Return to Video

Változtassák meg narratívájukat, változtassák meg életüket!

  • 0:01 - 0:03
    Egy nemrég beérkezett ímélről
  • 0:03 - 0:05
    mesélek először.
  • 0:05 - 0:08
    Teljesen szokatlan leveleket kapok,
  • 0:08 - 0:10
    mert terapeuta vagyok.
  • 0:10 - 0:13
    "Kedves Terapeuta!" című
    tanácsadó rovatot vezetek,
  • 0:13 - 0:16
    gondolhatják, mi mindet kapok.
  • 0:16 - 0:20
    Ezernyi idegen bizalmas levelét olvastam
  • 0:20 - 0:22
    szerte a világból.
  • 0:22 - 0:25
    A tartalom szerteágazó:
    összetört szívtől és elvesztéstől
  • 0:25 - 0:27
    a családi csetepatékig
    szülőkkel és testvérekkel.
  • 0:27 - 0:30
    Külön mappában tartom
    őket a laptopomon,
  • 0:30 - 0:32
    "Életgondok" elnevezés alatt.
  • 0:32 - 0:36
    Ezt az ímélt kaptam –
    sok ehhez hasonlót kapok –,
  • 0:36 - 0:38
    és szeretnék betekintést engedni világomba
  • 0:38 - 0:40
    egy ilyen levél felolvasásával.
  • 0:40 - 0:42
    Így hangzik:
  • 0:47 - 0:48
    "Kedves Terapeuta!
  • 0:48 - 0:50
    Tíz éve vagyok férjnél.
  • 0:50 - 0:53
    Minden rendben volt pár évvel ezelőttig.
  • 0:53 - 0:55
    Ekkor a férjem szeretkezési
    közeledései csökkentek,
  • 0:55 - 0:57
    és mára majdhogynem elmaradtak."
  • 0:57 - 0:59
    Gondolom, nem erre számítottak, igaz?
  • 0:59 - 1:00
    (Nevetés)
  • 1:00 - 1:03
    "Tegnap este rájöttem, hogy hónapok óta
  • 1:03 - 1:06
    titokban éjbe nyúló hosszú
    telefonbeszélgetéseket folytat
  • 1:06 - 1:08
    kolléganőjével.
  • 1:08 - 1:10
    Rágugliztam a nőre: a nő csodálatos.
  • 1:10 - 1:12
    Fel sem tudom fogni, hogy ez történik.
  • 1:12 - 1:15
    Gyerekkoromban apámnak is volt viszonya,
  • 1:15 - 1:17
    és ettől családunk szétesett.
  • 1:17 - 1:20
    Említenem sem kell,
    mennyire zaklatott vagyok.
  • 1:20 - 1:21
    Ha a házasságom megmarad is,
  • 1:21 - 1:23
    soha többé nem tudok megbízni a férjemben.
  • 1:23 - 1:25
    De nem szeretném gyerekeinket
    kitenni a válásnak,
  • 1:25 - 1:27
    mostohaanya helyzetnek stb.
  • 1:27 - 1:29
    Mit tegyek?"
  • 1:31 - 1:34
    Önök szerint mit tegyen a nő?
  • 1:35 - 1:37
    E levél alapján arra gondolhatnak,
  • 1:37 - 1:39
    mennyire fájdalmas a hűtlenség.
  • 1:40 - 1:43
    Tán még fájdalmasabb ebben az esetben,
  • 1:43 - 1:46
    az édesapja miatt átélt
    tapasztalata miatt.
  • 1:46 - 1:49
    Hozzám hasonlóan, empátiát
    érezhetnek e nő iránt,
  • 1:49 - 1:50
    és hogy is fogalmazzam szépen:
  • 1:50 - 1:52
    talán lehetnek
  • 1:52 - 1:54
    nem egészen pozitív érzéseik
    a férjével kapcsolatban.
  • 1:55 - 1:58
    Rajtam is átvillannak ezek a gondolatok
  • 1:58 - 2:00
    ilyen levelek olvasásakor.
  • 2:00 - 2:03
    De nagyon óvatosan kell
    választ fogalmazzak,
  • 2:03 - 2:05
    mert tudom, hogy minden levél
  • 2:05 - 2:09
    csak bizonyos szemszögből
    elmesélt narratíva.
