Kb. 53 éve annak, hogy Martin Luther King

elmondta híres beszédét
a washingtoni Lincoln-emlékműnél:

"Van egy álmom... "

Mára a beszéd gondolatai
a faji egyenlőségről és a toleranciáról

annyira megkérdőjelezhetetlenek,

hogy lányaim a beszédet
harmadik osztályban tanulják.

Akkoriban azonban

King nagyon is vitatott személyiség volt.

J. Edgar Hoover, a hírhedt
FBI-főnök azt hitte,

vagy szerette volna hinni,

hogy a polgárjogi mozgalom
a szovjet kommunisták titkos terve

az amerikai kormányzat destabilizálására.

Hoover a szervezettel bepoloskáztatta
King szállodai szobáját,

és lehallgatták az
aktivisták közti beszélgetéseket

a polgárjogi mozgalom
stratégiájáról és taktikájáról.

Szintén hangfelvétel készült

King és barátnője intim együttlétéről.

Hoover meglátta ebben a lehetőséget

a polgárjogi mozgalom ellehetetlenítésére.

Az FBI egy csomagot küldött
Kingnek a rögzített anyagokból,

egy kézzel írott feljegyzés kíséretében.

E feljegyzés egy piszkozata sok év után
előkerült az FBI archívumából.

Ez állt a levélben:

Ön nem tiszteletes, és ezt tudja.

King, közeleg a vég, mint ahogy
minden csalásnak vége egyszer.

A levél szinte biztatta Kinget,
hogy kövessen el öngyilkosságot,

mondván: "King, egyetlen
választása maradt.

Tudja, mi az.

Jobb, ha megteszi, mintha
mocskos, abnormális, csaló énje

lelepleződik a nemzet előtt."

De ami a lényeg,

King nem volt abnormális.

Mindannyiunknak vannak dolgai,
ami nem tartozik másokra.

És ami még fontosabb,

J. Edgar sem volt abnormális.

A megfigyeléssel való
visszaélés története

nem egyetlen rossz,
hatalommániás ember története.

Az FBI- ban eltöltött évtizedein keresztül

Hoover végig élvezte a mindenkori
elnök bizalmát, akit éppen szolgált,

demokratáét, republikánusét egyaránt.

John F. Kennedy és
testvére, Robert Kennedy

tudtak Dr. King megfigyeléséről,
és jóváhagyták.

Hoover 15 éven át futtatott egy
COINTELPRO nevű megfigyelési programot,

az olyan civil szerveződések
ellehetetlenítésére,

amelyek az állampolgári jogokért,

a nők jogaiért köteleződtek el,

vagy a háború ellen szálltak síkra.

És a megfigyelés nem állt meg itt.

Lyndon Baines Johnson

a választási kampány alatt bepoloskázta

riválisa, Barry Goldwater
kampány-repülőjét,

eszközként a választás megnyerésére.

És persze ott volt a Watergate.

Betörőket fogtak,

akik épp behatoltak a
Demokrata Párt főhadiszállására

a Watergate-házban.

a Nixon-adminisztráció érintett
volt a betörés elleplezésében,

és Nixonnak végül le kellett
mondania elnökségéről.

A COINTELPRO és a Watergate-ügy
ébresztő volt Amerika számára.

A megfigyelésekre nem volt szabály,

és a politikai vetélytárs
elhallgattatására használták fel.

Tehát az amerikaiak nagy nehézségek árán

megreformálták a megfigyelési törvényt.

A megfigyelési törvényben
a legfontosabb eszköz

a vizsgálatot elrendelő
határozat megkövetelése,

hogy a kormányzat hozzáférhessen
telefonhívásainkhoz és leveleinkhez.

Azért fontos a vizsgálatot
elrendelő határozat,

mert az állampolgár és a megfigyelő közé

beiktatódik egy bíró,

akinek feladata, hogy meggyőződjék róla,

hogy a megfigyelésnek alapos oka van;

hogy valóban a megfelelő
személyre irányul;

és a gyűjtött információt

törvényes kormányzati céllal
kívánják felhasználni,

nem pedig valaki hátrányos
megkülönböztetésére.

Ez volt a rendszerünk,

és ez azt jelenti,

hogy Obama elnök
nem hallgattatta le a Trump Towert.

