Az antibiotikum-mentes állatok sürgős ügye

Az ENSZ jóslata szerint az antimikrobiális rezisztencia lesz a legnagyobb gyilkosunk 2050-re. "Ettől tényleg nagyon meg kéne ijednünk – mondta Leon Marchal bioprocess mérnök. Jelenleg sürgős probléma megoldásán dolgozik: igyekszik átformálni a masszív, globális állati takarmányipart.
Ismerjék meg az állati termékekben lévő antibiotikumok túlzott használatának okát – az állati takarmánytól kezdve a mindennapi jutalomfalatokig – mely világszerte az egekbe szökött, és azt, hogyan tudunk józan ésszel intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy megelőzzünk egy lehetséges járványt.

Volt idő, amikor egyszerű fertőzések is
halálosnak számítottak.

Azonban most, az antibiotikumok
széles választékának köszönhetően

ez csupán emlék a múltból.

Valójában azt kellene mondanom,
hogy csak "volt",

mert mostanában olyan sok
antibiotikumot használunk,

hogy a fertőzéseket okozó baktériumok

ellenállóvá válnak,

amitől igazán meg kéne ijednünk.

Ha nem változtatunk a viselkedésünkön,
és nem szokunk le az antibiotikumokról,

akkor az ENSZ jóslata szerint 2050-re

az antimikrobiális rezisztencia lesz
a legnagyobb gyilkosunk.

Tehát cselekednünk kell.

Azonban a "hol is kezdjem" érdekes kérdés,

mivel nem csak az emberek
használnak antibiotikumot.

A világon az antibiotikumok 50-80%-át
állatoknál használják fel.

Ezek közül nem mindegyik veszélyes
az emberi egészségre,

de ha most nem leszünk úrrá a helyzeten,

nagyon ijesztő jövő vár
emberekre és állatokra egyaránt.

Először is beszéljünk arról,
hogy jutottunk ide.

Nagyobb mennyiségű antibiotikumot először
a múlt század 50-es éveiben használtak.

A nyugati világban a jólét növekedett,

és az emberek több állati fehérjét
akartak fogyasztani.

Amikor az állatok megbetegedtek,
már lehetett antibiotikummal kezelni őket.

Így nem haltak meg, hanem tovább nőttek.

Azonban hamarosan felfedezték,

hogy ha rendszeresen kis mennyiségű
antibiotikumot adnak a táplálékhoz,

az állatok egészségesek maradnak,

gyorsabban növekednek,

és így kevesebb táplálékra van szükségük.

Ezek az antibiotikumok jól működtek –

nagyon is jól,

és állattenyésztés előretörésével

az antibiotikum-használat is
az egekbe szökött –

sajnos, az antibiotikum-rezisztencia is.

az orvos azért mondja, hogy fogyasszuk el
az egész üveg antibiotikumot,

mert ha lecsökkentjük az adagot,
nem öljük meg az összes baktériumot,

amik antibiotikum-rezisztenciát
fejlesztenek ki.

Ugyanez a probléma, ha állatoknak kis
és rendszeres antibiotikum-adagokat adunk:

Néhány ártalmas baktérium elpusztul,
de nem az összes.

Terjesszük ezt ki az egész iparágra,

és megértjük, hogy akaratlanul is

antibiotikum-rezisztens baktériumok
széles körét hoztuk létre.

Nem örülök, hogy én mondom ezt el,

de a probléma itt nem ér véget.

Tudják, ki más szed még antibiotikumot?

Fluffy, a macska és Rover a kutya.

(Nevetés)

A háziállatokat a legtöbbet
felhasználók közé sorolják,

és ők olyanokat használnak,

amik sokkal inkább kritikusak
az emberi egészségre nézve.

Vessük ezt egybe azzal,
milyen közelségben élünk velük,

és megértjük annak kockázatát,

hogy antibiotikum-rezisztens baktériumot
kapunk el saját háziállatainktól.

De mégis, hogyan hatnak ránk

a haszonállatokban lévő
antibiotikum-rezisztens baktériumok?

Hadd mutassak olyan példát,
amiről tényleges adataink vannak.

A sertésekben található

különböző típusú antibiotikumfajtákra
rezisztens szalmonella szintje Európában

1-től akár 60 %-ig is terjed.

Ami azt jelenti, hogy legtöbb esetben

ez az antibiotikum nem tudja már
elpusztítani ezt a szalmonellát.

Szoros összefüggés volt

a sertésben és a végtermékben lévő

antibiotikum-rezisztens
szalmonella között,

mint amilyen ez sertéskaraj,

oldalas vagy vagdalt hús.

