Boldogság szerte a világon | Helen Russell | TEDxOdense

Valaki megkérdezte a boldogságkutatót: "Mi a helyzet, ha nem szeretnék boldog lenni?" Ettől fellelkesedve kutatásba kezdett: "Hogyan legyünk lehangoltak?" Helen az új beszédében szellemes és nem hagyományos megközelítésben beszél a boldogságról.

Ezt az előadást egy TEDx rendezvényen rögzítették, amelyet a TED konferenciák formájában, de tőlük függetlenül egy helyi közösség szervezett. Bővebben: http://ted.com/tedx

A lehangoltság elkerülhetetlen
része életünknek.

Mindenki lehet csüggedt,

néha szívszaggatóan szomorú.

De a világ nagyobb részén
ezt nehezen tudjuk kezelni.

Elszigetelheti a szenvedőt,
és összezavarja azokat,

akik segíteni próbálnak
a nehéz időket átélő szeretteiknek.

Más kultúrákban

mélyebben átélik érzéseiket,

legyenek azok jók vagy rosszak.

A görögöknél a gyász közösségi esemény.

Bhutánban a krematórium a központban van.

A gyerekek úgy nőnek fel, hogy megértik:
a veszteség és a halál elkerülhetetlen.

Brazíliában országos ünnep a saudade,

mely nosztalgikus vagy melankolikus
érzelmi állapot,

mely régi boldogság vagy reményteljes,
be nem teljesült öröm utáni vágy.

Képzeljék el!

Egész napot azon keseregni,

hogy az élet nem úgy alakult,
ahogy reméltük!

Okos dolog, igaz?

Biztos leszünk szomorúak,

tehát arra is fel kell készüljünk,
hogy azt helyesen éljük meg.

Hat éve fogtam bele
A boldogságatlasz kutatásomba,

amely lerántja a leplet az univerzális
titokról, hogyan legyünk boldogok.

Döbbenetes dologra jöttem rá.

Egyesek nem is akarnak boldogok lenni!

Egyesek szánalomra méltók akarnak lenni.

Ritka eset,

de múlt héten is találkoztam ilyennel.

Bevallotta, hogy szeret szánalmas lenni.

Nem állítom, hogy a valóban boldogtalanok
maguk választják ezt az állapotot.

Az életben vannak váratlan fordulatok.

Minden negyedik ember
mentális zavarral küzd,

de lehetünk áldozatok,

és ideggyógyászok kifejezésével:
lefele tartó spirálba kerülhetünk,

ahova beragadunk, szétszórtan és mélyen.

Három dolog húzza le az elménket:

a genetika, a korai gyerekkori élmények

és az életstílus.

Az első kettőt nem tudjuk befolyásolni,

de a harmadikat igen.

Nem állítom, hogy a depressziót
gyógyíthatjuk;

hasonlít az alkoholizmusra:

soha nem gyógyulunk ki belőle,
de megtanulhatjuk kezelni.

Nem egyszerű,

de léteznek tudományosan
bizonyított segítő módszerek.

Olyan a felépítésünk, hogy boldogságra
törekszünk a fennmaradáshoz.

Egyeseket felháborít, hogy a remény
ilyen elterjedt fogalom lett.

Mindenki hajszolja
az élvezetet és a jó életet

a körülményeire való tekintet nélkül.

Egyesek szerint a boldogság kutatása

túl jelentéktelen ahhoz,
hogy komolyan vegyék.

Igazából elvonja a figyelmet

a folytonos zsörtölődéstől.

(Nevetés)

Mégis, hogy van ez?

Vannak, akik hajlamosak mérgelődni,

egyfolytában.

(Nevetés)

Semmi gond, ha néha felmérgelődünk.

Még azzal sem, ha néha szomorkodunk.

Fontos, hogy megéljük
ezeket a szomorúságokat,

ha boldogabbak szeretnénk lenni.

