A törvény, amit a prostituáltak tényleg akarnak

Mindenkinek megvan a véleménye arról, hogyan szabályozzuk a prostitúciót (legalizáljuk, betiltsuk vagy akár adóztassuk)... de mi az, amit a prostituáltak leginkább működőképesnek találnának? Toni Mac aktivista ismerteti a világban ma használt négy törvénykezési modellt, és mutat egy olyan megoldást, ami szerinte a legnagyobb biztonságot és a legtöbb önrendelkezési jogot adná az utcán dolgozóknak. "Ha törődsz a nemi esélyegyenlőséggel, szegénységgel, bevándorlással vagy közegészségüggyel, akkor a prostituáltak jogait is támogatod" - mondja Toni. "Adj teret nekünk"

A pénzért vett szexről akarok beszélni.

Nem vagyok olyan, mint a legtöbb,
akiket hallottál

prostitúcióról beszélni.

Nem vagyok sem rendőr,
sem szociális munkás.

Nem vagyok akadémikus,
újságíró vagy politikus.

És ahogy leszűrhetted
Maryam elejtett szavaiból,

nem vagyok apáca sem.

(nevetés)

Legtöbben azt mondják,
hogy a tested árulni megalázó,

hogy senki sem választaná,
hogy ezt csinálja,

hogy veszélyes, kihasználják
és megölhetik a nőket.

A legtöbben azt mondják:

"Törvény kellene tiltsa ezt!"

Lehet, hogy ez logikusan
hangzik számodra.

Nekem annak hangzott egészen 2009 végéig,

amikor két sehová sem vezető minimálbéres
melóban dolgoztam.

A keresetem pont arra volt elég,
hogy feltöltse a hiteltúllépéseimet.

Kimerült voltam, és az
életem nem vitt semerre.

Mint sokan mások előttem,

úgy döntöttem, a prostitúció
jobb választás.

Ne érts félre,

inkább nyertem volna a lottón.

De erre nem építhettem, és a

számlákat be kellett fizetni.

Szóval bejelentkeztem az első estémre
egy bordélyházba.

Az évek során

volt időm elgondolkodni.

Újraértékeltem a gondolataimat
a prostitúcióval kapcsolatban.

Sokat gondoltam a beleegyezésen

és a kapitalista munka természetén.

Gondolkoztam nemek esélyegyenlőségén

és a nők szex- és reprodukciós munkáján.

Megéltem kihasználást és erőszakot.

Gondolkoztam azon, mi kell ahhoz,

hogy megvédjük a nőket
ezektől a dolgoktól.

Lehet, hogy te is elgondolkodtál ezen.

Ma körbevezetlek

a négy fő törvénykezési módszeren,

amit prostitúcióra alkalmaznak a világon,

elmondom, hogy miért nem működnek,

miért van, hogy a szex-biznisz betiltása
fokozza az összes veszélyt,

aminek a prostituáltak ki vannak téve.

Aztán elmondom, mi az, amit mi,
prostituáltak igazán akarunk.

Az első megközelítés a
bűncselekménnyé nyilvánítás.

A világ fele, beleértve

Oroszországot, Dél-Amerikát
és az USA nagy részét,

bűnösként kezel mindenkit,
aki prostitúcióban részt vesz:

eladót, vevőt és harmadik felet.

Ezen országokban
a törvényhozók remélik,

hogy a letartóztatástól való félelem
elriasztja az embereket a prostitúciótól.

De ha választanod kell, hogy
betartod-e a törvényt,

vagy eteted magad és a családod,

akkor így is úgy is megteszed,

és kockáztatsz.

A kriminalizáció egy csapda.

Nehéz normális munkát találni,
ha priuszod van.

Munkáltatók nem fognak felvenni téged.

Ha még mindig kell a pénz,

akkor a rugalmasabb, nemhivatalos
iparágban maradsz.

A törvény rákényszerít,
hogy tovább áruld a tested,

ami pont az ellentéte a kívánt hatásnak.

A bűnösként kezelés kiszolgáltat
téged az állami túlkapásoknak.

Sokszor belekényszerülsz abba,
hogy lefizess valakit,

vagy hogy lefeküdj a rendőrrel azért, hogy

elkerüld a letartóztatást.

Kambodzsában például börtönőrök és
rendőrök bizonyítottan

úgy bánnak a prostituáltakkal,

amit kínzásként lehet csak leírni:

fegyverrel fenyegetés,

ütlegelés, elektrosokk, erőszak

és éheztetés.

Egy másik aggasztó dolog:

Ha prostituáltként dolgozol Kenyában,
Dél-Amerikában vagy New Yorkban,

a rendőr letartóztathat azért,
hogy óvszer van nálad,

mert az óvszer bizonyítékként használható
arra, hogy árulod a tested.

