Ezért küzdhetnek depresszióval, szorongással
-
0:01 - 0:05Hosszú ideje nyomasztott két rejtély.
-
0:07 - 0:09Nem értettem őket,
-
0:09 - 0:12és hogy őszinte legyek,
féltem is a mélyükre ásni. -
0:12 - 0:16Az egyik, hogy egész életemben –
-
0:16 - 0:1940 éves vagyok –
-
0:19 - 0:22évről évre nőtt a depressziós
és szorongásos esetek száma -
0:22 - 0:25Amerikában, Nagy-Britanniában
-
0:25 - 0:27és az egész nyugati világban.
-
0:27 - 0:30Meg akartam érteni, miért.
-
0:31 - 0:33Miért történik ez velünk?
-
0:33 - 0:36Miért van az, hogy évről évre
-
0:36 - 0:39egyre több embernek esik nehezére,
hogy átvészelje a napot? -
0:40 - 0:43Egy sokkal személyesebb talány
okán is meg akartam érteni ezt. -
0:43 - 0:45Mikor kamasz voltam, emlékszem,
-
0:45 - 0:46azt magyaráztam az orvosomnak,
-
0:46 - 0:51hogy úgy érzem, kiárad belőlem a fájdalom.
-
0:51 - 0:53Képtelen voltam kontrollálni.
-
0:53 - 0:55Nem értettem az okát.
-
0:55 - 0:57Eléggé szégyelltem magam.
-
0:57 - 0:59Az orvosom mesélt valamit,
-
0:59 - 1:01ma már tudom, hogy jó szándékkal,
-
1:01 - 1:02ám meglehetősen leegyszerűsítve,
-
1:02 - 1:04nem teljesen tévesen.
-
1:04 - 1:06Azt mondta: "Tudjuk, miért
alakul ki az embereknél. -
1:06 - 1:11Néhány embernél egyszerűen felborul
a kémiai egyensúly az agyban – -
1:11 - 1:12te is ide tartozol.
-
1:12 - 1:14Csak némi gyógyszert kell kapnod,
-
1:14 - 1:16így a kémiai egyensúly helyreáll."
-
1:16 - 1:19Elkezdtem gyógyszert –
Paxilt, Seroxatot – szedni, -
1:19 - 1:22ezek ugyanazok, csak eltérő
néven futnak országonként. -
1:22 - 1:24Sokkal jobban éreztem magam,
igazán feldobódtam. -
1:25 - 1:27Ám nem sokkal később
a fájdalom érzése visszatért, -
1:28 - 1:30így egyre nagyobb adagokat kaptam,
-
1:30 - 1:33egészen a legálisan adható,
maximális dózisig, -
1:33 - 1:35amelyet 13 éven át szedtem.
-
1:35 - 1:39A 13 évből jó pár alatt, és az utolsó
években szinte folyamatosan -
1:39 - 1:40még mindig fájdalomban éltem.
-
1:40 - 1:43Elkezdtem kérdezgetni
magam: "Mi folyik itt? -
1:43 - 1:45Megteszel mindent,
-
1:45 - 1:48amit a társadalmat
jellemző történet előír – -
1:48 - 1:50miért érzed magad mégis így?"
-
1:50 - 1:53Hogy leássak e két rejtély mélyére
-
1:53 - 1:55és egy könyvig, amit írtam,
-
1:55 - 1:57végül utazgatni kezdtem a világban,
-
1:57 - 1:59több mint 60 000 kilométert.
-
1:59 - 2:01Le akartam ülni a világ
vezető specialistáival -
2:01 - 2:03beszélgetni a depresszió
és szorongás okairól, -
2:03 - 2:05és elsősorban, hogy mi ezekre a megoldás,
-
2:05 - 2:08olyanokkal, akik voltak
depressziósak, szorongtak, -
2:08 - 2:10és kijöttek belőle bármilyen módon.
-
2:10 - 2:11Rengeteget tanultam
-
2:11 - 2:14a bámulatos emberektől,
akiket útközben ismertem meg. -
2:14 - 2:17Ám úgy hiszem, a lényeg ebből az volt,
-
2:17 - 2:20hogy mostanáig a depresszió és szorongás
-
2:20 - 2:24kilenc okára létezik
tudományos bizonyíték. -
2:24 - 2:27Kettő ezek közül valóban
biológiai eredetű. -
2:27 - 2:29Génjeik érzékenyebbé tehetik
önöket az ilyen problémákra, -
2:29 - 2:31bár nem határozzák meg a sorsukat.
-
2:31 - 2:35Ha depressziósak, az agyban
valódi változások mehetnek végbe, -
2:35 - 2:37amelyek megnehezítik a gyógyulást.
