A ló mint igazságvizsgáló | Natasa Kovalik | TEDxLibertyBridgeWomen

Veletek ez biztos,
hogy soha nem fordult elő,

de képzeljétek el,
hogy túlvállaltam magam.

(Nevetés)

Megint.

Akkoriban vezető sminkmesterként
dolgoztam világsztárokkal,

világmárkáknak ontottuk,
gyártottuk a reklámfilmeket.

Bevertem magam az ajtófélfába,

elfelejtettem enni,
nem találtam a lakáskulcsot.

Gyomrom össze volt szorulva folyamatosan.

Gondoltam van egy órám, kimegyek hozzá.

Valahogy képes rá, hogy összerendezzen,

és valahogy mindig jobban vagyok utána,
mint előtte voltam.

Leparkoltam az autóval,
elkezdtem őt keresni a szokott helyein,

aztán megpillantottam
a mamutfenyők mögött.

Ahogy észrevett, felemelte a fejét,
és rám nézett.

Az orrlukai kitágultak,

olyan volt, mintha szagmintát
vett volna rólam.

Ahogy elkezdtem közelíteni hozzá,

ebből a szoborszerű figyelemből kimozdult,
és már ott sem volt.

Utána mentem, újra eljátszottuk.

Utána mentem, újra eljátszottuk.

Ránéztem az órámra,
már csak húsz percem volt hátra.

Sírva roskadtam össze,
sok minden kijött ott.

Láttam őt a távolban,

de úgy éreztem, hogy egyszerűen
nincs erőm tovább futni utána.

Elkezdtem figyelni a pulzusomat,
ami az egekben volt,

aztán a légzésemet,
ami megállt gyakorlatilag,

és aztán elkezdtem
egyre mélyebbeket lélegezni.

És ahogy így beállt egyfajta egyensúly
úgy érkezett meg a felismerés.

Morci csak engem tükrözött,
amikor elvágtázott előlem.

Csak az én üldöző energiáimra reagált.

És akkor elkezdtem azon gondolkodni,
hogy engem vajon ki üldöz?

Mire reagálok én?

A saját elvárásaimra? Vagy másokéra?

Ahogy így gondolkodtam, egyszer csak
meleget kezdtem el érezni a hátamon.

Ahogy megfordultam,
Morci beleszuszogott az arcomba.

Egy pillanat alatt
fel tudtam rá tenni a kötőféket.

Morci, a lovam 34 éves,
ami matuzsálemi kor a lovaknál,

és ő mindig ott volt az életemben.

Emlékszem,
amikor iskola után a barátnőimmel

kimentünk a házunk mögötti legelőre,
ahol hat ló élt akkor egy ménesben.

Teljesen szabadok voltak, és mi minden
felszerelés nélkül felugrottunk a hátukra.

Amikor vágtáztak,
akkor megfogtuk a sörényüket,

és valahogy többnyire fent maradtunk.

Amikor megálltak, akkor pedig
hátrafeküdtünk, és néztük a felhőket.

Ahhoz, hogy életben tudjak maradni,
képesnek kellett lennem

figyelni magamra, a lóra
és a környezet ingereire.

Szinte hamarabb tudnom kellett,
hogy most mikor fog nagyobbat mozdulni?

Mikor indul el?

Hamarabb érzékelnem kellett,
hogy mitől ijedhet meg vajon.

A lovak menekülő állatok,
és emiatt az érzékszerveik –

a látásuk, a hallásuk és a szaglásuk –
sokkal élesebb, mint a miénk.

Képesek arra, hogy akikkel együtt vannak,
akár emberek, akár állatok,

azoknak az izomrezdüléseit
szinte olvassák,

a légzésünk változását,
a pulzusunk változását azonnal érzékelik.

Fontos tudniuk, hogy ha velük vagyunk,

és mi emberek számukra ragadozók vagyunk,

vajon milyen szándékkal
lépünk oda hozzájuk?

Hogyha követnek minket,
akkor nagyobb biztonságban vannak-e,

mint hogyha átvennék a vezetést,
vagy elmenekülnének.

Képesek nagy távolságból is felmérni,
hogy egy ragadozó az éppen pihen,

vagy pedig támadó kedvében van-e.

Ez az érzékenységük a szuperképességük,

hiszen, nekik az egész életük
a menekülésről szól.

Képesek arra, hogy olvassák azt,

hogyha valaki nem azt fejezi ki,
ami belül van.

Hiszen, hogyha belegondolsz
egy ragadozó is,

hogyha éppen támadni szeretne

akkor nagyon lassan
és puhán lépked, mintha ott sem lenne.

De mindeközben, van benne egy energiával
telítettség, egy támadásra készség,

ami megjelenik a légzésében, a pulzusában
és a mozgásában.

Ez az az ellentétesség,
ami vörös posztó a lónak.