Ez nyilván növeli a HIV fertőzés esélyét.

Képzeld el, hogy ha elkapnak óvszerrel,

akkor az felhasználható ellened.

Elég erősen motivál,
hogy otthon hagyd, nem?

Az ilyen országokban dolgozók
nehéz döntésre kényszerülnek:

kockáztassák a letartóztatást,
vagy a rizikós szexet.

Te mit választanál?

Vinnél óvszert munkába?

És mi van, ha tartasz attól,

hogy a rendőr megerőszakol, mikor
beszállsz az autóba?

A második megközelítés a
prostitúció szabályozására,

a részleges kriminalizáció,

ahol szex-szolgáltatások vétele és
eladása legális,

de az e köré épülő tevékenységek,

mint pl. bordélyházak
vagy utcai kínálás, tiltott.

Az ilyen törvény -

Nagy Britanniában és Franciaországban pl.

azt mondja a prostituáltaknak,

"Nem bánjuk, ha a testeteket áruljátok,

csak csináljátok zárt ajtók mögött,

és egyedül."

És a bordélyház definíciója az,

ha két vagy több prostituált
közösen dolgozik.

Ha ez nem legális, akkor
egyedül kell dolgoznunk,

ami kiszolgáltatottabbá tesz
minket a támadókkal szemben.

De kiszolgáltatottak

vagyunk úgy is, ha törvényt szegünk
és együtt dolgozunk.

Néhány évvel ezelőtt

egy barátnőm ideges lett,
miután megtámadták munkában,

szóval felajánlottam, hogy fogadhat
ügyfeleket nálam.

Ezalatt jött

egy másik srác, aki agresszív lett.

Mondtam neki, hogy menjen,
vagy hívom a rendőrséget.

Ő ránk nézett és azt mondta:

"Nem hívhatjátok a zsarukat.

Együtt dolgoztok,
így ez a hely illegális."

Igaza volt.

Végül lelépett anélkül, hogy
bántalmazott volna minket,

de a tudat, hogy
mi szegjük meg a törvényt,

bátorította őt arra, hogy fenyegessen.

Biztos volt benne, hogy megússza.

Az utcai prostitúció betiltása
több kárt okoz,

mint amit megelőz.

1.) Azért hogy elkerüljék a hatóságokat,

az utcán dolgozók olyan
kockázatot vállalnak,

mint pl egyedül dolgozás,

vagy sötét erdőkben kószálás,

ahol kiszolgáltatottak támadásoknak.

Ha elkapnak, hogy a tested árulod,

bírságot fizetsz.

Hogy fizeted be anélkül,
hogy visszamennél az utcára?

A szükség hajtott ki az utcára

már eleve.

Szóval a bírságok halmozódnak,

és egy ördögi körben találod magad:

árulod a tested, hogy kifizesd a
bírságot, amit a tested árulásáért kapsz.

Hadd meséljek nektek Mariana Popa-ról,
aki Redbridge-ben dolgozott Londonban.

A prostituáltak alapjáratban csoportokban
várnak az ügyfelekre, mert

többen biztonságosabb,

és mert figyelmeztetni tudják egymást a
veszélyes alakokra.

De egy rendőrségi razziát követően

muszáj volt egyedül folytatnia, hogy
elkerülje a letartóztatást.

Halálra késelték
2013. október 29-ének hajnalán.

A megszokottnál tovább dolgozott,

hogy ki tudja fizetni a bírságot, amit
prostitúcióért kapott.

Ha a prostitúció törvénytelenítése
sérti a prostituáltakat,

akkor büntessük csak azokat, akik
igénybe veszik az ilyen szolgáltatásokat?

Ez a harmadik megközelítés,

amiről beszélni akarok,

a "Svéd" vagy "Északi"
törvénykezési modell.

Az ötlet e törvény mögött az,

hogy a tested árulni
eredendően káros,

szóval igazából segíted a prostituáltakat
azzal, hogy nem adsz rá lehetőséget.

Bár egyre népszerűbb

ez a fajta megközelítési modell,

mégsem bizonyos,
hogy ez jól működik.

Pont annyi prostitúció van
Svédországban, mint ezelőtt.

Miért lehet ez?

Azért, mert a testüket árulóknak

gyakran nincs más
kereseti lehetőségük.

Ha tényleg kell a pénz,

akkor a csökkenő kereslet egyetlen
hatása az lesz,

hogy csökkentened kell az áraidat,

vagy kockázatosabb szolgáltatásokat
kell kínálnod.

