Így segítette egy betűtípus az Apollo 11 kilövését

Amikor az emberiség 1969-ben először landolt a Holdon, a Futura betűtípus ott volt velük. A tipográfia eme lenyűgöző történetében Douglas Thomas tervező arról beszél, milyen szerepet játszott a Futura az Apollo 11 kilövésében – és hogyan vált a világ egyik legelterjedtebb betűtípusává.

1969. júliusában

három amerikait lőttek fel az űrbe.

A Hold felszínén landoltak,

megtették az emberiség nagy lépését.

Buzz Aldrin és Neil Armstrong
a Hold felszínén sétáltak,

kitűzték ezt a zászlót.

Joggal ünnepeljük ezt a pillanatot –
ahogy Amerikában mondjuk – diadalként.

Nagyszerű teljesítményként tartjuk számon.

Ám az űrhajósok mást is hátrahagytak.

Ott hagytak egy emléktáblát is.

Ez a gyönyörű plakett az,

amiről mesélni szeretnék
önöknek egy kicsit.

Először is, talán észrevették
a két földgömböt,

ami a Földet jelképezi.

Itt egy csodás nyilatkozat is:

"Békével jöttünk,
az emberiség nevében."

Elsőre ez csupán egy szép költői fordulat,

ám a használt betűtípus is
tökéletesen illik a pillanathoz.

Formailag és műszakilag
is jól megtervezettnek tűnik.

A neve is olyasvalami,

ami találó javaslat lehet
valamire a Holdon: Futura.

Na most, én a betűkről szólnék, és arról,

miért méltó ez a betűtípus a pillanathoz.

Tulajdonképpen több mint
egyszerűen ünnepélyes.

Ma, amikor eljöttek ide,

betűtípusokról gondolkodtak.

Lehet, hogy nem tudják,

de önök mind öntudatlan
szakértői a tipográfiának.

A tipográfia azt tanulmányozza,
hogyan uralják világunkat a betűtípusok,

amelyek az általunk használt
szavak képi megjelenései.

Van ám ezzel kapcsolatban valami vicces.

Tudom, velem ellentétben
önök nem a betűtípusok bolondjai,

esetleg néhányan igen,
de ha nem, az is rendben van,

mert én naponta órákon át
próbálom megtalálni

a tökéletes projekthez illő
tökéletes betűtípust,

vagy dollárok ezreit költöm arra,

hogy szerezzek egyet megfelelő vonásokkal.

Ám valójában önök is naponta
órákon át értékelnek betűtípusokat.

Ha nem hiszik, gondolják át,
hogyan jutottak ide.

Mind jelzések alapján következtettek,

akár még a telefonjukon is,

mely jeleknek higgyenek,
melyeket hagyják figyelmen kívül.

Betűtípusokat értékeltek.

Vagy amikor épp csak
egy új terméket vesznek,

át kell gondolniuk,
hogy valami drága-e vagy olcsó,

nehezen vagy könnyen beszerezhető-e.

Ami vicces, hogy ez önöknek

valószínű fel sem tűnik,

ám ha valami nem helyénvalót látnak,

azonnal kiszúrják.

(Nevetés)

Amit szeretek a tipográfiában,

amiért szeretem a Futurát
és a betűtípusokat,

hogy amit tanulmányozok,
mindenütt ott van.

Az utcák, ahol járok, minden könyv,
amelyet kézbe veszek,

mindenben, amit elolvasok,
ott van, amit szeretek.

Ha megértik, hogyan változott
a történelem és vele a tipográfia,

mindennek megértik a történelmét.

Íme, a Futura betűképe.

Már beszéltünk róla korábban,
hogy ez a modernizmus kicsiben.

Így szivárgott be az országba
a modernizmus,

s vált a huszadik század talán
legnépszerűbb vagy legszabálytalanabb

betűképévé.

"A kevesebb több", tartja
a modernizmus életbölcsessége.

Ez valósult meg a képzőművészetben is.

Figyeljük meg az alapokat,
az alapvető formákat,

a geometriát.

Nos, a Futura valójában ennek a legjava.

Biztosan felfigyeltek
a Futura alakzataira:

körök, négyszögek, háromszögek.

Az alakzatok egy része körökön alapul,

mint például az O, D és C,

vagy másoknál a háromszögnek
ez a hegyes csúcsa jelenik meg.

Másokat mintha vonalzóval

vagy körzővel rajzoltak volna.

Matematika, mértan,
pontosság sugárzik róluk.

