Álmos tinik: Miért kezdődjön később a tanítás? | Wendy Troxel | TEDxManhattanBeach

Kialvatlanság. A legtöbb szülő, tanár, és tanügyigazgatási szakember úgy gondolja, hogy a kialvatlanság a kamaszkor természetes velejárója. A Rand Társaság alváskutatója, Wendy Troxel szerint viszont az alváshiány járványszerűen terjedő egészségügyi probléma, melynek gyökereit nem a kamaszok társas kapcsolataiban és nem is a közösségi média elterjedésében kell keresnünk. Wendy Troxel szerint a kialvatlanság legfőbb oka az, hogy túl korán kezdődnek a tanórák, ez pedig inkább tanügyigazgatási probléma.

Dr. Troxel az alvás, a környezet, az egészség és a társadalmi elvárások összefüggéseit kutatja.

Kutatásait az Amerikai Védelmi Minisztérium és az Amerikai Egészségügyi Intézet Szív-érrendszeri és Légzőszervi Betegségek Intézete is támogatja. Aktív klinikai pszichológusként Dr. Troxel gyógyszermentesen, viselkedésterápiás módszerek segítségével kezeli az alvászavarral küzdőket. Alapító igazgatója volt az Amerikai Alvásgyógyászati Akadémiának, a Pittsburghi Egyetem akkreditált alvásgyógyászati oktatóprogramjának. Troxel kutat és klinikai képzést biztosít azoknak az orvostanhallgatóknak és végzett orvosoknak, akiket érdekel az alvásgyógyászat. Több alváskutató társaságban tölt be vezető pozíciót, az "Egészséges alvásért" c. szaklap társszerkesztője. Számos helyi és országos programban vett részt, melyek célkitűzése, hogy a kamaszok számukra egészségesebb időpontban kezdhessék meg a tanórákat.

Ez az előadás egy helyi közösség által a TED-konferenciák mintájára rendezett, de azoktól független TEDx rendezvényen hangzott el. Lásd még: http://ted.com/tedx

Reggel hat óra van.

Kint teljes sötétség.

A 14 éves fiam mélyen alszik.

Álma gondtalan és mély,
mint a többi tinédzseré.

Felkapcsolom a lámpát,
és megrázom szegényt, hogy felébredjen,

mert tudom, hogy ahogy
a sebtapaszt is jobb gyorsan letépni,

ezen is jobb minél hamarabb túlesni.

(Nevetés)

Van egy barátnőm, aki "TŰZ VAN!"
kiáltással ébreszti tizenéves gyerekét.

És van egy másik,

akinek annyira elege lett,
hogy hideg vizet öntött a fiára,

hogy valahogy kiszedje az ágyból.

Brutálisan hangzik –

de talán egy kicsit ismerősen is?

Minden reggel felteszem
magamnak a kérdést:

"Hogy vagyok képes –

tudván azt, amit tudok,

az én foglalkozásommal –

ezt tenni a saját gyerekemmel?"

Tudják,

alváskutató vagyok.

(Nevetés)

Vagyis épp eleget tudok az alvásról,

és az alváshiány következményeiről.

Tudom, hogy megfosztom a fiam
attól az alvásmennyiségtől,

amire gyorsan növő
tinédzserként szüksége van.

Azt is tudom, hogy azzal,
hogy órákkal korábban felébresztem,

mint ahogy a biológiai órája szerint
erre készen állna,

szó szerint elrabolom tőle az álmait –

vagyis az alvásnak azt a részét,
ami leginkább segíti a tanulást,

az emléknyomok megerősítését
és az érzelmek feldolgozását.

De nem csak az én gyerekem alszik keveset.

Az alváshiány járványos méreteket ölt
az amerikai kamaszok körében.

Tízből csak egyetlen egy alszik
8-10 órát éjszakánként –

ez az a mennyiség, amit az
alváskutatók és a gyerekorvosok ajánlanak.

És ha most azt gondolják:

"Huh, mi jól csináljuk,
az én gyerekem nyolc órát alszik,"

ne feledjék, hogy a nyolc óra

az ajánlott mennyiség alsó szintje.

Épp hogy csak elmegy.

A nyolc óra olyan, mintha
hármast kapnánk év végén.

Az alváshiány terjedését
több tényező is erősít,

de abban, hogy a tinik
nem alszanak annyit, amennyit kellene,

a szabályok játsszák
a legnagyobb szerepet.

Nem a hormonok, nem a barátok
és nem is a Snapchat.

