Shilo Shiv Suleman: Hogyan segítheti a technológia az álmokat

Létezik az hogy az új technológiánk -- a telefonjaink, az iPodjaink és kameráink -- megállitottak minket az "álmodásban"? A fiatal művész Shilo Shiv Suleman szerint nem, és bemutatja az új mesekönyvét iPadre ami a "Khoya" nevet viseli és végigvezet bennünket egy varázslatos és kreatív világon 7 perc alatt.

A történetem pont itt kezdődött Rádzsasztánban

körülbelül két évevel ezelőtt.

A sivatagban voltam, a csillagos ég alatt

a Szúfi énekessel Mukhtiar Alival.

És arról beszéltünk,

hogy nem változott semmi

az ősi indiai "Mahábhárata" eposz ideje óta.

Akkoriban, amikor mi indiaiak utazni szerettünk volna,

felpattantunk egy szekérre és átvágtattunk az égen.

Manapság ugyanezt tesszük a repülőgépekkel.

Akkoriban

amikor Arjuna, a nagy indiai harcos herceg

szomjas volt, elővette az íját,

belelőtt a földbe, és onnan víz tört elő.

Manapság ugyanezt tesszük

fúrókkal és gépekkel.

A következtetés amire jutottunk az volt,

hogy a varázslat le lett cserélve

gépekre.

Ez engem nagyon elszomorított.

Úgy éreztem, kicsit technofóbbá váltam.

Féltem a gondolattól,

hogy elveszítem azt a képességemet,

hogy élvezzem és értékeljem a naplementét anélkül, hogy

ott lenne nálam a fényképezőgépem, és éppen tweetelnék róla a barátaimnak.

És úgy éreztem, hogy a technológiának

inkább elő kellene segítenie a varázslatot, nem pedig megölnie.

Kislány koromban

nagyapám nekem adta az ő kis ezüst zsebóráját.

És ez a kis 50 éves szerkezet

a legvarázslatosabb dolog lett számomra.

Egy aranyozott kapuvá változott

egy világ felé, ami tele van kalózokkal és hajóroncsokkal

és képekkel a képzeletemből.

Szóval úgy érzetem, hogy a mobiltelefonjaink

és a csilli-villi óráink és kameráink

meggátolnak minket az álmodásban.

Megvonják tőlünk az inspirációt.

Szóval belevetettem magamat, belevetettem magamat a technológia világába

hogy lássam, hogyan lehetne előhozni a varázslatot,

ahelyett hogy megölnénk azt.

16 éves korom óta illusztrálok könyveket.

És amikor megláttam az iPadet,

én azt egy történetmesélő eszközként láttam,

ami összekötheti az olvasókat világszerte.

Ez a szerkezet tudja hogy hogyan fogjuk.

Tudja, hogy hol vagyunk.

Összehozza a képet és a szöveget

az animációt, a hangot és az érintést.

A történetmesélés egyre több

érzékszervet von be.

De mit kezdünk vele?

Most elindítom a Khoyat,

egy interaktív alkalmazást az iPadre.

Azt mondja, "Helyezd az ujjaidat

a fényekre!"

Szóval --

(Zene)

Azt mondja, "Ez a doboz .... tulajdona"

Szóval csak begépelem a nevemet.

És ezáltal én is egy karakterré válok a könyvben.

Bizonyos pontokon, egy kis levél bukkan fel

-- és mivel az iPad tudja hol laksz a GPS miatt--

ezért a levél nekem van címezve.

A bennem lévő gyermek nagyon izgatott

ezek miatt a lehetőségek miatt.

Sokat beszéltem varázslatról most.

És nem varázslókat és sárkányokat értettem ezalatt,

hanem azt a gyerekkori varázslatot,

azokat az ötleteket amiket mind rejtegettünk gyerekként.

Az az ötlet, hogy szentjánosbogarakat tartsak egy üvegben

valamiért mindig nagyon izgalmas volt számomra.