  • 2:09 - 2:12
    Ennek a narratívának van másik változata.
  • 2:12 - 2:14
    Mindig van.
  • 2:14 - 2:15
    Tudom, mert terapeutaként,
  • 2:15 - 2:18
    ha semmi mást, de azt megtanultam,
  • 2:18 - 2:21
    hogy megbízhatatlanul
    mesélünk az életünkről.
  • 2:21 - 2:22
    Én is.
  • 2:23 - 2:24
    Önök is.
  • 2:24 - 2:27
    És minden kedves ismerősük.
  • 2:27 - 2:29
    Ezt lehet nem kellett volna megemlítsem,
  • 2:29 - 2:31
    mert nem fogják elhinni
    a TED-beszédem sem.
  • 2:31 - 2:34
    Nem mondom, hogy akarattal
    vezetünk félre másokat.
  • 2:34 - 2:37
    Legtöbb esetben igazat mesélnek nekem,
  • 2:37 - 2:39
    csak saját aktuális szempontjukból nézve.
  • 2:39 - 2:41
    Attól függően, hogy mit
    hangsúlyoznak vagy mit nem,
  • 2:42 - 2:43
    miről mesélnek, mit mellőznek,
  • 2:43 - 2:46
    mire figyelnek, s mire hívják fel
    a figyelmem,
  • 2:46 - 2:48
    egyéni módon adják elő narratívájuk.
  • 2:48 - 2:51
    Jerome Bruner pszichológus
    szépen fogalmazta ezt meg:
  • 2:51 - 2:56
    "Lehetetlen mesélni morális
    állásfoglalás nélkül."
  • 2:56 - 2:59
    Mindenkiben él az életmeséje.
  • 2:59 - 3:01
    Mi késztette erre, miért volt az rossz,
  • 3:01 - 3:03
    miért bántunk ekképp valakivel –,
  • 3:03 - 3:05
    mert természetesen rászolgáltak –,
  • 3:05 - 3:07
    miért bántak velünk bizonyos módon –,
  • 3:07 - 3:09
    bár egyértelmű, hogy nem adtunk rá okot.
  • 3:09 - 3:12
    Ezek a mesék adnak értelmet életünknek.
  • 3:12 - 3:14
    Mi történik, mikor narratívánk
  • 3:14 - 3:18
    félrevezető vagy nem teljes
    vagy éppen hibás?
  • 3:19 - 3:21
    Nem tisztázzák a helyzetet,
  • 3:21 - 3:22
    hanem elakasztanak minket.
  • 3:23 - 3:26
    Feltételezzük, hogy körülményeink
    alakítják narratívánk.
  • 3:26 - 3:28
    De amivel mindegyre
    találkoztam munkám során,
  • 3:28 - 3:30
    az ennek pontosan az ellenkezője.
  • 3:30 - 3:34
    Azzá alakul életünk, ahogy mesélünk róla.
  • 3:35 - 3:37
    Ez a veszélye a narratívánknak,
  • 3:37 - 3:38
    hogy mindent teljesen összezavarhat,
  • 3:38 - 3:40
    de ez az ereje is.
  • 3:40 - 3:43
    Ez azt jelenti, hogy ha
    megváltoztatjuk narratívánk,
  • 3:43 - 3:45
    akkor megváltoztathatjuk életünk.
  • 3:45 - 3:47
    Ma azt is megmutatom hogyan tegyük.
  • 3:48 - 3:49
    Említettem már, hogy terapeuta vagyok,
  • 3:49 - 3:52
    azonban nem vagyok
    megbízhatatlan narrátor.
  • 3:52 - 3:55
    De ha repülőgépen megkérdezik,
  • 3:55 - 3:56
    mivel foglalkozom,
  • 3:57 - 3:59
    akkor általában szerkesztőt mondok.
  • 3:59 - 4:02
    Részben azért teszem, mert ha bevallom,
    hogy terapeuta vagyok,
  • 4:02 - 4:05
    akkor visszás válaszokat kapok,
  • 4:05 - 4:06
    pl. "Jé, terapeuta!
  • 4:06 - 4:08
    Kielemez engem is?"