Az ország minden részén

sok iskolában kezdődik 7:30-kor
vagy még annál is korábban a tanítás

annak ellenére, hogy számos fontos
egészségügyi szervezet azt ajánlja,

hogy az általános iskola felső
tagozatán és a középiskolában

8:30-nál ne kezdődjenek korábban az órák.

A korai órakezdésnek közvetlen
hatása van arra, hogy mennyit

vagy pontosabban milyen keveset
alszanak az amerikai tinik.

Ráadásul a gyerekek és a szülők
belekényszerülnek

egy gyakorlatilag megnyerhetetlen
csatába a saját testük ellen.

A kamaszkor idején

a tinédzserek biológiai órája lelassul.

Ez az, ami meghatározza,
hogy mikor érezzük magukat ébernek,

és mikor vagyunk álmosak.

Ezt részben az okozza, hogy a melatonin
nevű hormon később szabadul fel.

A tinédzserek teste

csak körülbelül éjjel 11 óra körül
kezdi kiválasztani a melatonint.

Ez két órával több, mint a felnőttek
vagy a kisebb gyerekek esetében.

Ez azt jelenti, hogy ha reggel 6-kor
ébresztünk fel egy tinédzsert,

az biológiailag olyan,

mint amikor egy felnőttnek
4-kor kell kelnie.

Azokon a szerencsétlen napokon,
amikor 4-kor kell felkelnem,

zombi vagyok,

teljesen használhatatlan.

Nem tudok rendesen gondolkodni,

ingerült vagyok,

és valószínűleg autót se kellene vezetnem.

És ezt érzi sok amerikai tinédzser
minden egyes iskolanapon.

Az a helyzet, hogy azoknak a mondjuk úgy,
kellemetlen tulajdonságoknak a legtöbbjét,

amit általában a kamaszkornak
tulajdonítunk,

úgy mint a rosszkedvűség, ingerlékenység,
lustaság, depresszió,

akár a krónikus alváshiány is okozhatja.

Sok fiatal úgy próbál megbirkózni
a krónikus alváshiánnyal,

hogy hatalmas mennyiségű
koffeint fogyaszt,

főleg nagy adag frappuccinók

vagy energiaitalok formájában.

Vagyis alapvetően

egy egész nemzedéknyi fáradt, de
felspanolt fiatallal vagyunk körülvéve.

A későbbi tanóra kezdés támogatói tudják,

hogy kamaszkorban a tinédzserek agya
drámai fejlődésen megy keresztül,

főleg az agynak azon területei,

melyek a magasabb szintű
gondolkodási folyamatokért felelősek,

mint például az érvelés, problémamegoldás
és a megfelelő ítéletalkotás.

Más szóval pontosan azokról
az agyi tevékenységekről van szó,

amelyek azokat az impulzív és gyakran
kockázatos magatartásformákat uralják,

amelyek oly jellemzőek a kamaszokra,

és amelyek számunkra, kamaszkorú gyerekek
szülei számára, olyan ijesztőek.

Tudják, hogy ha a kamasz vagy bárki más

nem alszik eleget,

az agya, a teste és
a magatartása látja kárát,

akár az azonnali, akár a hosszabb távú
hatásokra gondolunk.

Nem tud koncentrálni,

figyelme hanyatlik,

és sokan még ADHD jellegű
tüneteket is produkálhatnak.

De a tinik alváshiányának következményei
túlmutatnak az osztálytermen,

és sajnos számos olyan mentális probléma
kialakulásában szerepet játszanak,

melyek száma kamaszkorban ugrásszerűen nő.

Ilyen például a kábítószerhasználat,

a depresszió és az öngyilkosság.

A Los Angeles-i tankerület diákjai körében
végzett tanulmányunkban kimutattuk,

hogy az alvásproblémákkal
küzdő gyerekek közt

55%-kal többen fogyasztottak
alkoholt az elmúlt hónapban.

Egy másik tanulmányban,

melyben több, mint 30 000
középiskolást vizsgáltak, megállapították,

hogy minden egyes óra alvásveszteséggel

38%-kal nőtt az elkeseredettség
vagy reménytelenség érzése,

valamint 58%-kal nőtt a kamaszkori
öngyilkossági kísérletek száma.

És ha ez nem elég,

azok a tinik, akik keveset alszanak,

olyan országosan elterjedt egészségügyi
problémáknak is jobban ki vannak téve,

mint az elhízás, a szívbetegség
és a cukorbetegség.

És aztán ott van a veszélye annak,

hogy mi is történik, ha az
alváshiányban szenvedő kamasz

friss jogosítványával volán mögé ül.