És általában azonnal úgy reagál rá,
hogy arrébb megy.

Morcival ott a legelőn,
el akartam érni, hogy velem legyen,

de mindeközben
nem teremtettem neki biztonságos légkört,

hanem gyors mozdulatokkal
elűztem magamtól.

Pontosan így adnak visszajelzést a lovak
az önismereti módszerben, amiben dolgozm,

mert hogy közben váltottam.

A világsztárokat lovakra cseréltem.

(Nevetés)

Te tudod, hogy mi lakozik benned?

Hogy hogyan hatsz másokra szavak nélkül,
a jelenléteddel?

Hogy mit üzen a tested?

Ha van kedved ráérezni,

akkor egy pár pillanatra
csukd be a szemed.

És kezdd el figyelni a légzésedet.

Ilyen érzés a mai napon levegőt venni.

Aztán vidd a figyelmedet a testedre.

Figyeld meg, hol van benne feszültség,
hol érzel átjárhatóságot.

Milyen a hőmérséklet a kézfejeden?

Aztán képzelj magad elé egy lovat.

Milyen a formája?

Milyen a színe?

Történik valami köztetek?

Aztán majd lassan
térj vissza a légzésedhez,

és lásd magad, ahogy itt ülsz a széken.

És hogyha be volt csukva a szemed,
akkor lassan nyisd ki a szemed.

El tudod képzelni, hogy egy lóval való
találkozás megváltoztathatja az életedet?

Egyszer egy hölgy érkezett
hozzám a lovardába,

és azt mondta, hogy nagyon
szeretne párkapcsolatot,

de sajnos ahogy a közelébe kerül valaki,

azonnal elfogja egy pánik és egy félelem,
ami testérzetekben is megjelenik,

és már ott sincs,
nagyon szeretne elmenekülni,

és általában a menekülést is választja.

Behoztam egy lovat a legelőről,

és bevezettem a karámba,
ahol a hölgy várt rám.

Az volt az első feladat,
hogy nincs feladat.

Csak legyenek együtt egy pár percig

anélkül, hogy bármiféle elvárásás lenne
azzal kapcsolatban,

hogy minek kellene történnie köztük.

Szabadon engedtem a lovat,

aki elkezdett azonnal
körbe-körbe vágtázni a hölgy körül.

Kifelé figyelt, folyamatosan nyerített,

és gyakorlatilag elképesztő feszültséggel
próbált elmenekülni.

Ránéztem a kliensemre, aki falfehér volt,

és megkérdeztem tőle, mit lát a lovon.

Azt mondta, hogy azt látom,
hogy ez a ló nem érzi magát biztonságban,

nem akar itt lenni,
és elképesztően feszült.

Aztán megkérdeztem,
hogy és te hogy érzed magad?

Pontosan így – válaszolta.

Megkértem, hogy próbáljon meg ott maradni,

és anélkül, hogy bármit tennie kellene

csak próbáljon meg kapcsolódni
ezekkel az érzésekkel,

és mégis itt maradni most.

Így tett.

Elkezdett mély lélegzeteket venni,

és azt vettem észre,
hogy a ló elkezdett lassítani.

Már a füleit ráirányította,
elkezdett figyelni rá,

és az alkalom végére eljutottunk odáig,
hogy meg tudta érinteni,

és minden eszköz vagy felszerelés nélkül,
együtt sétáltak a karámban.

Azt jelezte később vissza,

hogy nagyon fontos volt
ez az élmény számára,

mert ezáltal ráláthatott
kapcsolódás mintáira.

Azáltal, hogy ilyen nehéz érzésekkel
képes volt együtt maradni,

valahogy elindult a változás az életében.

Dolgoztunk még ezen egy ideig,

azóta boldog párkapcsolatban él.

A változás nem akkor történik,
amikor valaki valamivé próbál válni,

hanem akkor, amikor azzá válik, aki.
[- Arnold Besser, Gestalt terapeuta]

Akkor történik, amikor hatunk
és hagyjuk, hogy hassanak ránk.

Amikor merjük magunkat megmutatni.

Amikor merünk jelen lenni tudatosan
bármivel, amivel történik.

Amikor merjük elrontani, sírni,
rosszul csinálni, tökéletlennek lenni.

Ehhez óriási bátorság kell.

Tapasztalom, akár vezérigazgatók,

akár a magánéletükben változást keresők
jönnek hozzám a lovardába.

És ebben a lovak
óriási segítségünkre lehetnek.

Mint ahogy azok voltak eddig

szinte minden fontos fordulópontnál
közös történelmünk során.

Számomra, Morcival ott a legelőn
elindult valami,

ami azóta is megállíthatatlanul
teret kér az életemben.

Azóta nem embereket próbálok szebbé,
vagy mássá tenni,

hanem a lovak segítségével
önmagukká válni.

(Taps)