-
2:37 - 2:38Ám a legtöbb faktor,
-
2:38 - 2:41amely bizonyíthatóan
depressziót és szorongást okoz, -
2:41 - 2:43nem biológiai eredetű.
-
2:44 - 2:46Ezek az életmódunkra jellemző tényezők.
-
2:46 - 2:48Ha egyszer megértjük őket,
-
2:48 - 2:51új megoldások egész sora tárul fel,
-
2:51 - 2:52melyek elérhetőek kellene legyenek
-
2:52 - 2:55a kémiai kedélyjavítók mellett.
-
2:55 - 2:58Például, ha magányosak,
-
2:58 - 3:01valószínűbb, hogy depresszióba esnek.
-
3:01 - 3:04Ha a munkában nincs ráhatásuk
a saját tevékenységükre, -
3:04 - 3:06csak azt teszik, amit mondanak maguknak,
-
3:06 - 3:08valószínűbb, hogy depresszióba esnek.
-
3:08 - 3:10Ha igazán ritkán
mozdulnak ki a való világba, -
3:10 - 3:12valószínűbb, hogy depresszióba esnek.
-
3:12 - 3:14Megtudtam valamit,
ami pedig egyformán jellemző -
3:14 - 3:16a depresszió és a szorongás sok okára.
-
3:16 - 3:18Nem mindre, de sokra közülük.
-
3:18 - 3:20Itt mind tisztában vannak vele,
-
3:20 - 3:23hogy vannak természetes
fizikai szükségleteik, ugye? -
3:23 - 3:24Nyilvánvalóan.
-
3:24 - 3:27Szükségük van élelemre, vízre,
-
3:27 - 3:29menedékre, tiszta levegőre,
-
3:29 - 3:31amelyektől, ha megfosztanám önöket,
-
3:31 - 3:33igazán gyorsan nagy bajba kerülnének.
-
3:33 - 3:35Ám ugyanakkor
-
3:35 - 3:38minden emberi lénynek vannak
természetes pszichológiai szükségletei. -
3:38 - 3:40Érezniük kell, hogy tartoznak valahova.
-
3:40 - 3:43Érezniük kell, hogy az életüknek
van jelentése és célja. -
3:43 - 3:46Érezniük kell, hogy mások
látják és értékelik önöket. -
3:46 - 3:48Érezniük kell, hogy értelmes
jövő áll önök előtt. -
3:48 - 3:51Sok mindenben jó a civilizáció,
amit építettünk. -
3:52 - 3:53Sok minden jobb, mint a múltban volt –
-
3:53 - 3:55örülök, hogy ma élhetek.
-
3:55 - 3:57ám egyre kevésbé törődünk
-
3:57 - 4:01ezekkel a mély, alapvető
pszichológiai igényekkel. -
4:02 - 4:05Nem egyedül erről van szó,
ám szerintem ez a fő oka annak, -
4:05 - 4:08hogy a válság egyre nagyobb méreteket ölt.
-
4:09 - 4:12Úgy találtam, ezt nagyon nehéz megérteni.
-
4:12 - 4:15Küzdöttem azzal, hogy úgy
gondoljak a depressziómra, -
4:15 - 4:19mint aminek sok oka van,
köztük az életmódunk, -
4:19 - 4:22ahelyett, hogy ez csak
egy probléma az agyamban. -
4:23 - 4:25Akkor kezdtek igazán
helyükre kerülni a dolgok, -
4:25 - 4:28amikor egy nap egy dél-afrikai
pszichiáterrel készítettem interjút, -
4:28 - 4:30bizonyos Dr. Derek Summerfielddel.
-
4:30 - 4:31Nagyszerű ember.
-
4:31 - 4:35Dr. Summerfield 2001-ben
Kambodzsában járt, -
4:35 - 4:38amikor először mutattak be az ott élőknek
-
4:38 - 4:40antidepresszánsokat.
-
4:40 - 4:43A helyi, kambodzsai orvosok
még sosem hallottak ezekről a szerekről. -
4:43 - 4:45Csak értetlenül álltak, mik ezek.
-
4:45 - 4:47Ő elmagyarázta nekik, mire azt felelték:
-
4:48 - 4:50"Nincs rájuk szükségünk,
már vannak antidepresszánsaink." -
4:50 - 4:52Mire visszakérdezett: "Hogy értik?"
-
4:52 - 4:55Azt hitte, valamiféle növényi
eredetű orvosságról van szó, -
4:55 - 4:59mint az orbáncfű, a páfrányfenyő, ilyesmi.
-
5:00 - 5:02Ahelyett elmeséltek neki egy történetet.
-
5:03 - 5:06Volt egy farmer a közösségükben,
aki a rizsföldön dolgozott. -
5:06 - 5:08Egy napon rálépett egy aknára,
-
5:08 - 5:10amely az USA-val vívott háború
maradványa volt, -
5:10 - 5:12és elveszítette a lábát.