A tanulmányok tanúsága szerint, ha 5 órát
vagy annál kevesebbet alszunk éjszaka,

az azzal egyenértékű,

mintha a megengedett határérték
fölötti alkoholszinttel vezetnénk.

Az alvásbarát tanórakezdés támogatói

és a terület kutatói

jelentős tudományos
érveket vonultattak fel,

amelyek a későbbi órakezdés
bámulatos előnyeit taglalják.

Az eredmények egyértelműek.

Alváskutatóként ritkán van lehetőségem

ilyen bizonyossággal
kijelenteni bármit is.

Azokban a körzetekben,

ahol később kezdődik
az iskola, a tinik többet alhatnak.

Az ötlet ellenzőinek, akik úgy gondolják,
hogy ha később kezdődne az iskola,

a fiatalok még tovább maradnának fenn,

elmondanám, hogy a lefekvés
ideje nem változik.

Csak a felkelés ideje tolódik ki,

és ez megnöveli az alvásidőt.

Ezek a gyerekek szívesebben
mennek el az iskolába.

Az egyik ilyen tankerületben
25%-kal csökkent a hiányzás,

és kevesebb lett
az iskolaelhagyók száma is.

Nem meglepő az sem, hogy a
tanulmányi eredményeik is jobbak.

Vagyis valós hatása van a tanulmányi
eredmények közti eltérések csökkentésében.

A központi vizsgák eredménye
matematikából és szövegértésből

két-három százalékponttal nőtt.

Ez olyan jelentős eredmény,

mintha az osztálylétszámot
harmadával csökkentettük volna,

vagy egy kevésbé hatékony tanár helyett

egy igazán kiválót kapna az osztály.

Javul a gyerekek mentális
és fizikai egészségi állapota.

Még a családok is boldogabbak.

Ki ne örülne, ha kamasz gyereke kicsit
simulékonyabban viselkedne –

egy kicsit kevésbé lenne nyűgös?

Még a lakókörnyezetük is
biztonságosabbá válik,

hiszen csökken az autóbalesetek száma.

Az egyik körzetben
a csökkenés mértéke 70%.

Ha belegondolunk, milyen
fantasztikus előnyök ezek,

felmerül bennünk,

hogy ezen nincs is mit gondolkodni, ugye?

Akkor hát, miért nem lépük
társadalmi szinten?

A későbbi órakezdés ellenzői
gyakran így érvelnek:

"Miért kezdenék később a tinik a napot?

Keményen kell fogni őket,
hogy felkészítsük őket a való világra."

De ez olyan, mintha azt mondanád
egy kétéves szüleinek:

"Ne engedd Jancsit délután aludni!

Hogy készül így fel az ovira?"

(Nevetés)

A későbbi órakezdés számos
logisztikai kihívást is jelent.

Nemcsak a diákok és a családok,

de a közösség egésze számára is.

Felül kell vizsgálni a
buszjáratok indulását,

növekszik a közösségi közlekedés díja,

kihat a sportórákra,

a tanítás előtti és utáni ügyeleti időre.

Ezek azok az aggályok, amelyek
minden tankerületben felmerülnek

az ország különböző pontjain újra és újra

ott, ahol felmerül a tanórák
kezdésének problémája.

Ezek jogos aggodalmak,

de valójában olyan problémák csupán,
amelyeket meg kell oldani.

Nem olyan érvek, melyeknek
akadályozhatnak abban,

hogy megtegyük a gyerekeinkért,
amit meg kell tennünk,

vagyis, hogy a felső tagozaton
és a középiskolában

8:30-nál előbb ne kezdődjön el a tanítás.

Az ország azon kisebb, nagyobb
tankerületeiben

ahol megtörténtek ezek a változások,

igazolódott, hogy ezek a félelmek
gyakran alaptalanok,

különösen ha összevetjük
őket az előnyökkel,

amelyek a gyerekek egészségét
és teljesítményét,

valamint közösségünk egészének
biztonságát érintik.

Így hát holnap reggel,

mikor véletlenül mindnyájan visszaállítjuk
egy órával az óráinkat,

és egy órával édesdeden tovább alszunk,

és a nap is hosszabbnak tűnik
majd egy kicsit,

és kicsit reménytelibbek leszünk,

gondoljunk az alvás hatalmas erejére.

És gondoljunk bele, micsoda ajándék lenne
a gyermekeink számára,

ha maguktól ébredhetnének –

összhangban a testükkel.

Köszönöm –

és szép álmokat.

(Taps)