  • 4:08 - 4:10
    Elgondolkoztat. "A: Nem!
  • 4:10 - 4:12
    B: Miért tenném ezt itt?
  • 4:12 - 4:14
    Ha azt mondom, hogy nőgyógyász vagyok,
  • 4:14 - 4:17
    akkor megkérdezné,
    hogy medencevizsgálatot vállalok-e?"
  • 4:17 - 4:18
    (Nevetés)
  • 4:19 - 4:21
    De főleg azért mondom,
    hogy szerkesztő vagyok,
  • 4:21 - 4:23
    mert ez a valóság.
  • 4:23 - 4:26
    Minden terapeuta feladata
    segíteni szerkeszteni,
  • 4:26 - 4:29
    de kedves terapeutaszerepem érdekessége,
  • 4:29 - 4:32
    hogy mikor szerkesztek, akkor az
    nem egy személyre korlátozódik.
  • 4:32 - 4:34
    Az olvasók komplett csoportját
    tanítom szerkeszteni
  • 4:34 - 4:36
    heti egy példalevél alapján.
  • 4:36 - 4:38
    Figyelembe veszem:
  • 4:38 - 4:40
    "Melyik anyag nem ideillő?"
  • 4:40 - 4:43
    "Főhősünk halad vagy futja köreit,
  • 4:43 - 4:46
    a mellékszereplők fontosak,
    vagy elvonják a figyelmet?"
  • 4:46 - 4:48
    "A cselekmény kifejti a témát?"
  • 4:49 - 4:50
    Észrevettem,
  • 4:50 - 4:54
    hogy az életmesék két fő
    kérdéskört járnak körbe.
  • 4:54 - 4:56
    Az első a szabadság,
  • 4:56 - 4:58
    a másik a változás.
  • 4:58 - 4:59
    Szerkesztéskor
  • 4:59 - 5:01
    ezekkel kezdek.
  • 5:01 - 5:04
    Vizsgáljuk meg a szabadságot röviden.
  • 5:04 - 5:06
    A szabadságról szóló narratíva ilyen:
  • 5:06 - 5:08
    általában meg vagyunk győződve,
  • 5:08 - 5:12
    hogy határtalanul szabadok vagyunk.
  • 5:12 - 5:14
    Kivéve az adott helyzetet,
  • 5:14 - 5:17
    amikor hirtelen úgy érezzük,
    hogy egyáltalán nincs szabadságunk.
  • 5:17 - 5:20
    Sok élethelyzetben érezzük
    magunkat csapdában, igaz?
  • 5:20 - 5:22
    Úgy érezzük, hogy gúzsba köt
    a családunk, a munkánk,
  • 5:22 - 5:24
    a kapcsolataink, a múltunk.
  • 5:25 - 5:28
    Önvádaskodó narratívával néha
    mi magunk zárjuk be magunkat,
  • 5:28 - 5:30
    szerintem mindenki tudja, mire utalok.
  • 5:30 - 5:32
    "Mindenki élete jobb az enyémnél" esete,
  • 5:32 - 5:34
    a közösségi médiának köszönhetően.
  • 5:34 - 5:36
    "Szélhámos vagyok",
    "engem nem lehet szeretni",
  • 5:36 - 5:39
    "nekem soha semmi nem sikerül" esete.
  • 5:39 - 5:41
    "Üdv, Siri!" – mondom, de nem válaszol –,
  • 5:41 - 5:43
    "biztos utál a csaj" esete.
  • 5:43 - 5:45
    Látom, hogy értik, nem vagyok egyedül.
  • 5:46 - 5:47
    A nő, aki a levelet küldte,
  • 5:47 - 5:49
    szintén csapdában érzi magát.
  • 5:49 - 5:52
    Ha a férjével marad, akkor soha többé
    nem fog megbízni benne,
  • 5:52 - 5:55
    de ha elhagyja, akkor a gyerekei
    megszenvedik.
  • 5:55 - 5:58
    Ez a film tökéletesen bemutatja,
  • 5:58 - 6:00
    mi történik valójában
    ebben az életmesében.
  • 6:00 - 6:03
    A filmben egy fogoly rázza a rácsot,
  • 6:03 - 6:05
    kétségbeesetten próbál kiszabadulni.