Szerencsére a nyers hús, hal vagy tojás

többnyire kevesebb mint 1%-a

tartalmaz csak szalmonellát.

És ez akkor jelent csak kockázatot,
ha nem kezelik megfelelően.

Mégis, több mint százezer emberi
szalmonellafertőzés van az EU-ban,

és több mint egymillió
az Egyesült Államokban.

Ez az Egyesült Államokban
23 000 kórházi kezeléshez

és 450 ember halálához vezet évente.

Az antibiotikum-rezisztens
szalmonella terjedésével

a haláleseteknek száma
valószínűleg növekedni fog.

De nem csak saját
fogyasztásunkról van szó.

Idén több mint száz ember fertőződött meg

multirezisztens szalmonellával,

miután sertésfüllel
jutalmazták a kutyájukat.

Tényleg csökkenteni kell az antibiotikumok
használatát az állattenyésztésben.

Szerencsére elkezdődött már a folyamat.

Az EU volt az első régió, amely betiltotta

a kis mennyiségű antibiotikumok
használatát a takarmányban.

'99-től több lépésben csökkentették

a különböző antibiotikumok
megengedett mennyiségét,

és 2006-ban teljes körű
tilalom lépett életbe.

Csak akkor engedélyezték,

ha az állatorvos megállapította,
hogy az állat beteg.

Jól hangzik, igaz?

Probléma megoldva.

Várjunk csak, ne olyan gyorsan!

Ahogy a csökkentési program elkezdődött,

gyorsan kiderült,

hogy az antibiotikumok tették lehetővé

a helytelen állattenyésztési eljárásokat.

Egyre több állat betegedett meg,

és meg kellett gyógyítani őket –
antibiotikumokkal.

Így ahelyett, hogy csökkent volna
az összmennyiség,

valójában növekedett.

Természetesen nem így
kellett volna történnie.

De szerencsére nem ez volt
a történet vége.

Az egész európai
mezőgazdasági szektor új útra lépett,

és úgy gondolom, ez olyan út,
amelyből bárki tanulhat.

Ez az az időszak, amikor
személyesen színre léptem.

Csatlakoztam egy nagy európai
takarmányellátóhoz.

Egy takarmányellátó teljes étrendet
állít össze az állatok számára,

és gyakran tanácsot is ad,

hogyan neveljék a lehető
legjobb módon az állatokat.

Nagyon motivált, hogy együtt
dolgozhassak a kollégáimmal,

az állatorvosokkal
és a gazdákkal, hogy rájöjjünk,

hogyan tartsuk az állatokat
egészségesen és antibiotikum-mentesen.

Három fontos dolog megléte szükséges

az antibiotikum-mentes tenyésztéshez.

Hadd mutassam meg a forgatókönyvet.

Először is elég egyértelmű,

hogy a higiénénél kell kezdenünk.

Az istálló és az ivóvízvezetékék
tisztábban tartása megnehezíti,

hogy a betegség megjelenjen
és elterjedjen az istállóban.

Ezek mind nagyon fontosak,

de ami engem személy szerint
leginkább érdekelt,

az az állatok megfelelőbb ellátása,

jobb táplálása.

A kiegyensúlyozott étrenddel
való etetés fontos.

Gondoljanak csak bele:

Amikor nem esznek elég rostot,
nem érzik jól magukat.

Az ételek egy része
nem emésztődik meg magában,

de a baktériumok
megerjesztik a vastagbélben.

Tehát e mikrobák táplálása
étrendünk részét képezi.

Kezdetben a fiatal állatok többsége
alacsony rosttartalmú táplálékot kapott,

magas keményítő- és fehérjetartalmút

nagyon finoman őrölt
és jól emészthető táplálékot.

Mintha mi hamburgerzsemle-, rizs-, gofrin-

és fehérjeszelet-diétán lennénk.

Ezt lecseréltük egy alacsonyabb
fehérjetartalmú,

magasabb rosttartalmú,
feldolgozatlanabb étrendre.

Mintha gabonaféléken,
salátákon, húson vagy babon élnénk.

Ez kedvezőbbé tette

a baktériumflórát az állatok
emésztőrendszerében,

és csökkentette az esélyét,
hogy a kórokozók erőre kapjanak.

Talán meglepően hangzik,

de nem csak az étrend összetétele,
hanem a szerkezete is szerepet játszik.

Tény, hogy már az ugyanolyan,
de kevésbé feldolgozott étrend is

fejlettebb emésztőrendszerhez vezet,

és így egészségesebb állathoz is.