-
5:12 - 5:13Kapott műlábat,
-
5:13 - 5:16majd kis idő múlva visszament
dolgozni a rizsföldekre. -
5:16 - 5:20Ám úgy tűnt, művégtaggal
nagyon fájdalmas a víz alatti munka, -
5:20 - 5:23és úgy hiszem, elég nyomasztó
lehetett visszamenni oda, -
5:23 - 5:25ahol előtte elvesztette a lábát.
-
5:25 - 5:27A férfi egész nap sírt,
-
5:27 - 5:29nem kelt ki az ágyból,
-
5:29 - 5:32a klasszikus depresszió
minden tünetét produkálta. -
5:32 - 5:33A kambodzsai orvos erre:
-
5:33 - 5:36"Ekkor adtuk neki a kedélyjavítót."
-
5:36 - 5:38Dr. Summerfield
azt kérdezte: "Mi volt az?" -
5:38 - 5:41Elmagyarázták, hogy elmentek
hozzá, és ott ültek mellette. -
5:42 - 5:43Meghallgatták.
-
5:44 - 5:47Rájöttek, hogy van értelme a fájdalmának –
-
5:47 - 5:50ő nehezen értette meg
a depressziós fájdalom közepette, -
5:50 - 5:54de valójában az életében jelenlévő,
teljesen érthető okok váltották ki. -
5:54 - 5:57Az orvosok egyike, miután beszélt
a közösség tagjaival, rájött, -
5:57 - 5:59ha szereznek a férfinak egy tehenet,
-
5:59 - 6:01lehet belőle tehenész,
-
6:01 - 6:04kikerül abból a helyzetből,
ami annyira felzaklatja, -
6:04 - 6:06nem kell kimennie a rizsföldekre.
-
6:06 - 6:08Vettek neki egy tehenet.
-
6:08 - 6:10Néhány héten belül a férfi nem sírt többé,
-
6:10 - 6:12egy hónap múlva elmúlt a depressziója.
-
6:12 - 6:14Azt mondták Dr. Summerfieldnek:
-
6:14 - 6:17"Látja, doktor, az a tehén
antidepresszáns volt, -
6:17 - 6:18erre gondolt, ugye?"
-
6:18 - 6:19(Nevetés)
-
6:19 - 6:22(Taps)
-
6:22 - 6:25Ha önöknek is azt tanították
a depresszióról, mint nekem, -
6:25 - 6:26és a legtöbbjüknek itt igen,
-
6:26 - 6:28ez rossz viccnek tűnik, ugye?
-
6:28 - 6:30"Elmentem orvoshoz antidepresszánsért,
-
6:30 - 6:31és egy tehenet kaptam." (Nevetés)
-
6:31 - 6:35Ám ez alapján az egyedi,
nem tudományos anekdota alapján -
6:35 - 6:38azok a kambodzsai orvosok
ösztönösen tudták, -
6:38 - 6:41mi az, amit a világ
vezető orvosi testülete, -
6:41 - 6:43az Egészségügyi Világszervezet
-
6:43 - 6:45évek óta próbál a tudomásunkra hozni
-
6:45 - 6:48a legjobb tudományos bizonyítékok alapján.
-
6:49 - 6:51Ha depressziósak,
-
6:51 - 6:52idegesek,
-
6:53 - 6:56nem gyengék és nem bolondok,
-
6:56 - 7:00és mindent figyelembe véve,
nem is gépek törött alkatrészekkel. -
7:01 - 7:03Emberek, kielégítetlen szükségletekkel.
-
7:04 - 7:07Legalább ilyen fontos az is,
amiről azok a kambodzsai orvosok -
7:07 - 7:10és az Egészségügyi Világszervezet
nem beszél. -
7:10 - 7:11Nem mondták a farmernek:
-
7:11 - 7:14"Hé, haver, össze kell szedd magad.
-
7:14 - 7:17Neked kell rájönnöd,
mi a baj, és megoldanod azt." -
7:18 - 7:20Pont ellenkezőleg, azt mondták:
-
7:20 - 7:23"Itt vagyunk, hogy csapatként
összedolgozzunk, -
7:23 - 7:28így együtt rájöhetünk,
mi a gond, hogyan hozzuk helyre." -
7:29 - 7:33Minden depressziósnak erre van szüksége,
-
7:33 - 7:36és minden depressziós ezt érdemli.