Tulajdonképpen ez az egész
rendszer úgy készült,

ahogy a betűtípust tervezték.

Úgy, hogy ne hasonítson
más betűtípusokra, valami új legyen.

Benne van a vékony, a közepes,
a félkövér betűtípusban is.

A betűcsalád tagjai más-más
szerepet töltenek be.

Tudatos szakítás volt ez a múlttal,

olyan, amit látszólag gép,
nem pedig emberkéz alkotott.

Hogy értem azt, hogy nem emberkéz alkotta?

Valahogy így nézhet ki,

amikor valamit kalligráfiai
ecsettel vagy tollal írnak.

Vékonyabb, vastagabb vonalak.

Még a hagyományosabb betűtípusok
esetében is, mint például a Garamond,

felfedezhetők a régi rendszer nyomai,

amelyben, ahogy látják, az A
kissé elvékonyodik a tetején,

alul pedig megvastagszik,

mert próbálja azt mímelni,
mintha kézzel írták volna.

A Futura viszont olyan,

mintha emberkéz sosem érintette volna,

mintha gép alkotta volna

a gépek kora, az ipari kor számára.

Van itt egy kis trükk,

amelyet Paul Renner, aki 1927-ben tervezte
a betűtípust, alkalmazott.

Ha megfigyelik, hogyan csatlakozik

a köríves forma a függőleges egyeneshez,

észrevehetik, hogy kissé elvékonyodik.

Ez csak egy a száz megoldás közül,

amelyek révén megalkották
a mértani tökéletesség látszatát,

még ha matematikailag nem is az.

A betűtípus-tervezők
folyton ezzel foglalkoznak:

minden nap elérik,
hogy a betűtípusok tegyék a dolgukat.

Ezzel más európai és amerikai tervezők is
foglalkoztak ugyanabban az időben.

Íme, néhány kiváló példa Európából,

melyek valami újat akartak adni
az új kor, az új idők számára.

További példák Németországból,

amelyek egy s másban
hasonlítanak a Futurára,

talán eltér az x-magasságuk,
vagy más a vastagságuk.

Akkor miért a Futura terjedt el?

Ez esetben, ha elolvassák
ezeket az elnevezéseket,

néhányat közülük nem túl könnyű kimondani:

Erbar, Kabel Light, Berthol-
Grotesk, Elegant-Grotesk.

Nem igazán bejáratott nevek, ugye?

Ha összehasonlítják a Futurával,

láthatják, hogy a marketing csapat
igazán jól választott.

Ami csodás a névvel kapcsolatban –

tudják, ez egy olyan név,

ami tényleg a reményre
és a jövőről alkotott elképzelésre utal.

Nem így mondják a jövő szót németül,

ez nem német név,

fogtak valamit, amely szélesebb,

egyetemes hallgatóságot
képes megszólítani.

Összehasonlítva azokkal,
amiket Amerikában alkottak –

ezek azok a betűtípusok, amelyeket akkor,

a húszas években csináltak ott,

félkövérek, pimaszok, hetvenkedők.

Majdnem még azt is gondolhatják,
pont így nézett ki a tőzsde,

amikor minden gajra ment a húszas években.

Ekkor jönnek rá, hogy a Futura
valami forradalmit alkotott.

Egy kicsit más: megmutatom önöknek,
hogyan alkalmazzák a betűtípust.

Valószínűleg mind ismerjük ma ezt
a magazint, ez a "Vanity Fair".

Így nézett ki 1929 nyarán.

Sok értelemben nincs
semmi gond a dizájnjával.

Ez nagyon jellemző a huszas évekre.

A címlapon egy fontos személy fotója,

nevezetesen Franklin Roosevelté,
New York akkori kormányzójáé.

Minden központosítottnak,
minden szimmetrikusnak tűnik.

Van még egy kis díszítés,

talán maradvány
a Painted Lady betűtípusból,

nem teljesen modernizált.

Egyfajta szilárdságot sugároz.

Van iniciálé is, hogy segítsen
elkezdeni az olvasást.

Ám ez gyorsan változott,
és 1929. októberében

egy berlini székhelyű tervező
előállt egy új "Vanity Fair"-rel.

Így néz ki a Futurával.

A kormányzó helyett

egy csodás, absztrakt
fotó látható a címlapon,

itt éppen az óceánról.

Az iniciálék eltűntek.

A központosított elhelyezés
helyett: aszimmetria.