De a legjobb az volt, hogy a gazdák is
elkezdték vásárolni ezeket.

Ellentétben a Föld néhány más régiójával,

a Nyugat-európai állattenyésztők
még mindig szabadon döntenek arról,

kitől vegyék meg a takarmányt,
és kinek adják el állataikat.

Így a tényleges értékesítésünk

tükrözi e gazdák aktuális helyi igényeit.

Pl. a malacok étrendjének fehérjetartalma

már 10-15%-kal alacsonyabb
azokban az országokban,

ahol gyorsabban csökkentették
az antibiotikumokat,

mint pl. Németországban és Hollandiában,

az olyan országokhoz viszonyítva,

mint amilyen Anglia is,
ahol lassabban láttak neki.

Azonban, bár a jobb higiénia,
a jobb táplálás segít,

mégsem tud teljesen megvédeni
bennünket a megbetegedésektől.

Tehát többre van szükségünk.

És ezért fordultunk a mikrobiomhoz.

Savasabbá tesszük a takarmányozott vizet,

ami olyan környezetet segít kialakítani,

amely előnyösebb
a jótékony baktériumok számára,

és gátolja a kórokozókat.

Mint a fermentált ételek,

legyen az joghurt,
savanyú káposzta vagy szalámi,

nem olyan gyorsan fog romlani.

Jelenleg modern technikákkal –

mint pl. a DNS-teszteken alapulók –

láthatjuk, hogy sokkal több
mikroorganizmus van jelen.

Ez az ökoszisztéma,
amelyet mikrobiomnak nevezünk,

sokkal összetettebb.

Kiderült, hogy nyolcszor több
mikroorganizmus van a belekben,

mint a testünkben lévő sejtszövetekben.

Az állatok esetében sem kisebb a hatás.

Tehát ha antibiotikum-mentes
állattenyésztést szeretnénk,

akkor életerősebb állatokra
van szükségünk.

Így amikor egy betegség felüti a fejét,

az állatok ellenállóbbak lesznek.

Ezt a háromelemű "biomalapú táplálkozás" –

amely a gazdatestet, a táplálkozást
és a mikrobiomot foglalja magában –

alapozza meg.

Gyakorlatban az állatok nevelése
antibiotikum-tartalmú készítményeken

vagy antibiotikumot igénylő diétákon
kicsit olcsóbb farmszinten.

De fogyasztói szinten
ez csupán néhány százalék.

Ez valójában elég megfizethető

a világ közép- és magas jövedelemmel
rendelkező népessége számára.

És nagyon kis ár,

amikor a saját egészségünk,
vagy szeretteinké forog kockán.

Tehát mit gondolnak,
milyen irányba haladjunk?

Engedjük az antimikrobiális rezisztenciát
legnagyobb gyilkosunkká válni

óriási anyagi- és személyes
kárt elszenvedve?

Vagy amellett, hogy az emberi
antibiotikum-fogyasztást csökkentjük,

kezdjük el igazán elfogadni
az antibiotikum-mentes állattenyésztést?

Számomra ez a döntés nyilvánvaló.

De hogy ez megtörténjen,

a csökkentést kell célul kitűznünk,

és biztosítani, hogy ezeket
a világon mindenütt betartják.

Mivel a gazdák versengenek egymással.

És országos szinten

a kereskedelmi blokád vagy a világpiac,

a költségek nagyon fontosak.

Realisztikusnak is kell lennünk.

A gazdáknak meg kell adni a lehetőséget,

hogy többet fektessenek be a körülmények
javításába és a jobb takarmányba,

hogy el tudják érni ezt a csökkentést.

A jogi korlátokon felül
a piac szerepet játszhat benne azzal,

hogy antibiotikum-csökkentett
vagy antibiotikum-mentes termékeket kínál.

És az egyre növekvő
fogyasztói tudatossággal

ezek a piaci tényezők
egyre erősebbé válnak.

Minden, amiről idáig szó volt,
nagyszerűnek tűnhet számunkra.

De mi lesz az állatokkal?

Tippeljenek, mi lesz:
Az ő életük is javul.

Jobb egészség, kevesebb stressz,
boldogabb élet.

Most már tudjuk.

Megvan a tudásunk,
hogy a húst, a tojást és a tejet

antibiotikum nélkül vagy csak kevés
antibiotikummal állítsuk elő,

és állítom, hogy ez kis ár azért,

hogy elkerüljünk egy olyan jövőt,
ahol a bakteriális fertőzések

újra legnagyobb gyilkosainkká válnak.

Köszönöm.

(Taps)