-
Title:
Az ellenálló emberek három titka
-
Description:
Mindenkit érnek veszteségek, de hogyan küzdhetünk meg a veszteséget követő nehéz időszakkal? Az ellenálló képességet kutató Lucy Hone három, nehéz küzdelem árán elsajátított stratégiát oszt meg arról, hogy miként fejleszthetjük képességünket, hogy emelt fővel, bátran és méltóságteljesen álljuk a megpróbáltatást, küzdjük le a fájdalmat, és nézzünk szembe a helyzettel, bármit is gördítsen a sors az utunkba.
-
Speaker:
Lucy Hone
-
Azzal szeretném kezdeni,
hogy felteszek önöknek néhány kérdést.
-
Ha elveszítettek már valakit,
akit igazán szerettek,
-
ha összetörték valaha is a szívüket,
-
ha keresztülmentek egy keserű váláson,
-
vagy hűtlenség áldozatai lettek,
-
kérem, álljanak fel.
-
Ha ez nem lehetséges,
kérem, tegyék fel a kezüket.
-
Kérem, maradjanak állva,
-
vagy tartsák fent a kezüket.
-
Ha túléltek egy természeti katasztrófát,
-
ha megfélemlítették
vagy elbocsátották önöket,
-
kérem, álljanak fel.
-
Ha átestek valaha is egy vetélésen,
-
ha volt valaha is abortuszuk,
-
vagy meddőséggel küzdöttek,
-
kérem, álljanak fel.
-
Végül, ha önök,
vagy valaki, akit szeretnek,
-
mentális betegséggel, demenciával,
-
valamilyen testi fogyatékossággal
-
vagy öngyilkossági hajlammal küzdöttek,
-
kérem, álljanak fel.
-
Nézzenek csak körül.
-
A balsors nem ismer diszkriminációt.
-
Aki életben van,
-
előbb-utóbb szembesül nehéz időszakokkal,
-
vagy már túl is van néhányon.
-
Köszönöm, foglaljanak helyet.
-
Körülbelül egy évtizede kezdtem
tanulmányozni a rezilienciakutatást
¶
-
a Pennsylvaniai Egyetemen,
Philadelphiában.
-
Nagyszerű időszak volt,
-
mert a professzor, aki tanított engem,
-
épp akkor szerződött le arra,
hogy 1,1 millió amerikai katona
-
ugyanolyan fitté váljon
mentálisan, mint fizikailag.
-
El lehet képzelni,
-
hogy nem létezik annál
szkeptikusabb hallgatóság,
-
mint az Afganisztánból
visszatérő kiképzőtisztek.
-
Olyasvalakinek, mint én,
-
akinek élete célja, hogy kitalálja,
-
hogyan lehet az akadémiai kutatások
legjobb eredményeit kiemelni
-
és a mindennapi életbe átültetni,
-
ez nagyon inspiráló helyzet volt.
-
Befejeztem az amerikai tanulmányaimat,
¶
-
és visszatértem Christchurchbe,
-
hogy elkezdjem a doktori kutatásaimat.
-
Épphogy elkezdtem a kutatást,
-
amikor bekövetkezett
a christchurchi földrengés.
-
Szóval félretettem a kutatást,
-
és elkezdtem dolgozni a helyi közösséggel,
-
hogy átsegítsem őket
a földrengés okozta traumán.
-
Dolgoztam mindenféle szervezettel
-
állami intézményektől kezdve
építőipari cégeken keresztül
-
mindenféle közösségi szerveződésekig.
-
Olyan gondolkodási és cselekvési
mechanizmusokra tanítottam őket,
-
amelyekről tudva levő,
hogy javítják a rezisztenciát.
-
Úgy gondoltam, cselekednem kell.
-
Eljött a pillanat, amikor a kutatásomat
jóra használhatom.
-
De sajnos tévedtem.
-
Az igazi teszt 2014-ben következett be,
¶
-
a királynő születésnapjának hétvégéjén.
-
Két másik családdal együtt úgy döntöttünk,
-
hogy leutazunk az Ohau-tóhoz,
és kibiciklizünk az óceánhoz.
-
Az utolsó pillanatban
-
a gyönyörű 12 éves lányom,
Abi úgy döntött,
-
hogy velünk jönnek a legjobb barátnőjével,
a szintén 12 éves Ellával,
-
és Ella anyukájával, Sallyvel,
aki egy nagyon kedves barátnőm.