Arra való a rendszer, hogy megakadályozza,
hogy bírói végzés nélkül

ilyesmi megtörténhessen.

De ma már nem csak telefonhívásokról
vagy levelekről van szó.

A mai technika

egyszerűvé és olcsóvá
teszi az információgyűjtést

az átlagemberekről.

A telefonhívásainkról
készült nyilvántartás

elárulhatja, van-e káros szenvedélyünk,

milyen vallásúak vagyunk,

milyen célra adományozunk,

milyen politikai jelöltet támogatunk.

Ehhez kormányunk éveken keresztül
gyűjtött még olyan telefoninformációt,

amilyeneket a bűnelkövetőkről szokás.

2012-ben a republikánus nemzeti konvenció

figyelme egy új technológiára esett,
az arcfelismerésre.

Ennek a lényege,

hogy felismeri a tömegben az esetleges

aktivistákat vagy rendbontókat,

hogy még időben lekapcsolhassák őket.

Mára az amerikai felnőtt népesség
több mint 50%-a szerepel

a kormányzat arcnyilvántartásában.

Az alkohol, dohány, lőfegyver és
robbanóanyagok kereskedelmét felügyelő

kormányzati szintű szervezet megoldotta

rendszám-érzékelőkkel,

hogy figyelemmel kísérje,
kik járnak fegyverbemutatókra.

Leolvassa azoknak
kocsiknak a rendszámát,

amelyek sokat parkolnak
ilyen események színhelyén.

Azt feltételezzük, hogy ma már
a rendőrőrsök több mint 70 százalékánál

rendelkezésre áll az automatikus
rendszámfelismerő technológia,

hogy nyomon kövessék,
milyen kocsik hajtanak át a városon.

Mindezeket az információkat –

a rendszámtáblákat, az arcképeket,

a telefon híváslistáját,

címjegyzékünket, a közeli
ismerőseink listáját,

a fényképeket, amiket feltöltünk
a dropboxra vagy a Google fényképoldalára,

e-maileinket, vagy akár amit csetelünk --

nem védik megfigyelésre
vonatkozó előírások.

Ez azt jelenti, hogy megvannak mindazok
az információk az átlagemberről,

amelyek újabban kis költséggel
szerezhetők meg.

Ez most aranykor a megfigyelések számára.

Minden szülő érteni fogja,
hogy ez mit jelent.

Egy kisbaba,

egy párhetes,

nem képes kimászni az ágyacskájából.

De amikor a kicsi lány nagyobb lesz,

akkor már ki tud mászni,

de azt mondjuk neki: "ne mássz ki!"

Minden szülő tudja, mi fog történni.

Némelyik baba ki fog mászni.

Ugye, ez a különbség
a "lehet" és a "szabad" között.

Ugyanez igaz ma a kormányzatra is.

Eleinte nem volt meg
a kormányzatnak a lehetősége,

hogy széleskörű, tömeges megfigyelést
végezzen a polgárok százmillióin,

és rossz célra
használja fel az információt.

De mára a kormányzat felnőtt,

és megvan hozzá a technika.

A kormányzatnak megvan a lehetősége,

és ezért a törvényi szabályozás
sokkal fontosabb, mint korábban volt.

Az az elvárás, hogy a törvény mondja meg,

mikor van a kormányzatnak
engedélye a megfigyeléshez,

és nyújtson garanciát
bizonyos komplikációk esetére.

Észrevesszük, ha törvénysértés történik,

és annak következményei
vagy retorziói vannak.

Soha ilyen fontos nem volt még a törvény,
mert olyan világban élünk ma,

ahol csak ez tartja vissza a kormányt

az információval való visszaéléstől.

De a törvények mára már nem működnek jól.

Különösen szeptember 11. óta,

és nincsenek helyettük olyan szabályok,
amilyenekre szükségünk lenne.

Látjuk ennek a következményeit.

Vannak központok a helyi,
az államok szintjén működő,

és a szövetségi szervek
együttműködésének összehangolására.

amelyeknek a belső terrorizmus
felderítése lenne a feladatuk.

És azt láttuk, hogy ez a központ jelenti,

hogy esetleg veszélyesek lehetünk,

ha egy harmadik párti
jelöltre szavaztunk,

vagy van egy "Ne lépj rám" zászlónk,

vagy megnéztünk egy adó-ellenes filmet.