Tavaly kissé tanulmányoztam

a kínai hszingfu érzést.

Gyakran boldogságként fordítjuk,

de a hszingfu nem kellemes
hangulatra utal,

hanem jó életre,

amelyik kielégítő,
fenntartható és értelmes.

Nem feltétlenül könnyű, kellemes lét.

Valójában a hszing piktogram
kínszenvedést jelent.

Ismert, hogy az élet lehet kemény,
de egyúttal értelmes,

a jó élet nem állandó
táncos jókedvet jelent.

Tisztában lehetek ezzel.

Hiszen boldogságról írtam,

bár mióta az eszemet tudom,
mindig depressziós voltam.

Antidepresszánsokat szedtem.

Húsz évig jártam terápiára.

Meg szoktak lepődni, mikor elmesélem,

hogy két könyvet írtam a boldogságról,

noha depressziós voltam.

Ez az igazság.

Mostanában minden
önfejlesztő eszközöm bevetem

értelmi és érzelmi épségem megóvására.

Szakmai segítséget nyújt a munkámhoz,

megértet velem dolgokat.

Ismerem, mi működik és mi nem.

Több lehetőség van a szenvedés
utáni vágyunk elhárítására.

Tanúi lehetünk ennek szerte a világon.

Egyedi elképzeléseket alkalmazunk,
hogy jól éljünk és boldogok maradjunk.

A boldogság kutatása

bepillantást engedett abba a csodába,

amivel ha igazán szeretnénk,

elkerülhetjük a boldogságot.

Helyette növeljük esélyünket
a lehangoltságra.

Ha ön eltökélte, hogy rosszkedvű lesz,

hasonlóan ahhoz az úrhoz,
akivel múlt héten találkoztam,

engedje meg, hogy végigvezessem

tíz nyomorúságos életviteli lépésen.

(Nevetés)

Először is:

ne barátkozzon senkivel.

(Nevetés)

Szeretteinkről való gondoskodás

a boldogság elsődleges
forrása világszerte.

Vegyük például Ausztráliát!

Az ausztrálok 94%-a mondta,

hogy szükség esetén számíthat valakire.

Az OECD szerint

ez a legmagasabb mutató a világon.

Az ausztrálok szokatlanul
nyitottak a barátságra

személyes találkozásokkor.

Elcsevegnek bárkivel, míg kávéra várnak.

Akár ez is elhangzik:
"Iszunk később egy sört?”

és valóban elmennek sörözni.

Ez nekünk Észak-Európában
észbontóan hangzik.

Így van?

(Nevetés)

Ez a barátságos viselkedés

segített az ausztráloknak elnyerni
az egyik legboldogabb nemzet címét.

Costa Rica szintén előnyben
részesíti a barátságot.

Costa Rica lakosai szeretik
a magas életszínvonalat,

a gazdag országokhoz viszonyítva is.

Ezt nyilatkozták:

"Costa Rica-i lakossal első találkozáskor
elbeszélgetünk és összebarátkozunk.

Másodszor már ölelkezünk,
és terveket szövünk.

Ezek után életre szóló barátok maradunk."

(Nevetés)

Jól hangzik, igaz?

Azért fontos ez, mert a barátok
az összetartozás érzését keltik,

csökkentik a stresszt,

a munkahelyi barátokkal

bizonyítottan gyorsabban telik a nap.

A barátok felvidítanak.

Társas teremtmények vagyunk.

Kutatásaim során rájöttem,
hogy az egyetlen magányos túlélő emlős

a törpe víziló.

Mi nem vagyunk törpe vízilovak,

szükségünk van barátokra,
akik felvidítanak.

Ha lehangoltak szeretnénk lenni,
akkor zárjuk ki őket.

Részesítsük előnyben a pénzt

minden alapszükséglet előtt és fölött.

A San Franciscó-i Állami Egyetem
kutatói kimutatták,

hogy az élmény többet jelent,
mint az anyagiak.