-
Az úton lefelé, ahogy keresztülutaztak
Rakaia városán,
-
a Thompsons Track földúton
-
egy jármű áthajtott a piroson,
-
összeütközött velük,
-
és mind a hárman meghaltak az ütközésben.
-
Egy szempillantás alatt
¶
-
az egyenlet másik oldalán találtam magam,
-
teljesen új identitásra ébredve.
-
Nem a reziliencia szakértője,
-
hanem hirtelen a gyászoló anya vagyok.
-
Úgy ébredve, hogy nem tudom ki vagyok,
-
megpróbálni felfogni a felfoghatatlant;
-
a világom darabokra hullott szét.
-
Hirtelen a szakértői tanácsadás
másik oldalára kerültem.
-
És meg kell mondjam,
-
egyáltalán nem tetszett, amit hallottam.
-
Azokban a napokban, amikor Abi meghalt,
¶
-
azt mondták nekünk, hogy jó eséllyel
széthullhat a családunk.
-
Hogy nagy valószínűséggel el fogunk válni,
-
és hogy nagy esélye van
egy mentális betegség kialakulásának.
-
Emlékszem, mit gondoltam: "Ejha!"
-
"Köszönöm, de asszem az életem
így is eléggé silányra fordult."
-
-
Szórólapok hangoztatták
a gyász öt fázisát:
¶
-
düh, alkudozás, tagadás,
depresszió, belenyugvás.
-
Gyásztanácsadók
bukkantak fel az ajtónkban,
-
és azt mondták, hogy arra számítsunk:
a következő öt év a gyász jegyében telik.
-
Tudom, hogy a szórólapok
és egyéb anyagok jót akartak.
-
De az összes tanácstól, amit adtak,
-
áldozatnak éreztük magunkat.
-
Nyomasztott minket az előttünk álló út,
-
és erőtlenek voltunk ahhoz,
hogy felülkerekedjünk a gyászon.
-
Nem volt rá szükségem, hogy valaki
megmondja, milyen rosszul állnak a dolgok.
-
Elhihetik, már tudtam,
hogy a dolgok tényleg borzalmasak.
-
Amire leginkább szükségem volt,
az a remény.
-
Szükségem volt egy kiútra a gyötrelemből,
-
fájdalomból és vágyakozásból.
-
Mindenekfelett,
-
aktív részese akartam lenni
a saját gyászomnak.
-
Így hát úgy döntöttem, hogy hátat fordítok
ezeknek a tanácsoknak,
¶
-
és inkább kísérletezni kezdtem
saját magamon.
-
Támaszkodhattam a kutatásomra
és az eszközeimre.
-
Tudni akartam, hogy mennyire
lehetnek hasznosak számomra,
-
amikor egy ilyen óriási heggyel
kell szembenéznem.
-
Ezen a ponton be kell vallanom valamit.
-
Nem igazán tudtam, hogy mindebből
működni fog-e valami.
-
A szülői gyászt
-
a legnehezebben elviselhető
gyásznak tekintjük.
-
De most öt év után elmondhatom azt,
-
amit már tudtam a kutatásból.
-
Hogy fel tudunk állni
egy megpróbáltatás után,
-
hogy vannak stratégiák, amelyek működnek,
-
hogy teljes mértékig lehetséges,
-
hogy úgy irányítsuk
gondolkodásunkat és tetteinket,
-
hogy kiutat találjunk a nehéz időkből.
-
Rengeteg kutatás foglalkozik azzal,
hogy hogyan tehetjük ezt meg.
¶
-
Ma három lehetséges stratégiát
fogok megosztani.
-
Ezek a saját stratégiáim,
amelyekre támaszkodtam,
-
és amelyek megmentettek
a legsötétebb napokon.
-
Három stratégia van,
amelyek a kutatásom alapját képezik,
-
és bárki számára gyorsan
és könnyedén elérhetőek;
-
bárki meg tudja tanulni,
-
önök is megtanulhatják itt és most.
-
-
az ellenálló emberek értik,
hogy néha beüthet a mennykő.
-
Tudják, hogy a szenvedés az élet része.
-
Ez persze nem azt jelenti,
hogy örülnek neki.
-
Nincsenek téveszméik,
-
csak amikor kemény idők jönnek,
-
valahogy tudják,
-
hogy a szenvedés az emberi lét része.
-
Tudva ezt, nem élik meg igazságtalannak,
-
mikor kemény idők jönnek.
-
Soha nem kaptam magamat azon gondolkodni:
-
"Miért én?"
-
Sőt, emlékszem azon gondolkodtam:
-
"Miért ne én?