-
7:36 - 7:39Ezért jelentette ki néhány
évvel ezelőtt, 2017-ben, -
7:39 - 7:41az egészségügyi világnapra írt beszédében
-
7:41 - 7:43az ENSZ egyik vezető orvosa,
-
7:43 - 7:46hogy kevesebbet kell beszéljünk
a kémiai egyensúlyzavarról, -
7:46 - 7:49és többet az életmódunkra
jellemző egyensúlyzavarról. -
7:49 - 7:51Néha a gyógyszer igazi megkönnyebbülés –
-
7:51 - 7:53nekem is segített egy ideig –,
-
7:53 - 7:57ám pont, mert a probléma
a géneknél mélyebben gyökerezik, -
7:58 - 8:01a megoldásért is mélyebbre kell hatolni.
-
8:01 - 8:03Amikor ezt először felfedeztem,
-
8:03 - 8:05emlékszem, azon gondolkodtam:
-
8:05 - 8:07"Rendben, láttam minden
tudományos bizonyítékot, -
8:07 - 8:09rengeteg tanulmányt olvastam,
-
8:09 - 8:12rengeteg szakértővel beszéltem,
akik erről magyaráztak", -
8:12 - 8:14ám tovább járt az agyam:
"Hogyan tehetnénk ezt?" -
8:14 - 8:16A dolgok, amiktől depressziósak leszünk,
-
8:16 - 8:19többnyire sokkal összetettebbek,
-
8:19 - 8:20mint a kambodzsai farmeré.
-
8:20 - 8:23Hol kezdjük ezzel a megközelítéssel?
-
8:23 - 8:26Aztán mialatt azért utaztam,
hogy összehozhassam a könyvem, -
8:26 - 8:28a világ minden táján
-
8:28 - 8:30találkoztam olyanokkal,
akik pontosan ezt tették, -
8:30 - 8:33Sydney-től San Franciscón át
-
8:33 - 8:34São Paulóig.
-
8:34 - 8:36Találkoztam emberekkel, akik megértették
-
8:36 - 8:38a depresszió és szorongás mélyebb okait,
-
8:38 - 8:41és együttesen próbálták megoldani azt.
-
8:41 - 8:44Nyilvánvalóan nem mesélhetek
az összes csodás emberről, -
8:44 - 8:45akit megismertem, akiről írtam,
-
8:45 - 8:49sem pedig a depresszió és szorongás
kilenc okáról, amelyeket megismertem, -
8:49 - 8:51mert nem tarthatok 10 órás TED-előadást –
-
8:51 - 8:53a szervezőknél panaszt tehetnek.
-
8:53 - 8:55Ám két okot szeretnék kiemelni,
-
8:55 - 8:58velük együtt a két megoldást
is rájuk, ha nem bánják. -
8:59 - 9:00Íme az első:
-
9:00 - 9:03a miénk az emberiség történelmének
legmagányosabb társadalma. -
9:03 - 9:06Nemrégiben egy felmérés során
azt kérdezték amerikaiaktól, -
9:06 - 9:09úgy érzik-e, hogy többé már
senkihez nem állnak közel. -
9:09 - 9:13A megkérdezettek 39 százaléka
úgy nyilatkozott, ez a leírás illik rá: -
9:13 - 9:14"Már senkihez se áll közel."
-
9:14 - 9:17Nemzetközi szinten vizsgálva
a magányosságot -
9:17 - 9:19Anglia és Európa többi része
ott áll Amerika mögött, -
9:20 - 9:21ha valaki nagyon elbízná magát.
-
9:21 - 9:22(Nevetés)
-
9:22 - 9:24Sokat beszélgettem erről
-
9:24 - 9:27a magány világszinten is
vezető szakértőjével, -
9:27 - 9:29a fantasztikus John Cacioppo professzorral
-
9:29 - 9:30Chicagóban,
-
9:30 - 9:33és sokat gondolkodtam egy,
a munkájában feltett kérdésről. -
9:33 - 9:35Cacioppo professzor azt kérdezte:
-
9:35 - 9:37"Miért létezünk?
-
9:37 - 9:39Miért vagyunk itt, miért vagyunk életben?"
-
9:39 - 9:41Az egyik fő ok,
-
9:41 - 9:44hogy az afrikai szavannán élő őseink
-
9:44 - 9:46igazán jók voltak valamiben.
-
9:46 - 9:49Sokszor nem voltak nagyobbak,
mint az állatok, amiket elejtettek, -
9:49 - 9:53sokszor nem voltak gyorsabbak se,
mint az állatok, amiket elejtettek, -
9:53 - 9:54ám sokkal jobbak voltak abban,
-
9:54 - 9:57hogy csoportokba verődjenek
és együttműködjenek. -
9:57 - 10:00Fajként ez volt a szuperképességünk –
-
10:00 - 10:01hogy csoportokba gyűltünk,
-
10:01 - 10:03ahogy a méhrajok is
kifejlődtek az idők során, -
10:04 - 10:06úgy az emberek is törzsekbe tömörültek.