Nyugodtan hagyjuk ki,

soha ne menjünk Bhutánba.

Ott mérik az ún. bruttó
nemzeti boldogságot,

és előnyben részesítik a GDP-vel szemben.

Nem előírásszerűen, de végig gyakorolták
ezt a történelmük folyamán,

bár a fogalmat csak 1972-ben alakította ki

IV. Wangchuck király

aki itt látható, és a Himalája nagymenője.

(Nevetés)

Nézzék meg jobban!

Azt mondta a Financial
Times újságírójának,

hogy a bruttó nemzeti boldogság

fontosabb neki, mint a GDP.

Ezek után

a kormány kidolgozta

a jólét mérésének irányelveit az lakosság
egészség- és boldogságmutatóival,

és a természeti környezet
felhasználásával.

A kormány minden döntését

átnézik ebből a szemszögből is:
„Boldogabbak lesznek-e tőle az emberek?”

És működik!

Bhutánban a lakosok várható
élettartama megduplázódott,

az oktatás általános,

és a lakosok boldogabbak.

2011 óta az ENSZ próbálja elterjeszteni

ezt a nézetet az egész világon.

Ha lehangoltnak akarjuk érezni magunkat,
akkor ne úgy éljünk, mint a bhutániak.

Helyezzük előtérbe a pénzt!

Aztán

legyünk bigottak.

(Nevetés)

Kanada is a boldogabb
országok közé sorolható.

Ez vélhetően a kanadai
összetartozási érzés miatt van,

és az ún. első nemzetek, azaz az őslakosok
kultúrájának elsajátítása is

közrejátszik ebben.

Szorosan összefügg az összetartozás,
sokszínűség és a közérzet,

és tanulmányok rámutattak,
hogy ha valahova tartozunk,

akkor négyszeresen megnő az esélyünk
életszínvonalunk emelkedésére.

Egyébként, ha utáljuk a nőket,

az segít, hogy rosszul érezzük magunkat.

(Nevetés)

Tanulmányok rámutattak, hogy a skandináv
minta szerinti nemi egyenlőségben

mindenki boldogabb, egészségesebb,

és érdekes: mindkét nem jobban alszik.

Tehát, a rossz érzéshez,

próbáljunk meg mindenkit utálni,
hogy biztosak legyünk a dolgunkban.

Továbbá

válasszunk gyűlöletes munkát!

(Nevetés)

A dán a legboldogabb munkaerő a világon.

Erre kifejezésük is van: arbejdsglæde.

Dánul a munka 'arbejde’,
és a boldogság 'glæde'.

szó szerint a munkahelyi boldogságra utal.

Ez sokszor élvez elsőbbséget Dániában.

Rendben, a dánok ingyen tanulhatnak,

és ezért fizetést is kapnak
18 éves koruk után.

Sokan képezhetik magukat abban,
amihez kedvük van.

Nincs hierarchikus létra,

ez azt jelenti, hogy visszabeszélhetünk
a főnöknek vagy a kollégának is,

és egyetértésre törekednek,
ahol mindenki elmondja a véleményét.

A magas adók miatt

a dánokat nem motiválja a magas kereset.

A kellemesebb munkára szavaznak.

Ennek eredményeképpen a dánok
70%-a állítja, annyira szereti az állását,

hogy akkor is tovább dolgozna,
ha nem lenne szüksége pénzre.

Dániát tartják a legboldogabb
országnak 1970 óta.

Ha lehangoltnak akarjuk érezni magunkat,
akkor ne utánozzuk a dánokat.

Válasszunk gyűlöletes munkát!

Aztán dolgozzunk látástól vakulásig!

(Nevetés)

Minden istenadta órát töltsük munkával,

és garantált a napi rosszérzés-adag.

Folyton dolgozzunk,

mert a pihenés és az ellazulás
egészségünk és boldogságunk záloga.