Ha több ügyfelet kell találnod,

akkor lehet, hogy futtatókat keresel.

Szóval ahelyett, hogy visszaszorítaná

az ún. "striciséget" ,

az ilyen törvények egyenesen
teret adnak a

potenciálisan agresszív harmadik félnek.

Hogy biztonságban dolgozhassak,

próbálok nem elfogadni foglalást

rejtett számú telefonhívásokból.

Ha házi, vagy hotel látogatásra hívnak,

próbálok teljes nevet
és részleteket kérni.

Ha a Svéd modell szerint dolgoznék,

az ügyfél félne kiadni ilyen információt.

Talán nem lenne más választásom,

mint elfogadni névtelen foglalásokat,
akik lenyomozhatatlanok,

ha erőszakosra fordul a helyzet.

Ha kell a pénzük,

akkor védened kell az ügyfeleidet
a rendőrségtől.

Ha a szabadban dolgozol,

akkor egyedül vagy elszigetelt helyeken
kell működnöd,

pont mintha magad is törvénytelen lennél.

Lehet, hogy gyorsabban kell
beszállnod a kocsikba,

a kevesebb tárgyalási idő
gyorsabb döntést jelent.

Ez a férfi veszélyes, vagy csak izgul?

Megengedheted ezt a kockázatot?

Megengedheted, hogy nemet mondj?

Gyakran hallom, hogy

"A prostitúció rendben lenne,

ha legalizálnánk és szabályoznánk."

Ez a "legalizációs" megközelítés,

amit Németország, Hollandia, és Nevada az
USA-ban

használ.

De ez nem egy jó emberjogi modell.

Az államilag szabályozott prostitúcióban

kereskedelmi szex csak néhány,

törvény által kijelölt helyen történhet,

és a prostituáltaknak speciális
követelményeknek kell megfelelniük,

min pl. regisztráció, és kötelező
egészségügyi ellenőrzés.

Papíron jól hangzik a szabályozás,

de a politikusok direkt úgy csinálják,
hogy drága és nehéz legyen

megfelelni a szabályoknak a szex-iparban.

Így egy kétszintű rendszer alakul ki:
legális és illegális munka.

Néha "hátsó ajtós kriminalizálásnak"
hívjuk.

Gazdag, jól kapcsolódó bordélyháztulajok
meg tudnak felelni a szabályoknak,

de a kirekesztődöttek nem tudják lefutni

ezeket a köröket.

És még ha elvileg lehetséges is,

egy normális hely engedélyeztetése
időbe és pénzbe kerül.

Ez nem opció annak, akinek

kétségbeesetten kell pénz ma este,

például menekültek vagy
családi erőszaktól menekülők.

Egy ilyen kétszintű rendszerben

a legsebezhetőbb emberek rákényszerülnek
az illegális munkára,

így ki vannak téve
azoknak a veszélyeknek,

amikről korábban beszéltem.

Szóval úgy tűnik,

minden próbálkozás,
ami kontrollálni

vagy megelőzni akarja a prostitúciót,

csak veszélyesebbé teszi
a testüket árulók életét.

A törvénytől való félelem rákényszerít
az elszigetelt, egyedül dolgozásra,

és lehetőséget ad az ügyfeleknek

és a zsaruknak, hogy támadjanak,
tudva, hogy úgyis megússzák.

A bírságok és priuszok
visszakényszerítenek a prostitúcióba,

ahelyett, hogy
segítenének kiszállni belőle.

A vevő-razzia rákényszerít arra,
hogy kockázatot vállalj,

és potenciálisan veszélyes futtatókat
keress fel.

E szabályok megerősítik a prostituáltakat
övező utálatot és stigmákat.

Amikor két éve a franciák átmenetileg
bevezették a svéd modellt,

az állampolgárok célzásnak vették arra,

hogy megtámadják

az utcán dolgozókat.

Felmérések szerint Svédországban

jelentősen több ember akarja letartóztatni
a prostituáltakat most,

mint a törvény bevezetése előtt.

Ha a betiltás ilyen károkat okoz,

akkor miért ilyen népszerű?

Elsősorban azért, mert a prostitúció
mindig a kevésbé népszerű

kisebbségi csoportok
túlélési módszere volt:

színesbőrűek,

bevándorlók,

fogyatékkal élők,

melegek, biszexuálisok,

főként transzszexuálisok.

Ezek a leginkább kiemelt

és büntetett csoportok.

Nem hiszem, hogy ez véletlen.

Ezek a törvények pont azért népszerűek,

mert azokat célozzák meg, akiket

a szavazók nem szívesen látnak.

Mi másért támogatnák az emberek a tiltást?