-
10:06 - 10:10Most pedig mi vagyunk az első emberek,
-
10:10 - 10:12akik felbontják törzseiket.
-
10:12 - 10:15Ettől viszont szörnyen érezzük magunkat.
-
10:15 - 10:17Ám ennek nem kell így lennie.
-
10:17 - 10:20A könyvem – és tulajdonképp
az életem – egyik hőse -
10:20 - 10:22egy Sam Everington nevű orvos.
-
10:22 - 10:25Kelet-London egy
szegény részében praktizál, -
10:25 - 10:26ahol én is éltem sok éven át.
-
10:26 - 10:28Sam nem érezte jól magát:
-
10:28 - 10:31sok beteg kereste fel
szörnyű depresszióval és szorongással. -
10:32 - 10:35Hozzám hasonlóan ő sem ellenzi
a kémiai kedélyjavítókat, -
10:35 - 10:37úgy tartja, enyhülést
hoznak néhány betegnek. -
10:37 - 10:38De két dolgot tapasztalt.
-
10:38 - 10:42Először is, a saját szülei is sokat
szorongtak, szenvedtek depressziótól -
10:42 - 10:46teljesen érthető okokból,
mint amilyen a magányosság. -
10:46 - 10:49Másodszor, bár a gyógyszerek
enyhülést adtak néhány embernek, -
10:49 - 10:52sok embernél nem oldották meg a problémát.
-
10:52 - 10:53A mélyben rejlő problémát.
-
10:54 - 10:57Egy nap Sam új megközelítés
kipróbálása mellett döntött. -
10:57 - 10:59Egy nő látogatott el a rendelőjébe,
-
10:59 - 11:00bizonyos Lisa Cunningham –
-
11:01 - 11:02később megismerkedtem Lisával.
-
11:02 - 11:05Lisa hét éve élt az otthonába zárkózva,
-
11:05 - 11:08bénultan a depressziótól és szorongástól.
-
11:09 - 11:12Amikor elment Sam rendelőjébe,
azt mondták neki: "Ne aggódjon, -
11:12 - 11:14gyógyszereket adunk magának,
-
11:14 - 11:16ám valami mást is felírunk.
-
11:17 - 11:20Előírjuk magának, hogy kétszer
egy héten jöjjön el a rendelőbe, -
11:20 - 11:23találkozzon más depressziós,
szorongással küzdő beteggel, -
11:23 - 11:26nem azért hogy arról beszéljen,
milyen rosszul van, -
11:26 - 11:29hanem hogy kitaláljanak valami értelmeset,
amit mind együtt csinálhatnak, -
11:29 - 11:32így nem lesz egyedül, s az életét
se fogja értelmetlennek érezni." -
11:32 - 11:35Amikor a csoport először találkozott,
-
11:35 - 11:37Lisa szó szerint hányt, úgy szorongott,
-
11:37 - 11:39annyira stresszelte a helyzet.
-
11:39 - 11:42Ám az emberek megölelték,
a csoport beszélgetni kezdett arról, -
11:42 - 11:44hogy mit csinálhatnának.
-
11:44 - 11:46Hozzám hasonló városi,
kelet-londoni emberek, -
11:46 - 11:48fogalmuk sem volt a kertészkedésről.
-
11:48 - 11:49Azt mondták: "Miért nem kertészkedünk?"
-
11:49 - 11:51Volt egy terület az orvosi irodák mögött,
-
11:51 - 11:52egy bozótos.
-
11:52 - 11:54"Miért nem alakítjuk kertté?"
-
11:55 - 11:57Elkezdtek könyveket kivenni a könyvtárból,
-
11:57 - 11:58YouTube-videókat nézni.
-
11:59 - 12:02Elkezdték a földet túrni.
-
12:02 - 12:05Elkezdték kitanulni az évszakokat.
-
12:05 - 12:06Rengeteg a bizonyíték rá,
-
12:06 - 12:08hogy a természetnek való kitettség
-
12:08 - 12:10nagyon erős kedélyjavító hatással bír.
-
12:10 - 12:13Ám ennél valami sokkal
fontosabb is történt. -
12:13 - 12:15Elkezdtek törzsbe rendeződni.
-
12:15 - 12:17Elkezdtek csoporttá alakulni.
-
12:17 - 12:19Törődni kezdtek egymással.
-
12:19 - 12:21Ha egyikük nem jelent meg,
-
12:21 - 12:24a többiek megkeresték, hogy rendben van-e.
-
12:24 - 12:26Ez segített nekik rájönni,
mi aggasztotta őket aznap. -
12:26 - 12:28Ahogy Lisa fogalmazott:
-
12:28 - 12:30"Ahogy a csoport kivirult,
-
12:31 - 12:32mi is kivirultunk."
-
12:32 - 12:35E megközelítésben társaságot írunk elő,
-
12:35 - 12:36és mindenfelé terjed Európában.
