Honnan származik a Hold? Egy új elmélet

A Föld és a Hold, akár az egypetéjű ikrek, ugyanazokból az anyagokból tevődnek össze, ami azért különös, mert nem tudunk más olyan égitestekről, amelyek ilyen kémiai kapcsolatban állnának egymással. Honnan ez a különleges kapcsolat? A válasz után kutatva MacArthur "Zseni" Sarah T. Stewart planetológus új csillagászati objektumot fedezett fel – a szinesztiát –, és új módot a Hold rejtélyes eredetének megoldására.

Senki sem szeret hibázni.

Én pedig hatalmasat hibáztam.

Miközben próbáltam rájönni,
mit csináltam rosszul,

olyan felfedezést tettem,

amely teljesen megváltoztatja
gondolkodásunkat a Földről és a Holdról.

Planetológus vagyok,

és a kedvenc időtöltésem
bolygók egymásnak ütköztetése.

(Nevetés)

Laboromban kövekre
lövöldözhetek ilyen ágyúkkal.

(Ágyúlövés)

(Nevetés)

Kísérleteim során megteremthetem

a bolygók kialakulásakor jelen lévő
extrém körülményeket.

Számítógépes modellekkel egész
bolygókat ütköztethetek egymásnak,

hogy megnőjenek,

vagy elpusztíthatom őket.

(Nevetés)

Érteni szeretném, hogy lehet
létrehozni a Földet és a Holdat,

és miért különbözik a Föld
annyira a többi bolygótól.

A legnépszerűbb elmélet
a Föld és Hold eredetéről

a "gigászi ütközés elmélet" nevet viseli.

E szerint a fiatal Földbe
Mars méretű égitest ütközött,

a Hold pedig a létrejött
törmelékkorongból formálódott.

Ez sok mindent megmagyaráz a Holdról,

de van egy hatalmas szépséghibája:

eszerint a Hold főleg a Mars
méretű bolygóból keletkezett,

tehát a Föld és a Hold
más-más anyagokból áll.

Mi viszont nem ezt látjuk.

A kettő valójában olyan,
mint az egypetéjű ikrek.

A bolygók genetikai kódja
az elemek izotópjaiba van írva.

A Föld és a Hold izotópjai megegyeznek.

Ez azt jelenti, hogy a kettő
ugyanazokból az anyagokból áll.

Nagyon különös,
hogy a Föld és a Hold ikrek.

Minden bolygó más-más anyagokból áll,

így izotópjaik különböznek,

mindnek sajátságos a genetikai kódja.

Nincs másik égitesteknek
ilyen genetikai kapcsolatuk.

Csak a Föld és a Hold ikrek.

Amikor a Hold eredetével
kezdtem foglalkozni,

néhány tudós elutasította
a gigászi ütközés elméletet.

Szerintük nem magyarázta

a Föld és Hold közti
speciális kapcsolatot.

Új ötleteket próbáltunk kiagyalni.

Csakhogy egyik sem volt jobb.

Mindegyiknek még nagyobb
hiányosságai voltak.

Így inkább a gigászi ütközés elmélet
megmentésére törekedtünk.

Csapatomban egy fiatal tudós

az ütközés forgásának
megváltoztatását javasolta.

Talán a Föld gyorsabb forgása
több anyagot keverne össze,

és megmagyarázná a Holdat.

Azért gondoljuk Mars méretűnek
a becsapódó égitestet,

mert abból kialakulhatott a Hold

és a földi napok hossza.

A modell ezen része mindenkinek tetszett.

De mi van, ha valami más
határozta meg a napok hosszát?

Akkor több másik gigászi
ütközés is létrehozhatta a Holdat.

Kíváncsi lettem, mi minden történhet,

ezért gyorsabb forgású
ütközéseket szimuláltam,

és azt találtam,

hogy lehetséges korongot
csinálni a bolygó anyagaiból.

Izgatottak lettünk.

Talán ez lesz a magyarázat a Holdra.

Csakhogy azt is felfedeztük,
hogy nem túl valószínű.

Általában a korong más, mint a bolygó,

és úgy tűnt, csillagászati
egybeesés kellene

Holdunk ilyen módú kialakulásához,

és nehezünkre esett elfogadni az ötletet,

hogy véletlen műve lenne

a Föld és Hold közti különleges kapcsolat.

A gigászi ütközés elmélet
még mindig bajban volt,

és még kerestük a Hold
keletkezésének magyarázatát.

Aztán eljött a nap,
amikor rájöttem a tévedésemre.

Tanulómmal e gyors forgású
ütközések adatait vizsgáltuk.

Nem is gondoltunk akkor a Holddal,

a bolygót figyeltük.

A bolygó felforrósodik, s részben elporlik

az ütközési energia hatására.

De az adatok nem hasonlítottak bolygóra.

Nagyon szokatlanul festett.

A bolygó furcsán kötődött a koronghoz.

Éreztem az izgalmat,

ami a nagy tévedésben rejlő
érdekes felfedezés lehetőségével jár.

Számításaimban feltételeztem,

hogy a bolygó körüli korong különálló.