E központok átnézték titokban muszlim
közösségek ajánlott olvasmányainak listáját,

kémkedtek a katonai szolgálatot
a gimiben elutasító kvékerek után.

Az adóhatóság ok nélkül, előszeretettel
ellenőriz olyan csoportokat,

amelyek nevében szerepel
a "Tea Party vagy a "Patriot" kifejezés.

Manapság vámosok és határőrők

megállítanak az országba belépő utasokat,

jelszavunkat kérik
a közösségi médiához,

amellyel megnézhetik, kik a barátaink,

miket írogatunk,

és akár írhatnak is a nevünkben.

Nos, a szabadelvű civilek,
mint amilyen én is vagyok,

megpróbálták felhívni a
figyelmet ezekre a dolgokra,

és küzdeni ellenük, éveken keresztül.

Ez nagy probléma volt
Obama elnöksége alatt,

de azóta a helyzet csak romlott.

Amikor a New York-i rendőrkapitányság

muszlimok után kutakodik,

vagy a rendőrkapitányság
rendszámleolvasókat használ,

hogy megtalálja, hogy merre
van a főnök házastársa,

vagy más hasonlók,

akkor ez borzasztó veszedelmes.

Amikor az elnök újrafogalmazza
a szövetségi megfigyelés

és a szövetségi kormányzat hatalmát,

hogy bosszút álljon
a politikai ellenzéken,

az zsarnokság.

Most tehát mindannyian aktivisták vagyunk,

mindannyiunknak tartanunk kell
a megfigyeléstől.

De ahogyan Martin Luther King idején,

most is tudunk változtatni a dolgokon.

Először is, használjunk titkosítást.

A titkosítás megvédi
az információnkat attól,

hogy könnyen begyűjtsék azért,
hogy felhasználják.

Ez betesz a megfigyelés aranykorának.

Másodszor, támogassuk
a megfigyelés újraszabályozását.

Tudták, hogy ha egy barátunk

a francia vagy a német kormánynak,

nemzetközi emberjogi csoportnak,

vagy olaj világcég számára dolgozik,

akkor lehetséges célpont
a kémszervezetek számára?

Ez azt is jelenti, hogy ha
beszélgetünk a barátunkkal,

az amerikai kormányzat
begyűjtheti ezt az információt.

Ha begyűjtötték, még ha egy amerikaival

beszélgettünk is,

az eljuthat az FBI-hoz,

az FBI átkutathatja

minden külön engedély nélkül,

anélkül, hogy különösebb oka lenne rá,

információt gyűjtve az amerikaiakról,

anélkül, hogy elkövettünk volna valamit,

anélkül, hogy dokumentálni kéne,
bármi gyanú nélkül.

A törvény, ami ezt megengedi:

a külföldiek lehallgatásáról szóló törvény
(FISA) módosításának 702-es paragrafusa.

Ebben az évben van egy nagy lehetőségünk,

mert a 702-es paragrafus
2017 végével lejár,

vagyis a Kongresszus
tehetetlensége nekünk kedvez,

ha reformot akarunk.

Nyomást tudunk gyakorolni képviselőinkre,

hogy valóban megtörténjenek
a lényeges módosítások

adataink védelmében, a továbbadás
és a visszaélés ellen.

És végül: az egyik ok, hogy elvesztettük
az ellenőrzést a dolgok felett,

hogy mindaz, ami a megfigyeléssel kapcsolatos –

a technológia, a szabályok és az elvek,

amelyek léteznek vagy hiányoznak a védelmünkre –

ezek titkosak vagy minősítettek.

Átláthatóságra van szükség,
állampolgárként tudnunk kell,

hogy mit tesz a kormány a nevünkben,

hogy az alkalmazott megfigyelés
és az információ felhasználása

elszámoltatható legyen
mindannyiunk által.

Mindannyian aktivisták vagyunk,

ami azt jelenti, hogy mindannyiunknak
van félnivalója a megfigyeléstől.

De akárcsak Martin Luther King idejében,

vannak dolgok, amiket megtehetnünk.

Csatlakozzanak hozzám, és lássunk munkához!

Köszönöm.

(Taps)