  • 6:05 - 6:07
    De jobbra és balra is nyitott minden.
  • 6:07 - 6:09
    Nincs rács.
  • 6:09 - 6:11
    A fogoly nincs bezárva.
  • 6:11 - 6:13
    Legtöbben ilyen helyzetben vagyunk.
  • 6:13 - 6:15
    Csapdában érezzük magunkat,
  • 6:15 - 6:17
    megrekedve saját érzelmi börtönünkben.
  • 6:17 - 6:19
    De nem kerüljük meg a rácsokat
    a szabadságért,
  • 6:19 - 6:21
    mert csapdát sejtünk.
  • 6:21 - 6:23
    A szabadság felelősséggel jár.
  • 6:24 - 6:28
    Ha felelősséget vállalunk
    narratívás szerepünkért,
  • 6:28 - 6:30
    akkor lehet, változtatnunk kell.
  • 6:30 - 6:33
    Ezzel elérkeztünk a másik általános
    témánkhoz: a változáshoz.
  • 6:33 - 6:35
    A narratíva így szól:
  • 6:35 - 6:37
    "Változni akarok" – mondják.
  • 6:37 - 6:39
    De igazából így értik:
  • 6:39 - 6:42
    "Azt akarom, hogy ő
    megváltozzon a narratívában."
  • 6:42 - 6:44
    Terapeuták ezt a dilemmát így írják le:
  • 6:44 - 6:47
    "Ha a királynőnek golyói lennének,
    ő lenne a király."
  • 6:47 - 6:48
    Úgy értem...
  • 6:48 - 6:49
    (Nevetés)
  • 6:49 - 6:51
    nincs értelme, igaz?
  • 6:52 - 6:54
    Miért zárkózik el a főhős,
  • 6:54 - 6:56
    a történet főszeplője a változástól?
  • 6:56 - 6:58
    Talán azért, mert minden változás –,
  • 6:58 - 7:00
    még a csakugyan pozitív változás is –,
  • 7:00 - 7:02
    meglepően sok veszteséggel jár.
  • 7:02 - 7:04
    Elveszítjük komfortzónánk.
  • 7:04 - 7:07
    Bármennyire kellemetlen
    vagy nyomorúságos a megszokott,
  • 7:07 - 7:10
    de ismerjük a szereplőket,
    a felállást és a cselekményt
  • 7:10 - 7:12
    a narratívában elhangzó végső szóváltásig.
  • 7:12 - 7:14
    "Soha nem mosol!"
  • 7:14 - 7:15
    "Legutóbb is én mostam!"
  • 7:15 - 7:16
    "Tényleg? Mikor is?"
  • 7:16 - 7:18
    Van benne valami különösen megnyugtató,
  • 7:18 - 7:20
    hogy pontosan tudjuk, mi következik
  • 7:20 - 7:22
    minden egyes alkalommal.
  • 7:22 - 7:26
    Új fejezet nyitása azt jelenti,
    hogy felvállaljuk az ismeretlent,
  • 7:26 - 7:28
    teljesen tiszta lappal indulunk.
  • 7:28 - 7:30
    Minden író megmondja,
  • 7:30 - 7:32
    hogy nincs félelmetesebb egy üres lapnál.
  • 7:32 - 7:34
    De van itt valami.
  • 7:34 - 7:36
    Ha megszerkesztjük
    narratívánk első fejezetét,
  • 7:36 - 7:39
    folytatni már sokkal könnyebb!
  • 7:39 - 7:43
    Kultúránk nagy hiányossága
    az önismeret megtanulása.
  • 7:43 - 7:46
    Az önismeretünk megszerzéséhez
    először tiszta helyzetet kell teremtsünk.
  • 7:46 - 7:50
    Engedjük el eddig mondogatott narratívánk
  • 7:50 - 7:51
    azon változatát,
  • 7:51 - 7:53
    amelyik szerint éltünk,
  • 7:53 - 7:56
    hogy élhessük életünk, ne ezt
    a magunknak mesélt narratívát.
  • 7:56 - 7:59
    Így kerülhetjük meg azokat a rácsokat.
  • 7:59 - 8:03
    Kanyarodjunk vissza
    a nő viszonyról szóló leveléhez.