-
12:36 - 12:38Egyre több adat áll rendelkezésre,
-
12:38 - 12:41amely bizonyítja a depresszió és szorongás
-
12:41 - 12:43igazi és jelentőségteljes csökkenését.
-
12:43 - 12:47Egy nap, emlékszem, a kertben álltam,
-
12:47 - 12:50amelyet Lisa és egykor
depressziós barátai építettek – -
12:50 - 12:51igazán szép kert –,
-
12:51 - 12:52és volt ez a gondolatom,
-
12:52 - 12:56nagymértékben egy bizonyos professzor,
az ausztrál Hugh Mackay inspirálta. -
12:56 - 13:01Gyakran eszembe jutott, mit mondunk
ebben a kultúrában az embereknek, -
13:01 - 13:04ha lehangoltak – biztos, hogy
itt is mindenki mondta, én is –, -
13:04 - 13:07azt mondjuk: "Csak légy
magad, légy önmagad." -
13:08 - 13:10Közben valójában rájöttünk,
hogy ezt kellene mondjuk: -
13:10 - 13:12"Ne légy magad.
-
13:12 - 13:14Ne légy önmagad.
-
13:14 - 13:16Legyünk magunk, legyünk mi,
-
13:17 - 13:18egy csoport tagjai."
-
13:18 - 13:21(Taps)
-
13:22 - 13:24Ezeknek a problémáknak
a megoldása nem abban rejlik, -
13:24 - 13:28hogy egyre több
erőforrásukat használják fel, -
13:28 - 13:29mint elszigetelt egyén –
-
13:29 - 13:31részben ez vezetett ehhez a krízishez.
-
13:31 - 13:34Hanem, hogy valami önmaguknál
nagyobbhoz kapcsolódnak. -
13:34 - 13:37Ez igazán kapcsolódik a depresszió
és szorongás egy másik okához, -
13:37 - 13:39amiről beszélni szeretnék.
-
13:39 - 13:43Mindenki tudja, hogy ócska gyorskaják
uralják az étrendünket, -
13:43 - 13:45ami testi bántalmakat okoz.
-
13:45 - 13:47Nem felsőbbrendűséggel mondom ezt,
-
13:47 - 13:49tényleg a McDonald'stól
jöttem beszédet mondani. -
13:49 - 13:53Láttam, mind ették azt az egészséges
TED-reggelit – én nemet mondtam rá. -
13:53 - 13:58Ám ahogy a ócska gyorskaja eluralta
az étrendünket és megbetegített minket, -
13:58 - 14:02úgy egyfajta ócska értékrend
uralkodott el az elménken is, -
14:02 - 14:04lelki betegségekhez vezetve.
-
14:04 - 14:07Évezredeken át mondták a filozófusok,
-
14:07 - 14:12ha azt hiszik, hogy az élet a pénzről,
a státuszról és kérkedésről szól, -
14:12 - 14:13vacakul fogják érezni magukat.
-
14:13 - 14:16Ez nem egy pontos Schopenhauer idézet,
-
14:16 - 14:17de ez a lényege annak, amit mondott.
-
14:17 - 14:20Ám különös módon ezt
szinte alig vizsgálták tudományos szemmel -
14:20 - 14:24egy igazán különleges ember előtt,
akit én is ismerek: ő Tim Kasser, -
14:24 - 14:26professzor az illinoisi Knox College-ben,
-
14:26 - 14:29aki már harminc éve kutatja a témát.
-
14:29 - 14:32A kutatása néhány igen
fontos megállapítást tesz. -
14:32 - 14:35Először is, minél jobban elhiszik,
-
14:35 - 14:40hogy a kiút a szomorúságból
megvehető és lejátszható, -
14:40 - 14:42át, egy jobb életbe,
-
14:42 - 14:45annál valószínűbb,
hogy lehangoltak és szorongóak lesznek. -
14:45 - 14:47Másodszor társadalomként
-
14:47 - 14:51egyre jobban irányítanak
minket ezek az elképzelések. -
14:51 - 14:52Egész életemben roskadoztam
-
14:52 - 14:56a reklámok, az Instagram
és az ehhez hasonlók súlya alatt. -
14:57 - 14:58Ahogy erről gondolkodtam, rájöttem:
-
14:58 - 15:03mintha ezzel etetnének minket
születésünktől, egyfajta KFC az elmének. -
15:04 - 15:08Megtanították, hogy a boldogságot
mindenféle rossz helyen keressük, -
15:08 - 15:11és ahogy az ócska gyorskaja
nem megfelelő tápértékű, -
15:11 - 15:13sőt rosszul érzik magukat tőle,
-
15:13 - 15:16az ócska értékrend sem elégíti ki
pszichológiai szükségleteiket, -
15:16 - 15:19és megfosztja önöket egy jó élettől.