-
Borzalmak veled is történnek,
-
ahogy mindenki mással.
-
Most már ez az életed,
-
megszoksz, vagy megszöksz."
-
Az igazi tragédia,
-
hogy nem vagyunk elegen,
akik tisztában vannak ezzel.
-
Olyan korban élünk,
-
ahol jognak tekintjük a tökéletes életet,
-
ahol a norma a tündöklő,
boldog fotó az Instagramon,
-
mikor valójában,
-
ahogy a beszédem elején demonstráltuk is,
-
épp az ellenkezője igaz.
-
-
az ellenálló emberek
-
kiválóan tudják befolyásolni,
hogy mire fókuszálják a figyelmüket.
-
Szokásuk, hogy realisztikusan értékeljék
az egyes szituációkat,
-
és többnyire arra fókuszálnak,
amit meg tudnak változtatni,
-
és valahogy elfogadják a dolgokat,
amelyeket nem tudnak megváltoztatni.
-
Ez életbevágóan fontos, tanulható készség
az ellenálló képesség szempontjából.
-
Mi, emberek nagyon jók vagyunk abban,
-
hogy észrevegyük a fenyegetéseket
és a gyengeségeket.
-
A negatív dolgokra vagyunk beprogramozva.
-
Nagyon könnyedén észrevesszük őket.
-
A negatív érzelmek csak úgy tapadnak,
mint a tépőzár,
-
míg a pozitív érzelmek, tapasztalatok,
kicsúsznak a kezünk közül.
-
Az, hogy így vagyunk beprogramozva
valójában nagyon jó nekünk,
¶
-
és evolúciós szempontból kiválóan
szolgált minket.
-
Képzeljék el, hogy ősember vagyok,
-
reggel kijövök a barlangomból,
-
és az egyik oldalamon
egy kardfogú tigris áll,
-
a másikon egy gyönyörű szivárvány.
-
A túlélésem záloga,
hogy észreveszem a tigrist.
-
A probléma abban áll,
-
hogy olyan világban élünk,
ahol folyamatosan zúdulnak ránk
-
a különböző fenyegetések,
-
és szegény agyunk minden egyes
fenyegetést ugyanúgy kezel,
-
mintha az egy tigris lenne.
-
A fenyegetettség és a stressz elhárítása
-
folyamatosan leköti figyelmünket.
-
Az ellenálló emberek nem kicsinylik le
a negatívumokat,
-
de módot találtak arra,
-
hogy a jóra hangolódjanak.
-
Egy nap, mikor a kétség
szinte eluralkodott rajtam,
¶
-
világosan emlékszem,
hogy arra gondoltam:
-
"Nem, nem merülhetsz el ebben.
-
Túl kell élned.
-
Oly sok minden van, amiért élhetsz.
-
Válaszd az életet, ne a halált.
-
Ne áldozd fel, amid van,
-
azért, amit már elvesztettél."
-
A pszichológiában ezt
nyereségtalálásnak nevezzük.
-
Az én új, bátor kis világomban
-
ez magában foglalta azokat a dolgokat,
amelyekért hálás voltam.
-
Legalább az édes, kicsi lányunk
-
nem valamilyen szörnyű, hosszan tartó,
gyötrő betegségben halt meg.
-
Hirtelen és azonnal halt meg,
-
magát és minket is megkímélve
attól a fajta fájdalomtól.
-
Óriási segítséget kaptunk
a családtól és a barátoktól,
-
hogy túljussunk mindezen.
-
És mindenekelőtt,
-
volt még két gyönyörű fiunk,
akikért élhettünk,
-
akiknek szüksége volt ránk,
-
és akik egy normális életet érdemeltek,
amennyire csak képesek voltunk rá.
-
Ha képesek vagyunk figyelmünket
-
a jó dolgokra is ráirányítani,
-
az a tudomány szerint
egy nagyon erőteljes stratégia.
-
2005-ben, Martin Seligman és kollégái
egy kutatást folytattak.
¶
-
Az embereket mindössze arra kérték,
-
hogy minden nap gondoljanak
három jó dologra, ami történt.
-
Hat hónapnyi kutatás után megállapították,
-
hogy ezek az emberek
a hatodik hónap végére
-
hálásabbak és boldogabbak voltak,
-
valamint kevésbé voltak depressziósak.
-
Amikor gyászolunk,
-
szükségünk lehet egy emlékeztetőre,
-
vagy talán engedélyre is,
hogy hálásnak érezhessük magunkat.