  • 8:03 - 8:05
    Tanácsot kért tőlem, hogy mit tegyen.
  • 8:05 - 8:07
    Az irodámban kiírtam a következőt:
  • 8:07 - 8:09
    szuperkibicelés.
  • 8:09 - 8:14
    Szakterületünkön és illetékességünkön
    kívül eső dolgokról adni tanácsot.
  • 8:14 - 8:15
    Nagyszerű szó, igaz?
  • 8:15 - 8:17
    Különböző összefüggésekben használható,
  • 8:17 - 8:20
    biztos vagyok, hogy beépítik szókincsükbe.
  • 8:20 - 8:23
    Arra használom, hogy emlékeztessen,
  • 8:23 - 8:25
    segíthetek terapeutaként kiválasztani
    mit szeretnének tenni,
  • 8:25 - 8:28
    de helyettük nem hozhatom meg
    létfontosságú döntéseiket.
  • 8:28 - 8:30
    Mindenki maga tudja megírni narratíváját,
  • 8:30 - 8:32
    esetleg pár segédeszközre lehet szüksége.
  • 8:33 - 8:35
    Most szeretném, ha közös
    erővel szerkesztenénk meg
  • 8:35 - 8:37
    ennek a nőnek a levelét,
  • 8:37 - 8:40
    azzal a módszerrel, ahogy mindannyian
    felülvizsgálhatjuk narratívánk.
  • 8:40 - 8:42
    Kérem, gondoljanak egy életmesére,
  • 8:42 - 8:46
    amivel ámítják magukat,
  • 8:46 - 8:48
    de nem szolgálja jólétüket.
  • 8:48 - 8:51
    Szólhat valamilyen átélt élethelyzetről,
  • 8:51 - 8:53
    szólhat valakiről az életükből,
  • 8:53 - 8:55
    vagy akár önmagukról is.
  • 8:56 - 8:59
    Kérem, figyeljék meg a támogatókat.
  • 8:59 - 9:01
    Kik igyekeznek fenntartani önökben
  • 9:01 - 9:04
    a hibás narratívát?
  • 9:04 - 9:06
    Pl. ha a levélíró nő
  • 9:06 - 9:08
    elmondta volna a barátainak, mi történt,
  • 9:08 - 9:11
    akkor valószínű "ostoba
    együttérzést" kapott volna.
  • 9:11 - 9:14
    Ennek során folytatjuk
    ugyanazt a narratívát,
  • 9:14 - 9:16
    "Igazad van, ez annyira
    igazságtalan dolog!" – mondjuk,
  • 9:16 - 9:19
    mikor barátunk elmeséli,
    hogy nem léptették elő,
  • 9:19 - 9:22
    bár tudjuk, hogy ez nem az első alkalom,
  • 9:22 - 9:24
    mert nem erőltette meg magát,
  • 9:24 - 9:26
    és lehet, még az irodaszert is elcsórta.
  • 9:26 - 9:27
    (Nevetés)
  • 9:27 - 9:30
    "Igazad van: a pasi balfácán!" – mondjuk,
  • 9:30 - 9:33
    mikor barátnőnk elpanaszolja,
    hogy elhagyta a barátja,
  • 9:33 - 9:34
    bár tudjuk,
  • 9:34 - 9:36
    hogy jellegzetes módon
    viselkedik a kapcsolataiban –
  • 9:36 - 9:39
    pl. folyton üzenget,
    és átnézi barátja fiókjait –,
  • 9:40 - 9:41
    s ez mindig ide vezet.
  • 9:41 - 9:43
    A helyzet ahhoz hasonló,
  • 9:43 - 9:46
    hogy ha mindig verekedés van
    a bárban, ahova betévednek,
  • 9:46 - 9:47
    akkor talán önökkel van baj.
  • 9:47 - 9:49
    (Nevetés)
  • 9:49 - 9:53
    Hogy jó szerkesztők legyünk,
    tanúsítsunk bölcs együttérzést,
  • 9:53 - 9:55
    nemcsak barátaink iránt,
    hanem saját magunk iránt is.
  • 9:55 - 9:58
    Szolgáltassunk – szakkifejezéssel élve:
  • 9:58 - 10:01
    "együttérző igazságbombákat".
