Megénekelni az ősi misztikumot

"Az emberi hang: misztikus, spontán, ősi". Ezekkel a szavakkal invitál minket Claron McFadden, hogy felfedezzük a lélegzés és az éneklés misztikumát, miközben előadja John Cage kihívást jelentő "Ária" című darabját.

(Taps)

(Ének)

(Taps)

Házigazda: Az imént
Claron McFaddent ismerhették meg.

Ő egy világhírű szoprán énekesnő,

aki Rochesterben tanult,
New York államban.

Nagyszámú és sokszínű

híres operaszerepeket játszott.

2007 augusztusában

megkapta az Amszterdami Művészeti Díjat,

elismerést nyerve ragyogásáért,

a csodálatos és hihetetlenül széles
repertoárjáért

és eleven színpadi személyiségéért.

Kérem, üdvözöljék Claron McFaddent.

(Taps)

Claron Mc Fadden: Az emberi hang:

misztikus, spontán,

ősi.

Számomra az emberi hang

az a hajó, amin minden érzelem utazik -

kivéve talán a féltékenység.

És a lélegzet,

a levegő a kapitánya ennek a hajónak.

Egy gyermek megszületik,

megtörténik az első levegővétel –

(levegőt vesz)

és bepillantást nyerünk az emberi hang

csodálatos megnyilvánulásaiba -

misztikus, spontán

és ősi.

Néhány évvel ezelőtt
visszavonultam meditálni Thaiföldre.

Egy olyan helyet akartam,

ahol teljes csöndben

és magányban lehetek.

Két hetet töltöttem
ezen a lelkigyakorlaton

a saját kis kunyhómban –

semmi zene, csak a természet hangjai –

próbálva megtalálni

az összpontosítás lényegét,

a pillanatban élni.

Az utolsó napomon a nő,

aki a helyet felügyelte,

odajött hozzám
és beszélgettünk egy percet,

aztán azt mondta nekem:

„Énekelne nekem valamit?”

De hát, ez a hely maga
a teljes csend és némaság.

Nem csinálhatok zajt.

Azt mondta, „Kérem, énekeljen nekem”.

Úgyhogy behunytam a szemem,

levegőt vettem,

és az első, ami jött

a „Summertime” volt a Porgy és Bess-ből.

♫ Nyáridő, így könnyű az élet ♫

♫ Halak ugrálnak és a gyapot magas ♫

♫ Az apád gazdag és az anyád jól néz ki ♫

♫ Hát csitt, kicsi babám ♫

♫ Ne sírj ♫

És akkor kinyitottam a szemem,

és láttam, hogy ő is behunyta a szemét.

Egy pillanat múlva kinyitotta a szemét,

rám nézett és azt mondta,

„Olyan, mint a meditáció.”

És abban a pillanatban
megértettem mindent,

amiért Thaiföldre mentem,

amit kerestem,

már benne volt az éneklésemben –

a nyugalom, de éberség,

az összpontosítás, de tudatosság,

és csak a pillanatban lenni.

Amikor a pillanatban vagy,

amikor én a pillanatban vagyok,

a kifejezés hajója nyitva van.

Az érzések szabadon áramolhatnak

tőlem hozzád,

és vissza.

Hihetetlenül mély élmény.

Van egy darabja egy zeneszerzőnek,

egy John Cage nevű amerikai zeneszerzőnek.

A címe „Ária”.

Egy csodálatos énekesnek,

Cathy Berberian-nek írta.

És ami annyira különleges
ebben a darabban –

ha látják mögöttem –

hogy egyáltalán nincsenek hangjegyek.

Nincsenek hangok, bé-k, keresztek.

De van egy struktúrája,

és az énekes ebben a struktúrában

teljes szabadsággal rendelkezik,

hogy kreatív, spontán lehessen.

Például

különböző színek vannak,

és minden szín
másfajta éneklési stílust kap –

pop, country és western, opera, jazz –

és csak következetesnek kell lenni
az adott színnel.

Látják, hogy különböző sorok vannak:

a saját tempódban és módodban
választhatod ki,

hogy követed a sort,

de tiszteletben kell tartanod,
többé-kevésbé.

És ezek a kis pontok,

ezek azt ábrázolják,

hogy ezek a hangok

nem énekelve vannak, nem szöveggel

fejezik ki a hangot.

A testet használva
– lehet tüsszentés, köhögés,

állathangok – (köhögés) pontosan –

taps, bármi.

És különböző szövegek vannak.

Van örmény, orosz,

francia, angol, olasz.

Tehát ebben a struktúrában
szabadak vagyunk.

Számomra ez egy óda a hanghoz,

mert misztikus – ahogy láthatjuk –

elég spontán,

és ősi.

Szeretném megosztani
Önökkel ezt a darabot.

"Ária" John Cage-től.

(Ének)

♫ Nincs más mód ♫

♫ A térben, szóval segítsen ♫

(Ének)

♫ Megkapni a gyümölcsöket ♫

(Ének)

(Taps)