-
A konyhánkban van egy fényes,
rikító rózsaszínű poszter,
-
amely arra emlékeztet minket,
hogy "elfogadjuk" a jót.
-
Az amerikai hadseregben,
-
egy kicsit más kontextusba
helyezték mindezt.
-
Arról beszéltek a hadseregnek,
hogy vadásszanak a jó dolgokra.
-
Találják meg a nyelvet, amely beválik,
-
de bármit is csinálnak,
-
szándékosan és folyamatosan
-
hangolódjanak a jó dolgokra
saját világukban.
-
-
az ellenálló emberek felteszik a kérdést:
-
"Amit csinálok, segít nekem vagy árt?"
-
Ez egy olyan kérdés,
amit egy jó terápián gyakran feltesznek.
-
És bizony, eredményesen.
-
Ez volt a mantrám
-
az első napokban a lányom halála után.
-
Újra és újra megkérdeztem.
-
"Elmenjek-e a tárgyalásra,
hogy lássam az autó vezetőjét?
-
Segítene vagy ártana?"
-
Nos, ezt nem volt nehéz megválaszolni;
-
úgy döntöttem, távol maradok.
-
De Trevor, a férjem, úgy döntött,
hogy találkozik vele
-
valamikor később.
-
Késő éjszaka, néha azon kaptam magam,
hogy Abi régi fotói felett könnyezem,
-
egyre és egyre dühösebben.
-
Kérdezgettem magamtól:
-
"Ez most segít vagy árt?
-
Tedd félre a fotókat,
-
feküdj le aludni,
-
légy kedves magadhoz."
-
Ez a kérdés annyi különféle
helyzetben használható.
¶
-
Az, ahogy gondolkodom,
árt vagy használ abban,
-
hogy megkapjak egy előléptetést,
-
hogy átmenjek egy vizsgán,
-
hogy felépüljek egy szívinfarktusból?
-
Rengeteg helyzetben alkalmazható.
-
Sokat írok az ellenálló képességről,
-
és az évek során, ez az egy stratégia
-
sokkal jobbnak bizonyult,
mint bármelyik másik.
-
Leveleket, e-maileket kaptam
-
mindenféle emberektől, akik megírták,
-
milyen nagy hatással volt az életükre.
-
Legyen szó ősi családi sérelmek
megbocsátásáról,
-
régmúlt karácsonyok vitáiról,
-
vagy csak a közösségi média böngészéséről,
-
vagy arról, hogy megkérdezzük magunktól,
-
tényleg szükségünk van-e
még egy pohár borra.
-
A kérdés feltevése, hogy amit teszünk,
ahogy gondolkodunk,
-
ahogy viselkedünk,
-
az árt vagy használ,
-
visszaültet minket a vezetőülésbe.
-
A kezünkbe ad bizonyos fokú irányítást
döntéseink felett.
-
-
Pofonegyszerű.
-
Bárki számára könnyen elérhetőek,
-
bárhol, bármikor.
-
Nem kell hozzá agysebésznek lenni.
-
Az ellenálló képesség
nem egy veleszületett képesség.
-
Nem megfoghatatlan,
-
ami néhány embernek van,
másoknak meg nincs.
-
Valójában hétköznapi módszerekkel
fejleszthető.
-
Már önmagában a törekvés,
hogy elérjük, sokat számít.
-
Azt hiszem, mindannyiunk életében
vannak pillanatok,
¶
-
amikor az utunk elágazik,
-
és az út, amit addig úgy gondoltunk,
hogy követünk,
-
valamilyen egészen borzalmas irányt vesz,
-
amire soha nem számítottunk,
-
és bizonyára soha sem akartuk,
hogy így történjen.
-
Velem így történt.
-
Minden képzeletet felülmúlón
borzalmas volt.
-
Ha valaha olyan szituációban
találják magukat, amelyben azt gondolják:
-
"Lehetetlen, hogy ebből felálljak",
-
akkor ajánlom, hogy támaszkodjanak
ezekre a stratégiákra,
-
és gondolják újra.
-
Nem teszek úgy,
-
mintha ez a gondolkodásmód
egyszerű lenne.
-
És soha nem fog megszabadítani
az összes fájdalomtól.
-
De ha valamit is tanultam
az elmúlt öt évben,
-
az az, hogy ez a fajta
gondolkodásmód igenis segít.
-
És mindenekfelett,
-
megmutatta számomra,
hogy igenis lehetséges
-
egyszerre élni és gyászolni.
-
És ezért mindig hálás leszek.
-
-