  • 10:01 - 10:03
    Ezek az igazságbombák azért együttérzők,
  • 10:03 - 10:06
    mert rámutatnak
    narratívánk hiányosságaira.
  • 10:06 - 10:07
    Az az igazság,
  • 10:07 - 10:10
    hogy fogalmunk sincs,
    hogy e nő férjének van-e viszonya,
  • 10:10 - 10:13
    vagy miért változott meg
    két éve testi kapcsolatuk,
  • 10:13 - 10:16
    vagy miről szólnak
    az éjbe nyúló telefonhívások.
  • 10:16 - 10:18
    Lehet, a nő élete miatt történt,
  • 10:18 - 10:20
    egymaga fogalmazta meg a megcsalatást,
  • 10:21 - 10:22
    de lehet más oka is,
  • 10:22 - 10:25
    amit nem mesélt el nekem a levélben,
  • 10:25 - 10:27
    vagy magának sem mer bevallani.
  • 10:28 - 10:30
    A Rorschach-tesztet végző
    pasihoz hasonlóan.
  • 10:30 - 10:32
    Mindenki ismeri a Rorschach-tesztet?
  • 10:32 - 10:35
    Pszichológusok mutatnak tintafoltokat,
    melyek így néznek ki.
  • 10:35 - 10:38
    "Mit lát?"– kérdezik.
  • 10:38 - 10:41
    A pasas ránéz a tintafoltjára,
    és azt mondja:
  • 10:41 - 10:44
    "Vért egész biztos nem látok."
  • 10:46 - 10:47
    A vizsgáló azt mondja:
  • 10:47 - 10:51
    "Rendben. Mi az, amit még
    egészen biztosan nem lát?"
  • 10:52 - 10:54
    Az írásban ezt nézőpontnak nevezik.
  • 10:54 - 10:57
    Mit nem akar látni a mesélő?
  • 10:57 - 11:00
    Szeretnék felolvasni még egy levelet.
  • 11:01 - 11:03
    Így hangzik:
  • 11:05 - 11:07
    "Kedves Terapeuta!
  • 11:08 - 11:10
    Segítségre van szükségem
    a feleségemmel kapcsolatban.
  • 11:10 - 11:13
    Az utóbbi időben bármit teszek,
    minden idegesíti,
  • 11:13 - 11:15
    minden kis dolog, pl. a zaj, hogy rágok.
  • 11:15 - 11:17
    A reggelinél észrevettem,
  • 11:17 - 11:20
    hogy titokban több tejet
    próbál tenni a müzlimre,
  • 11:20 - 11:21
    hogy ne ropogjon annyira."
  • 11:21 - 11:22
    (Nevetés)
  • 11:22 - 11:26
    "Úgy érzem, hogy zsémbessé
    apám két évvel ezelőtt halála után vált.
  • 11:26 - 11:28
    Nagyon közel álltam apámhoz,
  • 11:28 - 11:30
    és őt gyerekkorában elhagyta az apja.
  • 11:30 - 11:32
    Ezért nem tudta megérteni,
    hogy min megyek keresztül.
  • 11:32 - 11:35
    Egyik munkahelyi barátom
    apja is elhunyt pár hónapja.
  • 11:35 - 11:37
    Ő megérti a gyászom.
  • 11:37 - 11:40
    Szeretném, ha a feleségemmel is úgy tudnék
    beszélgetni, mint a barátommal,
  • 11:40 - 11:43
    de úgy érzem, hogy a feleségem
    alig bír engem.
  • 11:43 - 11:45
    Hogy kaphatom vissza a feleségem?"
  • 11:45 - 11:46
    Rendben.
  • 11:47 - 11:49
    Lehet, feltűnt önöknek,
  • 11:49 - 11:52
    hogy ez ugyanaz a történet,
    amelyet az előbb felolvastam,
  • 11:52 - 11:55
    csak másik narrátor szemszögéből.
  • 11:55 - 11:57
    A nő története hűtlen férjről szól,
  • 11:57 - 12:01
    a férj története feleségről szól,
    aki nem érti meg a gyászát.
  • 12:01 - 12:06
    A sok különbség ellenére jelentős
    mindkét narratívában
  • 12:06 - 12:08
    a kötődésre való vágy.