-
15:19 - 15:22Ám amikor először találkoztam
Kasser professzorral, -
15:22 - 15:23és hallottam tőle minderről,
-
15:23 - 15:26érzelmek kavalkádja öntött el.
-
15:26 - 15:28Egyrészről igazán nehéznek tűnt.
-
15:28 - 15:32A saját példámból láttam, milyen
gyakran próbáltam valami hivalkodó, -
15:32 - 15:37külső dologgal gyógyítani magam,
ha erőt vett rajtam a lehangoltság. -
15:37 - 15:40Megértettem, miért nem működött.
-
15:41 - 15:44Az is eszembe jutott, hogy ez
tulajdonképpen nyilvánvaló, nem? -
15:44 - 15:46Majdnem banális, nem?
-
15:46 - 15:47Ha azt mondanám önöknek,
-
15:47 - 15:49egyikük sem fog a halálos ágyán hazudni,
-
15:49 - 15:52és a sok megvett cipőre
vagy újratweetelésekre gondolni, -
15:52 - 15:53hanem a szerelem pillanataira,
-
15:53 - 15:55az életük jelentésére és kapcsolataikra.
-
15:55 - 15:57Ez szinte klisének tűnhet.
-
15:57 - 15:59Ahogy beszélgettünk, kérdeztem Kassert:
-
16:00 - 16:03"Miért érzem ezt a különös kettősséget?"
-
16:03 - 16:07Azt mondta: "Valamilyen szinten
mind tisztában vagyunk ezzel. -
16:07 - 16:09Ám ebben a kultúrában
nem ezek szerint élünk." -
16:09 - 16:11Túl jól ismerjük őket, klisékké váltak,
-
16:11 - 16:12de nem ezek szerint élünk.
-
16:13 - 16:16Azt kérdezgettem, miért ismernénk
ennyire behatóan valamit, -
16:16 - 16:17ha aztán mégsem élünk úgy?
-
16:17 - 16:21Egy idő után Kasser professzor azt mondta:
-
16:21 - 16:23"Mert egy gépezetben élünk,
amit arra terveztek, -
16:23 - 16:27hogy figyelmen kívül hagyjuk,
ami az életben fontos." -
16:27 - 16:29Ezen komolyan elgondolkodtam.
-
16:29 - 16:31"Mert egy gépezetben élünk,
amit arra terveztek, -
16:31 - 16:34hogy figyelmen kívül hagyjuk,
ami az életben fontos." -
16:34 - 16:38Kasser professzor rá akart jönni,
meg tudjuk-e törni a gépezetet. -
16:38 - 16:40Rengeteg kutatást végzett;
-
16:40 - 16:41mesélek egy példáról,
-
16:41 - 16:45és arra biztatok mindenkit itt,
próbálja ki a barátaival és családjával. -
16:45 - 16:48Több alkalommal összejöttünk
egy Nathan Dungan nevű sráccal -
16:48 - 16:52és kamaszok és felnőttek
alkotta csoportjával. -
16:53 - 16:54A csoport egyik lényege az volt,
-
16:54 - 16:58hogy fel kellett idézniük
az életük egy pillanatát, -
16:58 - 17:01amelynek volt értelme, jelentése.
-
17:01 - 17:02Ez mindenkinek mást jelentett.
-
17:02 - 17:06Pár embernek ez a zenélés volt,
másoknak az írás vagy segítségnyújtás – -
17:06 - 17:09gondolom, itt is mindenki
ki tud találni valamit, ugye? -
17:09 - 17:12A csoport másik lényege az volt,
hogy feltegyék a kérdést: -
17:12 - 17:15"Hogyan tudnánk az életünket
még inkább a jelentőségteljes -
17:15 - 17:18és céllal bíró pillanatoknak szentelni,
-
17:18 - 17:21és kevésbé annak,
hogy felesleges szemetet vegyünk, -
17:21 - 17:23képet posztoljunk róla a neten,
hogy mások azt mondják: -
17:23 - 17:25'Istenem, irigykedem!"
-
17:25 - 17:27Csak a találkozók révén rájöttek,
-
17:27 - 17:28hogy ez az egész hasonlít
-
17:28 - 17:31az Anonim Alkoholisták gyűlésére,
csak fogyasztóknak, ugye? -
17:32 - 17:35Azzal, hogy így összejöttek,
megfogalmazták ezt az értékrendet, -
17:35 - 17:37cselekvésre határozták el magukat,
és keresték a másikat, -
17:37 - 17:40jelentős változáson
esett át az értékrendjük. -
17:40 - 17:45Elmozdította őket ettől
a depresszió generálta üzenetáradattól, -
17:45 - 17:47amely rossz helyeken
keresteti velünk a boldogságot, -
17:47 - 17:51egy sokkal jelentőségteljesebb,
táplálóbb értékrend felé, -
17:51 - 17:53amely kivezet minket a depresszióból.