Az olaszok,

gondtalan királyok s királynők kifejezése:

dolce far niente,

vagyis az "édes semmittevés”,

azt jelenti: éljük át a pillanatot,
és élvezzük a jelent.

Alapvetően egyszerű,

mert sokan keressük a pihenést úgy,
hogy elutazunk egzotikus tájakra,

vagy eszméletlenségig leisszuk magunkat,

vagy igyekszünk feledni
a modern élet zaját.

Az olaszok hagyják,
hogy a káosz ellepje őket.

Megmártóznak benne,
mint egy forró fürdőben.

Az éves egyszeri elszabadulás
vagy piás hétvégi szórakozás helyett,

az olaszok minden percben, minden órában,
az év minden napján megélik.

Élvezik az életet a maga
összevisszaságában,

miközben fagyit zabálnak.

Ha lehangoltnak akarjuk érezni magunkat,
akkor ne kövessük az olaszokat!

Helyette hajszoljuk a tökéletességet!

Kerüljük a japán vabi-szabi filozófiát,

vagy a tökéletlenség szépségét!

Felejtsük el a kincugit,

a törött kerámia fémtartalmú lakkal
való restaurálásának ősi művészetét,

mely nem elrejti, hanem kiemeli
színarannyal a repedéseket,

mintha ünnepelnénk őket.

Hibáink elfogadása helyett,

lássuk meg mindenben a fogyatékot!

A rossz érzésünk fokozzuk
minden kritizálásával,

és ne legyünk elégedettek semmivel!

Mert a tökéletesség hajszolása, kiderült,

hogy szorongást, depressziót, evészavart,
kényszerbetegséget és PTSD-t okoz,

krónikus fáradtsághoz, kialvatlansághoz,
emésztési zavarhoz vezet,

és korai halált okoz.

(Nevetés)

Micsoda szörnyű lehet
parkban sétálni, igaz?

Ezért megemlítem:

maradjunk otthon!

Tanulmányok sora kimutatta,

hogy a természetben töltött idő javítja
mentális egészségünk és közérzetünk.

A norvégeknek kifejezésük is van rá:
friluftsliv, vagyis szabad levegőn élni,

ez valami világias valláshoz hasonlít.

Komolyan, jártak mostanában Norvégiában?

A norvégok fő elfoglaltsága:

siklanak a sípályákon,
az A-ha együttes nótáit kántálják.

(Nevetés)

Igaz, én A boldogságatlaszt
kutattam ott is.

Mínusz húsz fokban is kint voltak.

Kint élvezték a szabadban az életet,

mikor szempillám úgy összefagyott,
hogy becsukni sem tudtam a szemem.

(Nevetés)

És tudják, mi történt?

Akkor is boldogok voltak!

Láttam, rendben?

Ha lehangoltak szeretnénk lenni,

ne mozduljanak ki,
és ne utánozzák a norvégokat!

Pár tiltott dolog:

a történetek.

Az izlandiak olvasnak
a legtöbbet a világon,

és folyton a boldogságfelmérések
élén járnak.

Az agykutatás kimutatta,

hogy olvasás közben elménk újra átéli

a tevékenységeket, a látványt,
és a történetek hangjait,

az olvasás ingerli az idegpályákat.

Ha belemélyülünk egy könyvbe,

bizonyított, hogy javítja empátiánkat
és a csoportkötődésünket.

Írországban is hagyománya van
a történetmesélésnek.

A Craic mulató nemzeti
intézménynek számít.

A vizsgált ír mintacsoport
mindig boldogabb,

mint azt történelmük
vagy körülményeik indokolnák.

Ha úgy gondoljuk,

hogy ez valóban szomorú
és depressziós történetekkel elkerülhető,

akkor sincs szerencsénk,
mert az is kimozdít.

Kimutatták vérvizsgálattal, hogy szomorú
történetektől oxitocin:

a gondoskodás és kapcsolódás
hormonja termelődik.