  • 12:09 - 12:11
    Ha ki tudunk lépni az első narratívából,
  • 12:11 - 12:14
    és másik személy szemszögéből írjuk le,
  • 12:14 - 12:17
    hirtelen érthetőbbé válik az illető,
  • 12:17 - 12:19
    és másik cselekmény jelenik meg.
  • 12:19 - 12:22
    Ez a legnehezebb lépése a szerkesztésnek,
  • 12:22 - 12:24
    de a változás is itt kezdődik.
  • 12:25 - 12:28
    Mi lenne, ha megfigyelnék narratívájukat,
  • 12:28 - 12:31
    és másik személy szemszögéből írnák le?
  • 12:32 - 12:35
    Mit látnának ebből a szélesebb látókörből?
  • 12:36 - 12:37
    Néha megjegyzem,
  • 12:37 - 12:39
    mikor depresszióssal találkozom:
  • 12:39 - 12:43
    "Most nem a megfelelő személy,
    hogy önmagáról beszéljen",
  • 12:43 - 12:46
    mert a depresszió különös
    módon forgatja ki narratívánk.
  • 12:46 - 12:47
    Szűkíti látókörünket.
  • 12:47 - 12:51
    Ugyanez érvényes, ha magányosak vagyunk
    vagy sértettek vagy visszautasítottak.
  • 12:51 - 12:52
    Kitalálunk mindenféle
  • 12:52 - 12:54
    szűk látókörű, kiforgatott narratívákat,
  • 12:54 - 12:56
    amelyeket ki tudja, honnan vettünk.
  • 12:57 - 13:00
    Utána tényleg saját félrevezetésünk
    áldozatai leszünk.
  • 13:01 - 13:03
    Be kell valljak valamit.
  • 13:04 - 13:07
    Én írtam a férj felolvasott levelét.
  • 13:07 - 13:10
    El sem hiszik, mennyit tétováztam
  • 13:10 - 13:11
    a müzli és a chips között.
  • 13:11 - 13:13
    Az évek során látott –
  • 13:13 - 13:17
    nemcsak saját terapeuta tapasztalatom
    alapján, hanem rovatom is felhasználva –,
  • 13:17 - 13:20
    eddigi narratívák alapján írtam.
  • 13:20 - 13:21
    Az történt,
  • 13:21 - 13:23
    hogy azonos élethelyzetben
    lévő két személy
  • 13:23 - 13:26
    egymástól függetlenül írt nekem,
  • 13:26 - 13:28
    és egyszerre két szemszögből
  • 13:28 - 13:29
    érkezett narratívám.
  • 13:30 - 13:31
    Ez valóban megtörtént.
  • 13:32 - 13:35
    Nem ismerem a nő
    levelének másik verzióját,
  • 13:35 - 13:36
    de tudom:
  • 13:36 - 13:38
    meg kell írja azt is.
  • 13:38 - 13:40
    Mert a nő merész szerkesztéssel
  • 13:40 - 13:44
    a régi levél sokkal árnyaltabb
    változatát írja meg.
  • 13:44 - 13:47
    Még abban az esetben,
    ha a férjének viszonya van,
  • 13:47 - 13:48
    mert lehetséges, hogy van,
  • 13:48 - 13:51
    a nő még nem tudhatja az ügy kimenetelét.
  • 13:52 - 13:55
    Csak a szerkesztés erejével
  • 13:55 - 13:58
    oly rengeteg lehetőség jelenik meg,
    hogy akármerre alakulhat még.
  • 13:59 - 14:03
    Néha megfigyelek igazán
    megrekedt eseteket,
  • 14:03 - 14:06
    és ők kézzelfoghatóan
    ragaszkodnak elakadásukhoz.
  • 14:06 - 14:09
    Segítséghárító panaszkodóknak
    nevezem őket.
  • 14:09 - 14:10
    Biztosan ismernek ilyeneket.
  • 14:10 - 14:13
    Ők azok, akiknek, ha próbálunk
    javasolni valamit,
  • 14:14 - 14:18
    akkor elutasítják: "Igen,
    de ez soha nem működik, mert..."
  • 14:19 - 14:22
    "Igen, de ez lehetetlen,
    mert nem tudom kivitelezni."