Sokan, érthető módon, tartanak
az embercsempészettől.

Az emberek azt hiszik, hogy az egész ipar
betiltásával megmenthetik az elrabolt,

eladott, kizsákmányolt szex-rabszolgákat.

Akkor beszéljünk az embercsempészetről.

Kényszerű munka sok iparágban előfordul,

főleg ott, ahol a munkások bevándorlók,
vagy könnyen sebezhetőek.

E problémával foglalkoznunk kell.

De úgy, hogy egyenként célozzuk meg ezeket
a visszaéléseket, és nem úgy,

hogy lecsukjuk az egész ipart.

Amikor 23 nem regisztrált kinai bevándorló

kagylószedés közben elsüllyedt 2004-ben
a Morecambe öbölben,

senki sem kampányolt a halászipar
megreformálásáért,

hogy megmentsük a csempészek áldozatait.

A megoldás az, hogy a dolgozóknak több
törvényes védőkeretet adjunk, ami

lehetővé teszi, hogy ellenálljanak,

és a letartóztatástól való félelem nélkül
jelentsenek a hatóságoknak.

A "csempészet" szó általában arra utal,

hogy papír nélküli bevándorlókat
kényszerítenek bele a prostitúcióba.

De igazából sok bevándorló
maga döntötte el,

hogy csempészekhez fordul,

a pénzügyi helyzete miatt.

Sokuk pontosan tudja, hogy majd

árulnia kell a testét, mikor megérkeznek.

És igen, a csempészek gyakran

elképesztő árakat szabnak meg,
belekényszerítik

az embereket nem kívánt munkába,

és kihasználják őket, mikor sebezhetőek.

Ez mind igaz a prostitúcióra,

de szintúgy igaz mezőgazdasági-,

vendéglátóipari- és a házi munkára is.

Senki sem akar kényszerű munkát végezni,
de ez olyan kockázat,

amit sok bevándorló hajlandó bevállalni

azért, amit így maguk mögött hagyhatnak.

Ha az emberek szabadon vándorolhatnának,

akkor nem kellene a csempészekre bízniuk
az életüket.

A probléma a bevándorlás

törvénytelenítéséből ered,

csakúgy, mint a prostitúció

törvénytelenítéséből.

Ez a történelem tanulsága.

Ha megtiltasz valamit, amit az emberek
akarnak vagy muszáj csinálniuk,

legyen az alkohol, határátkelés,

abortusz, vagy

prostitúció, akkor több

problémát csinálsz,
mint amennyit megoldasz.

A betiltás nem változtat semmit

azoknak, akik ilyen dolgokat csinálnak.

De nagyban befolyásolja, hogy

mennyire vannak biztonságban.

Mi másért támogatnák még
az emberek a betiltást?

Mint feminista, tudom, hogy a szex-ipart

mély társadalmi egyenlőtlenség hatja át.

Tény, hogy a legtöbb vevő tehetős férfi,

és a legtöbb eladó szegény nő.

Egyetérthetsz mindezzel - én is -

de mégis úgy gondolom, hogy a tiltás
egy borzalmas elv.

Egy jobb, egyenlőbb világban

lehet, hogy sokkal kevesebben árulnák
a testüket túlélésért,

de nem csinálhatsz jobb világot
szimplán csak szabályokkal.

Ha valakinek a testét kell árulnia,
mert szegény,

vagy mert hajléktalan,

vagy mert nincsenek papírjai, és így
nem találhat legálisan munkát,

ha elveszed tőlük ezt a lehetőséget,
attól még nem lesznek kevésbé szegények,

nem lesz otthonuk,

és nem változik a bevándorlási helyzetük.

Az emberek azon aggódnak, hogy a
tested árulni megalázó.

De vajon megalázóbb, mint éhesnek lenni,

vagy a gyermeked éhesnek látni?

Nincs tiltó törvény arra, hogy gazdagok
dajkát vegyenek fel,

vagy manikűröshöz menjenek,

habár a legtöbb manikűrös és dajka
szegény, bevándorló nő.

A feministák pont azt érzik
kényelmetlennek,

hogy a prostituáltak szegény,
bevándorló nők.

És én értem, hogy miért

kavar heves érzelmeket a szex-ipar.

Az embereknek vegyes érzelmeik vannak,

ha szexről van szó.

De nem alkothatunk szabályokat
pusztán érzelmi alapon,

pláne nem azok feje fölött, akikre

ezek a szabályok vonatkozni fognak.

Ha a prostitúció eltörlésére fókuszálunk,

akkor a nemi esélyegyenlőtlenség
megnyilvánulásain

fogunk aggódni

a háttérben meghúzódó okok helyett.