Ahogy belelapoznak a magazinba,
a változás még szembeötlőbb.

Ekkor még drámaibb az aszimmetria.

Itt Pablo Picasso illusztrációi láthatók,
végig az egész oldalon,

megtörve a két oldal kötésmargóját.

Íme egy még jelentősebb változás.

Ha közelről megnézik a Futurát,
észrevehetnek valamit.

Talán nem elsőre,

de nincsenek nagybetűk az oldalon
látható címekben és képaláírásokban.

Lehet, önök szerint ez nem újítás,

de nézzenek meg egy újságot,
könyvet vagy weboldalt,

és garantálom önöknek:
nem könnyen találnak hasonlót.

Még ma is kirívó megoldás.

Miért gyökeres változás?

Ha a nagybetűk jelentésére gondolunk,

valami fontosra utalnak,

legyen az a nevünk vagy címünk,

vagy talán csak a cégünk

vagy márkánk neve.

Tulajdonképpen bizonyos szempontból
Amerika a nagybetűk országa.

Imádunk nagybetűket használni mindenhol.

(Nevetés)

Gondolják csak el, milyen radikális lenne

egy olyan magazint bemutatni,
amelyből minden nagybetű hiányzik.

Talán ugyanolyan politikai erővel bírna,

mint ma a kultúránkban
a névmásokról folyó vitáknak.

A húszas években

nem sokkal jártunk az orosz
kommunista forradalom után.

Az embereknek ez a szocializmus
beszivárgását jelentette Amerikába.

A kisbetűk az egyenlőségre törekvést,

mindennek az egy szintre való
lesüllyesztését jelentették.

Ez még ma is radikális elgondolás.

Gondolják át,
önök hányszor írnak nagybetűvel,

hogy hatalmat, presztízst mutassanak.

Számukra tehát a Futura
így használta fel ezt az ötletet.

Más tervezők máshogy használták a Futurát,

a modernizmus más ötleteit
mutatták be általa:

ábrázolási stílusokkal,

vagy illusztrációkból
összeállított kollázs révén,

vagy csak új könyvborítókon,

ha Európából valók voltak.

Ám ami vicces,

hogy a huszas években,
ha új betűtípust akartak,

nem tölthették le csak úgy
a számítógépükre.

Meg kellett szerezniük őket ólomból.

Így az amerikaiaknak,
akik használni akarták,

beépíteni a saját rendszerükbe,

hogy aztán napi szinten
használhassák nyomtatásban,

hirdetésekben vagy máshol,

szükségük volt betűfémre.

És jó, amerikai kapitalista
módjára mit tettünk?

Másolatokat csináltunk.

Ezeknek semmi közük nem volt a Futurához,

de hasonlítottak rá,

mint a Spartan vagy a Tempo.

Tulajdonképpen,
mire kitört a II. Világháború,

az amerikai cégek igyekeztek
a náci termékeket bojkottálni.

De azt mondták: "Gyerünk,
használjátok a másolatainkat:

a 20th Century-t, a Spartant,
a Vogue-t, a Tempot.

Ezek olyanok, mint a Futura."

Tulajdonképpen a legtöbben
meg sem tanulták az új neveket,

továbbra is mindet Futurának hívták.

Amerika tehát elfogadta ezt a betűtípust,

elhódította és sajátjává tette.

Mire véget ért a II. Világháború,

az amerikaiak mindenütt alkalmazták,

legyen az katalógus, atlasz,

enciklopédia, táblázat, grafikon,

naptár vagy akár politikai anyag,

sőt egy újonnan alapított
focicsapat logója is akár.

Valójában a 20. század

néhány igen fontos hirdetésén
is alkalmazták.

Ebben a tekintetben tehát

mikor az amerikai kormány
döntött a világháború utáni térképeken,

projektekben használatos betűtípusról,

a Futurát választották.

Nem volt sem meglepő,
sem forradalmi döntés.

Semmi köze nem volt a kommunizmushoz.

Ám ezúttal felhasználásra került
néhány igen fontos térképen,

például a légierő 1962-es térképén,

vagy '66-ban a vietnámi térképeken.

Így az sem volt meglepő,

hogy amikor az amerikaiak
belevágtak a Mercury programba,

például John Glenn megkerülte a Földet,

az ő táblázatai, térképei
is Futurával íródtak.

Valójában mire a Mercury
átfordult az Apollo programba,

egyre többet használták a Futurát.

Egy biztonsági tervben például,

ám feltűnt műszerfalakon

vagy navigációs segédletekben is.