  • 14:22 - 14:26
    "Igen, szeretnék több barátot,
    de mindenki olyan bosszantó."
  • 14:26 - 14:28
    (Nevetés)
  • 14:28 - 14:30
    Valójában azt utasítják el,
  • 14:30 - 14:34
    hogy átszerkesszék a nyomorúságról
    és elakadásról szóló narratívájuk.
  • 14:34 - 14:38
    Velük szemben más stratégiát alkalmazok.
  • 14:38 - 14:40
    Mást mondok nekik.
  • 14:40 - 14:42
    Közlöm velük:
  • 14:42 - 14:44
    "Mindannyian meg fogunk halni."
  • 14:45 - 14:48
    Fogadom, most boldogok, hogy nem vagyok
    az önök terapeutája.
  • 14:48 - 14:50
    Pont így szoktak rám meredni,
  • 14:50 - 14:52
    ahogy most önök is néznek rám,
  • 14:52 - 14:53
    teljesen összezavarodva.
  • 14:53 - 14:55
    Elmagyarázom nekik, hogy végül
  • 14:55 - 14:58
    mindenkiről narratívát írnak.
  • 14:58 - 15:00
    Gyászbeszédnek hívják.
  • 15:01 - 15:05
    Elmondom, hogy boldogtalanságunk
    megfogalmazása helyett,
  • 15:05 - 15:08
    addig kell alakítsuk
    narratívánk, míg élünk.
  • 15:09 - 15:12
    Élettörténetünk hősei,
    és nem áldozatai kell legyünk.
  • 15:12 - 15:15
    Mi válogatjuk meg,
    mi kerüljön be gondolatainkba,
  • 15:15 - 15:16
    és mi alakítsa valóságunkat.
  • 15:17 - 15:21
    Elmondom, hogy az élet arról szól,
    hogy minek szentelünk figyelmet,
  • 15:21 - 15:23
    és mely narratívát kell átszerkesztenünk.
  • 15:23 - 15:26
    Megéri az erőfeszítést, hogy átnézzük,
  • 15:26 - 15:29
    mert semmi nem fontosabb
    az életminőségünkhöz,
  • 15:29 - 15:31
    mint a magunknak mesélt narratíva.
  • 15:31 - 15:34
    Elmondom, hogy élettörténetünk esetén
  • 15:34 - 15:38
    célunk a saját Pulitzer-díjunk
    elnyerése kell legyen.
  • 15:38 - 15:41
    Legtöbben nem vagyunk
    segítséghárító panaszkodók,
  • 15:41 - 15:44
    vagy legalábbis nem tartjuk
    annak magunkat.
  • 15:44 - 15:46
    Könnyen beleesünk ebbe a szerepbe,
  • 15:46 - 15:49
    mikor nyugtalanok, mérgesek
    vagy elesettek vagyunk.
  • 15:50 - 15:52
    Legközelebb, mikor küszködnek valamivel,
  • 15:52 - 15:53
    jusson eszükbe,
  • 15:54 - 15:55
    hogy mindannyian halandók vagyunk.
  • 15:55 - 15:57
    (Nevetés)
  • 15:57 - 15:59
    Majd kapják elő szerkesztő eszközeiket,
  • 15:59 - 16:01
    és tegyék fel maguknak a kérdést:
  • 16:01 - 16:04
    milyen narratívát szeretnék magamnak?
  • 16:05 - 16:08
    Utána írják meg remekművüket.
  • 16:09 - 16:10
    Köszönöm.
  • 16:10 - 16:11
    (Taps)
Title:
Változtassák meg narratívájukat, változtassák meg életüket!
Speaker:
Lori Gottlieb
Description:

A narratíva segít értelmet adni életüknek. De mikor ezek a narratívák hiányosak vagy félrevezetőek, akkor megakaszthatnak ahelyett, hogy tisztáznák a dolgokat. Lori Gottlieb pszichoterapeuta és tanácsadó rovatvezető hiteles beszédében bemutatja, hogy szabaduljunk saját narratívánk fogságából: szerkesszük és írjuk át narratívánk más nézőpontból.

more » « less
Video Language:
English
Team:
TED
Project:
TEDTalks
Duration:
16:41

Hungarian subtitles

Revisions