Melyik tej a legmegfelelőbb számunkra? – Jonathan J. O'Sullivan és Grace E. Cunningham

Teljes lecke:
https://ed.ted.com/lessons/which-type-of-milk-is-best-for-you-jonathan-j-o-sullivan-grace-e-cunningham

Mikor belépünk egy üzletbe, hogy tejet vásároljunk, szédítően sok különféle termék közül választhatunk. Van tehéntej, de vannak növényi alapú termékek is, mint a mandulatej, a szójatej és a zabtej. Vajon melyik tej a legmegfelelőbb számunkra? Melyik igényli a legkevesebb erőforrást és szennyezi legkevésbé a környezetet? Jonathan J. O'Sullivan és Grace E. Cunningham megvizsgálja a legnépszerűbb tejeket, hogy megtudjuk.

Előadás: Jonathan J. O'Sullivan és Grace E. Cunningham
Rendezte Anton Bogaty

Mikor belépünk az üzletbe,
hogy tejet vásároljunk,

szédítően sok különféle
termék közül választhatunk.

Van tehéntej, de vannak
növényi alapú termékek is.

A növényi tej készítéséhez

a növényt vagy beáztatjuk,
leszűrjük, leöblítjük és pépesítjük,

vagy kiszárítjuk és lisztté őröljük.

A péphez vagy liszthez ezután
vitaminokat és ásványokat adnak,

ízesítik, majd vízzel hígítják.

A végeredmény sokféle lehet,

és ezek számos tulajdonságukban
osztoznak az állati tejekkel.

De melyik tej a legjobb számunkra?

Nézzünk utána a legnépszerűbb tejeknek:

tehéntej, mandulatej,
szójatej vagy zabtej?

Egy 250 ml-es pohár tehéntej

8 gramm fehérjét, 12 gramm szénhidrátot
és 2-8 gramm zsírt tartalmaz,

attól függően, hogy sovány,
csökkentett vagy teljes zsírtartalmú.

Ez nagyjából 15%-a egy felnőtt
napi fehérjeszükségletének,

nagyjából 10%-a a szénhidrátnak
és 2-15%-a a zsírnak.

A legtöbb növényi tej kevesebb
szénhidrátot tartalmaz, mint a tehéntej.

Kevesebb zsírt is,
de többet az ún. "jó zsírokból".

Másfelől a tehéntejben található
egészséges D-vitamin és kalcium

nem fordul elő természetesen
a legtöbb növényi tejben.

Közelebbről vizsgálva a növényi tejeket,

a mandula és a zab is kevesebb
fehérjét tartalmaz, mint a tehéntej.

De miközben a mandulában van
a négy közül a legkevesebb tápanyag,

a zabtej tele van a béta-glükán nevű
egészséges rosttal.

Sok szénhidrátot is tartalmaz
a többi növényi tejhez viszonyítva –

néha annyit, mint a tehéntej.

A szójatejben viszont annyi a fehérje,
mint a tehéntejben,

és emellett kiváló káliumforrás is.

A szójabab izoflavont tartalmaz,

amiről az emberek
rendszerint azt gondolják,

hogy felboríthatja a hormonális egyensúlyt
az ösztrogén szerepének utánzásával.

De végső soron a szójatejben
nagyon kevés izoflavon van,

aminek testünkre gyakorolt hatása
jóval gyengébb az ösztrogén hatásánál.

Személyes körülményektől függően

e tejek valamelyike egyértelműen
a legjobb választás lehet:

laktózérzékenység esetén
a növényi tejek előnyösebbek,

míg a diófélékre fennálló allergia
esetén a mandulatej kiesik.

Azoknak, akik számára nem elérhető
a sokszínű és változatos étrend,

a tehéntej lehet a tápanyagok
leghatékonyabb forrása.

De minden más esetben
egyenértékű ez a négyféle tej,

eléggé táplálóak ahhoz, hogy egy
kiegyensúlyozott étrend részei legyenek.

Ezért sok ember számára az a legjobb tej,

amelyik a legjobb a bolygó számára.

Melyik igényli a legkevesebb erőforrást,
és melyik a legkevésbé szennyező?

Egy pohár tehéntej előállításához
közel négy négyzetkilométer terület kell,

földhasználat, ami erdőirtást
és az élőhelyek elpusztítását jelenti.

E földterület nagy részén tehenek élnek,
kisebb részén élelmet termesztenek nekik.

Sok tehén szójababot és zabot eszik.

Sokkal kevesebb föld kell ezek
termesztéséhez, hogy tej legyen belőlük,

mint ahhoz, hogy egy fejős tehenet
etessenek velük –

csak körülbelül negyed
négyzetkilométer poharanként.

A mandulatejnek hasonló földigénye van.

De az is számít, hol van a föld –

a szójababfarmok jelentős okai
az erdőirtásoknak,

míg a zab és a mandulafarmok nem.

A tejkészítés minden stádiumában
szükség van vízre;

a növénytermesztési szakasz az,
ahol a különbség a legszembetűnőbb.

A tehéntej igényli a legtöbb vizet –
nagyjából 120 litert poharanként,

főként a tehenek itatásához
és táplálékuk termesztéséhez.

A mandula áll a második helyen,
több mint 70 literrel poharanként.

A víz nagy része
a mandulafák öntözéséhez kell,

melyek évekig nőnek,
mielőtt elkezdenek mandulát teremni.

A fákat folyamatosan öntözni kell,
vagy elpusztulnak,

míg sok más növény, ha magára is hagyják,
később még tud teremni.

Mindennel együtt a szója- és zabtermesztés
igényli a legkevesebb vizet:

nagyjából 5-10 litert
minden pohár tej esetében.

A tejtermelés
üvegházhatású gázokat is termel –

körülbelül 0,1-0,2 kilogrammot poharanként
a növényi tejek esetében.

De ami a tehéntejet illeti,
a tehenek maguk is kibocsátók,

mivel nagy mennyiségű metángázt
böfögnek és eregetnek ki.

Összességében minden pohár tehéntej

több mint fél kilogramm üvegházhatású gáz
kibocsátásáért felelős.

Szóval miközben az egyéni
étrendi igényektől függően

e tejek bármelyike jó választás lehet,
a bolygónk egészsége szempontjából

erős érvek szólnak
a növényi alapú tejek mellett,

különösen a zab- és a szójatej mellett.