Az emberek ráugranak
olyan kérdésekre, mint

"Akarnád hogy a te lányod
ilyet csináljon?"

Ez a kérdés rossz.

Ehelyett képzeld el, hogy ezt csinálja.

Mennyire van biztonságban ma este?

Miért nincs nagyobb biztonságban?

Szóval, áttekintettük a teljes- és a

részleges törvénytelenítést,
a svéd vagy északi modellt,

a legalizációt,

és hogy hogyan okoz mindegyik kárt.

Egy valamit sohasem hallottam kérdezni:

"Mit akarnak a prostituáltak?"

Elvégre minket érintenek leginkább
ezek a törvények.

Új-Zéland dekriminalizálta a prostitúciót
2003-ban.

Fontos emlékeznünk, hogy

a legalizáció és a dekriminalizáció
két külön dolog.

A dekriminalizáció a prostitúciót érintő

büntető törvények eltörlését jelenti,

ahelyett, hogy a prostitúciót úgy kezelné,
mint bármely más munkát.

Új-Zélandon a biztonságért
együtt dolgozhatnak az emberek,

és a vevők felelősségre vonhatók
a törvény előtt.

A prostituáltak bármikor
visszautasíthatnak ügyfeleket,

bármilyen okból,

és az utcán dolgozók 96%-a

érzi úgy, hogy a törvény
védi az érdekeiket.

Új-Zélandon nem emelkedett a

prostituáltak száma,

de a dekriminalizáció sokkal
biztonságosabbá tette.

De a tanulság nem csak az,

hogy ez a részleges legalizáció jó, hanem

hogy a prostituáltakkal

való együttműködés keretében íródott.

Név szerint:
Új-Zélandi Prostituáltak Közössége.

Amikor a szex-munka biztonságosabbá
tételére került a sor,

akkor nyitottak voltak meghallgatni a
prostituáltakat.

Itt, az Egyesült Királyságban,

tagja vagyok olyan csoportoknak, mint a
"Szex-munka Nyitott Egyeteme"

és a "Prostituáltak Angol Egyesülete".

És egy világméretű mozgalmat alakítunk,

és követeljük a dekriminalizációt
és az önrendelkezést.

Mozgalmunk egyetemes jele a
piros esernyő.

Olyan nemzetközi szervezetek támogatnak
minket, mint az ENSZ-AIDS

WHO (Egészségügyi Világszervezet),

és Amnesty International.

De több támogatóra van szükségünk.

Ha törődsz a nemi esélyegyenlőséggel,

szegénységgel, bevándorlással
vagy közegészségüggyel,

akkor a prostituáltak jogaival is törődsz.

Nyiss teret nekünk!

Nem csak azzal, hogy figyelsz ránk,
mikor felszólalunk, hanem azzal is,

hogy felerősíted a hangunkat.

Állj ellen azoknak, akik el akarnak
minket hallgattatni,

azoknak, akik szerint a prostituáltak
csak áldozatok,

és túl sérültek ahhoz, hogy tudják,
mi a legjobb nekik,

vagy túl kivételezettek

és túl messze állnak a nehézségektől,

nem képviselve a milliónyi néma szenvedőt.

Az áldozatok és az erősek közti különbség
csak képzelt.

Azért van, hogy lejárassa
a testüket árulókat,

és segítsen semmibe venni minket.

Bizonyára sokan dolgoztok megélhetésért.

Mi, prostituáltak is.

Mint sokan mások,

néhányunk szereti a munkáját,

néhányunk utálja.

Végeredményben legtöbbünknek vegyes
érzelmeik vannak.

De hogy mi hogyan érzünk a munkánk iránt,

az nem számít.

Hogy mások hogyan éreznek a
munkánk iránt, az meg pláne nem.

Ami számít, az a jogunk ahhoz,
hogy biztonságban dolgozzunk,

a saját feltételeink alapján.

A prostituáltak is emberek.

Voltak bonyolult tapasztalataink

és bonyolult reakcióink ezekre
az eseményekre.

De az igényeink egyszerűek.

Kérdezz csak meg drága
escortokat New Yorkban,

bordélyházak munkásait Kambodzsában,
utcán dolgozókat Dél-Afrikában,

és minden lányt a régi melóhelyemen,
a Sohoban,

mindegyikük ugyanazt fogja mondani.

Beszélhetsz egymillió prostituálttal

és számtalan szervezettel.

Teljes dekriminalizációt akarunk,
és munkavállalói jogokat.

Én csak egy prostituált vagyok
ezen a színpadon,

de üzenetet hozok szerte a világból.

Köszönöm.

(taps)