A korong összetételének
kalkulálásával teszteltük,

kialakíthatta-e ütközés a Holdat.

Már nem tűnt ilyen egyszerűnek a kérdés.

Elkövettük a hibát, hogy azt gondoltuk,

a bolygó mindig bolygónak fog kinézni.

E napon rájöttem,

hogy a gigászi ütközés
valami teljesen újat hozott létre.

Volt már Heuréka-pillanatom.

Ez nem az volt.

(Nevetés)

Tényleg nem tudtam, mi történik.

Előttem volt e különös, új objektum

és a kihívás, hogy megértsem.

Mit teszünk az ismeretlennel találkozva?

Egyáltalán hol kezdjük?

Mindent megkérdőjeleztünk:

Mi a bolygó?

Mikor nem bolygó többé a bolygó?

Új ötletekkel játszadoztunk.

Meg kellett szabadulnunk
régi gondolkodásmódunktól,

és játékból kidobálhattam az adatokat,

a való világ szabályait,

és felszabadítottam elmém a felfedezéshez.

Helyet csinálva a lehetetlen ötleteknek,

aztán a való világban tesztelve őket

képes voltam tanulni.

Rengeteget tanultunk a játékkal.

Laborkísérleteimet kombináltam
számítógépes modellekkel

és felfedeztem, hogy a legtöbb
gigászi ütközés után

a Föld olyan forró, hogy nincs felszíne.

Csak egy vastag gázréteg,
amely lefelé egyre sűrűbb.

A Jupiterhez hasonlíthatott.

Nincs min állni.

Ez csak része volt a problémának.

Én az egészet meg akartam érteni.

Rá akartam jönni, mi történik valójában

a gigászi ütközések során.

Majdnem két évbe telt,

a régi ötleteket kidobáltuk,

az újakat építgettük,

mire megértettük az adatokat,

és hogy mit jelentenek a Holdra nézve.

Új csillagászati objektumot fedeztem fel.

Nem bolygó.

Bolygókból keletkezik.

A bolygó olyan test,
amelynek saját gravitációja

elég erős a gömbforma kialakításához.

Az egész együtt forog.

Forrósítsuk fel és gyorsítsuk a forgást,

az egyenlítő egyre nagyobb lesz,
míg eléri a határt.

Azt átlépve az egyenlítőnél

az anyag koronggá lapul.

A bolygók minden szabályát megszegte.

Nem tud többé együtt forogni,

alakja folyamatosan változik,
ahogy egyre nagyobb lesz;

a bolygóból valami új lett.

Felfedezésünknek nevet adtunk:

szinesztia.

Hesztia görög istennő után neveztük el,

aki a családi tűzhely védőistennője,

mert szerintünk a Föld is azzá vált.

Az előtag azt jelenti, "együtt",

hogy az anyagok közti
kapcsolatot hangsúlyozzuk.

A bolygóból szinesztia lesz,

amikor a hő és a forgás szétfeszíti
a gömbszerű forma határait.

Akarják látni?

(Éljenzés)

E képi szimulációban

az ifjú Föld gyorsan forog

egy korábbi gigászi ütközés után.

Deformálódott, de felismerhető lenne

a felszíni vízről.

Az ütközés energiája

porrá zúzza a felszínt,

a vizet, a légkört,

és pár óra alatt összekeveri a gázokat.

Felfedeztük, hogy sok gigászi
ütközés hoz létre szinesztiát,

de e tüzes, ragyogó
objektumok nem élnek soká.

Lehűlnek, összezsugorodnak
és visszaváltoznak bolygókká.

A Földhöz hasonló kőzetbolygók

kialakulásuk során

valószínűleg többször is
szinesztiává váltak.

Eme elmélet új megoldást jelent

a Hold eredetének megfejtésére.

Felvetésünk, hogy a Hold ilyen hatalmas,

légnemű szinesztiában született.

Abból a magmaesőből keletkezett,

amely lecsapódott a kőzetpárából.

A Hold különleges kapcsolata
a Földdel onnan ered,

hogy a Föld belsejében formálódott,

amikor a Föld szinesztia volt.

Évekig keringhetett a szinesztiában,

rejtve a szem elől.

A Hold jelenlétét a pályája közepén lehűlő

és összezsugorodó szinesztia fedte fel.

A szinesztia még több száz évig hűl,

mire Föld lesz belőle.

Új elméletünk szerint

a gigászi ütközés szinesztiát hoz létre,

amely két új testté válik szét,

létrehozva azonos izotópiájú
Földünket és Holdunkat.

Az egész univerzumban
keletkeznek ilyen szinesztiák.

Erre csak úgy jöttünk rá,

hogy képesek voltunk elképzelni.

Mi mást nem tudok még a világról?

Mi mindent rejtenek még előlem
saját feltételezéseim?

Mikor legközelebb felnéznek a Holdra,

jusson eszükbe:

a dolgok, amelyeket tudni vélnek,

talán valami igazán lenyűgöző
felfedezés lehetőségét rejtik.

(Taps)