Sőt, grafikonokon, amik az egész rendszer
működését mutatták be.

Ám ami csodálatos,

hogy nemcsak az embereknek kiadott
dokumentumokban használták.

Feltűnt egy felhasználói felületen is,

egy rendszeren,
amely az űrhajósokat segítette,

hogyan kezeljék a gépet.

A NASA nem foglalkozott mindennel.

Alvállalkozók százai álltak mögötte –

Boeing, IBM, McDonnell Douglas –,

mind más gépeket gyártottak.

Most képzeljék el, ha az űrhajósoknak
az űrhajó minden elemén

más-más betűtípust és eltérő rendszereket
kellett volna használniuk.

Lehetetlen lett volna irányítani,

és minden új rendszer megnyitásánál

túl nagy kognitív terhet jelentett volna.

Így tehát a felhasználói
felületen használt Futura

segített átlátni és érthetőbbé tenni
egy összetett dolgot.

Nemcsak gombokon tűnt fel,
hanem címkéken is,

használták az ételadagjaikon,

a szerszámkészleteiken.

Fogantyúkon, karokon utasították
az űrhajósokat a teendőkről.

Tulajdonképpen pár helyen,

ahol valami összetett dolog
egyszerűsítésére volt szükség,

az utasításokat teljes
egészében Futurával szedték,

hogy egy pillanat alatt
tudják, mi a teendő.

Nem kellett mindent kívülről tudniuk,

láthatták kinyomtatva, támaszkodhattak rá.

Vagyis a Futura segített

a már egyébként is nehéz
és bonyolult rendszert

egyszerűbbé tenni.

Sőt, amikor egy űrhajós belépett
az űrhajóba, vagy elhagyta azt,

sokszor az első vagy utolsó, amit látott,

a Futura volt.

Az egyik kedvenc példám a Futura
ilyesfajta működését bizonyítandó,

ez a fényképezőgép.

Ez egy Hasselblad,
egy svéd cég gyártmánya.

Tökéletes fényképezőgép,
páran talán használták is önök közül,

a fotósok kiváló gépként értékelik.

S maguk is látják, ha tudnak
valamit a fényképezőgépekről,

hogy átalakították.

Ez esetben a filmdobozokat
összevissza címkézték,

ahogy a fényképezőgép más részeit is.

Így a NASA igazán nagyszerűt alkothatott

az űrhajósok számára.

Az űrhajósok nem fotósok,
nem jártasak a művészetben.

Így viszont a Futurával szedett
címkék révén egyértelműen tudták,

hogyan használják a fényképezőgépet.

Így tehát

a Futura biztosította, hogy szabályszerűen

használjanak dolgokat.

Ebben az esetben azt, hogy ne vegyék ki
a filmet exponálás előtt.

Enélkül a címke nélkül
néhányat sosem láttunk volna

a csodás fotókból, amelyek készültek.

Ha valami olyan dekoratívat látunk,
mint például ez az ünnepi jelvény,

vagy például a plakett a Holdon,

akkor jövünk rá, hogy a Futura
több volt, mint ünnepélyes,

hogy nemcsak a kinézete miatt
választották ki.

A Futura e választás révén elismerést,

elfogadottságot és hatalmat nyert.

Zárásképp egyvalamiről
szeretnék még beszélni.

Arról, hogy a Futura miről mesél.

Ez az, amit imádok a betűtípusokban:
mindnek van mondanivalója.

Ez a betűtípus nagyszerűen
beszél a beolvadásról:

valami Amerikába került,

s a kultúrája részévé vált.

Ez pedig az egyik legjobb
és legrosszabb dolog is,

amit Amerika tesz: befogadunk
valamit a kultúránkba, kivetjük,

majd sajátunknak kiáltjuk ki.

A Futura itt pontosan tükrözi,
mi történt a technológiával,

amelyen az egész rendszer alapul.

A Futura német betűtípus,
amely Amerika sajátjává vált.

Ahogy a technológiák is:

a rakéták, a tudósok,
mind Németországból érkeztek.

Így hát egy német betűtípus
egy amerikai plaketten

tökéletesen tükrözi,
mi történet a technológiával.

Ebben az esetben,

ha átgondolják ezt a történetet,
rájönnek, hogy a betűtípus a Holdon

legitimitást és hatalmat jelképez,

és ez adta az erőt az űrhajósoknak,
hogy a Holdra jussanak.

Köszönöm.

(Taps)