És itt, meg kell döntened az iPadet,

kiengedned a szentjánosbogakarakat.

És ők pedig az egész könyvön keresztül világítanak majd neked.

Egy másik ötlet ami foglalkoztatott gyerekként

az volt , hogy egy egész galaxis beleférhetne

egy üveggolyóba.

És itt pedig

minden könyv és minden világ

üveggolyókká válik

amiket behúzok

ebbe a varázslatos szerkezetbe a szerkezeten belül.

És ez kinyit egy térképet.

Mindeddig, minden fantasy könyvnek volt térképe,

de ezek a térképek statikusak voltak.

De ez a térkép nő, és világít

és navigál téged keresztül a könyv további részén.

És megmutatkozik bizonyos pontjain a könyvnek.

Most akkor belépek.

Egy másik dolog, ami igazából fontos nekem

az az , hogy tartalmat készítsek, ami indiai

és mégis kortárs.

Itt, ezek az apszarák.

Mindannyian hallottunk tündérekről és nimfákról,

de hány ember hallott Indián kívül

az ő indiai megfelőlikről, az apszarákról?

Ezek a szegény apszarák több ezer évre csapdába estek Indra termeiben

egy régi és dohos könyvben.

Ezért hát visszahozzuk őket

egy kortárs történetben a gyerekeknek.

Egy történetben, ami valójában foglalkozik új problémákkal,

mint például a környezeti problémák.

(Zene)

Megemlítve a környezeti problémákat,

úgy gondolom, hogy a nagy probléma az elmúlt 10 évben

az volt, hogy a gyerekek be-lettek zárva a szobáikba,

hozzáragadva a számítógépeikhez, és nem tudtak elszakadni tőle.

De most már a mobil technológiával

ki tudjuk vinni a gyerekeket a természetbe

az kütyüikkel együtt.

Az egyik interakció a könyvben az,

hogy megkapod ezt a küldetést

ahol ki kell menned,

és fognod a fényképezőgépet az iPadedben

és fényképeket kell gyűjtened különböző természeti dolgokról.

Gyerekként rengeteg gyüjteményem volt

botokból, kövekből és kavicsokból és kagylókból.

És valamiért, ez már nem jellemző a gyerekekre.

Szóval, ezzel visszahoznánk ezt a gyerekkori rituálét,

ahol ki kell menned

és egy fejezetben egy virágról kell egy képet készítened

és bejelölni azt rajta.

Egy másik fejezetben pedig egy fa kérgét kell lefényképezned,

és azt bejelölni.

És mi történik?

Az történik, hogy valójában elkészítettel egy digitális gyűjteményt fényképekből

amit aztán megoszthatsz online.

Egy gyerek Londonban megoszt egy képet egy rókáról

és azt mondja "Oh , láttam ma egy rókát."

Egy gyerek Indiában pedig azt mondja, "Láttam ma egy majmot".

És ez egyfajta szociális hálót épít

a fényképgyűjtemény köré,

amiket gyüjtöttél.

Az abban rejlő lehetőségre hogy összekapcsold

a varázslatot, a Földet és a technológiát,

számtalan módja van.

A következő könyvben tervezünk egy interaktív feladatot,

ahol fogod az iPadedet és videózol

és a "kibővített valóságon" keresztül

látod ezeket a kis tündéreket

megjelenni egy kerti növényen a ház körül.

És néha, a képernyő tele lesz levéllel.

Szóval utánoznod kell a szél hangját hogy elfujd őket

és tovább olvashasd a könyvet.

Mozgásban vagyunk mindannyian

egy olyan világ felé, ahol a természet

közelebb kerül a technológiához,

és a varázslat is a technológiához.

Energiát gyűjtünk a Napból.

Közelebb hozzuk gyermekeinket és magunkat is

a természethez

a varászlathoz, és az örömhöz

és a gyerekkorunk rajongásaihoz,

egy egyszerű történeten keresztül.

Köszönöm.

(Taps)