A rémtörténetek endorfintermelést okoznak,

mivel testünk felkészül a képzelt
fájdalom elleni küzdelemre.

Az ijedtség és a szomorú történetek
önkéntelenül boldogíthatnak.

Ha lehangoltnak szeretnénk
érezni magunkat,

akkor zenét sem hallgathatunk.

Tanulmányok rég kimutatták,
hogy a zene javítja a hangulatunk,

Az élőzenének egyéb előnye is van:

csökkenti a stresszt és elősegíti
a csoporthoz kötődést.

Az arabok

külön kifejezést használnak erre
a felfokozott érzelmi hatásra

és az eufóriára, amit ez a zene előidéz:

ez a tarab.

A tarab zene az összetartozás
érzését hordozza,

önazonosságot ad, és gyógyítani is képes.

2012-es kutatásban azt találták,

hogy szívátültetés után Verdi La Traviata
zenéjére felépülő egerek –

ne kérdezzenek –

(Nevetés)

négyszer hosszabb ideig éltek,
mint az operát nélkülözők.

A tarab lényegében éltető zene, igaz?

Természetesen engem is megtartott.

Tájékoztatásul: az én baleseti
sürgősségi zeném

Van Halen: Jump című dala.

Köszöntök mindenkit!

Végül, ha lehangoltnak
szeretnénk érezni magunkat,

fojtsuk el érzelmeinket!

Az ideggyógyászat, a patriarchátus,
a britek figyelmeztetnek,

hogy az elfojtás nyomorhoz és háborúhoz
vezet, esetleg mindkettőhöz.

A maori kultúrában az elfojtás
a híres haka törzsi tánc ellentéte;

csoportosan éneklik és rituális
táncmozgással kísérik.

Dobbantás, kiáltás
és élénk gesztusok jellemzik.

Az új-zélandi All Blacks
mutatta be a világnak.

A haka nem az agresszióról szól.

A maori kultúrában

egyformán mutatják ki
az erőt és az érzelmeket,

A haka célja újra összekapcsolni
a testet, lelket és szellemet.

A maori oktatóm úgy jellemezte,

hogy összehangolja
az elszabadult energiákat,

melyek létezéséről sokan nem is tudunk,

és szolgálatunkba állítja
az általunk már ismert formában.

Őszintén, megrémültem tőle,

mert a világ nagyobb
részén elfojtjuk érzelmeinket.

A haka ennek felszabadításáról szól.

Ha nyomorultul szeretnénk
érezni magunkat, akkor hagyjuk ki!

Inkább korlátozzuk magunkat!

Próbáljunk minden jó
vagy rossz érzéstől megszabadulni.

Mert íme a jólét legnagyobb titka,
éljünk bárhol a világon:

a boldogság és a boldogtalanság
nem mindig zárja ki egymást.

Fontos: maradjunk kapcsolatban szomorú
oldalunkkal, ha több boldogságra vágyunk.

Ha aktuális céljaink
kicsit is hasonlítanak erre,

akkor jó úton vagyunk,

máris megnyertük a lehangoltságot.

(Nevetés)

De ha szünetet szeretnénk
tartani a bánatban,

keressünk felvidító barátságokat,

fizessünk be egy bhutáni kirándulásra,

szeressünk mindenkit,

szeressük a munkánk,
és vegyünk ki szabadnapot,

rendetlenítsünk,

élvezzük a szabad levegőt,

meséljük el a történetünket,

játsszunk Van Halent,

érezzünk át minden érzést,

és adjunk utat a boldogságnak!

Mert ennek van itt az ideje,

nem kérdés.

Ne adjuk fel, nem az a megoldás!

A reményről lemondva nem próbálkozunk.

Az optimizmus hasznos,
most még inkább, mint bármikor.

Létszükséglet.

Boldogabbak leszünk, ha megtanulunk
ügyesen szomorkodni.

Köszönöm.

(Taps) (Ujjongás)