-
17:53 - 17:57Ám hiába láttam és írtam sok megoldásról,
-
17:57 - 17:59még többről is, amelyekről itt
nincs lehetőségem beszélni, -
17:59 - 18:01továbbra is töprengtem,
-
18:01 - 18:05tudják: miért tartott
ilyen soká megvilágosodni? -
18:05 - 18:06Mert ha elmagyarázzuk ezeket –
-
18:06 - 18:08néhány bonyolultabb, de nem mind –,
-
18:09 - 18:12ha elmagyarázzuk őket
másoknak, nem agysebészet, ugye? -
18:12 - 18:14Bizonyos szinten
már tisztában vagyunk velük. -
18:14 - 18:17Miért olyan nehéz mégis megérteni?
-
18:17 - 18:19Sok oka van szerintem.
-
18:19 - 18:24Úgy gondolom, az egyik,
hogy változtatnunk kell azon, -
18:24 - 18:27hogyan értelmezzük a depresszió
és a szorongás valódi mibenlétét. -
18:28 - 18:30Mindkettőhöz járulnak
-
18:30 - 18:32valódi biológiai tényezők.
-
18:32 - 18:36Ám ha hagyjuk, hogy a biológia
uralja a képet, -
18:36 - 18:37ahogy sokáig én is tettem,
-
18:37 - 18:41ahogy a kultúránk tette
többnyire egész életemben, -
18:41 - 18:45amit hallgatólagosan mondunk,
még ha sokaknak nem is áll szándékában, -
18:45 - 18:47de amit hallgatólagosan
mondunk az embereknek: -
18:48 - 18:50"A fájdalmad semmit nem jelent.
-
18:51 - 18:52Hibásan működsz.
-
18:52 - 18:54Mint egy szoftverhiba,
-
18:54 - 18:57csak egy kábelezési hiba a fejedben."
-
18:58 - 19:01Ám én éppen csak elkezdtem
megváltoztatni az életem, -
19:01 - 19:05amikor rájöttem, hogy a depresszió
nem működési hiba. -
19:07 - 19:08Hanem egy jel.
-
19:09 - 19:11A depressziójuk egy jel.
-
19:11 - 19:13Jelez valamit.
-
19:13 - 19:15(Taps)
-
19:18 - 19:20Okkal érezzük magunkat így,
-
19:20 - 19:23és a depressziós fájdalomban
nehéz az okokat meglátni – -
19:23 - 19:25ezt személyes okokból nagyon jól megértem.
-
19:25 - 19:29Ám megfelelő segítséggel
megérthetjük e problémákat, -
19:29 - 19:31és közösen meg is oldhatjuk őket.
-
19:31 - 19:33Hogy ezt tegyük,
-
19:33 - 19:34a legelső lépés,
-
19:34 - 19:37ne támadjuk e jeleket azzal,
-
19:37 - 19:41hogy a gyengeség, az őrület jelének,
vagy genetikának nevezzük őket, -
19:41 - 19:43kivéve egy kisszámú ember esetét.
-
19:43 - 19:47El kell kezdenünk odafigyelni e jelekre,
-
19:47 - 19:50mert olyasmit mondanak,
amit valóban hallanunk kell. -
19:51 - 19:56Csak ha igazán odafigyelünk e jelekre,
-
19:56 - 20:00tiszteletben tartjuk, megbecsüljük őket,
-
20:00 - 20:02csak akkor kezdjük el meglátni
-
20:02 - 20:06a felszabadító, tápláló,
mélyben rejlő megoldásokat, -
20:07 - 20:11A "teheneket", amik körülöttünk vannak.
-
20:12 - 20:13Köszönöm.
-
20:13 - 20:16(Taps)
- Title:
- Ezért küzdhetnek depresszióval, szorongással
- Speaker:
- Johann Hari
- Description:
-
Ebben a megindító, cselekvésre felszólító előadásban az újságíró Johann Hari a világ szakértőinek a depresszió és szorongás okairól alkotott legújabb megközelítését osztja meg a hallgatókkal – néhány izgalmas, újonnan felbukkanó megoldással együtt. "Ha depressziósak vagy idegesek, nem gyengék és nem bolondok – hanem emberek, kielégítetlen szükségletekkel" – állítja Hari.
- Video Language:
- English
- Team:
- closed TED
- Project:
- TEDTalks
- Duration:
- 20:31
Csaba Lóki approved Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Csaba Lóki edited Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Zsuzsa Viola accepted Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious | ||
Zsuzsa Viola edited Hungarian subtitles for This could be why you're depressed or anxious |